Digitális Bölcsészet Tanszék – Eötvös Loránd Tudományegyetem
Hunyady Sándor
Bakaruhában
Keletkezés ideje
1931
Felvonás
4
Jelenet
0
Megszólalás
354
Mondat/Sor
839
Szó
3650
NEGYEDIK KÉP
Amikor a függöny újra kettényílik, az előbbi szín látható. Vilma ott ül újra az összecsukott ágya előtt, a kis ládáján. Most nem vasárnapi ruhában van (néhány másodperc elég, hogy ez a változás keresztülvihető legyen), rendes, hétköznapi szoknya van rajta. Pali bent az ebédlőben, kigombolt katonablúzban fekszik a díványon, újságot olvas. Csönd. Majd a konyhaajtó nyílik, és a gangról egy szennyes „városi”cseléd jön be a színre. Bejön, csípőre teszi a kezét, így nézi a mélázó Vilmát, aki észre sem veszi érkezését
JULCSA
(ez az a bizonyos cseléd)
Vilma!
VILMA
(felüti a fejét)
Tessék.
JULCSA
Van zsemlyeprézlijök?
VILMA
Van.
JULCSA
Adjon kölcsön egy csipetnyit.
Megadjuk hónap.
VILMA
(fölkel a ládáról, odamegy a konyhakredenchez, kivesz egy papírstaniclit, átnyújtja)
Itt van.
JULCSA
Köszönöm .
(Elmegy a sparherd mellett)
Né, mekkora főzés van itten máma.
VILMA
Születésnapja van a kisasszonynak.
Valami vendég is lesz.
Egy tányérral többre kell teríteni .
(Ásít, ütögeti a száját)
Hogy éppen máma járjon itt vendég.
Lessem, mikor mén el?
Biztosan feketekávét is kell főzni neki .
(Ásít, nyújtózkodik)
Amikor olyan álmos vagyok.
Odaadnám érte a fülbevalómat, ha most kinyithatnám ezt az ágyat, beléfekhetnék, aztán alhatnék benne reggelig.
JULCSA
Persze hogy fáradt.
Hát minek strapálja magát ?
(Irigyen)
Láttam, reggel ment el magátul a katona.
VILMA
Attúl mén el, akihez felgyön.
Mondja, minek szól bele?
Az az én dógom egyedül.
JULCSA
Énnekem nem kéne katonaszerető.
Mire megszokná az ember valamelyiket, már látja is csukaszürkébe öltöztetve, virágos csákóba, amint viszik ki a marssal az állomáshoz.
VILMA
Nézze, maga halálmadár, ne kuvikoljon itten.
Vigye mán el a zsemleprézlijét.
JULCSA
Mondja, aztán legalább milyen?
Csinos?
Először volt itt?
Vilma nem felel, odamegy a sparherdhez, félrehúzza a lábasokat a tűzhely szélire
Szereti?
Vilma erre sem felel. Sóhajt. Kinyitja a rert, megigazítja benne a tepsit
No, látom már, hogy áll maga, szegény szerencsétlen teremtés !
(Gonoszul kacagva kimegy a gangra)
Vilma megint leül a kis ládára, a tenyerébe hajtja a homlokát... mereng vagy szundít
PALI
(megmozdul a díványon, földre dobja az újságot, feltápászkodik, odamegy unalmában a zongorához. Egy ujjal ütögetni kezdi a billentyűket, szótagolva énekli)
Bo-ci, bo-ci tar-ka, se fü-le se far-ka, o-da rne-gyünk lak-ni, a-hol szép lányt kap-ni...
Egy mezítelen leánykar nyúlik ki a jobb oldali ajtón
PIRI
(hangja)
Kérlek szépen, add ide a kredencről azt a citromot!
PALI
(föláll, megteszi, amit kérnek)
Siessetek!
Éhes vagyok .
(Visszaül a zongorához, egy ismert opera indulójának ütemére játszani és énekelni kezd)
Éhes vagyok!
Éhes vagyok!
Éhees, éheees, ééhees vagyok!...
Kint csöngetés. Egy pillanatban kelnek föl: Vilma a ládáról, Pali a zongora mellől. Az előszobában össze is találkoznak
PALI
(nyájasan)
Hagyja csak, fiam, majd kinyitom én.
Vilma visszahúzódik a konyhába, Pali kinyitja az ajtót, amelyen bedugja a fejét Laci
LACI
(halkan)
Szervusz.
