Digitális Bölcsészet Tanszék – Eötvös Loránd Tudományegyetem
Pekár Gyula
Mátyás és Beatrix
Keletkezés ideje
1904
Felvonás
5
Jelenet
40
Megszólalás
836
Mondat/Sor
1752
Szó
12635
NEGYEDIK FELVONÁS.
A bécsi Burg egy középkorias komor terme, a fenékben gótikus ablakkal, melyen át a várost s a magyar zászlókkal ékesített Szent István-tornyot látni. Az ablaktól jobbra egy ötszögü bástya belsejébe lehet pillantani, mely házi kápolnává van átalakítva. A sötétes falakat lovagjeleneteket ábrázoló freskók díszítik; balfelől lócák, székek, szemben velük a jobboldali falnál a császár díszes aranyszéke. A négy sarokban nehéz vasajtók.
ELSŐ JELENET.
Mátyás tábori öltönyben, vaskeztyüvel, ül a császár székében, mellette Corvin áll talpig vasban. A színen félkörben az összes magyar főurak. Testőrök. Előttük Mátyás iránt lehajtott zászlókkal a hódoló ausztriai és bécsi küldöttségek: Bécs polgármestere, Kreuznach bécsi egyetemi tanár és Dóczi mint Bécs püspöke. A függöny felgördültekor háromszoros trombitajel.
BÉCS POLGÁRMESTERE
Felség, magyar királyunk, im Ausztria...
Bécs hódolnak neked!
MÁTYÁS
Fiamhoz szólj!
(Fölkel.)
A császári székbe te ülj fiam.
(Corvin leül a Mátyás helyére, Mátyás szeretettel mellé áll.)
(Féltérdre ereszkedik.)
Királyfi, fenséges trónörökös, a hódoló Ausztriát fogadd kegyelmedbe.
MÁTYÁS
Kegyelemről én biztosítalak.
ZÁPOLYA
Tíz évi küzdelmünk után...
SZÉKELY
Megtörve hát a gőgös császár!
(Lelkes mozgalom.)
Felség, a dicsőség ormán állasz, most adj békét a magyarnak is!
MAGYAR BALÁZS
Seb a testünk, pihennénk már!
MÁTYÁS
Ti kértek békét ?...
A dicsőség ormán állok, s e magaslatról lelátok a mélybe, - látom a jövőben két végzet közt hányattatik hazám, két ellenség, német és török közt folyamként hömpölyög nemzetem vére.
Magyarok! napnyugat paizsa vagyunk, a kereszténység bástyája, küzdünk a hitetlen ellen.
De nem a török a nagyobb ellenségünk, - a török atyánkfia s csak a vallás gyűlölteti vélünk, de a német bár hitben szövetségesünk, fajunk örök ellenese...
Ha majd a törököt legyőzitek, vigyázzatok, a százados küzdelemtől fáradtan, martalékul ne essetek annak a hálátlan másiknak, kiért a kereszténység védelmében véretek ontjátok: a németnek.
Magyarok! itt e földön, Ausztriában én most megvetem a lábam, ezt a várost megtartsátok, a magyar itt csak úr, vagy szolga lehet, ha itt urak nem maradtok, otthon is csak szolgák lehettek.
Békét akartok?
Fridrik hatalmát megtörni nem oly könnyü.
A fösvény és gyanakvó császár hitegetéssel mindig ki fog bőjtölni benneteket, hívő magyarokat.
Hiszen Fridrik vert sereggel fut előlem, nyolcvan forintjával kéri a kölcsönt hűbéreseitől...
SZENTGYÖRGYI
Békülne már!
Fia jön, Maximilián...
MÁTYÁS
Nem kell a béke!
(Moraj.)
Két dolgon nincs mit kapni: az újraforralt levesen, s az ilyen kiengesztelt baráton...
Ha harc kell, hát mostan legyen!
Ti régi vitézeim, Sziléziába föl előbb, hódoljanak mindenek a fiamnak, aztán ha majd a rákosi mezőn fejemről az övére teszem a magyar koronát...
UJLAKI
Akkor felség fejedre új korona vár!
FILIPECZ
A császári, - felség!
MÁTYÁS
Fel hát ujabb diadalokra!
(Int. Mind el, Mátyás és Corvin kivételével.)
MÁSODIK JELENET.
Mátyás, Corvin, Beatrix, Antónia.
MÁTYÁS
Fiam, menjünk most Istennek hálát adni s szegény anyádért majd imádkozunk.
(Indulnak a bástyakápolna felé.)
BEATRIX
(Balfelől, elől belép Antóniával.)
