Digitális Bölcsészet Tanszék – Eötvös Loránd Tudományegyetem
Pekár Gyula
Mátyás és Beatrix
Keletkezés ideje
1904
Felvonás
5
Jelenet
40
Megszólalás
836
Mondat/Sor
1752
Szó
12635
HARMADIK FELVONÁS.
A visegrádi királyi palota renaissance-csarnoka. A háttér bal sarkában egy nagyobb ív alatt a terrasz könyöklőjére s az e mögötti visegrádi zöld tájra látni; a fenék széltében lépcsők vezetnek fel az oszlopsoros loggiára, melynek hátsó ablakai szintén a kertre nyílnak. E loggia ívei alatt testőrök ülnek és járnak őrködve. A loggia lépcsői előtt jobbra a sarokban baldakhinos emelvényen a királyi ebédlőasztal látszik, négy biboros székkel, alatta a szin széltében hosszu terített asztal áll az urak részére. A terem baloldali fala, melyen aranykancsós pohárszékek s a híres ezüst "Egyszarvú" diszlenek, kissé előre áll, úgy, hogy legelől a kifelé vezető folyosó ívei látszanak. A jobboldali falhoz díszes lócák támasztvák, melyeken az udvarhölgyek és apródok helyezkednek el. Jobbra, elől ajtó, ennek közelében asztalka sakktáblával és két székkel.
ELSŐ JELENET.
A függöny felgördültekor épp vége a lakomának. Mátyás babérkoszorúval fején a királyi asztal mellett áll, baljával Corvint fogja át és épp kocint az emelvényen jobbról ülő Ulászlóval. Beatrix egy széken lehajtott fővel várni látszik. A hosszu asztal mellől lelkes morajjal kelnek föl a főurak s kezükben pohár. Dóczi, Filipecz, Bakócz, Magyar Balázs, Báthory, Zápolya, Székely, Bonfinius, Galeotti, Ugoletti, Szentgyörgyi, Ráskai, és a lengyel vendég urak. Tibrili is fölkel az emelvény lépcsőjéről.
ULÁSZLÓ
(Állva.)
Örvendek, felséges testvér, hogy látogatóba épp ily családi ünnepre érek hozzád.
Születése napján Isten áldja meg fenséges fiadat, János liptói herceget!
(Éljenzés.)
MÁTYÁS
Kettős ünnep ez nekem, mert ma, hogy fiamat királyi asztalomhoz ültetem, egyszersmind téged is vendégként üdvözölhetlek Ulászló.
MIND
Éljen a cseh király!
(Koccintanak.)
BEATRIX
(Corvinhoz.)
És jó Beatrix nénéd szerencsekivánatait nem fogadnád el?
Nem ölelnél meg engem?
CORVIN
(Kérdőleg néz Mátyásra, aztán megöleli Beatrixot.)
BEATRIX
No, ne félj, szeress már engemet is egy kicsit!
MAGYAR BALÁZS
(Súgva, Báthoryhoz.)
Istennek hála, úgy látszik, békesség van a háznál megint!
BÁTHORY
Az ám, a királyné úgy szereti János herceget, hogy majd fölfalja.
SZÉKELY
Csak igazában föl ne falja!
Az ördög hisz ebben a talián barátságban...
MÁTYÁS
(Megszorítva Ulászló kezét.)
Köszönet, hogy visszaadád iglaui látogatásunkat.
A császár ellen fontos terveket kell megbeszélnünk!...
Addig is a királyné gondjaira bízlak.
Sakkjátszmádat csak folytasd vele.
ULÁSZLÓ
(Beatrixra nézve.)
Viadalra keljek a legszebb királynéval?
Kegyes ellenség lesz -e?
BEATRIX
(Mosolyogva.)
Vigyázzatok királyok!
Kedvencem, a szerelmes Ovidius mondja: változékony és ingatag az asszony mindig!
