Digitális Bölcsészet Tanszék – Eötvös Loránd Tudományegyetem
Madách Imre
Csák végnapjai
Keletkezés ideje
1843 és 1861 között
Felvonás
6
Jelenet
10
Megszólalás
717
Mondat/Sor
3091
Szó
15798
HARMADIK FELVONÁS
A’ HONFI ÉS AZ UDVARONC
Szin:
Budán. Terem Zách Bódog lakában
KLÁRA
(Tükör előtt Boris segitségével piperészkedik)
Szorítsd be jobban néni vállamat,
Úgy most karcsu vagyok.
BORIS
Hajadba mit
Fonjak, virágot e ', emeli az
Arcok tavasszát, vagy szög fürtidet
Testvérileg arany ölelje át?
KLÁRA
Ah a' virág olly hervadó, ne azt,
Mert hogy ha látnám fonnyadt ékeit,
Eszembe jőne: a' legszebb virágot
Ha dér csipett mint sujtjuk el magunktól.
S tehet -e róla a' kicsiny virág,
Hogy büszkén mint a' cser dacolni nem tud?
BORIS
Hej, új idők! vétek tetézte kor!
Be mások vagytok mint szép hajdanán!
Egy rozsa bimbó, szüzek ékeül
Szerényen tűzve fürtös haj közé -
Legszebb ajánlás volt a' szép leánynak.
Most száz ékesség, mint boltok felett
Lépül kitüzve a' vásárosoknak
Lóg a' leányon, és a' bolt üres.
KLÁRA
Tüzz hát egy rozmaringot.
ZÁCH
(belépve)
Klárcsikám
Szép vagy, csak egy kár hogy kicsinke még.
Csinossan öltözél kis csintalan.
Nőjj csak olly barna vőlegényt hozok
Mint árnyad.
KLÁRA
Oh nem kell apám!
ZÁCH
Miért?
KLÁRA
Nem kell apám, az álnok vőlegény.
ZÁCH
Hogyan tán azt hiszed, hogy az hamis
Leánynak árnya is hamis?
KLÁRA
Nem azt!
De ládd apám, ha tisztán ég a' nap,
Minden mosolyg, árnyékom is követ,
‘S hizelgve csókdos: ám jőjj rossz idő,
‘ S körül tekintek a' sötét napon
Hogy leljek embert, árnyat vagy mi mást, -
Kivel bosszúmat elfecseghetem.
De ládd apám árnyam nincsen sehol,
‘S nem lenne e' az álnok vőlegény?
ZÁCH
Kis bamba te!
KLÁRA
Még ehhez változó
Is lenne mátkám, mert Trencsin fölött
Ha áll a' nap, az árny is ott terem,
Budán süt ismét, ‘s ismét erre tart.
ZÁCH
Nem változó ezért, sőtt mindenütt
Napjához hű marad. De elvelek
E' dőre képzetekkel. Klárcsikám
Hozok én néked gazdag vőlegényt
Barátim egyikét!
KLÁRA
Sántát hozasz!?
ZÁCH
Tán álmodol? Ügyetlenül beszélsz.
KLÁRA
Az meglehet. Barátidtól hogyan
Tanuljak szólni józanon, hiszen
Mind jobra balra sántikál beszédök.
Inkább talán mint hü baráti szó.
ZÁCH
Mért mondod ezt?
KLÁRA
Hát könnyen jó apám; -
Te mondod olykor a' király kegyes,
Sóhajtnak ők is óh kegyes bizony!
És néha mondod: álnok a' király
Fondor, kegyetlen, ‘s ők viszhangjait:
Fondor kegyetlen. Mond meg hát magad
Nem sánta -e' beszédök? Óh apám!
Ne hozzad ráncba homlokod, fecsegtem.
ZÁCH
Leány!
KLÁRA
Ne báncs!
ZÁCH
(komolyan)
Ha egykor - óh! de nem,
Nem - ő kegyes király - ‘s ha még is óh!
Ha még is akkor kürtöm egy szavára
Rokonságom fegyvert fog, ‘s húszezer
Paizs dörögtet jog szolgáltatást.
Rokonságom? Ha! ha! leány, leány!
Mit mondtál mik barátim?
Óh a' gyermekből Isten sugalva szól.
Nem zárja el Ifjú keblének cifra tükörét
E' pór világon semmiféle pánt.