PALI
Gyere, gyere.
Mitől félsz?
LACI
(bejön)
Elkéstem ?
(Most civilben van, elegáns, világos nyári ruhában, talán egy kicsit túlságosán is ki van csípve)
PALI
Nem.
Anyám és Piri csinosítják magukat.
Apa még haza sem jött.
Bemennek az ebédlőbe
LACI
(fojtott izgalommal)
Beszélhetek én teveled őszintén?
PALI
Boldogan.
De nincs egy vasam sem.
LACI
Nem arról van szó...
Inkább én adok neked, ha kell...
Csak...
PALI
Ojjé!
Szóval, valami disznóságot csináltál?
LACI
Óriásit.
Nekem nem is lett volna szabad idejönni ma este.
PALI
Ne mondd!!
Miért?
LACI
(dadog)
Mer én... mert nekem... mert ha engem meglát itt valaki ...
(A konyha felé bök)
Mondd, amikor vacsoráztok, mindig bejön a lány?
PALI
(bámulva)
A Vilma?
LACI
Az.
PALI
Persze hogy bejön.
Behozza az ételt.
Tányért vált...
LACI
Ajjé !
(Megvakarja a fejét)
Akkor én szököm innen...
PALI
Megőrültél ?!
(Megfogja a barátja karját)
LACI
Nem őrültem meg.
De engem ez a lány nem láthat meg itt.
Mert én ...
(Körülnéz, halkabban)
mert én... tegnap egész éjszaka ...
(Odahajlik Pali füléhez, súg valamit)
PALI
Óriási pofa vagy!
Psszz!
Micsoda tészta!
LACI
(szomorúan)
Most föl vagy háborodva, mi?
Hogy a húgod vőlegénye ilyet csináljon ?!
(Kétségbeesett gesztussal)
Az ember nincsen fából!
PALI
Az ember nincsen fából, ez igaz!
De te durranógázból vagy, fiam!
Ujjé!
Micsoda tészta!
LACI
Haragszol rám?
PALI
Középszerűen.
LACI
Elárulsz?
PALI
(fölháborodva)
Mit gondolsz rólam .
(Irigyen)
Te disznó!
LACI
Amikor elmentem innen tegnap, akkor találkoztunk.
Bakának nézett.
Hát én hagytam.
Tudod, izgatott a dolog, hogy mi lesz belőle ?
(Elkeseredve)
Hát ez lett.
Szépen nézek ki.
( Mozdul) Én megyek.
PALI
(megfogja a karját)
Azt akarod, hogy örökre összevesszen veled az egész famíliám?
Ülj le nyugodtan.
Mi történhet?
LACI
Ez a lány nem tudja, ki vagyok én.
Nem volt szívem megmondani.
Ha meglát így civilben, megüti a guta.
PALI
Dehogy üti meg.
Megszokta már biztosan az ilyesmit.
LACI
(hevesen)
Ez?!
Ez nem olyan lány.
Ez majdnem tiszta.
Becsületemre.
Lehet, hogy szerelmes lett belém.
Olyan fogása volt...
PALI
(izgatott kíváncsisággal)
Milyen?
LACI
Te, barátom, ez úgy megfogta a nyakamat a karjával, majd megfulladtam...
Én nem tudom, barátom, valami olyan sűrű dolog volt velünk... nem tudom, hogy mondjam...
Majdnem szerelem ...
(Meleg visszaemlékezéssel)
...Ez olyan derék lány...
Eleinte azt hittem, hogy semminek veszi az egészet, mert ez nem nyavalygott egy csöppet... és azt hittem, hogy én is könnyen veszem... hogy semmi... cselédkaland...
Aztán most...
Nem haragszol, ha bevallok valamit ?...
Nem is Piri miatt van lelkifurdalásom.
Miatta.
Megfájdítottam a szívét.
PALI
(lenézőn)
Ezért?
Egy ilyenét?
LACI
(ingerülten)
Mi az, hogy "egy ilyenét "?
Te is tudhatod, hogy ez nem olyan lány.
Te is próbáltál vele.
PALI
(méltóságteljes tiltakozással)
Én ?
(A mellére teszi a kezét)
Één?!
LACI
Te.
PALI
(bizonytalanabbul)
Én?!
LACI
Láttam a gangról.
PALI
(leveszi a tenyerét a melléről)
Az más.
Ha úgy kapásból jön, az más.
De te egész délután főzted.