(Az urak zöme Mátyás és Corvin köré csoportosul. Ugoletti, Bollani, Szentgyörgyi, a terem balfelén előre jönnek. Ulászló ceremóniásan nyujtja kezét Beatrixnak s jobb oldalt előre vezeti őt.)
MÁTYÁS
Jöjj fiam! ismerd meg atyád harci társait!
BEATRIX
(Ideges kacérsággal.)
Hát lovagom lesz ismét, mint akkor Iglauban?
(Halkan.)
Emlékszel?
ULÁSZLÓ
(Halkan.)
Emlékszem... szép napok voltak...
De mily sápadt vagy, szép királyné, szenvedőnek látszol.
(Előre érnek.)
BEATRIX
(Súgva.)
Eltaláltad, szenvedek... többet, mint amennyit büszke vérem elbir.
Ulászló... szeretsz még?
ULÁSZLÓ
(Halkan.)
Beatrix!
SZENTGYÖRGYI
(Bollanihoz súgva.)
S a királyné nem csak János herceggel békélt meg, hanem úgy látszik Borbála asszonynyal is a legédeskésebb barátságra lépett...
BOLLANI
Tudom... ajándékokkal halmozza el, csalogatja föl Budára.
Hm, hm!
SZENTGYÖRGYI
Csudálnám, ha ide is el nem hivta volna!
No velencés, mi lesz itt?
BOLLANI
Az egyszer magam se tudom.
A nápolyi fortélyon még mi sem tudunk elmenni.
UGOLETTI
(Keresztet vet magára.)
Isten óvja az igazakat!
(Beatrixra mutat.)
Hisz olyan jámbor, hogy szinte már alázatos.
BOLLANI
(Félre.)
Ostoba könyvmoly!
A jaguár is meglapul, mielőtt ugráshoz készülne!
BEATRIX
(Súgva.)
Most én vesztek, vesztem a játszmát, de asszony vagyok és csalni fogok, mert nyernem kell.
Halld hát, mi történt levelem óta.
(Tovább suttog. Mátyás körül ezalatt a háttérben Corvint ünneplik. Az urak hódolva ajándékokat nyujtanak át, mély meghajlással vonulnak el előtte.)
BÁTHORY
(Gőgösen veti föl fejét.)
Ördögadta, nehezen hajlik ez a Báthory nyak!
SZENTGYÖRGYI
(Súgva.)
De hát akarja -e a nemzet?
MAGYAR BALÁZS
Meg se kérdezték.
FILIPECZ
A király akarja.
BONFINIUS
(Egy könyvet nyújt corvin elé.)
Fenséges hercegem, e visegrádi paradicsomból, mely Mars és Athéné legszebb laka e földön, egy ragyogó új nap kél fel.
Te vagy az
(hangosan)
királyfi!...
Születésnapodra fogadd a hű Bonfiniustól Epigrammái kötetét.
CORVIN
(Örömmel.)
Hadd lám, te mit hozasz, derék Galeotti?
GALEOTTI
(Könyvet nyujt Corvin felé.)
Fenséges hercegem, szerény e könyv, mert én írtam, de mégis örök időkre dicső leend, mert felséges atyádról szól.
Cime; "De dictis et factis Regis Mathiae ", téged
(tüntetően)
magyar trón örökösét atyád e jeles mondásai tüzeljenek nemes tettekre!
BEATRIX
(Súgva Ulászlóhoz.)
Nézd, hogy kényeztetik a tányérnyaló tudósok!
A király még nem merné, ők már trónörökösnek szólítják.
MÁTYÁS
(Örömmel.)
Nos fiam, nem kérsz jutalmat barátaid számára?
Elég nagy e könyvek fedele, rakd ki aranyokkal...
(Dóczi odalép Corvinhoz egy erszénynyel s Corvin aranyokkal rakja ki a két könyv fedelét.)
BEATRIX
(Súgva Ulászlóhoz.)
A magyar trón rád vár, téged illet, nem azt a fattyat!
Még habozol, mikor a koronához az én szerelmem az út?
TIBRILI
(Bonfinius és Galeottihoz.)