Ő még az Isten égi szikráját
Híven megőrzi. Hah, el rém alak
Én test vagyok, s' az árny ha élni vágy,
Az árny a' testet nem hagyhatja el.
Igen ‘s ő olly jó, olly kegyes király!
ZSÁMBOKRÉTI
(jő)
Ki üdvözöl, még csarnokodba tér
Kipihenendő itt késéretével
Vadászatnak fáradalmait ? (iratot ad által Záchnak)
ZÁCH
Sajátjában pihen csak, mond meg ezt.
‘ S hogy én szolgája lábát csókolom .
(olvas, Zsámbokréti el)
Jól mondtam, ő mint Isten ott is áld
Hol vétkezénk.
KLÁRA
Miért örülsz apám?
ZÁCH
Három falut ajándékoz megint
Trencsin javából nékem a' király,
Im Klárcsim ez lessz jegy ajándokod.
KLÁRA
Hadd boldogabb napokra ezt apám,
Most barna fátyolt adjál gyermekednek,-
Barnát sötétet hogy a' multba ne
Legyen keresztül rajta pillanat.
ZÁCH
Miért?
KLÁRA
Miolta túl e' föld határin
Tanult repülni képzetem, imáim
Legjobbikát Trencsényiért tanitál
Felküldni a' Teremtő zsámolyához; -
Hogy a' kiontott vér nagyá dicsőé
Nevelje a' magyart ‘s könyrültlenűl
Az égnek átka sújtsa ellenét!
ZÁCH
Hah gyermek!
KLÁRA
Óh nebáncs! hisz meg lehet
Hogy a' mi akkor jó volt, rossz leg ott,
Mint rothatt alma melly izes előbb
Imelygössé lessz. Én nem értem -e'
Bölcs férfiúk okoskodásait?
De barna fátyolt adj óh jó apám,
Hogy elfeledjem a' szokott imát!
Melly elmulasztva mint szent hivatás.
Föl föl riasztja éji álmomat.
Adj barna fátyolt hadd feledjem el
Remegni, hogy a' gyermek szent imáját
Meghalgatá az ég.
ZÁCH
Meg őrülök, elvéled bün tanú ! (az iratot eltépi)
Hah lány! ki mondta néked kínzanod
Eként atyádat? Mond ki mondta azt
Hogy elárultam Csákot?
KLÁRA
Ten magad
Miért térdeltél tegnap estve is.
ZÁCH
Hol lányom?
KLÁRA
A' királynál.
ZÁCH
Nem igaz
Nem térdepeltem
KLÁRA
Láttalak
ZÁCH
Hazudsz,
Zách, - ‘s térdepelni pór király előtt?
De mért ne? Ingyen nem tevém, -
A' büszkeség lehúny az ifjú korral,
A' vén csak zsémbelődhet, karja rossz.
Vagy bujdokoljon aggott napjain,
Inkább meghódol a' nagyobb erőnek,-
Hisz ott a' jog hol a' haszon ‘s erő.
Mit nyert Trencsényi hogy kevély nyakát
Nem birta bókra vinni? - Most zsivány (Kürt)
Hah a' király! eltéptem iratát,
Óh jaj! kábult agg!- a' vén csak gyerek.
(Csák belép)
Kísérteni jössz -e' szömyű ember, - vagy
Megölni?
CSÁK
Megölni! orvosolni mint lehet!
ZÁCH
Hát többé önlakom sem biztosit?
CSÁK
Kezed Zách. Óh-ki hitte volna hogy
Sáncok megé keritsed éltedet.
Előttem, és borzadva vissza hulj
Tekintetemnél? Lám mi változó
A' sors, -
ZÁCH
(félre)
Pirulnom kell. Szakadj le föld!
Ő igy beszél, kit én elárulék . (fent)
Csák nem tudom. -
CSÁK
Veszett tömlöc szag ez
Zách e' teremben! Keblem telve volt
Nem szóval, férfiúi érzeménnyel
Melly szivben lett, ‘s hittem szivet talál
‘S most mintha nyomna itt e' boltozat,
Ijedve búvik vissza sziverembe.
És félkijőni hogy rabul esik.
ZÁCH
(félre)
Miért nem menydörög, - miért a' szó
Villám gyanánt nem sujtja keblemet?
Zajghatnám én is, ‘s lelnék vágyakat
De igy beszéde finom mérgeit
Ki védi meg magától?
