Digitális Bölcsészet Tanszék – Eötvös Loránd Tudományegyetem
Bessenyei György
Lais
Keletkezés ideje
Felvonás
5
Jelenet
35
Megszólalás
252
Mondat/Sor
2021
Szó
12288
NEGYEDIK JÁTÉK
ELSŐ jelenés
XENOXIS, PELÓSIS.
PELÓZIS
Uram! mint barátja a' Fő Ministernek,
Ügynek, igazságnak, 's minden jó embernek.
Vezérelj sorsomban, 's Hippodon' értelmét
Fedezd-fel, 's töröld-el szivemnek félelmét.
XENOXIS
Uram! eggy Minister olly állat nemében
A' kinek sok holmi forog a' fejében:
Azon van, másoknak hogy titkait nézze,
'S Dolgait azok köztt tzéljára intézze:
másoknak szívébe hogy béhathasson,
Az övébe pedig senki se láthasson.
Kérdés 's felelettel a' titkot kifejti,
'S az Embert felveszi avagy tőrbe ejti.
Ki látja eggy Felső Tanácsosnak szivét,
És ki vizsgálhatja elrejtette sok mivét?
PELÓZIS
Mozdulás, tekintet, szó, forma, magyaráz,
'S jelenti a' titkot, a' ki jól rá vigyáz.
Sőt még a' tettetés maga kimutatja,
Sokszor, hogy az ember czélját hol duggatja.
Nincs senki, ki magát úgy felfedezhesse.
Hogy titkát a' Világ észre ne vehesse.
XENOXIS
A' Minister, tudd-meg, örökké úgy tettet,
Hogy tettetést se láss, sem czélt, a' mit fel vett.
Tekinteti csendes, hideg vért, szint mútat
Mikor a' tárgyához készít titkos útat:
Mérgében mosolyog; kedvében szomorú
És ha fiatal is, ollyan mint vén korú.
A'mire titkon vágy, nyilván rá sem tekint
Maga meg sem mozdul, és tsak másoknak int.
Soha sem oda lő, a' hova szeme néz,
'S csak setétben szorít ez az elrejtett kéz.
PELÓZIS
Uram! mind úgy élünk; Egész Világ tettet...
E' nélkül sem okos sem bolond nem lehet.
Kiki Ministere a' maga dolgának,
Ura tselédjének, 's mélysége titkának,
De azért csak látjuk a' midőn vigyázunk
Hogy ki miben fárad, és ritkán hibázunk.
XENOXIS
Miben állott meg hát50 az a' fontos dolog,
A' mi most közöttünk ennyi szóban forog?
PELÓZIS
Igaz- é, hogy Láist el akarja venni,
Hippodon, 's belőlem poklot kíván tenni?
Személyem' szeretve kezét megígérte
De elvontathatok ha Hippodon kérte.
XENOXIS
nevet
Ha ha ha! tehát ez a' mélységes titok.
És ennyi beszédre feltalált erős ok?
Nem szoktak az Urak szerelmet titkolni,
'S a' ki belé esik, értté azt vádolni.
Nem rejtenek-el itt semmi édes mívet...
A' bolond is látja a' szerelmes szívet.
Nem lehet olly nagy bölcs a' széles világon
Ki tárgyát elrejtse az aszszonyi ágon.
Láist, a' Minister titok nélkűl nézi,
És hogy elvehesse, dolgát úgy intézi.
Sőt hivatalát is leteszi érette...
Ne változz, ne reszkess: még meg nem kérette.
A' Lyány bölcselkedik, 's dühödve kivánja
Hogy rangját érette magáról le hánnya.
Diogénesnévé akar inkább lenni
Mint a' házassággal méltóságra menni.
Eladó Leányban sok, hahogy úgy veszed,
És a'mint hirdeti, szavában meg hiszed
PELÓZIS
Az embert mindenkor csak a' természetben
Kell nézni, fontolni, a' közjó 's életben.
Akármit beszélljen, de csak kívánsága
Néki a' törvényje, és várt boldogsága.
Nem oda kell nézni, hogy szavában mit mond.
Hanem hol a' haszna, 's mi, résziről a' gond.
