Digitális Bölcsészet Tanszék – Eötvös Loránd Tudományegyetem
Bessenyei György
Hunyadi László tragédiája.
Keletkezés ideje
Felvonás
3
Jelenet
23
Megszólalás
170
Mondat/Sor
915
Szó
4706
HARMADIK JÁTÉK
Első jelenés
HUNYADI LÁSZLÓ, és Jegyese ANNA.
HUNYADI LÁSZLÓ
Jegyesének kezét fogván a’ Játék-piatznakfenekébűl előre jő, keservesen szóll.
A' Királyi tanáts már el-végeztetett,
Anna, és életem tőled el-vétetett
Nem lehet örömöm igaz szerelmedbe,
Nem adhatok kín-nál egyebet szívedbe.
ANNA
keservesen
Hunyadi hidjem-é illy rút veszedelmem '?
Nem lehet-é már mód, hogy bírjon szerelmem?
HUNYADI L
Anna! nem változik a' felsőb végezés,
Tsalhatatlan köztünk egy Király, rendelés.
ANNA
az Egekre tekint
Örökös igazság! mért rejtezel tőlünk,
Mért büntetsz; hova futsz, mért mégy-el előlünk
HUNYADI L
Ne terheld valahogy Anna az Egeket,
Tiszteljed, szeressed nagy rendeléseket.
ANNA
Ah halgass! engedjed inkáb halálomat
Mint el-tiltsad tőlem kínos panaszomat.
HUNYADI L
Siralmad nem adja viszsza életemet
Kéméld hát magadat, 's fogyaszd gyötrelmemet
ANNA
Hogy kéméljem magam' ha az Egek vernek?
' S a' kiért esdekem, abba emésztenek?
Hunyadihoz hajol, kezeit magához szorítja, ’s édes keservéből láttatik beszállni.
Hunyadi! Hunyadi! Ah veszett történet!
Millyen kegyetlen rád a' gyilkos ítélet!
Ártatlan áldozat; kintse szerelmemnek,
Öröme szívemnek; tárgya gyötrelmemnek.
Ah mért nem segíti valaki életed '!
Hogy-hogy veszthetik-el méltatlanúl léted '!
E’-kor változás érezvén magába keserves beszédjét a’ szelédségrűl, haragra változtatja;felszóval mérgesen
Ah undok emberek, a' kik tsak ítéltek!
' S tsúf törvényetekkel szüntelen vesztetek.
Miért nem isméritek az ártatlanságot?
Miként ölhettek-meg — Hunyadira néz — illy
ifijúságot?
Hunyadinak karjai közé veti magát, holszüntelen sóhajt, ’s gyötrelmeí-vel szó nélkül küszködik.
HUNYADI L
küszködések között.
Ah kedves származás — öldöklő szerelem!
Kínos rettegések! — bolond veszedelem!
Hogy jöhettek-összve illyen kegyetlenűl,
Miként gyötörhettek olly mértékletlenűl!
ANNA
fel-tekint Hunyadira.
Szerentsétlen ifjú! mért bírod Szerelmem '?
Egy kevés kor-ig keservesen néznek egymásra.
ANNA
hirtelen.
Meg öl a' rettegés! ismét karjairaesik Hunyadinak
HUNYADI L
Eltévedt a' Lelkem,
'S érzékenységim közt ide 's tova szalad
El hagyja szívemet, melly Anná-ért fárad.
Anna fel egyenesedik, ’s Hunyaditúl egy kevéssé hátrál, hogy láthassa; darab ideig nézik egymást,11 végre keservekbe felette' fájdalmassóhajtásokat tesznek, ’s egy-mástúl el fordulván, két felé indúlnak; Anna artzúlatját elfedezi ’szokogni láttatik, Hunyadi magába küszködéseket teszen.
ANNA
magába tsendesen
Végre tetéztetik szívemen fájdalmom
Az Ég, főld, és pokol öregbítik kínom'
Az egész természet méreggé változott,
Bennem haragjának tüzé-vel áldozott.
HUNYADI L
hasonlóúl magába.
Ah tsak szerelmemet felejthetné szívem.
hirtelen.
De nem, hadd érezzem.