Főzőcskét játszottál vele.
Disznó.
LACI
(nagy belső izgatottsággal)
Nekem most muszáj volt idejönni a Piri születésnapi vacsorájára.
Muszáj.
De mintha két lelkem volna, a másik lelkem azt mondja, hogy ez gonoszság...
PALI
Na, itt a két lélek.
Újból csak azt mondhatom: te disznó.
Mese a kétlelkű disznóról...
LACI
(fölveszi a zongoráról a kalapját)
Hát én mégis elmegyek.
Találj ki valamit.
Mondd, hogy megfájdult a fogam...
Piri és Bodroginé belépnek jobbról
PALI
(kiveszi Laci kezéből a kalapot)
Mit ugrálsz?
Mondd, mit ugrálsz annyit?!
Általános üdvözlések. Laci kezel Pirivel, kezet csókol Bodroginénak
LACI
(kis virágcsokrot is hozott magával, fölveszi a zongoráról, nyújtja Pirinek)
Engedje meg, Piri, hogy huszadik születésnapjára...
PIRI
(kedvesen)
Köszönöm.
Jó estét.
Kezét csókolja Laci
Új ruhája van?
LACI
(keservesen)
Új.
PIRI
(megnézi a szövetet)
Burberry...
Mutassa hátul.
LACI
(megfordul. Fájdalmasan)
Nem túlságosan svájfolt?
PIRI
(szakértelemmel)
Nyakba szűk.
PALI
(röhög)
Igen.
Szorítja egy kicsit a nyakát.
Kint csöngetnek
BODROGINÉ
Ez apátok lesz.
Mindjárt tálalhat is a lány .
(Kiszól az előszobába, ahová a konyhából most lépett be Vilma, hogy ajtót nyisson)
Tálaljon, Vilma .
(Visszajön a szobába)
VILMA
(odamegy az előszobaajtóhoz, bebocsátja a ház urát)
Kezit csókolom.
BODROGI
(bejön, felakasztja a kalapját a fogasra. Édesen)
Szervusz, fiacskám .
(Megcsípi a lány állát, Megfogja a karját, gusztálja)
Mondanék én magának valamit, Vilma.
VILMA
(ártatlanul)
Tessék, nagyságos úr.
BODROGI
Azt mondanám ...
(Hirtelen lekonyul, rezignáltan)
...inkább nem mondok semmit .
(Bemegy az ebédlőbe)
Vilma visszamegy a konyhába, tálal. szobában általános örömmel köszöntik a családapát, aki megcsókolja a lánya arcát
LACI
Mi újság, Józsi bácsi?
BODROGI
Semmi.
Reimsbe bevonultak a németek.
Ötezer halott .
(Pirihez)
Darvasnál megvettem azt az őszi ruhakelmét.
Hazahozhatod .
(A feleségéhez)
Rémes, hogy megy fölfelé mindennek az ára.
BODROGINÉ
Az ember megbolondul a piacon.
Már nincs is hatos.
A koronánál kezdődik a pénz .
(Leül az asztalfőre, megnyomja a csengőt, amelynek a berregésére Vilma gyorsabban kezd mozogni a konyhában)
BODROGI
(szintén leül)
Mit eszünk ?
(A nyakába köti a szalvétát)
BODROGINÉ
Rakott karfiol.
Töltött csirke.
Csöregefánk .
(Lacihoz)
Üljön le, Laci!
PIRI
Igen, miért nem ül le?
Egyáltalán, mit izegmozog annyit?
Mi baja van magának máma?
Meg van maga bolondulva?
Maga most fésülködik?
LACI
Érdekes.
Ha így középen választanám el a hajamat, ugye, abszolúte nem hasonlítanék magamhoz, mi ?
(Kis fésűt vesz elő a zsebéből, azzal fésülködik)
Pali röhög
PIRI
Utálom a középválasztékot .
(Kiveszi Laci kezéből a fésűt, és visszaállítja a fiú rendes frizuráját. Nézi a művét)
Így a legsikkesebb.
BODROGINÉ
Üljetek már le.
Laci leül Piri mellé, felköti a szalvétát, még az állát beléköti, behúzza a nyakát, szinte az asztal alá bújik
PIRI
Mondom, hogy maga megőrült .
(Lehúzza Laci nyakából a szalvétát)
LACI
(keservesen)
Új nyakkendőm van, nem akarom lecsöpögtetni .
(Pali felé ingerülten)
Mit röhögsz, mondd, mit röhögsz?