CSÁK
Néma vagy,
Minthogy ha boldog ifjú éveink
Nemtője tűnnék húnyt szövétnekével
Most képzetednek ujjolag elébe. -
Igen Zách! szép lefolyt, szép álom az
Mellyen mint sir kereszt úgy állok én,
Könnyet teremtő sirni nem tudó
Emlék az árván tengő gyermekeknek.
Mutatva hogy tőlük sem vonta meg
Kegyét az ég, adván egy jó anyát; -
Ah csak a' jó a' derék szülő
Már sirba szált!
ZÁCH
Ölj meg Csák, ölni jösz
Jól látom én. ‘ S könyrűlet a' halál
Hol lassú méreg üldi életünket.
Hívhatnék embert, nem hivok, ne, fogd
E kardot, vivunk Isten ‘s ég előtt,
Végezzük el a' végső számadást. -
CSÁK
El véle! az öngyilkolás tilos,
‘S nem gyilkolnám -e' én meg multamat
Ha ifju lelkem jobb felét, barátját,
Mint ellenséget sujtaná az agg.
Nem ölni jöttem, mérges dudva az
Mit irt a' kertész; ám hát csalárd
Tolvaj lelopja fájink legjavát
Kisujtsuk -e könyrületlenül a' fát, -
Vagy gondal őrzük új terméseit?
ZÁCH
Nem, nem, ne kisérts kába ifjuság.
Ferdén vezérlett nem ismért erő.
Gyakorta elragadnak féktelen
Minden magast ‘s rendén túl csapót
Bámuló vágyainkal. Mert az ifjú
Mia' a' mesés világ torz képeit
Legjobban meghasonlja, arra vágy.
Teremt magának egy szabad világot
És bizva keble Istenébe, küzd
Mig számy szegetten ébred álmiból.
CSÁK
Valót beszéltél Zách az ifjúról,
Kis Isten ő, ki érti a' világot
Kinek teremtve látszik a' világ
Mert még fogékony keble,- ‘s tiszta még
Ölelni képes a' természetet.
De mond ki mondja hogy csak álom ez;
Ha az agastyánnak szemcsillagi
Elkérgesedvék, és a' tárgyakat
Mint egy lepellel látja bévonatva?
Ki mondja hogy azoknak szinei
Csak álom képzetek, hogy a' világ
Gyászos lepellel van be vonva?
Nem, Az áll e' hogy az agg személyt
Elkábitá már a' sok sullyos év?
Igen! kevés ember örizte meg
A' kor' fagyától, ‘s a' hatalmasok
Ezerinek kába csillogásitól
Keblének tisztán Istenét.
ZÁCH
Ne többet,
Károlynak esküvém hűséget; és
Megtartom eskümet.
CSÁK
Esküdtél óh!
Mig a' hazának áldozott eskü szó
Megtört szentsége ajkadon tapadt.
ZÁCH
Hazám javáért tettem ezt.
CSÁK
Átok reá! Illy mocskos áldozat
Az áldozót mocskolja bé.
Vagy tán, Hogy a' hazának szenvedésire
Békét szerezz: mélly ‘s puszta sírt nyitál
És siri békét mint leg hosszabbat
Adál számára. Úgy el halgatok,
Mert hidjed el, nem olly irtózatos
A' kül nadályok átkos ezrede,
Melly pór kebellel Istenét imádja,
Károlyban a' bitor királyban:
Mint egy magyar ki árva honja ellen
Bérgyilkosá szegődik ellenéhez,
‘S a' szivben termő féregként emészt
Halálra kinozó - ön éltetőjét.
BOHÓC
(jő)
Adjon Isten mosolyt, könnyet,
Hogy bár mikor elő vehedd, -
Szemtelen arc, szemesség,
Sárban so sem hagyott még.
Vakmerőség asszonyoknál
Papok közt a' buta talál
Jó szerencsét bizalmat,
Nálam az, ki nem kér ‘s ad.
ZÁCH
Hogy folyt a' vadászat, volt szerencse?
BOHÓC
Nem.
Nekünk ott jó csak vadásznunk,
Hol bakokat lő királyunk.
Szeretnek ám a' királyok
Bakot lőni, hogy ha mások
Hurcolják el az útszákon,
‘S a' vadász kacaghat othon,
Ám de jól fizet
‘S ez királyi tett.
ZÁCH
Nem volt vad?
BOHÓC
Volt elég, de nem vadásztuk,
Minek vadászni a' vadat,
Szeliditettük azokat
Inkább, és a' sok vad leány
Lett olly szelid. Mind untalan
Felejtem versemet
Beszélnem nem lehet.
