Digitális Bölcsészet Tanszék – Eötvös Loránd Tudományegyetem
Babits Mihály
A második ének
Keletkezés ideje
unknown
Felvonás
4
Jelenet
0
Megszólalás
605
Mondat/Sor
1552
Szó
8236
NEGYEDIK RÉSZ
A második ének
(Az előbbi felvonásban látott torony alatt, a Balaton partján. Látszik a nagy szürke kövekből épített torony, masszív, nyílt terrászaival, melyek helyenként le vannak függönyözve. A másik oldalon látszik a Balaton. A torony mellett óriás, csodálatos művű rácskapu, melyen át egy kertbe látni. A kertben mindenféle egzotikus növények, pálmák, kaktuszok és egy fehér márvány kereszt. Másnap; zivatar utáni hangulat. A másik oldalon a terrászok fölött világító torony, alatta kikötőhely. A kert kapujában áll a kertész sarlóval; a parti réten az első felvonásból ismert öreg csősz, most már újra pásztor, nyájat hajt. A bárányokon színes szalagok és nagyon szép zenéjű csengők. A nyáj messzebb látszik, amint legel.)
A KERTÉSZ
(beszédbe akar elegyedni)
Jól esett ez a kis zivatar!
A CSŐSZ
De jól ám.
A KERTÉSZ
Zuhogott a zápor három egész órán.
A CSŐSZ
Friss megin a világ.
A KERTÉSZ
Tihanyi toronyba
becsapott a mennykő.
A CSŐSZ
Min' valami bomba.
A KERTÉSZ
(mintegy leereszkedőleg)
Hát ked ujra pásztor?
A CSŐSZ
Abbizén.
A KERTÉSZ
(kegyesen)
A nyája
szép.
A CSŐSZ
(nagy önérzettel):
Királyi.
A KERTÉSZ
És mi az ángáriája?
A CSŐSZ
Minden ami csak kell szememnek és számnak.
A KERTÉSZ
(hitetlenül):
Lám no.
A CSŐSZ
Tejbe-vajba fürdetnek.
A KERTÉSZ
No lám no.
A CSŐSZ
(megoldódott a nyelve)
Mer' ezek nem olyan közönséges kecskék.
A KERTÉSZ
Hát mi fenék?
A CSŐSZ
Hát az aranyszőrű kecskék.
' Mer' ezek csináltak királyt a pásztorbul.
A KERTÉSZ
(hunyorítva)
És a csőszbül urat.
A CSŐSZ
(huncut szerénységgel):
Ha nem csöppen, csordul.
A KERTÉSZ
(irigyen):
Nagy róka ked bátya.
A CSŐSZ
(folytatva)
No megérdemeltem.
Isz' kölyök korába szintég én neveltem,
apja helyett voltam nyavalyásnak apja,
ópiskáltam rá mig kisütött a napja.
A KERTÉSZ
(szükségesnek látja, hogy fölényét éreztesse):
Nagy róka ked bátya! ha deákul tudna
talán még kertésznek-minek is bejutna.
A CSŐSZ
(megvetőn)
Kertésznek diákul?
A KERTÉSZ
Nem látja, hogy tábla
van minden virágon?
A CSŐSZ
(magában morogva)
Adta kutya svábja
(ezalatt az egyik magas függönyös terrászról nagy beszélgetés hallatszik.)
Mi ördög az ott fönn?
A KERTÉSZ
(nem hagyja magát zavartatni)
Például ez C a n n a
I n d i C a. (Meglátja a kertészinast.) No.
A KERTÉSZINAS
Mestram, rést kapott a kanna!
A KERTÉSZ
Te bamba, hát minek csapod egyre földhöz?
(A csőszhöz nagy fontoskodva.)
Sok itt ma a vendég.
A CSŐSZ
Mért?
A KERTÉSZ
Aligha böjthöz.
Hercegek, királyok!
A CSŐSZ
Tán valami ünnep.
A KERTÉSZ
(a nagy márványkeresztre mulat):
Addig esznek-isznak, amig idegyünnek.
A CSŐSZ
Hova?
A KERTÉSZ
A kriptába. Úgyis nyavalyás nép:
nem jött volna köztük ennyi beteg máskép.
A CSŐSZ
Beteg?
A KERTÉSZ
A kocsiból ugy vitték a várba.
Alig jár, de eljön mulatni.