Vilma bejön az ebédlőbe, a kezében a nagy tál étel. Egy-két lépést tesz előre, önkéntelenül végignéz az asztalon. Meglátja és megismeri Lacit. Nem csinál semmi nagy játékot, csak egy pillanatig mozdulatlan marad, mintha megmeredt volna
BODROGINÉ
Mi van magával?
Mért nem jön ide azzal a tállal ?
(Nagy csend)
VILMA
(erőt vesz magán, csak a hangja reszket meg könnyedén)
Igenis, nagysága .
(Engedelmesen odamegy hozzá, kínálja a tálat)
PALI
(aki élesen figyelt, Lacihoz, megnyugtatóan)
Na látod.
PIRI
(kotnyelesen)
Mi az, "na látod "?
Mit lásson ?
(A kezét ráteszi Laci karjára, aki nagy kínban ül)
PALI
Semmit.
Azt, hogy itt a karfiol.
Vilma az asztal körüli sétájában most odaért Lacihoz. Neki is odakínálja a tálat. Persze, ez nem megy egészen simán, de azért botrány nélkül történik a dolog. Azt lehet hinni, hogy ügyetlenségből rezzen meg a lány karján a tál
PIRI
(Vilmához)
Vigyázzon, elejti.
Rémes, milyen ügyetlen.
LACI
(gépiesen vesz az ételből. Látja a lány néma szenvedését, nem bírja szó nélkül, fölülkerekedik benne valami becsületérzés. Köszön, halkan)
Jó estét.
VILMA
(tompán)
Jó estét .
(Erőszakkal másfelé néz, továbbmegy a tállal Bodrogihoz)
BODROGINÉ
(gyanútlanul Lacihoz)
Maguk ismerik egymást?
Laci nem tud rendesen felelni, dadog valamit, lesüti a szemét a tányérjára
PIRI
(élesen)
Biztosan.
Valami bakabálról.
Pali nevetni kezd
LACI
(ingerülten)
Mit röhögsz?
Mondd, mit röhögsz megint, mint a fakutya?!
PALI
(menteni próbálja a helyzetet)
A bakabálon .
(Zsidózva)
Erről nekem eszembe jotja egy történet ...
(Elhallgat, mert senki sem figyel rá, mindenki Vilmát nézi, aki szánalmasan evickél az asztal körül)
BODROGINÉ
Már állott ez a víz.
Hozzon frisset, Vilma .
(Odanyújtja a kancsót)
Vilma elveszi a kancsót is, teli van a keze edénnyel. A könyökével nyomja le a kilincset, úgy nyitja ki az ajtót. Amikor kimegy a szobából, erőt vesz rajta a fájdalom. Bent még vigyázott, tartotta magát. Most aléltan, szédülten támaszkodik neki az előszoba falának. A kezében reszket az edény. Valamennyire magához tér. Lassan kimegy a konyhába. Leteszi a tálat, a kancsót a konyhaasztal közepére, maga is leereszkedik csöndesen egy hokedlire. Pillanatig meredten néz maga elé, aztán lassan az asztalra borul, a két karja közé rejti az arcát. Így ül mozdulatlanul, amíg az ebédlőben folyik a dialóg
BODROGI
(minden rosszindulat nélkül)
Bámulatos.
Mi történt ezzel a lánnyal?!
Úgy vettem észre, mintha rosszul lett volna.
PIRI
Én nem tudom .
(Éllel Laci felé)
Maga talán többet tud róla, Laci?
LACI
(gyáván, zavartan)
Én?
Miért éppen én ?...
PALI
(mentegetően)
Blaumontág.
Ma hétfő.
Biztosan fáradt.
Kilumpolta magát vasárnap.
BODROGINÉ
Az lehet.
De nekem nem fog odacsatangolni egész vasárnapokat.
Mert én úgy kidobom ezt a lányt!
BODROGI
(csillapítón)
Na, fiam, na!
Emberek vagyunk.
Mindenkinek dukál egy kis szórakozás...
Kár volna elküldeni.
Jó ránézni, olyan appetitlich*
BODROGINÉ
(vészjóslón néz az urára)
Appetitlich!
Az igen.
De a vizet még mindig nem hozza.
PALI
(megmozdul)
Majd én kimegyek, mama.
BODROGINÉ
(energikusan)
Maradj !