ANNA
ki e’sóhajtást meg-hallotta, fel-kiált, ’s Hunyadihoz indul.
Ah érdemes hívem!
Ne fáraszd magadat tovább életem-el.
Nem tanátskozhatol soká a' szívem-el
hirtelenség-el.
Iszonyú gondolat ! bágyjadva . hova ragadtatom
édesen
Talám Hunyadinak éltét még halhatom.
HUNYADI L
Ah édes reménység! Isteni adomány!
Tsak te maradsz velünk, ha a' gyötrelem hány.
ANNA
Ah kedves származás, miért lettél köztünk.
Te, a' kit mi soha meg nem-érdemlettünk!
Második jelenés
ROZGONYI, HUNYADI MÁTYÁS, HUNYADI LÁSZLÓ, ANNA.
ROZGONYI
Hunyadi Lászlóhoz
Ah kedves barátom! hol talállak itt-fel.
Hunyadi L. hozzá szalad, ’s meg-öleli keservesen
HUNYADI L
Ne tsüggedj el László veszedelmed között
A' gonosz többnyire ártatlant üldözött.
HUNYADI L
Sebestyén meg állok már én az halálnak,
Ah! de hogy viszed-meg ez hírt az Anyámnak?
Mindnyájan keseregnek,Hunyadi László fájdalmai között ötsére Mátyásra akad, ki magátfélre húzván, keservesen sír
HUNYADI L
zokogva könyvező Szemekkel.
Kedves ötsém Mátyás, te maradsz egyedül
Veszedelmeink közt Nemzetünk' vérébűl.
Kövessed Atyádnak ditső nyomdokait
Tartsd meg-özvegyjének kis szerzett javait
Meg-öleli az öttsét, mind ketten együtt keseregnek.
ROZGONYI
reájok néz keservesen
Ah irgalmas Isten! mitsoda forma ez.
Ki az, a' ki illyen ügyet nem védelmez?
H MÁTYÁS
László! László! miért rohantál Ulrikra?
Miért vitted magad vesztébe halálra?
HUNYADI L
Édes őtsém hadd-el már tselekedetem ',
Látod, hogy hibámat miképen fizetem.
Menj édes-Anyánkhoz, vigasztald életét,
Nyerje-meg te benned el-vesztett gyermekét.
H MÁTYÁS
Soha több örömöt már mi nem érhetünk,
Haszontalan lennünk, ha téged el-vesztünk.
Ekkor nagy lármát hallanak.
ANNA
Jaj! ezek gyilkosok
H MÁTYÁS
László jere fussunk.
ROZGONYI
Barátim sijessünk. Itt most ne mulassunk.
(el-mennek.)
Harmadik jelenés
A’ KIRÁLY, GARA, BÁN-FI, TEST-ÖRZÖ seregek és HADI VEZÉREK.
A KIRÁLY
népe közt méltóság-al
A' királyi székbűi felső akaratom'
Itt ma előttetek ki-nyilatkoztatom
Egy kevéssé halgat, minden tsendességbe van.
Hunyadi Lászlónak el veszszük életét,
kétfelé tekint.
Tanátsunk e' képen tette ítéletét.
szüntelen ide-’s tova néz változik, tétováz.
Gyilkosságba esett azt mondja törvényünk,
fen akad beszédjébe, mindég habozva, a’ körűire lévőknek.
Vitézi férfijak Gara Bánfi menjünk
Ezek előtte meg-hajolván, ki-indulnak őpedig seregét követi
Negyedik jelenés
ERSÉBET, HUNYADI LÁSZLÓ, és MÁTYÁS Ersébet, El. Mátyásnak kezétfogván a’ Játék-piatznak egyik óldalábúl érkezik, H. László más részrűl véletlen anyja — eleibe vetődik ki aztat reménytelen meg látván, viszsza akarszaladni, tétováz reszket, ’s kétfelé tekintget
ERSÉBET
keservesen
László! László! miért retteged szülédet,
Tekintsed lég alább velem testvéredet.
HUNYADI L
Anyjához szalad sebessen, ’s lábaihoz esik.
Ah keserves Anya, mért szülted gyermeked!
ERSÉBET
Szerentsétlen ifjú! ne sértegesd Lelked.