No, tudósok lehettek, de okosak mégse vagytok!
Hát ily kis lapocskák helyett nem jobb lett volna egy mértföldes árkusra írni azt a sok bölcseséget?
MÁTYÁS
De most folytassuk a vitát!
Itália szülöttei, ti művészek és tudósok, szeretek köztetek lenni.
(Két olasz tervrajzot mutat Mátyásnak.)
Baccio, Cellini!
Szépre építsd budai, tatai és pozsonyi palotáimat.
Te, Benedetto da Majano, látom, Medici Lőrinc barátom ízlését hozod Pannoniának...
Nos, Bonfinius, beszélj nekünk a jó és a rossz kormányzatról!
(Bonfinius és Galeotti Corvinnal vitát kezd.)
BEATRIX
(Súgva Ulászlóhoz.)
nekem tűrnöm kell, hogy a fattyú anyját, azt a Borbálát, szégyenemre az udvarhoz rendeli!
Látni fogod mindjárt, királynéként, hogy vonul be.
ULÁSZLÓ
Tudom, ő a titkos mozgatója mindennek.
(Lopva hátra pillant.)
De Mátyás hatalmas!...
BEATRIX
Jer sereggel és tégy hitveseddé engem.
A főuraktól ne félj, - hadban imádják Mátyást, mikor diadaltól mámorulnak, - de békében már régóta nehéz rajtuk az oroszlán talpa.
Ők akarnak uralkodni, kapzsiak, véled lesznek, az idegennel...
CORVIN
(Vitatkozva.)
Az olygarchiában van a veszedelme a monarchikus jó kormányzatnak.
A főurak gőgjükben inkább idegennek fogadnak szót, mint a maguk fajtájából valónak...
SZENTGYÖRGYI
(Félre.)
Jól beszél, csak neked még meg ne gyüljön a bajod velük!
MÁTYÁS
(Corvin vállára téve kezét és körülnézve.)
Épp azért kell erős király a trónra!
No de elég volt az elméletből!
ULÁSZLÓ
(Sakkhúzást tesz.)
Királyné vigyázz!
Királyodnak vége!
BEATRIX
De itt a királyné!
(Megragadja Ulászló kezét.)
Ha Mátyás meghal, itt vagyok én!
(Mind el, Ulászló Mátyáshoz csatlakozik.)
MÁSODIK JELENET.
Előbbiek, Sanzio, Antónia jobbról belopóznak.
SANZIO
(Súgva Beatrixhez.)
Felség, Borbála asszony érkezik!
ANTÓNIA
Jön föl a palotába.
BEATRIX
(Fojtottan.)
Ha szégyenem árán is, de végre itt van, hatalmamban!
SANZIO
Most, vagy soha!
Budán nem boldogulunk vele, megpróbáltam mindent.
A király őrizteti, mint a szemefényét.
ANTÓNIA
Borbálában van a felséges úr ereje, ha ma nem végzünk vele, holnap Corvin király!
Nélküle Mátyás támaszát veszti, habozni fog s a gyász alatt mi időt nyerünk...
BEATRIX
(Nyugtalanul.)
Hát mit akartok Borbálával?
SANZIO
Megtudtam, hogy nem időzik itt soká.
Hálaimára egy szent remetéhez készül a hegyek közé.
Csapatom kész, rablók fognak rajta ütni, az hivén, felséged utazik.
Bizza rám felséged...
BEATRIX
A merény veszedelmes, várj még!
ANTÓNIA
Ott jön...
HARMADIK JELENET.
Előbbiek, Borbála, Pokitól és Ujlakitól támogatva megjelenik a folyosóban baloldalt elől. A királyi társaság a szín közepén hátrább áll, úgy, hogy nem vehetik észre a jövevényeket.
UJLAKI
Bátorság, Nagyasszonyom, ne félj!
BORBÁLA
(Hátralépve.)
Ne kényszerítsetek, nem való vagyok én ide, királyi udvarba.
BEATRIX
(borbálához siet, megöleli.)