(Fölnyúl a kiskörtéhez, csenget)
Vilma a csöngetésre megmozdul. Fölemeli a fejét. Olyan, mint egy beteg állat. Menne ő, végezné ő a dolgát, ha nem lenne nála hatalmasabb erő, ami ólommá változtatja a tagjait. Felül, aztán összeroskad, visszafekteti az asztal lapjára az arcát, miközben a csengő követelőn berreg
PIRI
Hihetetlen.
BODROGI
Ugyan, mit csináltok ilyen vásárt?
Nem fújhatja föl azt a vizet.
Biztosan csorgatja a csapot.
BODROGINÉ
Csorgassa.
De ha én egyszer csöngetek neki, akkor jöjjön be .
(Megint csönget)
Vilma most a fejét sem emeli föl. Csak a válla rázkódik meg, mintha az idegét érintette volna a csöngetés
BODROGINÉ
(türelmét vesztve föláll, kimegy a konyhába, meglátja a lányt, egy kicsit megijed)
Mi az?
Rosszul lett maga, Vilma?
VILMA
(föltápászkodik, megdörzsöli a homlokát, mintha álomból ébredne)
Nem, nagysága, kérem.
BODROGINÉ
(bámulva és méltatlankodva)
Nahát !
(Néhány pillanatig fixírozza a lányt, aki úgy áll előtte, ijedten, a mellén keresztbe tett két karjával, mintha láztól borzongana)
A vízért csöngettünk.
VILMA
(letörve)
Igenis, kérem .
(Megfogja a kancsó fülét, aztán elereszti. Hirtelen elszántsággal, halkan, de nagy belső borzadással)
Nem megyek odabe, nagysága !
(Irtózva hátrál)
BODROGINÉ
(elképedve, a polgári gőg tetőpontján)
Mit beszél?!
VILMA
(halálraszántan, de nem drámázva)
Nem teszem oda be a lábamat, nagysága.
BODROGINÉ
(ömlik belőle a hideg, fojtott düh)
Miért?
Kivel van odabent baja?
Megbolondult?!
Kidobom!
Elmehet innen.
Mars!
Mars!
VILMA
(odamegy a kisládájához, kinyitja. Kivesz egy zsebkendőt. Görcs van a zsebkendőn, amit kibogoz a fogával, reszkető kezével. Papírbankó kerül elő a kendőből, az asztalra teszi)
Húsz korona foglalót kaptam.
Az egészet visszaadom.
Elmegyek innen tüstént.
BODROGINÉ
El!
Hát persze hogy el.
De reggel.
Majd ha kapok a helyibe mást!
Hanem ameddig itt van, addig rendesen viselkedjen, érti?!
Itt én parancsolok, és maga engedelmeskedik, érti?!
VILMA
(rendíthetetlen erővel)
Nem megyek odabe, nagysága kérem.
Itt tízszer felsikálom reggelig ezt a konyhát.
De odabe nem megyek, nagysága kérem.
BODROGINÉ
(fúriában)
Nem?
Nem?!
Hát majd rendőrt hozatok, hogyha nem!
VILMA
Hozathat, nagysága, kérem.
De én akkor ledobom magam az emeletről, nagysága, kérem .
(Már fogja is a konyha gangra nyíló ajtajának a kilincsét)
BODROGINÉ
(nem talál szavakat, hápog a haragtól)
Nahát ez... ez ... !
(Berohan az ebédlőbe az urához)
József, kérem, menjen ki maga!
Én nem bírok ezzel a lánnyal, ez tisztára megőrült.
Most rögtön el akar menni!
A rendőrrel is megfenyegettem.
Azt mondta, leugrik az emeletről.
Mi van ezzel?
Miért nem akar ez ide bejönni?
Csinált ezzel valaki valamit ?!
(Megfenyegeti Palit)
Te csirkefogó!
Te!
PALI
(indignálódva)
Én, mama?
Nekem bizony isten füstöm sincs az egész dologról.
BODROGINÉ
(Laci felé)
Vagy maga, szép maszk?
Talán maga?
LACI
(dadogva a két nő szemének kereszttüzében)
Érthetetlen.
Komolyan mondom, érthetetlen...
BODROGI
(föláll, a szalvétával a nyakában kimegy a konyhába. Tekintélyesen, de nem szigorúan)
Vilma.
Vilma, amikor Bodroginé kirohant a konyhából, lázasan pakolni kezdett. Kinyitotta a kisládáját, rakta belé a cókmókját. A kendőjét már a vállára is terítette. A megszólításra föláll
BODROGI
(bizonyos részvéttel)
Maga csakugyan el akar menni, fiam?