CSÁK
Miféle ember ez?
ZÁCH
Bohóc.
CSÁK
Bohóc?
‘ S hogy éltét húzza át e' kis világon
A' nyomorult, gaz, égi szikraját
Tagadja el. Oh százszor nyomorúbb
Ki készti illy tevésre, ‘s társ lényében
Nem borzad el magától; milly kicsiny!
Mi rongy az ember. Kinek lelke igy
Porig az alvilágig meghajol!
BOHÓC
Máté komám ne olly daccal!
Tiszteld meg a' bohócot.
Hontalan járt törvény és jog,
Sapkám alá kotródott.
Mert jól tudod hogy a' nagyok
Ki verék a' világból;
‘S ha olykor még sújt és morog
Morog sapkám aljából.
CSÁK
Óh fájdalom bohóc, hogy szód igaz!
BOHÓC
Máté komám! Volt egy gyermek,
Két dajkája volt szegénynek,
Mind kettő szerette.
Mindkettő szoptatni vágyott,
És olly nagyon hajba kapott,
A' gyermek szenvedte.
Civódások mindég tartott,
Ám a' gyermek már csak halott.
‘ S a' két gondos dajka
Siratta, siratta, siratta!
CSÁK
Kölyök! gúnyolni vágysz?
(üti őt)
BOHÓC
Nem, én nem én!
Mindeniteknek sirotokra verset
Kívánok irni.
ZÁCH
Hát ha még elöbb
Halsz meg minálunk?
BOHÓC
Nem, az nem lehet,
Legtovább megél a bolond,
Nem törődik nem eped;
Nagyra vágy, csal, csalt reményl gond
Tikteket mind eltemet.
Néked hosszú lessz sir versed
Zách; - mint ronda fogadom!
Hosszú a' cégér ‘s dicséret
Csák komám! sir ormodon
Ez a' sapka lelsz kitűzve
‘S fogják tudni küszködél,
‘ S nép szabadságért epedve
Illyen koszorút nyerél.
ZÁCH
Halgass mert korbács megy hátadra, menj!
BOHÓC
Halgatok okossabb igy
Mint a' nagy szájú magyar,
Ki a' korbácst tudja csip
Még is morog még is mar.
ZÁCH
Hah a' király s ha téged itt talál
Trencsényi elveszék.
CSÁK
Rejcs el tehát!
Ha mint ördögtől reszket mindenik
Tekintetemnél. Óh pulyák! pulyák!
(Zách elrejti Csákot. Róbert Károly, Druget, Zsámbokréti és mások jőnek)
BOHÓC
Félre bolond jő a' nagyobb,
Félre putri jő a' ház,
Csak nagy mester az én komám
Úgy soványit mint a' láz.
ZÁCH
Üdvöz királyom!
KÁROLY
Ez volt ám a' nap,
Mért nem jövél, sáppadsz tán beteg vagy?
ZÁCH
Igen királyom.
KÁROLY
Sajnállak, de nékem
Is az igért nyugadalom helyett
Várad csak gondot és munkát szerez.
Most vettem épen hirt hogy Csák megint
Föltámadt, És hatalmas sergeit
Pusztitni küldte szét a' vágvidéken,
Most hogy itt vagytok népem főbjei,
Itéljetek fölötte mit tegyünk
E' nyughatatlan ércnyakú zsivánnyal, -
Ki mint fekély a' sziv legjobb erét
Is megromlasztja?
DRUGET
Terjesszéd ki rá
Kegyed nagyságát, fogd kebledbe mert
Bár vétkes, bár túl vitte őt a' hév,
A' nagy lélek féketlen szenvedelme,
De mind emellett nagy ő óh Király!
‘ S legszebb gyémántja lessz trónodnak az
Ha lelke nagyságodnak meghajolni
Lessz kéntelen.
ZSÁMBOKRÉTI
Akaszd fel a zsiványt,
Még tőle kérni bűn bocsánatot
Még nagynak mondni átkos pártütőt?
Nem lenne -e mindenki pártütő, -
Látván ez út visz kegy ‘s nagyság felé?
DRUGET
Nem, Zsámbokréti, nem minden sas az
Mi büszke szárnyal martalékra tör!
A' baglyot üldhedd mert bagoly.