Gyönyörűségétől, hasznától el nem áll,
'S egyéb el nem vonja innen, tsak a' halál.
Sok, csak félre beszéli, hogy magát titkolja,
'S felebarátjának szándékát fontolja.
Ha meg kéri Láist Hippodon. elmegyen.
Bár szive erántam hajlandó 's hív legyen.
Érdemet, szerelmet fel rug a' szerencse,
És mindenható itt kinek sok a' kincse!
Második eset
XENOXIS, LAIS, PELOSIS.
XENOXIS
Érkezel, szép Lais: Te forgassz fejünkben,
'S okoskodásunkat te szülöd eszünkben.
Pelózis, úgy látom, hogy kétségbe esett,
Noha tsak bízik még benned egy keveset.
Retteg, hogy Hippodon elüt a' kezéről
'S ha e' meg lesz, nem mond jót az életéről.
A' nagy Urnák szived ', kezed' megígérted
'S hogy rangját letegye érted, arra kérted.
LÁIS
Rangja, szive, keze, kincse, nincs kérdésben
Szokás tévelyegni a' vélekedésben.
De hogy kiné legyek, azt csak az tudhatja
A' ki a' szivemet lelkestűi láthatja.
Nehéz a' választás az illyen esetben...
Pelózis is ember, mint más az életben.
XENOXIS
Hogy hangzik, szép Láis! hogy a' Fő Minister
Eggy Szűzért elhagyta hivatalát, 's hever?
Boldogtalanság é Tanácsosné lenni,
És sorsunkból jobbat, 's fényesebbet tenni?
A' kit rangra hívnak, 's azt mondja: útálja,
Csak azért tselekszi, hogy a' nép tsudálja.
A' Méltóságban is lehet bölcselkedni
Másokkal jól tenni, 's híven emberkedni.
Ne hidd, hogy eggy leány Filosofus legyen
'S magából Socratest, Zenót, Thálest tegyen.
Országgal jól tenni első érdem, nagy ész,
'S valaki nem hiszi, úgy gondolom, meg vész.
Hogy ennek szolgálhass, rang és hatalom kell
Ezek sógorosok a' nagy érdemekkel.
Mit használ jó szíved ha keveset tehetsz,
'S Nevedben, híredben tündöklő nem lehetsz?
Ha nem találtatnak igaz ismérőji
Tulajdonságidnak, 's okos tisztelőji?
Nem látszik az érdem, a' hol tisztelet nincs,
'S ha el van temetve, haszontalan a' kincs.
Azonban az Ország Nagyjai kezedet
Csókolván vadásszák, kérik kegyelmedet
Leveretett ügynek, szegénynek szolgálhatsz
'S a' jótéteményben örömöt találhattsz.
Ha olly jó a' szived, szolgálj a' Világnak
'S légy érdemes része az aszszonyi ágnak.
Érdemed ismérőt ha soha sem tanál
Olly mint szép palota, a' melly üresen áll.
LAIS
Uram! mindég elég az érdem, hasznának
'S Méltóság nélkül is tűköre magának.
Jótéteményekre a' nagy rang nem szükség;
Ki hogy telik tőle úgy ád; és ez elég.
Kicsinyben, vagy nagyban a' jóság csak jóság.
Az Érdem csak érdem, 's szintúgy az igazság.
Szerencsét vadásznak a' hatalom körűl;
'S gyenge az, a' ki itt barátinak örűl.
Sok, csak szerencséjét imádja képében,
De ördögnek adja titkon a' szivében.
' S valaki hatalmas, nehezen leli fel,
Hol van barátokkal, hol ellenségekkel.
Az érdem magáért kíván szerettetni,
'S hizelkedés nélkül akar tiszteltetni.
Nem lél örömöt a' pompás hazugságban
'S örökké boldogabb a' magánosságban,
Hol a' ki hivséget, tiszteletet mutat,
Igazán vak; 's szive szájjal nem hazudtat.
XENOXIS
Mondj-le Hippodonról, ha ez az értelmed,
'S Méltóságtól, kincstől származik félelmed.
Hippodon hivatal nélkül is méltóság.
Tárház, bővség; 's tudod, hogy torkig gazdagság.