A KERTÉSZINAS
(abbahagyja az öntözgetést)
Egy bárka!
(Egy nagyon díszes bárka közeledik.)
A KERTÉSZINAS
Pedig ugyan rég volt múlatás itt.
A HAJÓSLEGÉNYEK
(kikötés közben)
Lassan.
A CSŐSZ
Ha a királyok se, ki fene mulasson?
(A bárkából kiszáll a görög császár, azután aranyos hordszéken szerecsen rabszolgák viszik ki a beteg császárnőt lassú léptekkel; rabnők mellette haladva óriási legyezőkkel legyezik. Utánuk fényes kíséret, bizánci öltönyök.A menet előtt szőnyegeket terítenek a kikötőpart márványkockáira. A várból lakájok jönnek, akik sorfalat állnak. A menet megkerüli a várat, hogy a kapuhoz érjen, amely a másik oldalon van; így eltűnik szem elől.)
A KERTÉSZINAS
Ki ez?
A KERTÉSZ
(rárivall)
A dogodra!
(A terrasz alatt megnyílik a kis ajtó, amelyen a harmadik felvonás elején az ifjú király felmehetett. Ezen az ajtón kisurran a királynő, fekete ruhában. Utána megjelenik az öreg király. A királynő megfordul, mikor észreveszi, hogy valaki utánajött.)
A KIRÁLYNŐ
Édes apám, félek!
Oly rettenetes volt!
AZ ÖREG KIRÁLY
Mi lányom?
A KIRÁLYNŐ
A lélek,
a lélek az arcán! Óh a szívem rémül:
egy halottnak lelke nézett a szemébül.
AZ ÖREG KIRÁLY
Lányom...
A KIRÁLYNŐ
Alig szóllott. Azt mondta: "Ne légy itt!
Nem akarom." És én nem is vártam végig,
mint valami őrült rohantam a lépcsőn.
AZ ÖREG KIRÁLY
Jó, hogy elértelek legalább a végsőn.
A KIRÁLYNŐ
Mi lesz atyám, mi lesz? Nem merek felmenni.
Óh mi lesz belőlünk?
AZ ÖREG KIRÁLY
Semmi! Ugyan! Semmi.
Kicsikém! Te voltál mindig olyan bátor?
A KIRÁLYNŐ
' Egy amitől félek: a lelki haláltól!
AZ ÖREG KIRÁLY
Lelki ?... De hogy lehet ilyet kieszelni.
A KIRÁLYNŐ
Óh apám, ha nem tud többet énekelni!
AZ ÖREG KIRÁLY
Nem tud ? Nem aka r tán! Bezzeg akart máskor!
(Elfogja a düh.)
Hiába, kilátszik a paraszt, a pásztor!
Akkor akar t díjért, most nem akar ingyen.
Ja, aki paraszttal...
(A királynő elfordul.)
De aranyom!
(A királynő leül egy márványpadra, ölébe hajtva fejét.)
Kincsem!
No hiszen haragszik. — No nem úgy értettem:
tegnap is, hallottad, úgy -e nem sértettem?
Mint drága cicával, szőrmentibe bántam, —
csak azután legyen hálás is irántam,
mert tudja talán, hogy a varázslást értem,
de ha megkísértem, fejére kisértem.
A KIRÁLYNŐ
óh apám, itt olyan közönséges minden;
utálom a kertészt abban a kék ingben,
utálom az írott táblát a virágon
és ezt a sok embert ezen a világon.
Óh miért nem vagyunk e világon ketten:
semmi seb sem érne ebben az életben.
Apám, ha megélek ebből a nagy gondból
sohasem jövök le a magas toronyból.
(Nagy zaj fenn a terrászon. Egy lakáj megjelenik és némán meghajtja magát az öreg király előtt.)
AZ ÖREG KIRÁLY
Kezdődik az ének.
(Megcsókolja a lányát.)
Járd addig a kertet.
(Elmegy.)
A KIRÁLYNŐ
Apám, ez a világ megöli a lelket.
(A terrász egyszerre elcsendesül. A királynő feláll és a falhoz hajtja fejét, mintegy hallgatva. Az ég beborul, felhők gyűlnek, szél jön, a Balaton fodrozódik. A csősz messze van, de egy-egy bárány, kecske a királynőig is elballag.)
A KERTÉSZ
Zivatar lesz megint.
A CSŐSZ
Pedig már elég volt.
