Digitális Bölcsészet Tanszék – Eötvös Loránd Tudományegyetem
Bessenyei György
Lais
Keletkezés ideje
Felvonás
5
Jelenet
35
Megszólalás
252
Mondat/Sor
2021
Szó
12288
Ötödik JÁTÉK
ELSŐ eset
LAIS, KOLUMBINA.
LAIS
Ifiú szépséggel és ésszel meglehet
'S nyájas Szűz, a' bölcsből, nagyból kitsinyt tehet.
Le kell vetkeztetni hát hivatalából
A' Tanácsot, 's félre tenni hatalmából.
Leánynak bírni illy állattal dicsósség
'S gyengének az erőst56 vezetni, bölcsesség.
Tanúltat is tudunk pántlikára fűzni
És tisztelőinkkel a' többi közt űzni.
Ó boldog-természet! ki édességünket
Szűlvén, fel-emeled a' gyengeségünket!
Nyakunkba vetetted a' férjfi hatalmat;
'S ösztönnel nékünk adsz titkon diadalmat.
Ha Tanács házunkban a' férjfi parantsol,
Ágyas szobáinkban karjaink köztt, hódol.
' S azt, ki feleségét végtére megveti,
Csak ugyan egyébütt más szépség vezeti.
Egy ember sem lehet édes rabság nélkűl!
' S a' kinek asszonya nincsen, a' gályán űl!
KOLUMBINA
De a' sok játék közt az ember elmarad;
A' kérésben kiki tsak hamar megfárad.
Minden embernek van titkos kevélysége
'S az asszonyok között széllyel reménysége.
Magunkra maradunk; mások szerethetnek.
És mi nálunk nélkűl, bóldogok lehetnek.
LÁIS
Nem isméred még a' férfji természetet...
Nem úgy kell vezetni a' nagy szeretetet.
A' ki könnyen hajlik mingyárt mihent intik.
Olcsónak találják, 's kevéssé tekintik.
Hányd vessd reménységét, mikor érted sóhajt
Kecsegtesd, távoztassd, 's adj néki édes bajt.
Hideg vérrel fogadd néha hévségében.
' S ha kétségbe esik, bíztasd inségébenn.
Édesgetve vezessd virág-oltárodhoz
Hadd ujjodat szopni, 's ne botsássd magadhoz.
Akármennyi légyen, bíztassd reménységgel
'S gerjeszszed túzokét titkos irigységgel.
Ha Kukulini is, szerettessd magadat,
'S okosra, bolondra, tedd rá hatalmadat.
A' Világ reszketve kéri szerelmedet,
És Isten Aszszonnyá tészi személyedet.
KOLUMBINA
Mitsoda boldogság, hogy tsak ujja' hegyit
Szopja; 's azzal töltse-meg az ember' begyit?
Elébb utóbb, mindég kötélbe kell esni...
Mi szükség a' jóra olly hosszason lesni?
Kárba vész mindennap a' ki szántszándékkal
Éhezik, s' javában így van haladékkal.
Mit tesz a' Kisasszony, hogy idejét tőlti
És a' szép Ministert karjába nem őlti?
Kínos szabadsága van a' szüzességnek
'S a' titkon sóhajtó Leány-kényességnek.
A' mennyi Kisasszony lehet e' Világonn
Mind rab kíván lenni a' jó házasságonn.
Ne játszunk. Hippodon választ vár ma tőlem.
LÁIS
Tőled értekezik tehát így felőlem?
KOLUMBINA
Reá vagyon kötve testemre lelkemre...
Ha elsül, boldogság egész életemre.
A' hosszas kötődés minden kötést felbont,
'S játékot, örömöt, szerencsét öszveront
LAIS
Hidd-el, Kolumbina, magamat sem tudom
'S szándékom' igazán mondom, hol hazudom,
Nagyobb fénnyel élek, ha Ministert veszek
De hatalma alatt több függésben leszek.
Az olly nagy gavallér társát ha meg únja,
Mást ölel, és erre szemeit béhúnja.
Három négy esztendő véget vét mindennek,
És oda van tüze a' nagy szerelemnek.
Jószágára küld-ki, ha panaszolkodol,
'S felyűl rá, hogy véled nem élhet, ő vádol.
Eggy puszta Kastélyba zárja napjaidat,
Hol kisértetek köztt látod álmaidat
Minden múlatságod veréb tsirippolás,
Az épület körűi, 's galamb turbékolás.