Tanítsd Szeretni a' keselyt, ‘s vadászni fog
Számodra, megne öld, ne irigyeld
Keblétől a' királyi vágyat. Óh!
Nefojtsd el azt, de önhasznodra vidd!
ZSÁMBOKRÉTI
Olly ékesen szólsz mint a' borjú bőrbe
Kötött könyv. Csák aranyzott meg talán?
DRUGET
Ember, - Druget nem pártos mint te vagy,
Nem adta el lelkét Rozgony után.
ZSÁMBOKRÉTI
Már én kurtán, és jól csak azt tanácslom
Hogy Csákot orvul kell megölni.
DRUGET
Nem,
Orgyilkolásról hogy ha szó van itt
Eltávozom, haramja nem vagyok.
KÁROLY
Mit ingereljük a' kedélyeket
Hol egyességre olly szükség vagyon;
Szavazzatok urak!
TÖBBEN
Halál, halál!
KÁROLY
Szavammal is halál. Tapasztalók
Hogy más gyöngédebb út már hátra nincs;
Mint a' fekélyes rész elvágni és
Megmentni véle az egész hazát.
Zách nem nyilatkozál?
ZÁCH
Szóm orvgyilok.
KÁROLY
Eldőlt tehát.
BOHÓC
Komám mondok mesét:
Király volt a' sas ám, de népe
Zsarlásitól felingerelve
Ország gyűlését hirdetett
‘S elvégezék a sas halálát
De óh kitellyesitse azt hát?
Embert találni nem lehet.
Felszólták ekkor Bagolybánt,
Kimég imént szóval tüzet hányt,
‘S lám elkotródik emberem.
A' rendek esze most meg állott,
Pulyán szaladt ki merre látott
Mert a' sas mint vész ott terem.
CSÁK
(előlépve)
Már itten is van . (mind felugornak)
Ha, ha! Csáknak arca
Tán nem halál, miért sáppadtok úgy?
KÁROLY
Miért is sáppadnám, királyod én,
Kinek te szolgám bókkal tartozol. -
CSÁK
Húzzátok vissza hát végzésteket -
A' szám űzést ‘s átkot parancsolót.
Kihalgatatlan a' magyar nemest
Itélni nem szabad. Most itt vagyok
Most haljatok meg és itéljetek.
DRUGET
Valót beszél, részemről védem őt.
KÁROLY
Király vagyok-é vagy alatt való.
Ha: akaratom so sem tellyesűl?
DRUGET
Sőtt tellyesül a' hányszor jogszerű,
Mi tettünk úrrá, mi jobbágyaid,
Azért: hogy légy királyunk hű, igaz
Az alkotmányhoz: nem hogy népet adjunk
Mellyen bitorlást és önkényt tehess;
Néped nem ostorhoz szokott olasz
Néped töretlen saslelkü magyar.
KÁROLY
Új pártütés.
MIND
Halált a' pártütőre!
CSÁK
A' saslelkü magyar ha, ha, derék!
KÁROLY
Te is kóborló?
CSÁK
Ez legszebb nevem,
Mert most kóborló minden hűmagyar.
KÁROLY
Ti látjátok ezt, és olly csendesen
Néztek körül mint serlegek között,
Inkább hinném hogy ellenségeim
Fognak körül mint hiveim. -
DRUGET
Ne hidd
Hogy ellenséged az, kit meg lehet
Perc sugta szenvedélyed gát gyanánt
Tekint. Nem az a' trón malasztja ha
Rab félelemtől halgat mindenik,
‘S bár könny terem szemében mosolyog
‘S helyesli a' királynak tetteit.
De ha szólhatna, ‘s még sem szól; tekint
Urára ‘s ismét ön szivére néz -
‘S mind kettő közt összhangzásra talál.
CSÁK
Soká várok már türelmem szakad.
Húzzátok vissza a' törvénytelen
Végzést, mert ha megfújom kürtömet, -
‘S megfújom tüstént, - ott a' domb tetőn
Egy kis csoport sisakja fénylik ám,
Elég nagy ennyi fattyú gyermekét
Egy honnak eltiporni.
KÁROLY
Oh pártos nemzet ‘s hidjek bennetek?
Rád bízzam-é hát üdvömet magyar
Ki addig görbetsz csak törvény alá,
Mig érdeked úgyhozza. És szilaj
Ménként eltépesz minden szent kötést
Vadul rohanva a' pusztán alá.