VILMA
El, nagyságos úr.
Engedjenek el.
Mer én leugrom itt a gangról .
(Mutatja a ládáját)
Tessék nézni, nem viszek én el innen semmit...
BODROGI
(int, hogy nem kíváncsi a ládára)
...De hát miért?
Bántotta valaki?
Van panasza valaki ellen?
VILMA
Nincs nekem semmi.
Csak nem megyek oda be többet.
Inkább elpusztítom magamat, nagyságos úr.
BODROGI
(kis gondolkozás után vállat vonva)
Hát menjen, fiam.
Nem akarja itt senki lenyúzni a bőtét .
(Az asztal felé int)
Azt a pénzt is tegye el.
Megszolgálta.
VILMA
(a pénztől is iszonyodik)
Nem kell a nekem, nagyságos úr.
BODROGI
(szánalommal)
Na, isten áldja .
(Megcsóválja a fejét, bemegy az ebédlőbe, ahol feszülten figyeltek, várakoztak az egész idő alatt az ajtó felé, visszaül a székére komoran)
Nem lehet visszatartani.
Elengedtem.
BODROGINÉ
Skandalum.
BODROGI
(gesztussal)
Ez titok.
A legőrületesebb titok.
BODROGINÉ
(szárazon)
És én ennek külön konyhakulcsot adtam.
El kell venni tőle a kulcsot.
Meg kell nézni a ládáját.
BODROGI
(irtózatos méregbe jön)
Nem kell megnézni!
Micsoda tempó !
(A felesége és a leánya felé)
Le fog törni a kezetek, ha egyszer magatok hozzátok be azt a nyavalyás kis ételt!
Vérfagyasztó csönd
LACI
Elment már?
BODROGI
Most szedi össze a holmiját.
LACI
(föláll)
Bocsánatot kérek !
(Az asztalra dobja a szalvétáját, kimegy a konyhába)
BODROGINÉ
(megérti a dolgot)
Hallatlan!
PIRI
(elpityeredik)
A huszadik születésnapomon !
(Fölpattan, és a zsebkendőjével a szemén, mint aki szégyell a többiek előtt sírni, berohan a szomszéd szobába)
BODROGINÉ
Pirikém !
(Utánasiet a gyermekének, hogy vigasztalja)
Bodrogi is megy a csibéje után, a nyakában a szalvétával. Az ebédlőben csak Pali marad, és fülel a konyha felé. Laci közben kiért a konyhába, és Vilma elé áll, aki éppen indulni készül a kisládájával. Lehet köztük egy rövid némajáték, amíg a família kivonulhat az ebédlőből, hogy a jelenlétük ne vonja el erről a világról a néző figyelmét
VILMA
(harag nélkül)
Tessék hagyni engem.
LACI
Maradjon, Vilma.
Bizony isten úgy sajnálom, majd megszakad a szívem.
VILMA
(keményen)
Engem ne sajnáljon.
Úgy köll nekem.
Pórul jártam, oszt vége .
(Mert a fiú ott dadog, makog előtte, szelídebben, megbocsátóan)
Na, menjen vissza szépen.
Várják.
Kihűl az étele.
LACI
Ha akarja, később maga után szököm.
Találkozhatunk.
VILMA
Micsoda?
LACI
(megfogja a lány kezét, súgva)
Találkozhatunk titokban.
Tudja, nekem nincs sok pénzem.
De azért ha magának szüksége lesz valamire...
VILMA
(kiszabadítja a kezét. Vérig sértve)
Pénzt kínál nekem?!
Mifélének néz engem ?!
(Mint akivel örökre végzett, végignézi a fiút. Ellentmondást nem tűrő erővel)
Menjen az utamból a fiatalúr !
(Büszkén fölemelve a fejét, kimegy, otthagyja Lacit)
PALI
(kimegy a konyhába, figyelmeztetőn)
A Piri meg odabent bőg!
LACI
Hát bőgjön !
(Egy türelmetlen gesztust tesz, majd hirtelen elhatározással az ajtóhoz lép, megy a lány után)
PALI
(pofon üti saját magát)
Micsoda tészta!
- Email: dh.elte.hu@gmail.com
- Cím: 1088 Budapest Múzeum krt. 6-8
Copyrights © 2020 All Rights Reserved, Powered by ELTE