H MÁTYÁS
Bátyjára borúilva
Ah László melly igen érzem, hogy vérem vagy!
Szabadítsd magadat; segítsd élted ', ne hagy
Engemet egyedűl!
HUNYADI L
Híjába sóhajtasz,
Kedves ötsém, mert már tőled el szalasztasz.
Ersébet gyermekeifelett ki-terjeszti karjait; de semmit nem tehetvén tsak halgat, ’s szemeibűl könyveit árasztja. Végre fijainak karjait megfogván, erőlködik, hogy őket lábaitúl fel emelhesse, mellyet amazok észre vévén keserűségektűl és könyveiktül el boríttatvafel állanak. Az özvegy meg öleli árvájit kétfelől, ’s velek a’ Játék-piatzrúl ki indul-tsendesen.
ERSÉBET
mentébe
Melly drágán fizetem Anyai szerelmem'
Istenem hol leljem tovább segedelmem '!
Ötödik jelenés
ROZGONYI
egyedűl, kétfelé tekint.
Illyen az életbe már az halandóság!
Eként dühösködik itt a' múlandóság!
Az ellenség erős, 's boszszúját álhatja,
Még az ártatlant is alája fojthatja.
Minden retteg köztünk, őrizi életét,
Félti a' nagyoktól szerentsétlen létét.
Gara, Bánfi ellen ki merne szólani?
Nem lehet elóttök tovább meg-állani.
A' trónust kétfelől tartják kezeik-el,
Hordozzák a' Királyt mesterségeik-el
Illyen egy halandó hatalmasságába!
Ki Semmit nem tehet más nélkül magába.
Egy Király gyakorta ollyanoknak kedvez;
Kiket méltósága vesztére védelmez.
De hogy olvassanak ők a' szíveinkbe?
Gondolatink' miként lássák Lelkeinkbe?
Hatalmakat rajtunk meg-adták az Egek,
De tsak közönséges maradt tehetségek.
Méltóságaiknak karjain nyugosznak,
El-fáradt népeknek törvényeket osztnak;
De parantosljatok nehezen ismérik
Dolgoknak kezdetit mindég mástúl kérik.
Kevéssé tudhatják mikorjutalmaznak,
Sok-szor ők engednek, 's még is parantsolnak.
Mennyi Fejedelem tsalatik gonoszúl?
Mennyi szenyvedett a már veszélyt ártatlanúl?
Átkozott hitető gyilkos tanátsosok.
Némellyek, kik ott is lehettek gonoszok,
Hol a' kegyelem-el táplálják éltetek'
Fényre, méltóságra emelvén nevetek '!
Hatodik jelenés
ROZGONYI, HUNYADI LÁSZLÓ, és MÁTYÁS.
ROZGONYI
Tévelyeghettek még veszedelmetekbe?
László ! Mátyás! miként vagytok ügyetekbe?
HUNYADI L
Az ítélet tétel el-változhatatlan,
Melly meg öl előtted barátom méltatlan.
Gara dühösségét senki nem bírhatja,
Nem segít a' nékem, ki sorsom sírhatja.
A'kik erősebbek, mind ellenem vannak,
A'kik pedig, mint te, rajtam szánakoznak;
Igen gyengék reá, hogy meg segítsenek,
'S szívemre örömöt, vagy, reményt hintsenek.
A' szerentsétlenek siratván Sorsokat
Tsak gondviselésre eresztik magokat.
Életemhez tovább nintsen reménységem
El vesztettem Budán minden segítségem'
Meg halok jól tudom, és kérlek végtére,
Hogy viseljél gondot Atyám özvegyjére.
Mátyásrafordúl.
Az ötsém egyedül marad közöttetek,
Idegenek hozzá kérlek ne legyetek.
Vezessétek ótet Atyja nyomdokiba,
Hogy igaz Hazafi legyen dolgaiba.
Mátyás! a' Hazádnak igaz faja maradj,
És ditsőségéért hívségesen fáradj.
A' melly gyermek hív, 's jó Atyja ellen lármáz
Az a' természetnek szentségével tsatáz.
' S úgy a' ki Hazája romlását akarja,
Az a' poklok' tüzét Lelkére zavarja.