Azóta szót se szólt többet hozzám, - mint pestisest, kitesz az udvar szégyenének!
Titokban mit forral még ellenem?
ANTÓNIA
(Súgva.)
tt a király, szólítsd meg hát...
BEATRIX
(Mátyás előtt mélyen meghajol.)
Uram, husvét szent ünnepén... imádkoznám tán veled!
MÁTYÁS
Egy Istenhez, jó Istenhez, mi ketten együtt nem imádkozhatunk.
(El, Corvinnal a kápolnába, térdelve ott maradnak az oltár előtt.)
HARMADIK JELENET.
Mátyás és Corvin térden az oltár előtt. Elől: Beatrix, Antónia. Végül: Péter. Orgonaszó az egész jelenet alatt. Kar.
BEATRIX
(Elképedve.)
Hallottad engesztelhetetlen szavát?
Antónia, mi lesz velem?
(Remegve néz körül.)
ANTÓNIA
Börtönbe vet, vagy csúfosan elűz, felség.
BEATRIX
És azalatt királylyá koronáztatja a fattyút!
Bosszúm hát nem tudná sehogyse megtörni?
Hohó, Beatrix nem adja meg magát...
Ti ördögök, segítsetek!
Ulászló bár megesküdött, sereggel mégse jön, - Miksában sem bízom!...
ANTÓNIA
(Sugva.)
Felség, határozz, míg nem lesz késő!
PÉTER
(Frissítőkkel, gyümölcscsel teli tálat hoz be s leteszi a háttérbeli asztalra. Aztán el.)
BEATRIX
(Küzd magával, aztán fölveti a fejét.)
Fenékig a bosszú kelyhét!
Mátyás, te fenyegetsz engem?
(Indulatosan körülnéz.)
Leszámolok véled hamarabb én!
(Elfordítja arcát s úgy kapja ki a szelencét Antónia kezéből, aki azt feléje nyujtja.)
Veled csak Isten van, de vélem a pokol!
ANTÓNIA
Szép nápolyi fügék!
BEATRIX
(Föllebbenti a szelence tetejét.)
És a himpor rajtuk még nápolyibb méreg!...
Halál, te, aki bennünk lakol, gyűlöletemtől légy erős!
(Körülnéz, majd Antóniával együtt pár fügét a gyümölcsös tálba rejt, aztán föleszmél s keresztet vetve magára, a kápolna iránt le akar térdelni.)
ANTÓNIA
(Visszarántja Beatrixt.
Te, ne hozzá imádkozz, ő Mátyást segíti, felség...
- Siessünk.
(El Beatrix és Antónia.)
NEGYEDIK JELENET.
(Mátyás, Corvin, Filipecz, Székely, Ráskai.)
FILIPECZ
(Belép Ráskaival, Székelylyel jobbról a fenékről.)
A felség befejezé imáját...
MÁTYÁS
(Corvin nyakát átfogva jön vele előre, fáradtnak látszik.)
Mint hogyha a gonoszszal vívtam volna, oly nehéz volt az imám fiam!
De félre a gonddal most, tebenned hadd gyönyörködöm.
(Leül a császár székébe s Corvint maga mellé fogja.)
Im ', itt vannak híveink!
FILIPECZ
Parancsidért jöttem, felség.
MÁTYÁS
(Mosolyogva.)
Parancsimért?
Im ', ez ifju parancsol már nekem is!
Az ő előrehaladása a legfőbb törvény.
Beh daliás legény vagy már, mi szépen győztél a mai lovagjátékon!
Erős légy ezentúl is, Mátyás fia, Hunyadi János unokája!
CORVIN
Atyám, hozzád akarok csak méltó lenni.
MÁTYÁS
Birodalmam hódol neked, mostan megyünk a te jó anyád honába, Sziléziába, aztán... már látom a fejeden Szent István koronáját!
Hazám javára élni fogok benned és általad messze századokban!
Fiam!...
(Megöleli.)
Te Ráskai, fölesketvék jól a várak?
RÁSKAI
Föl, uram!
Harminc várról én felelek, a többi jóról meg Both András, Haraszti, Bánczai meg Orosz Mihály kapitányok.
Tomori István tartja Sziléziát, Stein György Boroszlót...
SZÉKELY
Bécsujhelytől Pettauig János herceg hűségén van Stiria, Karinthia, Krajna minden vára...
MÁTYÁS
Jól van...
De hiszen a fiamnak hitvese van már!...
Te Jánosom, az asszonyt elhozatjuk.
(Székelyhez.)