A' kis sorsú férjfi ezt nem próbálhatja
És a' feleségét messze nem hagyhatja.
Az eltévedésen sokszor sokat tódít,
Az olly nagy Uraság, 's hamar megbolondít.
Nagy halandók között nem köt a' házasság,
Újúlásban lakik nálok a' vigasság.
Kints, rang, és hatalom, tekintet, megszédit,
'S az Ország útjáról sok okost kitérit.
És a' mi miközztünk gyalázat, büntetés,
A' nagyok köztt semmi, vagy csak kis tettetés.
Hogy eggy férjfi hóltig eggy aszszonyt szeressen
'S férjén kívűl ez is mással ne lehessen
Olly dolog, a' mellyről írni, sem beszéllni
Nem tud eggy okos is ... soktól lehet félni.
A' Törvény. Természet igazittsák együtt
'S lássák-meg, hogy nagyobb erőben mellyik üt.
Most van rá még időm magammal múlatni...
Bolondság előre, könyveket hullatni.
A' férjhez-menetel, végezetre járom,
Akármelly szerencsém és örömöm' várom.
Mert nincs olly két Angyal, ki a' Házasságban
Egymással örökké éljen nyájasságbann.
Öszve kell zajdúlni; 's néha hidegséggel
Van, a' jó ember is a' hív Feleséggel.
KOLUMBINA
Zajgás után édes az öszvebékéllés...
Változással jár az eggyűtt-való élés.
A' szerelem sem jó ütközések nélkűl...
A' ki tsak eggyel él, a' tüzében meg hűl.
De ez meg nem alszik a' pislogásában,
'S hamva közzúl ismét fel-éled magában.
Gyakran rángatózik az öszvelántzolt nyak,
'S házasságban jó, ha az ember néha vak.
LÁIS
Hagyd-el — Az okosság örökké szomorú,
'S ösztöneink ellen örökös háború!
Második eset
LAIS, KOLUMBINA, KUKULINI.
KOLUMBINA
Imhol, itt érkezik a' pompás szerencse...
Hippodon, Kukuli: Ananás és Lentse.
A' külömbség nem nagy: ezzel szabadságban
Bátran lehet élni kedvben, nyájasságban.
LÁIS
Ki tudja, nem jobb é a' Fő Méltóságnál
Pompás Herczegeknél és makacs Uraknál.
KUKULÍNI
Nagyságos Kisasszony! én már Úrfi vagyok,
Pénzes Nemes ember, 's kivánságim nagyok.
Szeretem, hogy értté tsaknem majd meg fagyok
Jelentem magamat; s' egyébaránt vagyok...
LÁIS
Hagyjuk-el: szélvész lesz, vagy Égi háború...
Az édes compliment részünkről szomorú.
Látom, meg lehetett pénzzel nemesedni,
De már az elmének kell megélesedni.
Maníert, emberséget, tudományt, értelmet
Kell venni, 's le vetni a' paraszt félelmet.
KUKULÍNI
De nem tudom még ezt mind, hogy hol árúlják
Micsoda helyeken 's fészkekből sutulják.
Ha még odajutok mások el nem dúlják T
sak tudjam meg, kohát, hol, és mivel fújják,
Köböl számra veszem.
KOLUMBINA
O! én kádra mérem,
És hogy tőlem vegye az Úr, azt kikérem.
Manier, hogyha ásít, száját bétakarja,
'S a' szép Társaságbann fejét ne vakarja.
Az orrát dörgéssel asztalnál ne fújja.
És a' fényes pompát soha se bámúlja.
A' kire haragszik, csókolja, ölelje
'S a' fertelmes Dámát gyönyörűnek lelje.
A' ki nagy rangban él, mind egyre dicsérje,
Hogyha ördöngös is, és kegyelmét kérje.
A' rossz telkekről is manierral beszélljen:
Nékik adakozzék; 's a' jóktól ne féljen.
A' feleségének szeretőjét kérje
Maga, hogy ebédre képét megígérje.
Tudom, a' Tess Urfi ha házas ember lesz,
Illy aprólékokért a' társába nem vesz.
Ha manierral kérik költsönn-el szekerét
'S végre haza küldik tsak a' négy kerekét,
Követni kell, többre hogy nem méltóztatta
Magát, és még e' négy darabot meg hagyta.
KUKULÍNI
Ezek nem kellenek a' maníerok közzül...
