Digitális Bölcsészet Tanszék – Eötvös Loránd Tudományegyetem
Madách Imre
Csák végnapjai
Keletkezés ideje
1843 és 1861 között
Felvonás
6
Jelenet
10
Megszólalás
717
Mondat/Sor
3091
Szó
15798
NEGYEDIK FELVONÁS
A’ SZÁRNYASZEGETT SAS
1ső Szin:
Terem Trencsinben. János és Miklós szunnyadoznak
CSÁK
(jön indulattal)
Mért is pihentem eddig, mit rimánylok
Segélyt az udvaronctól a' pulyától, -
Bir még karom dárdát hajitani?
Szűlt gyermeket azolta a' haza , (gúnnyal)
‘ S ha nem szült is van koldús benne, ki
Nem veszthet birtokot, mert a' nemes
A' gazdag úr remeg kiszállni sikra
Hogy elkobozzák búzaföldeit.
Koldús hadat álitok fel tehát,
Mindegy akármi csak üszköt ‘s dzsidát
Hajitson, és a' puha dús lakába
Ki dob koldúsnál üszköt szivesebben?
Majd mit kivív a' gaz, izlelni fogja
Ha küzdni nem kell többé a' hon is.
Vagy Szent István kardja bibor öltönye
Ollyan királyt ékítsen -e' ki reszket
Trencsényitől a' vagy Trencsényinek
Vadász-kürtétől? Óh be hős király!
De nem honi hanem művelt olasz.
Miklós öcsém ébredjél most mit alszol
Te is! Elég ha alszik nemzeted.
MIKLÓS
(felugrik)
Itthon vagy Máté?
CSÁK
Fújd a' harci kürtöt
A' Mátra bércén, a' Gellért hegyén
Riadjon álmából fel a' Magyar
Mert illyen hosszút a halál követ.
Bő abrakot most harci méneinknek
A' rég lezárt fegyvertárt nyisd meg, és
Hurcolj ki onnan zászlót, kardokat,
Hurcolj ki mindent a mi öldököl!
Mit álsz? Almos
MIKLÓS
Tán még álmodom, -
Rég nem álmodtam illyen édesen.
CSÁK
Mi alvánk már, Károlyra jő a' sor
De az ő álma csendesebb leend.
Hol van Domos?
MIKLÓS
Két napja megszökött
Az unalomtól.
CSÁK
Most majd vissza jő.
Hát Simon is el ment? János népedet
Elhoztad a' szepességből?
JÁNOS
Nem én.
CSÁK
Nem, és magad még is jövél? Hol alszik
András leányja?
JÁNOS
(sohajtva)
Messze, messze!
CSÁK
(vadul)
Hol?
JÁNOS
Zárdában.
CSÁK
Őrült vagy, hol mondta szád?
JÁNOS
(karjába dűl)
Zárdában Csák!
CSÁK
(iszonyú indulattal)
Ki küldte őt oda?
Ki küldte őt oda?
JÁNOS
Én.
CSÁK
(ellöki)
És ölelsz!
De nem hiszem, hazudj fiú csak egyszer,
‘ S e' bünődért mennyem feláldozom,
Tiédhez toldom szívemnek felét
Mert szét repedni fél is sok. A' lány
Zárdában! Mennyetek pelyhetlen ifjak
Egy nőt nem birtatok megvédeni!
Mert őt hogy el nem küldétek tudom jól
Hogy is tennétek illy szörnyű bolondot?
Ellopták a' szent angyalok nejéül,
Hogy a' menyekben légyen a' halottak
Úrnéja, mert népének jobb fele
Halott már. Bódult szellemek, e' földön
Tolvajt helyettest tartotok, ki lent
Az emberek üdvét rabolja, és
Orgazda boltot is épitetek:
Hogy élve eltemessétek leányink (hidegen)
De szóljál igazán hol Ersébet?
JÁNOS
Ismételjem?
CSÁK
Ne tedd, e' halgatás
Megsúgja a' kolostori magányt.
S most küzdjek mert e' földön futók
Kívánják? És mért? Hogy Károly helyett
Sváb, vagy Tatárt emeljek trónusunkra?