Jó asszony, jer beljebb, fiad, a király, az egész ország várnak rád.
BORBÁLA
Óh felség, a szégyen pirja futja el arcomat...
Bocsáss meg, nem akartam én ide tolakodni, nincs jogom hozzá, de... a király parancsolta!
BEATRIX
Szívesen lát a királyné is!
Te vagy a János herceg anyja, nem én, te vagy az első személy...
BORBÁLA
Óh ne mond, királyné, ne tégy meg oly nagyra, hogy méltó lehessek haragodra...
Könyörgök, ne lásson itt engem senki.
Csak egy sarokból, rejtve, hogy benne gyönyörködhessem...
(Előbbre lép.)
Ott vannak.
Mátyás, Jánosom!
A királyi fénytől alig látom benne többé a fiamat.
MÁTYÁS
(Ulászlóhoz)
Jer testvér a tanácsba!
A császár Miksa fiát választatta meg római királylyá, de sem téged, a cseh királyt, sem engem a másik cseh királyt és Ausztria hercegét, nem hivott meg a birodalmi tanácsba.
Sereggel fogunk tiltakozni.
(Királyok és udvar el. Corvin szintén menni készül.)
BORBÁLA
(Halkan.)
Fiam!
CORVIN
(Borbálához fut.)
Anyám!
(Megölelik egymást.)
Atyám ép most kérdezte, itt vagy -e?
BORBÁLA
Ne szólj, az egekre, hagyjad!...
Láttalak én fiam és a szivem szakadt meg, nem tudom a nagy örömtől -e vagy a rettegéstől.
BEATRIX
(Tréfásan.)
No, rettegésre csak nincsen okod!...
(Átöleli s az asztalkához vezeti. Antónia kelletlenül segít neki. Borbála leül.
ANTÓNIA
A királyné kitüntet jóakaratával.
BORBÁLA
Igen, a felséges királyné oly kegyes!...
Ne haragudj, szegény fejem kissé zavart.
Mint hogyha álomban járnék
(Megborzad.)
Olyan különös...
Szegény atyámat és anyámat látom egyre, a régi megvetéssel és haraggal néznek rám és mégis ijedten, mintha féltenének, óvnának valami rémtől.
Jó Anna néném, ő kiált felém, de szavát nem értem.
(Eszelősen néz körül.)
CORVIN
Anyám!
BORBÁLA
Csitt!
Ne is nevezz anyádnak!
Felejts el!
Eredj, kérd a jó királynét, itt a palotában ő legyen anyád.
BEATRIX
No jer, ölelj meg!
(Corvin félve hozzá megy.)
De mily csinos gyerek vagy!
(Meghatottan.)
Most látom csak, hogy hasonlít az én Mátyásomhoz.
BORBÁLA
(Örömmel.)
Az én Mátyásomhoz, ugy -e?
(Észbe kap, fölkel.)
Királyné óh bocsáss meg...
BEATRIX
(Kevélyen.)
Ne feledd el, hogy Mátyás az enyém,
(halkan)
az enyém is...
(Kacag.)
De hagyjuk ezt, szeressük egymást!
(Átöleli Borbálát.)
NEGYEDIK JELENET
Előbbiek, Tibrili, Mátyás.
MÁTYÁS
(A hajlongó nápolyi követtel jön be a fenék jobb oldaláról.)
Ranzanó püspök, mondd meg uradnak, a nápolyi királynak, hogy szünjék meg leánya érdekében zaklatni bennünket.
A felséges Beatrix soh'se lehet halálunk után magyar király, a magyarok inkább egy szálig levágatják magukat, sem mint, hogy asszonyi uralom alá kerüljenek.
Mondd meg, - én ismerem a magyarokat, harminc év óta tartom féken őket...
(Követ el.)
Hol van Borbála?
TIBRILI
(Félre.)
Bárány a farkas körmei közt, ...akarom mondani...
(fenn)
ott ni, a felséges királyné karjaiban!