Beléd bizzam -e, ki szörnyhidraként
Minden pártosból két pártost teremsz,
Ki hogy ha hűnek mondod is magad
Dicsőségednek tartod elleninknek
Lakot szolgálni védni igazát?
Átok reád!
CSÁK
Félsz nemzetedtől óh
Nem isméred! A' kül máznál alább
Vi'sgálni nem tartottad érdemesnek.
Félsz nemzetedtől. Két jó szert tudok
E félelem orvoslására - hald:
Első a' bizalom, szakaszd el óh
A' pántokat mellyek külföldre kötnek! -
Taszitsd el Rómának súlyos nyűgét,
Lépj nemzeted körébe, szólj im itt
Királyod, puszta kézzel őrtelen.
Hisz' nemzetének minden tagja őr.
És lessz erőssebb véded az olasz
Zsoldos csoportnál, melly most fog körül.
Lessz véded gyözhetetlen nagyszerű,
Fényes; néped buzgó szeretete,
A' második szer szinte hathatós:
Még olvasót forgatsz legyél magyar,
Szólj nemzetedhez nemzeted szaván,
‘S a' szó viszhangra lel minden kebelben,
A' szó testé lessz, és a' nagy király
Népével egy lessz, egy lessz életök,
‘S még az virágzik addig boldog ez
De most húzzátok hát vissza a' végzést, -
Még egyszer mondom, vagy kürtöm rivall
Itten vagyok halgassatok ki és
Itéljetek!
KÁROLY
Megsemmisült legott -
Minden végzés, szabad vagy, elmehetsz.
Menj, menj, ne bosszants, fogd e' levelet
Mellyt Róma küldte, menj, feloldozánk.
CSÁK
(a levelet elrepeszti ‘s kardjára tekint)
Kardom nem csorba, hűvelyében van
‘S én győztem. Jól van. Még egy szóm vagyon,
Ti megtörétek az igéretet
Az áldozattal mondott eskü szót,
A' bűntől tán pápátok olda fel.
De ez feloldá szómat nékem is,
Találkozunk ismét a' harc mezőn . (el)
KÁROLY
Ha! ha! vitéz nép! hősök, férfiak!
Hányan vagytok csak öt, hat, hét és egy
Egyetlenegy ember megrémített?
Orsót tinéktek elfonóba véle
Beszélni mások hősi tetteit.
Pulyák! most hát hamar itéljük őt
Halálra, aztán fussunk szét.
DRUGET
Nem úgy,
Itéletet újitnunk nem szabad
Mellyet imént semmisiténk meg.
KÁROLY
Miért?
DRUGET
Mivel gyalázat lenne.
KÁROLY
Akarom.
Itéljetek, itéletem halál.
MIND
Halál, halál!
KÁROLY
Orvúl.
ZÁCH
Már gyilkosom van.
DÁVID
(belép)
Trencsént akarjátok megölni? óh!
‘ S mit vétett ő tinéktek? Semmit is,
Mit orzott el szilárd hős férfiak
Ti tőletek? Oh ‘semmit, ‘s mégis őt
Megkívánjátok ölni, ha! ha! ha!
Ez nem lehet. Hideg megfontolással
Országjaváért elvből őt megölni
E' hon nagy férfiát, bűn, nem szabad.
Kinek rombolta el közületek
Üdvét, kinek tépé kebléből el
Szívének vágyait? Kinek tiprá
El élte szebb szakát, ‘s dús szőnyegére
Mellyiknek rázta a' pokolt? Óh én,
Én voltam az, és nincsen senki más
Kinek egéről élte csillagát
Lelopta. És csak nekem van jogom
Leszúrni a' nagy büszke óriást.
Ki ha pór emberek világival
Laptáz, kacag a' pórok könnyein.
Enyém e' jog. Isten ‘s világ előtt;
‘ S im itt komor arcájú férfiak,
Igérem, esküszöm, leszúrom őt.
Lelkemnek addig nyugta ne legyen
Még őt nyugodni nem küldém a sirba
Ha itt nyugodni nem tud. Férfiak!
Halottátok a' szörnyű eskü szót?
MIND
Amen! munkára most!
DÁVID
És nyugalomra.
Vége.
A’ Negyedik felvonás személyei: Csák. Miklós. Margit. Dávid. János. Egy gyilkos.
- Email: dh.elte.hu@gmail.com
- Cím: 1088 Budapest Múzeum krt. 6-8
Copyrights © 2020 All Rights Reserved, Powered by ELTE