Vagy tán azt kéritek: köztársaságot
Álítsak; és ki bírja meg nyugottan
Élvezni a' közjólét üdveit?
Nem Róma e' hon mellynek harci lelke
Hírért sovárgott. Itt minden kebel
Forintokért ásitozik, ‘s fölötte
Ha nincs erő, egymást rabolja ki.
A' szentek honja csak köztársaság,
Csak szentek érdemlik meg azt ‘s csak ők
Képesek élni benne. Dicsőült
Keblökben szent a' férfiú erő,
‘ S méltóság. Ah de latrok honja ez,
Nem szenteké. Hisz én azt jól tudom
Hogy ez nem volt örökké igy, ‘s reménylem
Nem is lessz akkor, majd ha egyetértve
A' szomszéd éhes zsarnokit lerázzuk, -
Kik othon élni nem tudván bejönnek
Jól lakni. Óh de ez mikor leend?
Csák meg nem éri! Ő lefutta már
Pályáját mert a' lány a' lány halott!!
JÁNOS
Ha ő halott, magyar fajunk nem olly
Meddő hogy új Árpádot nemzeni
Ne birna. Trencsényi jól ösmerem
A' lelket melly benned lakik; tudom
Nem Ersébet de a' magyar-haza
Jólléte fekszik sziveden, ‘s ha ő
Jelen sorsunkban rajtunk nem segithet
Mert a' körülmény meg nem engedi
Kiöljük -e magunkat érte hogy
Uj nép foglalja el a' Chanaánt?
Tiz évi harcunk ezreket tiport el,
‘S csak egy csata hibázik mellyben győzzünk,
Vagy győzzenek, - nem lessz többé magyar:
‘S csontok felé emeljük őt királynak.
CSÁK
Ne többet áruló! A' síma nyelv
Nem nyalja már ki a' mérges sebet
Mellyet fullánkja ejte szivemen. -
Miklós! ereszd csak szét csapatjaink
Jól zárd be ismét, ‘s kulcsát vesd a'
Vágba Fegyvertárunknak. Zúzd a' kürtöt el,
Mert mint hazámnak lelke elfogyott:
Úgy fogy enyém is melly belé rivall.
János Isten veled, szivből beszélsz
Azt látom! Óh bocsáss meg, még is ez
Elvében rögzött szív téged gyűlöl;
Lehet hogy úgyvan, mindegy, nem hiszem, -
Isten veled, többé ne lássalak.
JÁNOS
Oh jaj, te szörnyen tudsz bűntetni Csák!
Mert büntetőnkül szivünket tészed . (el)
CSÁK
Én nem vagyok többé Trencsényi Máté
Mind elhagyott erőm, Miklós vezess!
E' kardot mellyel győzni birtam ím
Alig birom széttörni, el vele !
(kardját szét töré)
MIKLÓS
(felkapja darabjait)
Mért törted el, nem adhatád nekem?
CSÁK
Minek neked? Hijjában ölni, vagy
Csák fegyverével Károlyért csatázni? -
A szent vasat melly Volga habjain
Keresztül úszott, és ősink kezében
Csórbátlanul bércet vágott keresztül,
Csatákat küzdött, népeket legyőzött,
‘S Atilla honját vissza foglalá
Most néked adjam Mozesünk leánya
Ellen csatázni? Ennyire talán
Csak nem menék! Tudom te ifjú vagy,
Neked még tett kell, harc, és küzdelem.
Te Károlyért fogsz vívni hogy ha én
Lelépek. Menj, menj hadd ne lássalak, -
De kardomat nem adhatom!
MIKLÓS
Hibázol
Én kértem azt templomba tenni és
Rávésni két szót. " Csáké és szabadság"
CSÁK
Vésd a' végsőt szivedbe, és az elsőt
E kis darabra, ‘s hogy ha látod egykor
Hogy síromon oszlop nem áll, szögezd rá
De most siess.
MIKLÓS
Te gyönge vagy, ki fog
Vezetni?
CSÁK
Senki.
MIKLÓS
Csák elhajtasz -e '?
CSÁK
Te jó fiú vagy, ládd térdem törött
Vezess ki a' szabadba és -
MIKLÓS
Hová?
CSÁK
Oh messze messze ! (ingadozik)
MIKLÓS
(megfogja)
Dőlj karomra.