Csak nem vásárolhat az ember mindenbül.
Én a' szeretőket ebédre nem hívom,
'S az illyen szokású maniert bé nem szívom.
Az efféle barát nékem nem emberem
'S feleségem' is, ha így tész, megverem
KOLUMBINA
Soha sem is hiszik-el, hogy Úri ember.
LAIS
De vad állat is az valaki Aszszonyt ver.
KOLUMBINA
A' ki feleséghez és kísérlethez üt,
A' sullya magára fordúl fel mindenütt.
KUKULÍNI
Hát azt mondjam néki, hogy azért szeretem?
De én nem hazudok, 's magam nem tettetem.
KOLUMBINA
A' hazugság szükség; és tettetés nélkül
Az Urak sorába Dominébé nem ül.
Nem szabad igazat mondani egyebütt
Tsak ott, a' hol segít, 's értté agyon nem üt.
És ha fel-vállalta már az Uraságot
Meg is kell tanúlni a' szép hazugságot. T
öbbet fizet sokszor a' csinos hazugság.
Mint a' csendes erkölcs s' kedvetlen igazság.
KUKULÍNI
Minek az igazság hát az emberek köztt?
KOLUMBINA
Takaródzó; és csak úgy nézik, mint eszközt,
Mellynek színe alatt forog a' nyereség,
A' felemelkedés, haszon és veszteség.
KUKULÍNI
Lehet é az ember illyen maníer nélkül?
Mert már ehhez látom, hogy a' lelkem nem fűl.
Testemben a' vérem mind eggy cseppig meg hűl...
Hogy élnék igazság nélkül csak őrdögűl?
LAIS
A' hol igazság van, vagyon hamisság is,
'S a' jó emberek köztt élnek gonoszok is.
Nem maníer gaz-embert tettébenn követni...
És ezzel az Urnák már magát hitetni.
Nincs erő, hatalom, melly az igazságot
Eltörölje bennünk, mint örök jóságot;
És a' kegyetlennek, gonosznak truttzára
Megmarad lelkűnkben örökre magára.
Harmadik eset
PELÓZIS, és az előbbiek.
PELÓZIS
Leveretve jövök, sorsom roszszra dűlve,
Nézem esetemet véremben meghűlve.
Mindég a' kivánság sem tellyesedhetik
A' szív kínok által így érleltethetik.
Nem tudja az ember miben rejtezett-el
Nyeresége, veszte, 's hogy áll az élettel.
Rózsabokrok közzül szúr a' hegyes tövis,
Virág alatt lappang, 's oda való ó is.
A' házasság úgy is mindég koczkavetés
Akárhogy megvizsgáld, 's nyúgodalom féltés.
Ki tudja előre sorsát határozni?
Bolondság annyi köztt egyre várakozni.
Szembéhúnyva kérni; látni, egyet teszen...
Nem tudja az Ember soha kit 's mit veszen,
Végtére üti-ki a' nyavalya magát...
Mit tehettél róla ... hordozod az igát!
LAIS
Ez a' szűkségtelen kinos bölcselkedés
És sorsodon felyűl-való elmélkedés
Ollyan szivet mutat, a' melly mondva érez.
És engem szivembenn hidegséggel vérez.
Halljuk hát bővebben a' titkos értelmet?
' S ha lehet verjük-le bennünk a' félelmet!
PELÓZIS
Többet sorsom ellen soha nem küszködöm
Vontatok utánna, és nem erőlködöm —
A' hová, mire vét, tsendesen ott leszek,
'S lármával magamból bolondot nem teszek.
Büntet a' Végezés, hogy szerethettelek
Lais!, és eggyetlen-eggynek nézhettelek,
Az élet kedvesebb, még is meg kell válni
Gyönyörűségitől, s' koporsóba szállni.
De szívemet azért fájdalom szorítja,
'S únalma keserve éltem' elborítja,
Hogy attól a' kiben kedvem' helyheztettem
Megvettetik éltem, és elfelejtetem.
meghajlik, kezét csókolva:
Örökre bútsúzom tőled, és már többé —
LAIS
Lehetetlen lenni már eszetlenebbé!
Botsássd-meg szavamat... te okozod ... megállj —
'S valóságot füstön álomból ne csinálj.
Megtiltom panaszod; sérelemnek veszem,
'S ellenébe mindég a' szivemet teszem.
A' Filosofiád tsak kétségben esés
Szívedben gyötrelem, és kivúl tettetés.
