Digitális Bölcsészet Tanszék – Eötvös Loránd Tudományegyetem
Madách Imre
Csák végnapjai
Keletkezés ideje
1843 és 1861 között
Felvonás
6
Jelenet
10
Megszólalás
717
Mondat/Sor
3091
Szó
15798
ÖTÖDIK FELVONÁS
KÉT ZARÁNDOK
1ső Szin:
Mező, messziről egy zárda látszik
1ső GYILKOS
Hol vette itt magát, talán Rómába megy
Bocsánatért? Aligha. Ejnye de
Meghűlt a' vér eremben, hogy megálott,
És rám tekintett, jó hogy meg nem ismert.
Bizony sok szép idő lefolyt azolta
Miolta egymást láttuk a' vadonban.
2dik GYILKOS
(jön szemközt)
Kit látok Pauló?
1ső
Tőkehal te vagy?
Jer csókolj öszve mert már elhiszem
Hogy a' gazok közt is van jó barátság.
Hol jársz? Ej mint örülök hogy veled
Találkozám. Hogy vagy? Minő sovány vagy
Mint látszik képeden a' víz ivás, -
Nézz engem!
2dik
Annyit kérdezsz, hogy felelni
Mellyikre kell elősször nem tudom!
1ső
No hát az első: van pénzed?
2dik
Kopott
Fillérem sincs.
1ső
Az baj.
2dik
Nos hát neked?
1ső
Nincs.
2dik
Ej hazudsz, most is csillog szemed.
1ső
(mosolyogva)
Meg mostam és egy csepp víz rá ragadt
A' pilla szőrre. Mond meg jó barátom
Hogyan van az hogy nincsen tompa késed,
Nincs görbe kar-szárad, kancsal szemed,
Még is koldús vagy, és ollyan világból
Jösz vissza hol illyesmi jó madár
Csak Károly olta van ‘s azért kapós.
2dik
Onnan kislelkü hogy meguntam egy pár
Fillérért ölni; ‘s lelki vágyamat
Melly a' dicsősség ‘s hír után eseng
Csak siró lánykák ‘s bamba gyermekek
Nyögésivel hizlalni nem tudom.
Egy művet válalék fel tizezer
Magyar forintért.
1ső
Szentszűz mennyi pénz!
Hány is? tíz-tizezer ennyit talán
Nem is láttam, megálj hadd számolom ki:
Tizszer tiz száz, százszor száz tizezer
Odább a' mathesis sem megy.
2dik
Ne számolj
Nem nyertem el.
1ső
Úgy jaj nekem, ‘s neked, -
2dik
Csak nékem, mert legszebb időm javát
Fecsérltem el miatta három évig
Leskődve rá.
1ső
Zsebnyúzó három évig
Nem érni célt! Hajitsd el tőrödet
‘S végy a' zsidótol bicskát a' parasztok
‘S vándor legények táskáját kivágni
2dik
(tőrt ránt)
Jer hát próbáljuk meg ki a' művész?
Ha szivedet középen nem találom
Akkor bicskásnak hivatom magam. -
1ső
(remegve)
Ne. Elhiszem hogy eltalálod, ámbár
Akár hasamba szúrj mindegy.
2dik
Ne mond.
Hát Csákot ölni nem tudod kivált
Ha nem tudom hol kóborol.
1ső
Megálj!
Én jóltudom hogy hol van ő.
2dik
Hazudsz.
1ső
Tudom csak tedd el fényes fegyvered
Mert fényében még káprázik hasam. -
2dik
(hidegen)
Mond meg hát hol lelem?
1ső
Egy gyáva nőt
Kergettem egykor, akkor láttam őt
Egy szirt mögött a' felső tájakon.
2dik
Jer vissza hát, ‘s mutasd meg hol tanyáz
1ső
Én vissza nem megyek, szöktem budárol
‘S ha már az ágast eddig elkerültem,
Nincs semmi kedvem újra felkeresni
Ha nem mit ádsz, kezedre játszom őt
Itt és ma még.