A KERTÉSZ
Tegnap is ily gyorsan beborult az égbolt.
Mi az oka vájjon?
A CSŐSZ
(tréfál):
A tündelevények.
A KERTÉSZ
Hogy ily hamar indul?
A CSŐSZ
Vízi hüvelvények.
A BALATON HABJAI
Mi vagyunk, akik soha meg nem állunk,
Mi vagyunk, akik örökké élünk,
Mi vagyunk, akik táncolunk örökké!
(A királynő zokog. Udvarhölgyek jelennek meg.)
AZ UDVARHÖLGY
Felség, zivatar lesz.
A KIRÁLYNŐ
(elfogódva)
Mi hír ott fenn?
AZ UDVARHÖLGY
Ezren
töltik meg a termet.
MÁSIK
Légy szárnya se rezzen.
HARMADIK
Selyemsuhogás sincs.
NEGYEDIK
Ha hallgatod innét,
üresnek a termet bizonyára hinnéd.
(Határozatlan zaj hallatszik felülről.)
A BALATON HABJAI
Mi vagyunk mindig tiszták,
Mi vagyunk mindig hűsek,
Ezerszínű, fodros ruhában járunk.
A KIRÁLYNŐ
Köszönöm. Egyedül maradni kívánok.
AZ ELSŐ UDVARHÖLGY
De...
A KIRÁLNYŐ
Köszönöm, semmi.
(Az udvarhölgyek elmennek. A báránykák a királynő felé ballagnak.j
Ti szelíd bárányok
mért nem aranyos most egynek sem a szőre?
(A kiskapu megnyílik és megjelenik az ifjú király, lihegve, mintegy szökve, kipirulva, hajadonfőtt.)
AZ IFJÚ KIRÁLY
A szégyen... a szégyen... én tudtam előre!
A KIRÁLYNŐ
(megfogja a kezét és a parton egy csónak felé vonja)
Jere, menjünk messze együtt! Zivatarban!
Láttak idejönni?
AZ IFJÚ KIRÁLY
Nem... olyan... zavar van.
óh ha láttad volna a dalom kudarcát.
A legostobább is rángatta az arcát.
Sohse... szégyen! ilyen !... kötelesség... ördög!...
Hét lakat a számon iszonyúan zörgött.
A lelkemen zörgött... csönd is volt... tömeg volt!
Nem éreztem semmit. Óh a lelkem megholt!
A BALATON HABJAI
Aki hozzánk jön, jó helyre jött,
Mert mi a testét szépen elringatjuk,
Lelkét csöndesen Istenbe zúgatjuk.
A KIRÁLYNŐ
Jere, szökjünk együtt tetején a tónak,
Zivatarban, messze! Lásd, készen a csónak.
Hol nem lakik ember, egy puszta szigetben
Oda megyünk élni boldogan és ketten.
A BALATON HABJAI
Dalát dalunkba vesszük,
Karját karunkba öltjük,
Mint szerelmesek összedörgölődzünk.
AZ IFJÚ KIRÁLY
Ha a dalom meghalt, nem élet az élet.
A KIRÁLYNŐ
Vagy meghalok együtt a viharban véled,
s akkor a halál lesz legszebb dalod, édes.
AZ IFJÚ KIRÁLY
Óh igen, a halál még hátra van.
A KIRÁLYNŐ
S szép lesz!
AZ IFJÚ KIRÁLY
óh. igen, a halál kincse a szegénynek,
Tartva a végsőre.
A KIRÁLYNŐ
Az utolsó ének!
AZ IFJÚ KIRÁLY
A halál a szent hegy, az a magas csúcsú,
Melyre merész éltem vezetett.
A KIRÁLYNŐ
A búcsú
csókja, amely égőbb, mint mind, amit kaptál,
Az alkonyi fény, mely aranyabb a napnál.
(Nagyon sötét van a fellegektől és a hab zúg. A csősz és a kertész már nem látszik, de a parton mintegy izgatottan szaladgálnak a fehér juhok.)
Pásztor, kit a trónig ragadt fel a szárnyad,
Végigéltél mindent: életet és álmot,
Dalt és dicsőséget, szerelmet és szégyent.
AZ IFJÚ KIRÁLY
És most a halálra mondom kialégyent.
A halált is élni kell.
(Csudálatos sötét van. A terrasz ablakai kivilágosodnak, mögöttük nagy mozgás, járás-kelés.)