(Csák reádől és indul)
DÁVID
(berohan)
Ember!
Megálj hová dugád Ersébetet?
CSÁK
Őrjöngsz bolond! tudod jól, messze ment!
(el Miklóssal)
DÁVID
Óh azt tudom jól messze ment! Hiszen
Hogy is ne tudnám hogy ha lelkem elvesz,
Ha elragadják életem' világát? -
‘S ki tette ezt mind? Csák az a' dicső hős,
Ki ön hazáját győzte meg nehányszor,
Ki elcsalta a' szülőktől, hogy apám
Széles jószágát elhagyám kobozni;
De ez mind semmi, kincs élvet nem ád
A harcban elhaltak nem érzenek
Csak én, csak én! - Hiszen meghalni, élni,
Mindegy: de élve halni meg ez a' kín. -
A' testet ölni, melly úgy is göröngy
Csak: semmiség. De a' lélek reményeit
Az üdvöt a' szerelmet megmeresztni,
Egy hosszú élten általhordani
E' gépet, melly fagyos lett, mert ki szívták
Az élesztő súgárt belőle, ‘s kéj
Örömtelen szoborrá átmereszté . (szeliden)
Ersébet, oh leány! minek rimánylád
Arcodra a' hajnalnak szineit
Ha nem világolsz embertársaidnak? -
Minek növesztéd hófehér karod
Ha benne csak feszűlet van nem ember?
Nem félsz hogy újjaid közt a' kihűlt
Megváltó átmelegszik és feléled?
Ersébet! Szép Ersébet! Látlak-é
Még egyszer - akkor a' könnyűt letörlöd
Mellyet most érted sirtam? óh letörlöd
Halál szin fátyoloddal, és bezárva
A' záporzó szemet reá hajitod
A' fátyolt szemfödőül. Hah te gyáva!
Nem tudsz mást: csak sirni és bucsúzni?
Nincsen karod melly a' zárdát ledönti,
‘S az elkárhoztatott angyalt kihúzza ? (komoran)
Hijába! Ott mögötte a' sötét Csák,
Az ember orjás, ellopja újra . (nagy indulattal)
Gyilkot neki! Nem -e igértem ezt, -
Nem mondtam-é, - hogy ehhez nincs joga
Isten ‘s világ előtt csak énnekem?
‘ S az eskü tellyesült mert nyugta nincs
Keblemnek mert ő még lenem pihent. - (hidegen)
Megölni őt, miért ne? Ember ő is.
Mint én, és szive egy van csak.
Mi az? Tolong a' nép, zokogva búcsúzik
Még int utánna, Csák vissza tekint
A' völgybe nyargal egy magas vitézzel.
Mért sírsz hű nép óh mond, nem Csák miatt?
De a' keservért mellyet karja szült.
Már eltűnt! merre gyilkosom?
Elérlek Bár fuss a' föld határig . (indul)
JÁNOS
(szomorúan bejő)
Vége van.
DÁVID
Minek van vége?
JÁNOS
Csák elbúcsuzott,
És ment őtet nem látja senki többé.
DÁVID
Még én meglátom őt még nékem őt
Meg kell látnom, ha mint az éj maga
Ollyan sötét lessz is . (elrohan)
JÁNOS
Megálj öcsém
Óh bár ne láttam volna e' lakot
Többé mint illy nehéz árért! Megálj ! (el)
IIdik Szin:
Erdő hátul egy szirt.
CSÁK
(Miklóstól vezetve jő)
Bocsásd el ménemet, legyen szabad.
Ne hordjon holtig zabla szíjt nyakában.
MIKLÓS
És most Trencsényi mit teszesz, - minek
Jövénk e' völgybe?
CSÁK
Te hogy vissza menj,
És én hogy itt maradjak. -
MIKLÓS
Gondolom
Örökre nem?
CSÁK
Örökre.
MIKLÓS
Trencsényi
Azt nem tehedd! Ha alkotód
Magasb lélekkel álda meg mint a' miénk
Mért azt kiölni olly hamar, miért?
A' nemzetet melly védangyal gyanánt
Imád: elhagyni?