Öreg rokon, hozasd rendbe a regedei várat, ott fog a hercegnő meghálni...
Megmondjátok Alsó-Ausztria kapitányának, Stahrembergi Kocsárdnak, hogy pisztrángot küldjön a lakodalomra...
Ulászlót is várom, minden percben megjöhet.
Rajta legyünk, hogy illendően fogadjuk!
Filipecz, mialatt koronázunk, Milánóba mész a magyar királynéért!
CORVIN
(Aggodalmasan.)
Mindezzel, atyám, mért sietsz oly nagyon?
MÁTYÁS
(Nyugtalanul kel föl.)
Ne kérdd!
A csillagjóst hivassátok...
(Körülnéz.)
Már dél is elmult s a királyné mégse jön ebédre.
Megéheztem.
RÁSKAI
Étekfogó, - melyik van itt?
(Péter megjelenik jobbról.)
MÁTYÁS
Hamar...
Mi jót hozasz?
PÉTER
Mindenfélét, a többi közt pompás fügét, királyom!
MÁTYÁS
Csak hozd utánam!
Urak, menjünk, hogy addig is végezzünk jót!
(El mindnyájan Péter kivételével, jobbra.)
ÖTÖDIK JELENET.
Péter, Beatrix, Tibrili.
BEATRIX
(Belép balról elől s iszonyodva támaszkodik a falhoz, Péterhez lihegve.)
Megízlelé?
(Péter el, Beatrix pár pillanatig némán hallgatódzik, azután egyszerre növekedő moraj. Tibrili berohan.)
TIBRILI
Urak, ide hamar! - a király meg akar halni!
(Hangok minden felől: a király meg akar halni!)
HATODIK JELENET.
Előbbiek. Az ajtókon berohannak: Filipecz, Bakócz, Dóczi, Geréb, Báthory, Ujlaki, Magyar Balázs, Kinisi, Szentgyörgyi, Antónia, Canano, testőrök. Tolongás közepette Ráskai, Poki, Székely behozzák Mátyást, kinek ruhája föl van tépve s arca elváltozott,
MIND
Óh, iszonyat, mi történt?!
(Moraj.)
MÁTYÁS
Gyehennát érzek testemben!
(Lefektetik a középre tolt császári székbe. Mind körülötte. Beatrix pillanatig állva marad, aztán rettegve közeledik.)
CORVIN
Atyám!...
Fiadra nézz!
BEATRIX
Uram, - király!...
(Antónia támogatja.)
MÁTYÁS
(Vívódva ordít.)
Mi az?
Te vélem szállsz szembe?
Ki vagy?
Halál!...
Vigyázz, Mátyással vívsz, - megöllek!
(Föltápászkodik.)
A kardomat, - csatába!
- Mit bámultok?
Parancsolom!
-
SZÉKELY
(Térdelve. Megragadja Mátyás kezét.)
Uram, szenvedsz...
MAGYAR BALÁZS
Életünket adnánk!...
(Moraj.)
MÁTYÁS
(Láthatatlan ellenségével küzdve.)
ó, hát magam vívok, - te mersz a királyhoz nyúlni?
RÁSKAI
(Letérdelve.)
Ki az, aki merészel, - mutasd?
MÁTYÁS
Ott jön!...
(Visszahanyatlik.)
Hah, ezer lándzsa a testemben, - megfojt!
Halál, - hol vagy?
Nem látlak már...
(Tusakodva.)
Te gyáva, hát alattomban támadsz, - hol vagy ?...
(Megragadja az oda térdelő Beatrix kezét és indulatosan rántja le a földre.)
Megvagy, birokra kelek én veled, leszámolunk mostan!
MIND
Mily borzalom!
BEATRIX
(Fölsikolt.)
Könyörülj, óh uram...
MÁTYÁS
(Tovább viaskodik Beatrixxal.)
Merényedért bűnhődj, legyőzlek én, letaposlak ?...
BEATRIX
Uram, ösmerj rám!
MÁTYÁS
(Elgyöngülve.)
De jaj, erőm elhágy!...
Feleszmél, Beatrixra néz és megösmeri.)
Beatrix...
Nem küzdök már többet veled, csak kérlek, igérd meg...
Hol a fiam?
János!...
CORVIN
Atyám, melletted itt vagyok én!
MÁTYÁS
Fiam, anyádat látom értem jönni...
Beatrix, igérjed, hogy megvéded fiamat...
BEATRIX
Uram, e szörnyü perc...
MÁTYÁS
(Felkönyököl s az urakra néz.)
És ti, ti... királyotok parancsol még: ne merjetek Mátyás fiához hűtlenek lenni!