A KIRÁLYNŐ
(sürgetve)
Nosza, hát légyen!
AZ IFJÚ KIRÁLY
(az ablakokra pillant)
Óh, az a nagy csönd ott! A szégyen! a szégyen!
Az az érzés, mikor nem mozdul a lelkünk!
(Belép a csónakba.)
Nosza, légyen!
AZ ÖREG KIRÁLY
(megjelenik a kis kapunál)
Lányom!
EGY HANG
(az emeletről kihajolnak az ablakon fáklyával):
Hol a király?
MÁS HANG
Eltűnt!
EGY MŰVÉSZ HANGJA
Kimerült egészen.
A STRÉBER MŰVÉSZ HANGJA
Tán beteg.
MÁSIK MŰVÉSZ
A végzet!
A SZOCIOLÓG HANGJA
Nem a királyoknak való a művészet.
MÁS HANG
Hogy zúg a tó!
A KIRÁLY
Lányom!
NEGYEDIK HANG
Vihar jön az éjre.
AZ IFJÚ KIRÁLY
Vigy Balaton habja a halál hegyére!
Oda szállunk, édes — nem féltelek immár —
Hogy velem a hegynek kútjaiból innál.
Nem akarlak többé kímélni gyötörve
Keltettem: eloltom a szomjad örökre.
(Eloldja a csónakot.)
Hála, — kötelesség, — lakatok és láncok,
De a mi ladikunk szabadon jár táncot.
Hogyan is lehetnék valakinek hálás?
Nem enyém volt a kincs, s a kincshajigálás?
Kötelesség, hála, — most igazán látom
Maga van a dalos az egész világon.
Életemen köd volt, — ez a köd most gyérül,
Lásd tág a kilátás a halál hegyérül.
(A kertet fáklyákkal járják át.)
HANG
Felség!
AZ ÖREG KIRÁLY
A leányom.
HANG
Nincs.
MÁSIK
Nincsen a kertben.
AZ IFJÚ KIRÁLY
Most igazán látom, nem halt meg a lelkem,
Csak nagyon éreztem, csak nagyon is sírtam
és a zokogástól dalolni nem bírtam.
Nem hagy a könny látni, nem hagy a gond szó
Óh mért is akartam magamat dalolni?
Nyelvem a dal súlyát emelni se bírta
Mint néma a bárány az előtt, ki nyírja.
AZ ÖREG KIRÁLY
Világíts a tóra toronybeli lánggal!
AZ IFJÚ KIRÁLY
Dalos ne törődjön az egész világgal,
Sohase gondoljon amíg él egyébre
Csupán csak a dalra, csupán csak a szépre.
(A világító torony kigyúl és a fénykéve némi keresgélés után a csónakra esik, ahol az ifjú király és a királynő összeölelkezve láthatók.)
AZ ÖREG KIRÁLY
Utánuk! Utánuk! A lányom! a lányom!
(Nagy hullám jön, amely a csónakot eltakarja szem elől, » az nem is lesz látható többé.)
VALAKI A PARTON
Iszonyú!
MÁSIK
(aki nem jól látott):
Mi történt?
AZ ÖREG KIRÁLY
Utánuk!
(Néhányan beugranak a görög császár fényes bárkájába és eloldják.)
EGY HAJÓS
(beugrik a bárkába)
Utánam!
AZ ÖREG KIRÁLY
Óh átok a habra, mely sírba temette,
És átok a dalra, mely elveszítette.
(óriási villámlás a torony felett.)
Csapjon be a villám a magas toronyba,
Rohanjon a rossz nyáj a rossz Balatonba!
(A nyáj nagy csilingeléssel szanaszét berohan a vízbe.)
Hányja ki a körmét a Balaton szerte
S sohase nyughasson rossz pásztora lelke...
Mint juhai körme, váljon dala kővé,
Maga meg szavában örökös élővé.
Legyen szava visszhang fenn a magas bércen,
melyet a kíváncsi kényére idézzen.
Hányja a hab testét, ne aludjon nyugton,
Lelke pedig minden zivatarban zúgjon.
Én, én, Meseország királya kívánom,
Bűnhődjön örökké!
(Zokogva)
A lányom! a lányom!
(Függöny.)
- Email: dh.elte.hu@gmail.com
- Cím: 1088 Budapest Múzeum krt. 6-8
Copyrights © 2020 All Rights Reserved, Powered by ELTE