Híven szolgálhatod mindég királyjodat,
Őrizvén az alatt egy részrúl Hazádat.
Királyjod Hazádtúl veszi ditsőségét,
A' Magyarság kapja illyen nyereségét.
Emeld nemzetedet! ez legyen törvényed,
'S mint igaz Hazafi kövessed reményed.
Tudom, hogy jól reménylsz-menj ditsőségedre
Ne tekintsél kín-al viszsza testvéredre.
H MÁTYÁS
Örökre szívembe veszem intésedet,
Ah miért vesztjük-el hív vezérlésedet!
HUNYADI L
Az Egek vezérlik Ötsém dolgotokat
Az Egek vezérlik Ötsém dolgotokat
Rozgonyihozfordúl.
Sebestyén már engem mindenütt keresnek,
hirtelen lármát hallanak.
ROZGONYI
Ah kegyelmes Isten! László jönnek érted
Úgy érzem, hogy élted végét már el érted
HUNYADI L
El kell tökéllenem barátom magamat
Meg kell győzni végre minden fájdalmamat.
újonnan lárma hallatik.
Hetedik jelenés
ROZGONYI, HUNYADI LÁSZLÓ, H. MÁTYÁS, és egy VEZÉRfegyveres TEST ÖRZÖ VITÉZEK-EL.
A VEZÉR
Egy halálos rab-ért küldettem hozzátok,
Mellyik lesz köztetek, most magyarázzátok
Ulriknak gyilkosa?
HUNYADI L
bátran.
Én vagyok barátom
Ki Ulrikot öltem; de nem találtatom
Azért olly gyilkosnak a' mint te vélheted
'S tselekedetemet látom ítélheted
A VEZÉR
Vitéz! meg engedhetsz, törvény szerént szóllok,
Magamtúl ellened én rosszat nem mondok,
Így adták előmbe.
HUNYADI L
Rozgonyihoz, és Mátyáshoz
Jertek karjaimra.
Mátyás, és Rozgonyi, érek fájdalmimra
A VEZÉR
Mátyás Rozgonyival mind a ' -ketten rabok,
Úgy van parantsolva, és adják meg magok'
ROZGONYI
Ah igen örömest, bár-tsak meg halhatnék.
Hogy több gyilkosokatsoha ne láthatnék.
H MÁTYÁS
László együtt megyünk az örök életre,
Ereszszük Lelkünket a' magass Egekre
A VEZÉR
Vitézek le kell már tenni fegyveretek'
Mint rabokkal, a'ként kell bánnom veletek
ekkor mind az három maga le oldja kardját.
HUNYADI L
kardját kezébe tartván.
Alig vettelek fel, s már el kell vesztenem!
Ah nem lehet Atyám nyomdokit követnem!
ROZGONYI
midőn fegyverét nyújtja.
Vedd el, ne! kezembűl Hazámnak védelmét!
H MÁTYÁS
kardját hasonlóúl nyújtván.
Nem veszed-el ezzel gyilkosink félelmét.
Ekkor a’ Vezér intéseket tészen, körűi állják a’ háromférjfijat, kiketfegyverek közt meg-indítanak. (el-mennek.)
Nyoltzadik jelenés
A' Játék-piatz mutat egy kaput, mellyen fegyveres nép közt Hunyadi László vezettetik, kezei hátra kötözve, haja vállain széllyel le eresz-ve, mindenek nagy tsendességben mennek-által
Utolsó jelenés
Egy tévellygő Magyarizzattan, sebessen érkezik, keresztülsijet a ’ Játék piatzon, ’s kezeit öszve-tartva keserves kiáltások között tsak hamar el-megyen
Meg ölték Hunyadi Lászlót ártatlanúl,
Öt-ször vágták fejét szegénynek, gyilkosúl.
Gyilkosúl öletett, méltatlan veszett el,
Ah melly nagy kárunk lett ma az írígyek-el!
Vége az harmadik, ’s utólsó Játéknak.
- Email: dh.elte.hu@gmail.com
- Cím: 1088 Budapest Múzeum krt. 6-8
Copyrights © 2020 All Rights Reserved, Powered by ELTE