MÁTYÁS
(Odanéz és pillanatra megdöbbenve áll meg.)
Borbála, hogy vártalak az ünnepélyre!...
Parancsomnak mért szegültél ellen?
(Szigorúan.)
Nem azt akartam, hogy rejtőzzél az ország szeme elől, hanem azt, hogy mindenek lássanak, mindenek fejet hajtsanak a fiam anyja előtt, akit a minap bántani merészkedtek.
(Gyanakvóan néz Beatrixre.)
Talán tartóztatott valaki?
BORBÁLA
Senki! én vagyok bűnös, egyedül, a legnyájasabban maga a felséges királyné akart bevezetni és én neki se fogadtam szót.
A királyné oly jó hozzám és...
(Suttogva)
a fiamhoz ... olyan kegyes!
BEATRIX
Köszönöm, jó asszony.
MÁTYÁS
(Baljával Borbála kezét, jobbjával Beatrix kezét ragadja meg.)
Valóban?
Hálás vagyok Beatrix!
Sérteni nem akartalak.
BORBÁLA
(Aléltan.)
E boldogság vagy boldogtalanság, - eszemet vesztem.
(Elalél, Beatrix föl akarja tartani, de látva, hogy Mátyás megfogja a kezét, hirtelen visszalép Antóniához és Sanziohoz. Borbálát Corvin fogja föl.)
MÁTYÁS
(Halkan, gyöngéden.)
No térj magadhoz, hát mi baj?
BORBÁLA
(Fölocsúdva.)
Már semmi, boldog vagyok! a te közeledben!
CORVIN
Anyám, fiad is itt van!
(Mátyás megszorítja baljával Corvin jobb kezét.)
BEATRIX
(Súgva Sanziohoz és Antóniához.)
Ime itt a család, itt vannak ők a boldogok!
És én alázatosan kell, hogy nézzem mindezt.
MÁTYÁS
Szivem örül, megbékéltetek hát?
Köszönöm...
TIBRILI
(Félre.)
Mi dőre hit!
Mulandóság, a te neved: szeretet, s ami sose múlik el, azt úgy hívják: gyűlölet...
BEATRIX
(Megragadja Mátyás kezét s félrevonja őt.)
Uram, meg vagy elégedve velem?
Látod, lemondok, megalázkodom, hogy kedvedre tegyek.
Fiad anyját üdvözlöm, mint udvarhölgye mulattatom, feledsz -e mindent?
MÁTYÁS
Feledek, jó...
BEATRIX
Mindent?
Mátyás nézz a szemembe!
Lész -e hozzám úgy, mint régen?
Ha szeretsz, add bizonyságát, ölelj meg most itt engem, hitvesedet!
MÁTYÁS
(Ránéz, aztán elfordul.)
Gyöngélkedésre most nincs időm.
Az országos tanácsban Ulászló vár reám.
(Borbálához lép.)
Te csak maradj itt, fiadra bízlak vagy ha ő is úgy akarja, a királynéra.
De itt maradj, az esti ünnepen a trónörökös anyja lesz.
Jertek!
(Súgva búcsúzik Borbálától, aztán Poki és Ujlakival el.)
BEATRIX
(Sanziohoz súgva.)
Visszautasított!...
Fölajánlott csókomat, mint szennyes sarat csapta vissza az arcomba? jó...
SANZIO
Habozol még?
(Tőrére teszi a kezét.)
Cselekedhetem?
BEATRIX
(Bólint.)
Rajta!
TIBRILI
(Borbálával és Corvinnal beszél.)
Valahogy el ne menjen komámasszony!
A koma parancsolta, én csak azt mondom, maradjon!
CORVIN
Igen maradj!
BORBÁLA
Óh, nem véteni akarok én atyád parancsa ellen.
Visszajövök én hamar.
(Beatrixhoz.)
Fogadalmat tettem, hogy idejövet a szomszéd völgybe, a szarvaskúti remetéhez zarándokolok.
Szent férfiu, imádkoznám véle...
TIBRILI
De a koma azt parancsolta...