Minister vagy maga mondj-le a' kezéről
Mondj-le szerelméről, hallgass életéről.
Engedd, hadd szolgáljon kegyelmes Urának
És Őrző Angyala légyen a' Hazának.
Pelózis érdemes, látom, személyedre,
'S Filosofiai nagy kevélységedre.
Gyakoroljad benne jótéteményedet,
'S mutassad érdemben a' büszkeségedet.
A' nagy erkölcsnek is vagyon kevélysége
Megátalkodása s' gyanús nemessége.
Bocsásd-el Hippodont, 's ha illy ritka Bőlts vagy,
Zárd-el életedet , ' s a' hol tetszik, maradgy.
PELÓZIS
O! bóldog tanácsiás! — Lais, vedd szivedbe
'S hogy Xenoxis aláz, fontoljad eszedbe.
Képzelődéseknek veszi érdemedet,
'S csak gőzzel fúvod-fel, úgy hiszi fejedet,
Tedd hát valósággá okos beszédedet,
'S ismérd meg végtére örökös hivedet.
LÁIS
Jól van! A' Minister helyén hadd maradgyon
Nem bírja szivemet Méltóság 's csak vagyon.
Pelózis, Láis elmennek.
Harmadik eset
XENOXIS
Mikor a' szokásból ki-hág az értelem,
Gyakorta vak Vezér, 's gyenge Fejedelem.
' S valaki különöst mutat életében
Nevetségessé lesz gyakorta tettében.
Kisasszony Stoicust nem szül a' természet,
'S a' ki erőltette magán, semmit sem tett . elmegyen
Negyedik eset
TULIPÁN, POMONÉ, KOLUMBINA, KUKULINI.
KOLUMBINA
Meg van a' Nemesség .... Tulipán szerzetté.
Eszét, agyvelején mind addig élezte.
TULIPÁN
Elhiszem! Fáradtság nem volt illy keserves.
Tizszer is elűzött; mert az Ifjú heves.
Mint Nagyságos Tigrist úgy szeléditettem
'S csaknem rangomat is véle elvesztettem,
De fizetésemet mérgében el-huzta.
' S az orrát ellenem örökre feldúzta.
POMONÉ
Hát a' Nagy Urak is duzzák az orrokat?
TULIPÁN
Még ezek viselnek szép, nagy horgasokat
És a' kiknek nem megy búbig a' homloka,
A' mikor hiba van, annak tsak ő oka.
A' bölcsesség sáppadt: homloka, orra nagy.
' S elapadt szemeket mutat a tanúlt agy.
POMONÉ
A' Tudománynak is van hát füle, 's farka?
És orral, homlokkal, ábrázatja tarka?
TULIPÁN
Elhiszem, hogy tarka; 's farka úgy elnyúlik
Hogy míg megmérhetjük, a' Világ el-múlik.
KOLUMBINA
Hordja-el a' lidértz... Nem kell itt tudomány
Azt kérdezzük inkább: Az arany 's forint hány?
A' szegény Tulipán sokat érdemel itt,
Hogy ebben szavának a' Tanácsos úgy hitt.
Esztendeig való bérét elvesztette.
POMONÉ
De ezt ugyan tőlem mind vissza szerzette.
TULIPÁN
Háromszáz forinttal kevesebb magammal
Vagyok, Nagy Aszszonyom! ' s egész Asztalommal.
KUKULÍNI
Ó, Aszszonyom Anyám! már ezt kifizetjük...
Hiszen a' disznóból meg' helyre tehetjük.
TULIPÁN
Két száz arany is volt külön, ígéretben...
Tsak így kell vesződni e' földön, a' testben.
POMONÉ
Uram! a' kinek van, meg fizet kedvéért,
És a' ki jól szólgált, nem vétett, ha jólkért.
Ha a' Nemes-levél valóbann bizonyos?
TULIPÁN
Meg van; mellyel boldog, minden, ki vagyonos.
POMONÉ
egy zsatskót nyújtzsebjéből.
A' kétszáz arany itt, ezen zsatskótskában.
Nyugszik öszvekötve más kis rongyotskában.
TULIPÁN
elveszi, ’s elteszi:
Hijába! az érdem nem rejtezhetik el —
'S atyafiságban él adománnyal pénzzel.