Ha erősen szeretsz, millióm Szűz között
Rád örömöt csak a' személlyem öntözött.
Terjesszd-ki kezedet a' gyönyörűségnek,
'S okosságod benned ne csináld inségnek.
PELÓZIS
Lehet é, hogy érttem Hippodont meg vessed
'S Erkőlcs-kevélységből ezt így tettethessed?
LAIS
Méltóságnak, rangnak rabjává nem lettem,
'S boldogságom benne nem is helyheztettem.
Nagyobb Felsőségnek ismérem megvetni,
'S hogy mások imádják, magamban nevetni.
Ne tévelyegj tovább, bizzál a' szívemhez,
Vessd-el kétségedet, ragadj életemhez.
PELÓZIS
Igy tehát, bölcs Lais! bár ha kevélységből
Jöszsz is; a' szívemre ezer boldogság gyűl?
LÁIS
Kevélység, boszszúlás, szeretet 's más legyen,
Tsak hogy magával az emberszépen tegyen.
KUKULÍNI
Hajótörést szenved, látom, reménységem:
Agyon ütött a' sors, kordúl egésségem.
Nem lesz hát Láis név alatt Feleségem
'S látom, hogy keveset lök a' Nemességem.
Hijjába tehát itt mind pénz , mind a' vagyon
Eggyszerre ne üssön a' Kisasszony agyon
Azért esedezem előtte; 's még nagyon.
Tehát szépségétől minden más szaladjon
PELÓZIS
Kisértet é ez, a' látás határában?
KOLUMBINA
Rigmussal van tele majd minden szavában,
Az okoskodást is fel tudja perselni,
És feleséget úgy magának verselni.
Jajj! a' boldog lélek! a' ki hozzá megyen!
Külömben meglehet, tsak esze ne legyen...
LÁIS
Nincs a' vágyódásnak a' szivben határa,
Az életnek ebben áll érdeme, kára.
Kukulíni Láist mint más úgy kérheti,
'S magának gondolva kedvét igérheti.
Édes álmai köztt, mig remél szárnyán jár.
Mint valósággal úgy múlat, 's ebbe nincs kár.
Az ember örömét hogyha nem pótolja
Képzelődésekkel életét megcsalja.
Valóság, vagy álom? de ha gyönyörködtet
Ideig, óráig boldogsággal éltet.
Kár lenne az embert ettől megfosztani,
És a' valósággal rá bút árasztani.
Az életnek kedve tudjuk képzelődés,
Bukás, kelés, 's azon való tépelődés.
' S a' tanúit ember is többet él álmában
Mint a' valóságban, és testi magában.
Negyedik eset
POMONÉ, és az előbbiek.
POMONÉ
felszóval:
aj! be gyöngy Társaság! Uram, botsásd bűnöm!
Miólta a' paraszt vérben lenni szűnöm,
Egészen más úton vagyok, érzek, látok,
'S szintén úgy hízom, ha Urakkal múlatok.
A nemes-levéllel a' vér is változik...
A vértisztúlásra kutyabór tartozik.
Tudomány, társaság, mind a" mi fényesít
'S a' Nemes dolgokra előre elkészít.
Sőt még a' gyomrom is változik; mondhatom,
Mert azólta a' sert soha sem ihatom.
' S ha nem Hegyallyai, a' bor is maradhat...
Sült szalonnát pedig a' főzőm nem adhat.
Az Uraság' hasa drágaságot kíván.
És a' Família szép dolog, látom mán.
Hogy a' Kutyabőrnek ennyi haszna legyen
El nem hittem volna, s' illy változást tegyen?
Hanem az Uraknak, azt ugyan mondhatom
Hogy a' kutyáimat majd meg is hizlalom.
Mert62 a' barmok között, a' kutyák nemesek,
Azért ollyan hívek közttünk és rendesek.
Csak a' Família, a' teszen mindenné,
Nem jó a' paraszt sor, a' Manó megenné!
KOLUMBINA
De csak mától fogva van a' Familia,
'S nincs még Nemzetségből ez az Aszszony fija.
POMONÉ
Nagy adót fizetett a' Kukulini had;
Bíróságot viselt, 's mint más nem ollyan vad.
Micsoda? de Uram, régi az én Vérem,
'S ne tartsa mainak: — ezt ugyan kikérem.
Tanácsbéli-Ember ötszáz esztendeje
A' Kukulini had, és falu' eleje.