Két kézzel ontám a dicsőséget nektek, egy új országot építek a magyarnak, becsüljétek meg!
A nemzeti uralkodóházhoz hűek maradjatok, különben török szablyája, német rabigája lesz az átok a magyar jövendőn!
Síromra írjátok: "Itt nyugszik Mátyás...
A rabigába került Ausztria vallja erőm, megdöbbent a világ s két császár rettege tőlem és nem győzött meg más, csak a szörnyü halál ..."
Ti urak,
fölemeli vaskeztyűs jobbját)
esküdjetek!
(Az urak letérdelnek, fölemelik jobbjukat.)
Minden sötét, fiam, szegény fiam.
(Keze lehanyatlik.)
UJLAKI
Óh szörnyü gyász!
BEATRIX
(Antóniához.)
Ulászlót hívjad!
TIBRILI
(Súgva Ujlakihoz.)
Baljóslat itt uram minden, nézd, amint a királyi vaskéz lehanyatlott, mily esküszegő hirtelen hanyatlott le véle az urak keze is!...
SZÉKELY
A dicsőség napja lenyugodott, most gyermekére a halvány holdra tekintsetek!
Mi lesz velünk?
(Mind Corvinra néznek.)
MAGYAR BALÁZS
Mi lesz velünk?
Ezerfelől jön a veszély.
ZÁPOLYA
Bécs már lázad!
(Künn moraj.)
KINISI
Mátyás örökségét ki menti meg?
MIND
(Corvinra néznek.)
Egy gyermek?
Trombitaszó künn. Mind el.)
POKI
Micsoda jel?
Ki érkezik?
ANTÓNIA
(Az ablakhoz fut.)
A cseh király!
BEATRIX
(Szívéhez kap.)
Ulászló!
(Kivül fegyverzörgés.)
HETEDIK JELENET.
Előbbiek, Ulászló (lengyel kíséretével bevonul).
CORVIN
(Előlép.)
Ulászló, barátként jösz -e?
ULÁSZLÓ
Királyodként, Mátyás fia!...
BEATRIX
(Diadalmasan.)
Magyarország királyaként!
ULÁSZLÓ
Magyarok, nem gyermek, férfi kell a trónra!
Itt a halott király előtt, az új király hűségére esküdjetek.
Testvérharc itt ne dúljon, enyém a trón, öröklöm én!
BÁTHORY
(A tanakodó urakhoz.)
Dobzse László?
Eh, elég volt a kemény kézből, most már olyan királyt akarunk...
(Ulászlóra néz)
akit mi tartunk az üstökénél!
ULÁSZLÓ
Mátyás fia, atyád napja lehanyatlott, királyi hajnal rád nem virradhat.
CORVIN
Te koporsó, emeld szavad, lesujtsd a hit szegőket!
(Körülnéz.)
Híveim... mind elhagytok?
TIBRILI
Veled maradok én János öcsém, - hadd kacagjanak rajtad a hűtlenek, hadd mondhassák, hogy a Mátyás fiának hive immár csak bolond lehet!
Az vagyok, az utolsó magyar király utolsó bolondja és nem nevetek többé, hanem sirok, de sirva is még egyszer szemébe kacagom e hálátlan nemzetnek az igazat.
Dőre magyarok, nem látjátok!
Itt a dicső Mátyás fia, itt a nemzeti király, - és még se kell? féltékeny dölyfötökben most is idegent hoztak a nyakatokra?
Meg fogjátok érdemelni sorsotokat, - véres hajnal virrad, török szablyája, német rabigája lesz átok a magyar jövendőn...
BEATRIX
(Ulászlóhoz lép, halkan.)
Uram... királyom...
Bilincseim im lehulltak, amire megesküdtél, mondd a magyaroknak, hogy királynéddá tész engemet!
ULÁSZLÓ
(Iszonyodva fordul el tőle.)
Te csak maradj a nagy király özvegyének.
Urak, az ország jövője kockán; menjünk, tanácskozzunk!
BEATRIX
Ulászló!...
Esküszegő, átok reád!
CORVIN
(Mátyás holttestéhez lép s letérdel.)
Atyám, atyám, te ébredj, te tégy igazságot!
TIBRILI
Corvin János, halottól kérsz igazságot!
Meghalt Mátyás király, oda az igazság...
Külső gyászkar.
- VÉGE. -
- Email: dh.elte.hu@gmail.com
- Cím: 1088 Budapest Múzeum krt. 6-8
Copyrights © 2020 All Rights Reserved, Powered by ELTE