CSÁK
Nemzetem ki mondta
Az elvet: hogy ki a' törvényszerű
Királyt nem ösmeri el pártütő.
Azért ne hizelegj én nem vagyok
Védangyal, és nem is voltam soha,
Hogy is járna védangyal vér között?
MIKLÓS
A' népszabadság nemtője úgy jár.
CSÁK
Mint köz ', csatázsz küzdöttem harcain
Védangyal volt a' nemzet szelleme
Melly sátorink felett lebeg vala,
‘S megszentelé munkánkat: most midőn
E' szellem elhúnyt, nincsen jog velem
És jogtalan nem harcolok soha.
MIKLÓS
Nem harcolsz? Hát ne lássam-é soha
A' rendületlen Trencsényit, ne lássam
Kardját villogni a' csaták között?
CSÁK
Nem láthatod.
MIKLÓS
Hát itt maradsz? Silány
Tarlomb alatt ütöd fel sátorod,
‘S az álmokat a' mellyeket velem
Dárdák között álmodtál egykor el,
Kökénytövis közt húzod át. Ne Csák,
Ne légy olly balgatag, jer vissza vélem
Kárpát tövében áll még ősi váram
Onnét dacolhatunk egy pár királlyal.
CSÁK
Kökény-tövis közt büszke cser alatt
Itt e' vadonban alkotok hazát,
Mellynek polgára sas és medve lessz, -
Itt alkotok hazát mert köztetek
Be fészkelődött már a' szolgaság
A' művelődés finom mérgivel;
Vad keblet kell itt keresnem nekem
Mellyben mig nőhet a' polgár erény.
Menj el magad jó ember.
MIKLÓS
(megragadja kezét)
És örökre
Elhadjam e' kezet? Úgy nem megyek.
CSÁK
Ha mondom!
MIKLÓS
Úgy sem. Itten bújdosom
Hogy meg ne lássál csak én lássalak,
És dárdát szúrok sirodra ha meghalsz.
CSÁK
Átkos fiú ‘s rabbá kívánod -e
A' sírt is tenni, mellyért életemben
Küzdék hogy csendes és szabad legyen?
Jegyet kivánsz rá tenni hogy utóbb
Álkönnyet és átkot hordjon a' bolond, -
A' korcs magyar, ki meg nem ért fokára
‘S zavarja álmimat. Eredj fiú
Polgáraink temessenek el itt.
MIKLÓS
Óh Csák! Csak egy piciny reményt! Hogy még
Nem váltunk el örökre. Küld velem
Végrendeletedet el a' hazának.
CSÁK
(gondolatokba merülve)
Örökre nem.
Nézz a' bércek hegyében egy magas csert
Ha látod azt hogy már nem áll, kidűlt:
Jer nézd meg élek? Most menj fiam
‘S akaszd a' szögre otthon kardodat.
Isten veled évenkint jőjj el egyszer
Mikor ki látod dőlni a' magas csert -
MIKLÓS
Trencsényi halni készűl.-
CSÁK
Eltaláltad . (Miklós el)
Jó gyermek illy kebel ha volna sok ! (a sziklára ül)
Bevan végezve pályám, vége van; -
Most én halott vagyok, mert életem
Klastrom rostéllyán tört el mint hajó.
Nyugton mint másvilági lény tekintek
Trencsényire kivolt, de többé nincs; -
Le éltem édes álom közt, leéltem
Évek sorát, reménylve egykoron
Hazám egén a' nagyság cimerét,
És népe közt törvényt látok ragyogni
‘S mi lett a' nagyság: földig sűlyedés.
Mi lett az üdv: rabszolgaság, nyomor. -
Azt gondolod ha nem tetszik lerázod
A' hőstelen a' korcs sovány olaszt.
Ezt még talán le, - ámde az utóbbit
Soha, soha! Bógáncs cserjébe mentél
Mellyből ha egy ruhádra kapcsolódott
És rázod ötven új akad helyébe.
Megérdemled, mert a' nagy esküszót
Mellyet szer terén ős apád kimondott
Megtörted, és még is, még is siratlak
Mert édes vagy, és még jobban siratlak
Hogy önnön ástad a' sírt mintha a' sors
Hódoltatóval zúzott volna szét.