2dik
Adok két itsze bort.
1ső
Ugy csak keresd magad fel
2dik
Hát adok
Száz jó forintot béremből
1ső
' S marad
Kilentzven és kilentzszer száz neked
2dik
Mit számolod a' másét?
1ső
Adj belőle
Még ötvenet.
2dik
Legyen.
1ső
Most hát figyelj.
Itt láttam őt épen most egy vitézzel,
Amott a' síkon hagytam el, alig
Bir jöjni olly szörnyű bágyatt ‘s beteg.
Ha nem sietsz a' tizezer forintot
El lopja markodból a' zord halál: -
2dik
Készülj hát megtámadjuk.
1ső
Istenért, - ne!
Mondtam hogy ketten vagynak ‘s egyikők
Markosb a' sátánnál, mert bal kezén
Olly könnyen hozza Csákot mint mi egy
Lúdcombot: ‘s kard van oldalán.
2dik
Lehúzzuk
Magunkat, és orozva rá esünk.
1ső
Nem úgy, itt nincs az út mellett bokor,
‘S a' fűben meglát, én tudok okosbat, -
Ott a' zárdában van András' leánya,
Csák gondolom őt megy meglátogatni,
Az ajtó mellett húzzad meg magad
‘S én őrködöm jó messze a' falaknál.
2dik
Minő ruhája van?
1ső
Kopott, ‘s poros.
2dik
Jer hát!
1ső
Előbb térjünk be egy pohárra.
Nem messze ál egy csapszék:
2dik
Jó, előre. Megisszuk a' két itsze áldomást
Trencsényiért két itsze áldomás ! (elmennek)
DÁVID
(vándor öltönyben dúlt kinézéssel)
Meddig megyek még, meddig leskelődöm?
Van határ vándor pályámnak óh
Van egy: a' sír, de nem a' Dávidé
Az oriásé kit a' végtelen
Végéig üldözök és hasztalan
Mert ő nem óriás csak, kigyó is
‘S a' kígyó síma, élte fogyhatatlan
Mert jéghideg hangom veszejtcse őt.
Ő él tudom jól, és hol élne máshol
Mint gyámleánnyánál? Ott őrzi azt
‘Sárkány körmével, és könnyéből él
Mellyet talán érettem sír a' lány.
Meglátjuk őt, és számadásra húzzuk . (el)
CSÁK
(Miklóstól vezetve jő)
Odébb odébb Miklósom látod-é
Tornyát?
MIKLÓS
Nem még.
CSÁK
Lépjünk a' dombra hát
Óh jaj! szemem már gyönge jó öcsém;
Jól élesitsd tiédet, ‘s nézd amott
Nem látsz -e semmit? Jól nézz mert ha nem?
Csák nem látandja többé életében. -
MIKLÓS
Most látom.
CSÁK
Megne ölj öröm, ne, még
Nem izlelélek.
MIKLÓS
Ó mi bús a' hely
Milly barna, még a' napsugára is
Remegve elkerüli kúpjait.
CSÁK
Ah illyen a' sír mind, keskeny ‘s rideg
Hogy férek én el benne? Én csak én,
De a' leány hogy fér egy szűk gödörbe
Mellyet nem honja de a' szent apácák
Vésnek ki, ‘s a' helyett hogy millió nép
Búcsúval járna hamvvedrét imádni
Egy lassú requiem zúg elfelette.
El el, rém gondolat vigy el fiú
Vigy hozzá. Mért fogsz olly nagyon?
Bír ez Még egynehány lépést feléje tenni
Hozzá fiú (el)
IIdik Szin
(A zárdában sötét szoba. Az apátzák ‘soltárja hallik. Ersébet kis oltár előtt térdel)
ERSÉBET
(felkél)
Mindenható lény népek Istene!