Az első Nagy Attyok gordonos Czigány volt
'S Kis-Biróságra ment még elébb hogy megholt.
Musikusból oda menni nem bolondság;
Érdem van ott, Uram, nem héjje-hujjaság.
Így a' régiségnek tsak Levél hibázott,
De a' Vér, Uraim! Noétól ágazott.
' S már meg-nemesedve ollyan régi vagyok.
Mint más Familiák, 's Uralkodó Nagyok.
Hogy vérrel Nemesek voltunk, ki van sütve,
Csak hogy pecsét nem volt eddig reá ütve.
A' paraszt-embernek mind ember véri van
Édes csillagaim! akárhogy' — hijjábann.
Erkölccsel a' paraszt hajó-féle ember
Nemes Vér, azért hogy csak a' porban hever.
PELÓZIS
Nem szűkség már erről tovább okoskodni,
'S jobb az illyenekben látva vakoskodni.
POMONÉ
No hát a' Kisasszonyt kérem a' fiamnak
Úgy, mint házas-társnak, 's leánynak magamnak.
Százezer forintra üt fel az értéke.
KOLUMBINA
Az illyen szűlének szép a' verejtéke.
PELÓZIS
félre
Kukulini és a' Fő Tanácsos között
Szerencsém különös formába öltözött.
Árúba vetették itt árva fejemet
És pénzzel fontolják csekély érdememet.
LAIS
Látod Kukulinit?
PELÓZIS
Semmi, mert pénze van,
'S hijába fenevad tulajdonságában.
Kevés Szűz van ollyan, kit ha kérnek férjhez
Tapsolva ne menjen a' szép rakás pénzhez.
Ha társát utálja, unalmán segíthet,
Embert, mulatságot mindenfelé lelhet.
' S a' Leányság, látom, egymás köztt ezt súgja :
Pénzét nézzd. ' S a' szegény érdemet felrúgja.
Ötödik eset
TULIPÁN, ’s a’ többi.
TULIPÁN
Micsoda szép sereg? ki ügyét folytatták?
' S az Országnak mellyik rúdját igazgatják?
KOLUMBINA
A' te tanácsodra vár itt talán két Szűz.
TULIPÁN
Jól van — hiszen rajtam még a' Minister büz.
Téged, Kolumbina, el-veszlek tanácsbúl,
A' többi szerencse akár áll, akár hull.
Nem kell tapogatni az eltökéllésnél,
Csak nyűg, ha az ember előre sokat vél.
A' házasság ollyan csak, mint a' csürközés,
És a' háborúhoz való feltűrközés,
Eggyik ide bukik, más, más nyűgre talál
Mitől fél a' kinek orrában az halál?
Üss fel, Kolumbina! nyerjük, akár vesztjük
Semmi! elég, hogy az embert tenyésztetjük.
Eltartja a' világ minden gyermekünket,
Ha lesz; 's mi is hóltig viszszük életünket.
Tsak ollyan tested van mint a' Királynénak,
Örűljön más másnak, én a' magaménak.
Kevéssel megérve eszem iszom, mint más,
'S végre levágom, ha meg telik a' rovás.
KOLUMBINA
kezet csapva
Könnyebben megesik, mint a' nagy Uraknál
Kiknek nincsen nagyobb ostorok magoknál.
A' jó házasságról mindég okoskodnak,
'S bóldogságok ellen büszkén vakoskodnak.
Mély oktatásokat adnak a' nagy ésszel
És több kárt vallanak, mint mi, e szélvészszel.
LAIS
Hagyd-el, itt az idő; nincsen több halasztás
Három szerencse köztt vagyon a' választás:
Pelózis, Hippodon, végre Kukulini,
Nagyobb boldogságot hol lehessen hinni?
TULIPÁN
A' ki élni kíván tellyes szabadságban
Kukulinit vegye mellé Házasságban:
A' ki peres társat, Uraságot vadász,
Jobb ha a' Minister' tengerébenn halász.
Pelózis érdemmel, szívvel gazdagithat,
De pénzzel, vagyonnal kitsinyt bóldogithat
LAIS
Már én ezt választom ... Mint példa hadd legyen
Hogy a' pénzes Leány szegényhez is megyen.
- Email: dh.elte.hu@gmail.com
- Cím: 1088 Budapest Múzeum krt. 6-8
Copyrights © 2020 All Rights Reserved, Powered by ELTE