Mert puszta hont egy Béla földerít
De egy elkorcsult népet senki sem! -
Sőtt még talán az Isten sem maga
Mert inkább eltörüli Júdaként.
Volnál pogány és bálvány szellemet
Imádnál óh mi édes kín között
Égetném meg oltárodon magam
Hogy elkönyörgjem büntetésedet.
Szálnál ki a' sikokra küzdeni:
Minő őrjöngve dúlnék ellenid közt,
Minő örömmel esném el miattad,
De óh hijába még halnom sem engedsz
Jóllétedért! Remegve elkerülsz
Hogy arcomat ne lásd, nefélj nefélj!
Szent a' közvélemény, mert népszava.
Én itt leszáradok de nem munkátlan
Hajnalban estve a' sziklára mászok
És megtekintlek álsz -e még dicső hon?
Áll-é a' bérc, buda, rákostere?
És a' szellőt megálitom, kikérdem
E' bérc budán magyar-nép él-é még?
Rákos-terén magyar gyűlés van -e?
És még igy kérdezem, és még imázok
Ki sohajtom lassanként lelkemet;
Mert azt tudom nincs úgy mint rég vala.
Ki jő amott lélekszakadva erre? -
Egy nő - és Margit! -
MARGIT
(Csák lábához rohan)
Védelem segítség!
CSÁK
Asszony ne ess a' porba Csák előtt.
MARGIT
Te vagy? Óh úgy nem félek, nézd amott!
GYILKOS
(a fák között látszik)
Hah vén szatyor az ördög őriz itt (el)
CSÁK
Ki volt ez?
MARGIT
Károly bérlett gyilkosa
CSÁK
(gúnnyal)
Ugy! hát kinek kezében százezer
Önkéntes hóhér: az még bérben is tart
Néhányat. Mért űz tégedet?
MARGIT
Megölni.
Zách nincsen többé, szép leánya nincs,
Nincs gyermeke, meghaltak vérpadon
A Záchok cimerét eltörve vitték Sirboltba.
E' törzs vérben ment alá. -
Rokonjait, barátit üldözék most.
Bérgyilkosok leskődnek életökre.
Én nálok laktam emlékszel talán
‘S azért akarnak engem is megölni.
CSÁK
Ezt nem könyörgtem ég de te itéltél!
‘ S itéleted a' nemzet árulón
Bár szörnyű, szent. És én el némúlok.
MARGIT
Oh védj meg, védj!
CSÁK
‘ S miért nem véd Domos?
MARGIT
Ő nincsen többé, véres áldzatául
Esett a' hőserénynek mellyben élt
CSÁK
Nyugodjék békén a' derék. De mért?
Tevé ezt Károly?
MARGIT
Mert ő a' Király.
CSÁK
Mert őt te is ohajtád.
MARGIT
Óh ne báncs!
Elég koldús vagyok, annélkűl is
Lakoltam gyáva nőiségemért
Mert táborodban nem volt orvgyilok
Csak fény ‘s dicsősség, és én balga nő
Féltettem gyermekim. Lakoltam ah!
Mert mostan ismét mentőmé levél
Megtudsz-é a' törött nőnek bocsájtani?
CSÁK
Hat gyermeked volt, és felét az ég
Elvette már: Kettőt adál a' honnak
Egyet Károlynak, mind három halott,
Most mellyik fáj legjobban?
MARGIT
Ah Domos!
CSÁK
Tanuld meg hát a' nő ne sirdogáljon
Ha gyermekének kardot lát kezében
Kivált ha a hazáért kötte fel.
Most menj és vélem itten nem lehetsz
Megálj, a' bérc megett nem messze van
Miklós fiad siess eléred őt. -
A' gyilkostól nefélj már messze van
‘S fiad ezentúl megvéd. Ég veled!
(Margitot elvezeti)
Attól remegtél nemzet hogy kiirtlak
Van már kapás ki megteszi helyettem!!!
Vége.
Az ötödik felvonás személyzete: Ersébet. Egy Apáca. Csák. Két Gyilkos. Miklós. Apácák. Dávid
- Email: dh.elte.hu@gmail.com
- Cím: 1088 Budapest Múzeum krt. 6-8
Copyrights © 2020 All Rights Reserved, Powered by ELTE