Hallottad az imát? Nem üdvömért
Könyörgtem, mert üdvöt könyörgeni
Minek egy hosszú élet és minek
Kolostor? Azt völgy vagy bérc ormiról
Szintúgy lehet fel énekelni hozzád
Ah az miért könyörgtem nemzetem
Hazám jóléte, és ezt hány ezer
Imádta már, ‘s te mindég megtagadtad!
Óh mért is kérem ezt uram tetőled
Hiszen választott néped volt e' nép!
Te hoztad őt ki a' puszták közül
Chánánba vitted és mózes helyett
Árpádot adtál bajnokúl neki;
‘S mint a' zsidók elbizott vénjeit
Úgy a' magyart is egyformán kiölted.
Hogy túl ragadva földi büszkeségtől
Nép zsarnokká ne váljon, és ne mondja
Én adtam e' hont a' szittyák fajának.
Mindenható! ha ostorod csak ennyi
Én lánya a' Hunn' Mózesnek leomlok
És áldalak csak óh új zsarnokot
Ne adj neki, csak a' népet nebáncsd,
Csak el ne veszd üdő elött, csak éljen
A' még te vagy még föld golyóbisod
Forogni engeded! mert megtagadlak -
(kint csengetnek)
Nézd meg ki csenget ottkint?
APÁCA
(kinéz)
Egy zarándok.
ERSÉBET
Bocsásd be . (Dávid jön ‘s remegve megál)
Honnét jösz fáradt zarándok?
DÁVID
Halálból új életre.
ERSÉBET
Mit beszélsz?
DÁVID
‘ S nem ezt tanitja -e' a' szentirás.
Élő halott végetlenig valék.
‘ S egy percnyi üdvöt kérek Istenemtől,
Ha ezt megadja: úgy meg engedem
Hogy mint embernek percnyi kínjaimra
Örök mennyt ígért, és megsemmisűlök.
ERSÉBET
Mért reszketsz úgy, pihenj le - néma vagy
Szóljál mi kell, koldús vagy?
DÁVID
Az.
ERSÉBET
‘ S kivánsz
Pénzt, éhezesz, látom süllyedt szemedből?
Menj a' kapusnő ád.
DÁVID
Nem éhezem.
ERSÉBET
Mi kell hát.
DÁVID
Semmi sem. Óh vagy ha kell,
Úgy több az mint apáca, ‘s Isten adhat.
ERSÉBET
Menj hát előlem.
DÁVID
Azt parancsolod (indul)
Egy szót előbb. Nyugott-é kebled itt? -
Nem dúl-é benne az élet erő
‘S megcsalt világod ábránd képei?
Felelj nekem, felelj olly igazán
Mint itéletkor Istenednek.
ERSÉBET
Nem.
DÁVID
Nem, úgy nincs hozzád többé semmi szóm.
ERSÉBET
Vándor mért ing térded, mért sáppad arcod?
Vagy játszol, vagy beteg vagy, vissza tőlem
Ne lépj közelebb!
DÁVID
Szent szűz vagy, ‘s eltaszítsz
Ez hát a' könyrűlet? Kérésem egy,
És olly csekély: emeld fel fátyolod
ERSÉBET
Bűn embere, merész vagy illy fonák
Szót ejteni. Távozz e' szent falaktól.
DÁVID
Emeld fel fátyolod és elmegyek.
ERSÉBET
Pór koldus . (indul)
DÁVID
(megragadja)
Hah megálj minek szaladsz
Te nem tudsz sziklán mászni, nem parázs
Fövényen járni mint én. A' futás
Meg nem ment . (letépi fátyolát)
Barna fátyolod lehúzom
Van -e' nap a' felhőben- és pirosság
A' zárda lánynak arcain. Mi ez ? (tántorog)
Te tündér vagy még most is, balga én
Miért emeltem föl hisz tudhatám
Hogy angyal arcok mindég ifjú arcok,
‘ S enyém az ördög arc mindég sötét.
‘ S mentől vénebb annál sötétb; e' szem
Ki folyta nedvét a' sirás közölt,
E' mell kiaszott láng ‘s keservitől
Ösmérsz e' most Ersébet!