BEATRIX
Bolond, hallgass!
(Borbálához.)
A célzatod szent, hát nem is tartóztatlak.
SANZIO
(Beatrixre sandítva.)
Estére itt lehet.
(Meghajol.)
Én ismerem a járást, egy rövidebb úton elkisérlek.
BEATRIX
Hű emberem!
(Évődve.)
Ne félj, nem mondom el a királynak, hogy itt hagyál...
TIBRILI
(Nyugtalanul.)
Talán majd a komámasszonynyal mék én is.
BEATRIX
(Szigoruan.)
Bolond, te itt maradsz!
Moccanni se merj...
BORBÁLA
(Meghajol.)
Felség, köszönet, sok jóságodért.
CORVIN
Anyám, egyedül vagy, veled megyek.
BEATRIX
(Édeskésen.)
Hogyan, te itt hagynád Beatrix nénédet?
BORBÁLA
A felség oly kegyes, - maradj fiam!
(Corvint ölelve, a háttér felé megy, mögöttük Sanzio, aki alattomosan néz vissza Beatrixra.)
Az Isten áldjon!
CORVIN
Anyám, egyedül mész?
SANZIO
Hisz én is itt vagyok!
Majd szólok embereimnek.
(Fölkacag. Borbála és Sanzio integetve el. Antónia Corvin után fut s kacagva fogja be a szemét.)
ÖTÖDIK JELENET.
Beatrix, Corvin, Antónia, Tibrili. (Beesteledik, viharos, vörös naplemente az erkély mögött.)
ANTÓNIA
Bohó fiu, találd el, ki fogott meg?
BEATRIX
(Nyugtalanul félre.)
Az ég ím elsötétül, ez a gyerek oly nyugtalan...
(Fenn.)
Jer ide kis levente és mulattass engemet!
(Tibrilihez indulatosan.)
Bolond, nem tudsz víg lenni kicsit!
Majd elcsapatlak!
Eredj, italokat hozass.
TIBRILI
(Ránéz nyugtalanul, félre.)
Majd olyan bolond találok lenni, aki akkor is kimutatja a foga fehérét, mikor nem kacag.
(El.)
ANTÓNIA
(Corvint Beatrixhez vezetve, suttog.)
Mondom, kis férj vagy már és udvarolni kell tanulnod!
BEATRIX
(Kacérul.)
Hadd lássalak csak!
(Corvin letérdel Beatrix elé s fejét az ölébe hajtja, Antónia mellé térdel.)
Szent Januáriusra, Antónia, szép fiu!
ANTÓNIA
A csunya, rám se néz!
BEATRIX
A királyra hasonlítana?
Szebb nála, hahaha, leányosabb!
Nézd, mily finomak a kezei, akár egy kisasszonyé, no igen, az anyjáé...
Haja mily selymes, arca szelíd, szemei ábrándosak.
A nyakad?
(Megragadja a nyakát, Corvin visszariad.)
No ne félj!...
(Nevet.)
Ha most én volnék itt a feleséged,
(indulatosan)
az a...
Sforza Bianka, mit művelnél vélem?
CORVIN
(Habozik.)
Megölelném...
ANTÓNIA
Hogyan?
Mutasd meg, hercegem!
CORVIN
(Megöleli.)
Így ni!
BEATRIX
(Kacérul.)
Te kis bolond... talán meg is csókolnád?
ANTÓNIA
Csókoltál már valaha asszonyt?
CORVIN
(Pirulva.)
Még nem.
ANTÓNIA
(Nevet.)
Hát hitvesedet hogy fogod megcsókolni ?
CORVIN
Még sose láttam.De ... Tudom.
(Megcsókolja Beatrixot.)
BEATRIX
Elég, elég!...
Ej adta kis lovagja, mily tüzes!
No, most elaltatlak, mint egy pólyás babát.
(Ringatja a fejét.)
Aludjál, álmodj szépeket!
(Villámlás, menydörgés; félre, aggódva.)
Már messze lehetnek...