Rangomnak köszönöm. Minister Talpassa
Vagyok, és sok Urnák szóiga hatalmassa.
KUKULÍNI
O! Tulipán Bácsi! hogy hijjam már magam '?
TULIPÁN
Spectabilis, Tess Ur.
POMONÉ
Lám! Nemes lett ágam.
Tekéntes, tes Úr fi már a' Kukulinim,
Spectabile domné a' szülöttem Urfim.
KUKULÍNI
nevet és szökdös.
Hogy Tes Urfi vagyok, 's e' szép rangot adják.
Mingyárt megüzenem az öreg Rectornak,
'S más óldalon hírül adom a' Doctornak
Osztán a' betegek, és a' Deák- puják
A' széles Világra hírét széllyel fújják.
KOLUMBINA
köröskörül nézegetve az Ifiat.
Gyönyörű készület! De e' szárnyas czatli
Illyen nagy erőben talán nem is módi?
E' szép nyakravaló az orra hegyéig
Nyakára forgatva fel a' fél füléig?
Hogy férhet szájához, mikor enni akar?
Hall- é? mert ez szájat, 's füleket bé takar.
Már ez a' tekintet olly módi, mondhatom.
Mint a' Lengyel pudli. Szemét sem láthatom.
KUKULÍNI
Aszszonyom! én igen nagy módit viselek
'S ugyan azért hozzám hasonlót nem lelek.
De bezzeg néznek is mikor kinn sétálok
Vagy a' nagy piaczon, és vásárban állok.
KOLUMBINA
Mondhatom, hogy inkább bolondot mutatnék
Mint okos formával nem nézettethetnék.
A' kinek termetet, szépséget nem adott
'S eszet a' természet; mutassák bolondot.
Tsak tsudálkozzanak rajta, egyre megyen;
Okos, oktalan, szép, rút, vagy örjült legyen.
De már illy Tess Urfi, a' ki mindennel bír...
Ha az irigység rá tekint; mondhatom, sír.
Hát az ujjaiban petsétnyomót tenni?
TULIPÁN
De már Téntes Urfi czimernek kell lenni,
A' mellyre ki legyen metszve formájával
Mi gazdagította úgy meg munkájával.
Mellynél fogva osztán illy nagyra mehetett,
Hol a' hé, hallod-é, dominé lehetett.
Hogy a' Maradék is az érdemet lássa
Melly által Úrrá lett, 's honnan jött tudhassa.
KUKULÍNI
Aha! most értem már. Mi mindég sert főztünk.
És a' malátáról nagy disznókat öltünk.
Tehát lég először a' nagy kongó üstöt
Vállut, két kanlottat, 's felibe gőzt, fústöt,
Kell fellegnek írni, úgy, a' czimerünkre,
'S szépen rá mettszetni a' nagy petsétünkre.
KOLUMBINA
De, hogy fényes legyen, a' hold világot is
A' két ártány közzé tegyük, 's a' napot is.
TULIPÁN
A' kád óldalára jobb ha helyheztetjük
POMÓNÉ
Osztán világánál a' többit nézhetjük.
A' malátás Kádnak leg-felyül kell lenni,
És a' fenekére tsillagokat tenni.
Hogy ne légyen illyen tzimer az országban.
TULIPÁN
Nincs illyen, fogadom, a' széles világban.
Az olly kád feneke, melly így Úrrá teszen
Meg is érdemli ám ha csillagos leszen.
Csillag, kanlot, nap, kád, hold, itt együtt vannak
'S a' látás' határán ragyogva állanak.
Ötödik eset
HYPPODON, ÉS AZ ELÉBBENIEK.
HYPPODON
Örvendem, Aszszonyom! mert Urunk kegyelmes,
Hajlik kérésemre, 's végre engedelmes.
Az Ifiú Kukulit Nemes karba tette
'S akaratját már a' Tanács ki is vette.
POMÓNÉ
Szívemnek örömét nehezen bírhatom,
'S e' szerentsés napom' jegyzésbe irhatom.
Tanácsban dolgozik látom a' kegyelem,
S ha nincs közben járó, nincs reánk figyelem.