ERSÉBET
Nem; -
DÁVID
Ha! ha!
Ne ösmérjen meg úgy az Isten is
A' ki teremtett, és éltetett egykoron
Hogy elfeledve újra kínjaim
Ne keljenek fel az örök világban.
Óh azt tudom, te meg nem ismerél
Hogy is ismérné a' pórt a' Királylány
Nem ösmérsz, nem, ha, ha! lány azt hiszed
Hogy én is olly vak lény vagyok miként te.
Bár őszült volna meg sötét hajad
Húnyódott volna bé vakká szemed;
Lett volna arcod ráncos mint ruhád
‘S vonásidból a' lét halt volna ki,
Vagy bár kihalva porrá lett hamvad
Szóródott volna szét a' nagyvilágon
Meg ösmérném még is minden szemét!!
Meg még a' kisvirágot is a' melly
E' porból nőne mert valómat e'
Virágcsa mérgezné meg úgy, miként
Te mérgezéd meg most az életet.
Nem ösmersz, mert acél vagy ‘s nincs szivedben
A' vonzerő.
ERSÉBET
Ösmerlek most ki vagy
Vad jellemed súgá meg; menny haza
‘S ne háborítsd a' békesség lakát (el)
DÁVID
(utánna mered)
Ha ő itten hágy: mért maradjak én?
Mért lessem a' márvány darab alakját?
Vagy nem tudom márványbbá tenni őt
Hisz szent, szent ő! Szeretnem nem szabad,
És bántanom sem. Mit tegyek tehát?
Tudom már, - felszakítom keblemet
‘S kitépem az örök kinzó szivet
Varjaknak hányom el. Miért is az
Nekem? Kínozzon mást is hogy ha ki
Meglelné, és szivetlen kebelébe Tenné.
Minek a' lélek is nekem
Sovány testemben hogy fújjon ‘s mozogjon.
Meg álj! megálj! még egy munkád hibázik
Még él Csák hah! és hát még nem vagyok
Koldús egésszen; még a' csalt kebel
Utolsó vágya: a' bosszú él, -
Ezt még betöltöm ‘s aztán indulok,
‘S megyek megyek végetlen messzeségig
Még térdig elkopának lábaim,
‘S föl szólok a' magasba, ‘s mint kiszúrt
Szemű kesely mindég égnek repülök
Még vagy felérek a' csillag lakig
Vagy szárnyam elszakadva szét esem .
(Kiindul, az ajtóban a 2dik Gyilkos leszúrja)
Bolond mért bántasz ? (Csák és Miklós jő)
MIKLÓS
Hah megálj ne mozdúlj
(megragadja a’ gyilkost ‘s földre veti)
Kit öltetek meg rókák?
2dik GYILKOS
Trencsényit. -
DÁVID
(fölemelve fejét)
Nem őt.
MIKLÓS
E' hang testvér kebel szava
Dávid! szegény öcsém várj egy kicsinyt
‘S ne halj meg addig mig e' gaz olaszt
A' fára húzatom cégérnek . (el a’ gyilkossal)
DÁVID
Csák!
Mért haltam meg, most élned kell tenéked
Ersébet gyilkosa!
CSÁK
Ésszel beszélj.
Nem én de János bátyád küldte el.
DÁVID
Hah nem te! most százszor halok meg óh!
Illy messze jöttem és miért, miért?
Előbb reményltem, és gyűlölheték
És a' végetlen hosszú messzeségről
Két pálya bér mosolygott utjaimra.
Most testben és lélekben is halott
Ábrándjaimmal végzem útamat.
Er'sébet életemben csak halált
Beszéltél, most halok - adj életet . (meghal)
CSÁK
(megfogja)
Élsz még? meredt óh a' gyilok hamar
Szivünkbe fut, de a' bú lassan öl.
Szent szűz él-é még a' magyar leány
Ki évek olta elhagyá hazáját
És köztetek lakik.
APÁCA
Ersébet?