CORVIN
Menydörög... anyám után mennék!
BEATRIX
Lári-fári!
Jer, koccintsunk!
(Koccintanak.)
Édes anyád egészségére!
(Nagyot villámlik, Beatrix kiejti a poharat kezéből.)
Sebaj, itt egy másik!
(Más poharat vesz.)
Igyál, hadd lám, férfi vagy -e?
A mi egészségünkre!
Corvin mámorosan dől hátra Beatrix ölébe. Künn vihar.)
CORVIN
(Mosolyogva.)
A világ úgy forog velem...
ANTÓNIA
(Gitárt vesz kezébe és melléje hajol.)
Majd én szépet mesélek neked, vagy inkább daloljak?
(Dalol.)
Zene
A királyfit hívjak esküvőre...
Szeretője ép búcsúzik tőle,
Egy utolsó dalba önti bánatát,
Óh csak egyre kéri a király fiát:
"Hogy a versek vége szép lehessen,
A végsorhoz rímet ő keressen "...
A királyfit hívják esküvőre...
Menne ő, de nem mehet a dőre!
Kedvesének hű szemébe les,
Versvégekre szép rímet keres.
Ám a méla búcsúszóra: "ég veled"
Arra rím csak újabb, édes (megcsókolja Corvint) csók lehet!...
Kis bolond, szeretsz?
(Menydörgés.)
CORVIN
(Mámorosan.)
Úgy szédülök... mi lelt engem?
(Villámlik.)
Mint hogyha kiáltást hallottam volna a távolból...
Anyám!
(Fölugrik.)
BEATRIX
(Háborodottan.)
Rajta, szóljon a zene!
(Az erősbödő zene szava mellett belejtenek a táncos párok.)
HATODIK JELENET.
Előbbiek. Az udvar.
ULÁSZLÓ
(Beatrixhez lép.)
Királyné, ezt a táncot lejtenéd velem?
BEATRIX
(Karjába dől.)
Ulászló, most ne hagyj el!
(Középen lejtenek, mellettük Corvin és Antónia.)
MÁTYÁS
(Pár főúrral daliásan bejön.)
A szövetség tehát megvan, legyen ez ünnep estélyen nagy vigasság!
Csak rajta, mi büszkén lejtenek!
De valakit nem látok...
Hol van Borbála?
TIBRILI
(Mátyáshoz siet.)
Uram király...
(Fülébe súg.)
MÁTYÁS
Mi az, Beatrix, hát elengeded?
Beatrix!
BEATRIX
(Tánc közben súgja Ulászlónak.)
Szeretsz, nem hagysz el?
ULÁSZLÓ
Szeretlek!...
BEATRIX
Hogy hitveseddé tész, megesküszöl?
ULÁSZLÓ
Megesküszöm!...
(Megállanak.)
MÁTYÁS
Beatrix, hát felelj, hol van Borbála?
A trónörökös anyja?
BEATRIX
(Liheg.)
Uram!...
(Hátul zavar, a zene megszakad.)
RÁSKAI, ÚJLAKI
Felség!
Ott hoznak valakit!
MIND
Mi történt?
HETEDIK JELENET.
Előbbiek. Borbálát halott fehéren és véresen támogatja be két tépett fekete vitéz a táncolók közé. Később Kinisi.
MÁTYÁS
(Felordít.)
A szent feszületre!
(Borbálát előre hozzák s Ráskai, Ujlaki, Székely, Corvin, lefektetik.)
CORVIN
A mámorból hogy ébredek, anyám!
MÁTYÁS
Borbála, nézz rám, beszélj!
(Leborul mellé.)
BEATRIX
(Félre.)
Megtörtént!
(Fölsikolt.)
Uram király, én ellenzém, a remetéhez akart elmenni, nyilván rablók ütöttek rajta!
KINISI
(Előre tör, mögötte két más fekete vitéz vonszolja Sanzio marcangolt élettelen alakját.)
Rablók?
Budáról épp jókor jövék vitézeimmel!