KUKULÍNI
Nagyságod kegyelmét olly nagyon köszönöm
Hogy miatta magam' csaknem agyon ölöm.
A' paraszt módikat mind ki küszöbölöm,
És Uri székemet pompáson meg ülöm.
HIPPODON
Vezessed, Tulipán, őket a' Tanácshoz
Hadd végye Levelét az Aszszony magához. elmennek.
Hatodik eset
HIPPODON, KOLUMBINA.
HIPPODON
Hol vagyok? hogy tegyek? mi legyek? mondd-meg már
Veszteség, nyereség; hadd tudjam, rám mi vár?
KOLUMBINA
Szűntelen hánykódik: tsak okaiba vész...
Mert kár a' leánynak az olly kitanúit ész.
Minek a' tudomány? tsak gyermekkel bánik,
'S nála a' nagy elme makacssággá válik.
A' legtanúltabb is nagy bölcsességével
Szeretők köztt űl-el gyönyörűségével
Érdemét kamara, konyha határozza,
'S elméjét a' bölcső kötözi óldozza.
Ha házi gondjában dóigát végbe viszi
Hogy érdemes asszony minden okos hiszi.
Nincs a' természettől a' mély bölcsességre
Fundamentum téve asszony gyengeségre.
' S akkor tud magából csak eszetlent tenni,
A' midőn asszonybúi férjfi kiván lenni.
Fa hídon kő-kastély bajoson épülhet...
Igy Filosofussá a' leány nem lehet.
HIPPODON
Egész Görög ország' minden Tudósai
Hireit Istenei 's Filosofusai
Nagyobb igazsággal soha nem beszélitek,
És az asszonyokról jobban nem Ítéltek.
De tudod -e, szép Szűz, hogy a' nagy szerelem
Nem okoskodhatik, 's sokszor veszedelem?
A'kit megszeretünk, hibáját sem látjuk
Bűnét is öleljük, 's hogy bírjuk, óhajtjuk.
A' melly szerelem lát, nincs nagy kedvessége,
Ha vak, forró, dühös, úgy van édessége.
Mindég gyengén szeret a' ki okoskodik,
'S Elméje 's érzése köztt nem vakoskodik.
Nem tartozik szívre száraz vélekedés,
Sem érzéseinkre hideg elmélkedés.
Láisnak hibája nagy eszében vagyon
A' vétke is érdem; és csak hadd maradjon
A' test csak annyiban szereti a' lelket,
Hogy gyönyörűségre élteti a' testet.
Meg lett a' Nemesség; a' kérésed betölt
Dolgozz itt, mert amott csak az én fejem főtt.
Most eggy dolog szorít; itt nem múlathatok,
Elmegyek, rendes Szűz, mig többet tudhatok. megajándékozza, ’s elmegyen.
KOLUMBINA
kaczag
Ha ha ha! ezt hívják már módos Világnak
Mikor illy játéka van a' Méltóságnak.
Hogy lehet hát húzni a' keritóségre
Érdemet, s' okokat a' szép Nemességre?
Tiz ezer forinttal Pomoné nem érte...
Egy Inas, szolgáló, két szóval, kikérte.
Illyen ösvényen jár sokszor a' kegyelem.
Az érdem, jutalom, büntetés, félelem.
A' Hivatalokat árendára veszik,
Házasodnak vélek avagy pénzzé teszik.
Ugy szólgálnak érte, hogy csak parantsolnak
Irkáinak, firkálnak, mentenek, vádolnak.
Ha láthatná Urunk, sok dolog mint leszen,
'S hogy Kolumbina is Nemes embert teszen,
Egérből hogy tesznek sokszor Elefántot
Hogy néznek a' Sűltre, 's hogy rágják a' tsontot:
Sok Minister rangját veszi boldogságnak
'S rabja lesz gyakorta a' mit szolgaságnak
Bírói székiből Uraknak parancsol,
'S a' szoba-leánynak nagy esze meg-hódol . el-megyen
- Email: dh.elte.hu@gmail.com
- Cím: 1088 Budapest Múzeum krt. 6-8
Copyrights © 2020 All Rights Reserved, Powered by ELTE