CSÁK
Ő!
APÁCA
Él.
CSÁK
Mond néki hogy Csák Máté várja itt (apátza el)
Rideglak élni! Sőtt meghalni is!
ERSÉBET
(jő sebesen)
Máté atyám (átkarolja)
CSÁK
Gyám gyermekem
ERSÉBET
Te itt? Bocsáss meg Istenem! hogy életemben
Egyszer kinyult karom embert ölelni
Csák édes Csák még élsz! ‘ S mirégen élsz
És hozzám még sem jöttél. Mért inogsz?
Mért sáppad arcod?
CSÁK
(gyöngén)
Fordulj el leány
És rám ne nézz, mert kin az Úr szeme
Nyugszik, nem halhat meg ‘s én halni jöttem
Lakodba.
ERSÉBET
(ijetten megfogja)
Őrizd meg nagy Isten őt!
CSÁK
Ne örizd (nagyot sóhajt) lélek menj, menj még tovább -
Ki a' karokból, - a' mellből; elég -
Tüdőmbe még maradj, mert szólni kell
Egy szót (az oltár zsámolyára tántorog)
MIKLÓS
(jő ‘s Dávidot megtapintja)
Elkéstem (Csákhoz) Csák megálj, utolsó
Lélegzeted én szívom be, - ne menjen
Az Isten pára fel! - de hadd maradjon
A föld népénél mert úgy is szegény ! (melléje térdel)
ERSÉBET
Menj, engem illet!
MIKLÓS
Itt véled kihalni?
Én nemzetéhez hordom végszavát .
(melléje térdelnek)
CSÁK
Leány ne sírj, mert úgy szentek közzé
Nem illesz, egy Csákon siratni nincs mit,
Hadd könnyeid akkorra a' midőn
Magad halsz meg, mert akkor nemzeted
Egy korszakán futott le, - és kitudja
Lessz -e' néped közt könny számodra még? -
Köz embert szűl naponta a' világ
De a' midőn téged temetnek el,
Egy ország cimerét vetik sirodba
És lessz -e' még ki azt fölmerje ásni
És fel szögezve Gellért ormira
Ezt metsze rá: "Árpád ha nincs, fajából
Van még" - Er'sébet egykor jobb napokban
Olvastál nékem egy történetet,
Midőn csatára készülék szerettem
Halgatni, ‘s hittem én is nyomdokát
Fogom követni. Mond el most nekem.
ERSÉBET
Szívem kivánja most meg mind' erőmet
Hogy méltóan fájhasson bánatához,
‘S erő tüdőmnek szólni nem marad.
CSÁK
Már nem sokáig kérek.
ERSÉBET
Hald tehát:
Olvastam az utolsó római
Történetét, kit zord csatára hít
A hon szerelme még, - Philippinél
Lehúnyt a' hős ki szembe szált korával
‘S utánna dőlt az elv mellyért csatázott, -
Lezárta sírja, népe életét -
Még rajta az ember jog és szabadság
Nemtője örködék. -
MIKLÓS
Mond hogy hivák
A' hőst, átkozva lett tudom a' kor
Melly őt elismeré?
ERSÉBET
Átkozva mert
Bün és bilincs jövének a' világra
A népszabadság és Brutus helyett. -
CSÁK
De már a' zsarnokot le szúrta vót?
ERSÉBET
Le már.
CSÁK
(felugorva)
A' zsarnok! Ez siromban is
Gyötör, - hah, én még meg nem halhatok
Mert még egyetsem öltem el közűlök !
(fájdalommal visszarogy)
Vagy hát hijába éltem, óh hijába,
Vallyon királyném siromon fog -e'
Virasztni nemtő! Vagy csak puszta lessz
Ha könnyeiddel megszünél öntözni
Virágait.
ERSÉBET
Óh fog virasztani!