Az egyik rabló itt van!...
MIND
Sanzio d'Aversa!
KINISI
Csak futni láttam s aki fut, gyáva gazember, hát utána suhintottam, de mentém ujjában benn volt a buzogányom.
MÁTYÁS
Borbálám!
Oh a mennyeket megostromolnám érted!
(Fölugrik.)
Hah, a nápolyi ördögfajzat!
BEATRIX
Hisz én küldém Borbálával, bizonynyal védte őt!
UJLAKI
(Egy tőrt húz ki Borbála ruhájának fodrai közül.)
Im, itt a gyilkos tőre!...
A Sanzioé!
Nézzétek, hüvelye üresen lóg le ővéről!
MÁTYÁS
(Torkon ragadja Sanziot.)
Felelj, te poklok ördöge!
BEATRIX
(Aggodalmasan lesi, vall-e Sanzio, félre.)
Belefojtotta a lelkét...
Vége, nem fog tudni rám vallani...
MÁTYÁS
(Sanzio élettelen hanyatlik le kezei közül.)
Halál, ime te véded a gazokat, halál, megfojtanálak!...
(Beatrixra tör.)
Felelj te most!
ULÁSZLÓ
Király!
(Bakócz, Dóczi, Filipecz körülállják Beatrixot.)
BAKÓCZI, DÓCZI
Mérsékeld indulatod óh király!
FILIPECZ
(Közbelép.)
Felség, királynédnak személye szent!
MÁTYÁS
Igazatok van...
(Hosszan néz Beatrixra.)
A némaságából úgy is többet olvasok ki, mint amennyit hazugszóval letagadna!
(Borbála mellé borul.)
Borbála, nézz rám, Mátyás az, aki esdekel!
Beszélj, ki tette ezt?
A királyné?
BORBÁLA
(Tagadólag int.)
Nem...
ULÁSZLÓ
No lám!...
AZ URAK
(Beatrix körül.)
Nemet intett!...
(Moraj.)
BORBÁLA
(Gyöngén.)
A királynét kérjed...
(Beatrix némi távolból féltérdre ereszkedik)
hogy jó legyen fiunkhoz...
(Meghal.)
MÁTYÁS
Borbála!
Vége...
Az én éltem költözött el belőle.
(Megtörten hanyatlik le.)
BEATRIX
(Fölkel, súgva Antóniához.)
Bosszu, kelyhed édes!
Gyökerestől kitépve a fattyuhajtás.
(Borbálára néz.)
A trónörökös anyjával meghalt fiadban a trónörökös is.
FILIPECZ
Istennek intő ujja ez!
(Moraj.)
ULÁSZLÓ
(Mátyáshoz.)
Király, megtört a gyász!...
MÁTYÁS
(Fölkel.)
Csapás engem meg nem tör, nincs gyász!
Jer ide fiam!
(Corvin vállára teszi kezét s körülnéz.)
Királyotok parancsol...
(Mind meghajolnak.)
Itt, anyja holtteteménél hódoljatok a magyar trón örökösének!
Országnagyok, ti, váraitokkal fölesküsztök János királyfi hűségére!
RÁSKAI
Én Ráskai Balázs,
KINISI
Én Kinisi Pál,
ZÁPOLYA
Én Zápolya István,
UJLAKI
Én Ujlaki Lőrinc,
MAGYAR B.
Én Magyar Balázs,
BAKÓCZ
Én Bakócz Tamás,
MÁTYÁS
Esküdjetek!
(Feszületet vesz kezébe.)
" Isten enghem hugh seghelien, Boldogazzon, úr Istennek mind zenthi, ez oltári zenthsségh, ez zentkereszt, e zent evangelium és e zenth Jánosnak zenth ereclei, hogh János hercheget teziök magari királyá!
MIND
Esküszünk!
- Függöny. -
- Email: dh.elte.hu@gmail.com
- Cím: 1088 Budapest Múzeum krt. 6-8
Copyrights © 2020 All Rights Reserved, Powered by ELTE