Vívott a' hős kemény harcot vívott
Egy kígyó párral és mosolygva nézte
Nemtője harcát. Megmenthette őt
De nem tevé, midőn kétségbe esve
Egekre néz a' bajnok ‘s fölkiált
Mért nem segitsz hisz harcodat vívom? -
Kegyetlen nemtő jőjj mert megtagadlak.
Mosolyg a' genius: ha úgy kivánod
Megmentelek, ‘s mit nyersz egy életet
Melly holnapig tart. Halj és dijadúl
Végtelen élet lessz ajándokom.
A' hős vívott - halt és örökké él.
CSÁK
Óh; hála nemtőm hogy megnyugtatál,
Igen fogok még élni mert, illy könnyen
Nem válhatnék örökre életemtől . (sötéten)
Miklós te ifjú vagy, erős ‘s piros,
Elélsz sokáig; tedd meg mit kívánok.
MIKLÓS
Mond, - annyi mint ha téve volna már.
CSÁK
Megbántam hogy harcból eljövék,
Mert itt a' lég hüvösb ‘s szorult
Nem olly szabad mint Pannon' halmai
Gondoltam Ersébettel egy vidéken
Nyugodni édesebb lessz. óh nem úgy van,
Ott is nehéz, itt is! ott ő hibázik
‘S itt a' kedves honföld. Ossz meg tehát
Hagyd itt a' csontokat, ‘s a' port seperd fel
És vidd haza; menj a' bércek csúcsára
‘S midőn kezd zúgni a' szél, egy marokkal
Szórj el, - haddszáljon a' habos dunába
Dunából a' tengerbe, ‘s mindenütt
Hová csak ér találjon szittya fajt, Szórj a'
Rákosra hogy hagy vigyázzak ott
Mikor fog a' király esküdni népem
Nyelvén, ‘s megtartja -e' az esküszót.
Mikor lessz a' hon mind végig magyar,
‘S ha ez nem lessz soha úgy azt vigyázom,
Mért nem lett és kitette hogy ne légyen? -
Mikor fog ébredezni ‘s véle én
Mikor kelendek új életre? Mert
Ha ő nem ébred, úgy enyészetet
Kérek magamra az élő halálból. -
Keblem szorúl.
ERSÉBET
Óh jaj, ez a' halál!
CSÁK
Ne sirj királyné, menydörög Hadúr
Ha szól, ‘s nem hagya hogy könny áraiddal
Mosódjék vérfördőt szokott halotja.
Nemondj felettem zúgó requiemt
Csáknak halálán bércek csapnak öszve .
(szeliden)
Vezessetek most az ablak felé
Vég pillantásom szenthazám határin
Had andalogjon, - süllyedjen belé .
(megtörten)
Le áldozott a' nap, óh! bár legyen
Ismét utánna boldog virradás
Csúcscsán, arany de búcsúzó arany! -
Halál -e a' csend, melly földén ural?
Nem, rég kiküzdött harcaink sabatja.
Mély ‘s ünnepélyes csend előzi meg
Ha vész torul, ha gyűl a' láng folyam,
Kitör és gyorsabb lessz a' munka napja.
‘ S ha nem - e' szellő issza lelkemet
Hazámba hordja, és Mátráin át
Viharrá nő a' szellő, és üvölt
Hogy megrázkódik rajta a' világ
Mert halva is üld még Csák zsarnokot
(feje Er’sébet ölébe hanyatlik)
Öledben édes a' nyugvás királyné -
Öledben az Árpádok alszanak ! (meghal)
MIKLÓS
Már vége van!
ERSÉBET
Óh jaj, óh jaj nekem!!
MIKLÓS
Törüld meg lopva könnyedet, nebáncsd
Nő fájdalommal a' kiszenvedettet,
Én elkiáltom a' Gellért hegyén:
A' győzhetetlen meggyőzé magát
‘S meg szentelendem sirját mert - cselekszem. -
Vége.
- Email: dh.elte.hu@gmail.com
- Cím: 1088 Budapest Múzeum krt. 6-8
Copyrights © 2020 All Rights Reserved, Powered by ELTE