Digitális Bölcsészet Tanszék – Eötvös Loránd Tudományegyetem
Bessenyei György
Lais
Keletkezés ideje
Felvonás
5
Jelenet
35
Megszólalás
252
Mondat/Sor
2021
Szó
12288
HARMADIK JÁTÉK
ELSŐ eset
HIPPODON, LÁIS.
HIPPODON
Ifiú szép Láis! tekintsd fájdalmomat,
'S határozzd-meg benned végre a' sorsomat.
Ne nézzd a' Tanátsost: Hippodont szemléljed
Csak testébenn visgáld, 's erkölcsét itéljed.
Nem érezhet a' szív fényben édességet
'S csak test szűlhet testnek itt gyönyörűséget.
LÁIS
Hippodon rangjátúl kiválva itt kedves
Erkölcse, termete, beszéde mind nemes.
De a' nagy külömbség ebben reménységem'
Leveri, 's semmivé tészi nyereségem '.
És hogyha megmarad e' nagy Felsőségben
Nehezen lesz velem mint Társ eggyességben.
HIPPODON
Szeretnem, tsudálnom kell makacsságodat
De mégsem láthatom itt igazságodat.
Illlyen áldozatot, kérlek, hogy ne kívánj
Ne ültess hajóra és habokon ne hánj
Vallyon nem tudnál-é Ministerné lenni,
'S mint Nagyságos Aszszony eszeddel úgy tenni?
LAIS
A' Nagyságos Aszszonyt itt a' férjfi teszi
És a' tekintetit mind magára veszi.
Mindenben hódolni kell a' Felsőségnek
Szolgálóvá lenni, jaj a' feleségnek.
HIPPODON
Ha paraszthoz mégy is, rajtad mindég túl lesz
'S a' mint kedve viszi életeddel úgy tesz:
Hatalma trónusát a' mord 's vad durvaság
Felállítja rajtad, 's le vér a' marhaság.
De a' tanult elme nagy okosságában
Betsűli a' szépet, 's jót, barátságában.
Durvább erköltsökben keresed javadat,
'S rangomban fitymálva csalod-meg magadat.
LAIS
Ha távol esünk is az illy méltósághoz.
Nem állunk olly közel a' paraszt vadsághoz.
Van elme 's vér. Nemes 's Nagyságos név nélkűl,
'S még a' bőltsesség is nem mindég rangon ül.
HIPPODON
Nem is ellensége, — 's Felső Méltóságban
Lehet az embernek élni valóságban.
A' rang nem romlása a' nagy erkölcsöknek...
' S Hivatal próbája az igaz lelkeknek.
Bírhatnak erkölccsel kik tsendesen élnek,
Több az, ha meg állja a' kit késértenek.
Csak Országos dolgok próbálják az embert...
Keveset szólhat az, ki csak otthon hevert.
A' kis sors minden nagy rangot széllyel tépne,
'S mint a' szúnyog, mindég nagy állatot csípne.
Csak azért útál úgy, hogy oda nem mehet,
És csekélységéből olly naggyá nem lehet.
A' ki a' nagy Embert rangjában utálja,
Hogy sorsát irigyli, véle tsak azt vallja.
LAIS
Akár igy, akár úgy; nagy Úrné nem leszek
Inkább szüzességben és pártában veszek elmegyen
Második eset
HIPPODON
Nem tudja sok ember, hogy miben értetlen
Igaz, jó, szerencsés, okos, vagy eszetlen.
Makacsságát veszi százszor is erkölcsűl:
Ostrommal evezik, és hajója elül.
Azt hiszi, hogy nyilván való igazsága,
'S bánatba temeti kedves bolondsága.
Nagy dolog hogy senki sem láthatja magát
'S csak a' szomszédjára vicsorgatja fogát.
Tettét a' bolond is mindég igazolja,
És a' ki oktatná szemébe vádolja.
Láisnak értelme, hogy Minister lettem,
Bolondsággal vádol, a' mint megértettem.
Mintha a' fő rangban érdem nem lehetne,
'S a' természet velünk itt jól nem tehetne.
A' kicsiny a' nagyot szüntelen vizsgálja
Annak gyengeségét, hogy miben találja.
Ha nem lát, rá fogja, hogy magát emelje,
'S a' Világ őtet is valaminek vélje.
Az igaz érdemet sokszor kissebbíti,
Ugy vélvén, hogy magát ezzel majd segíti.
Már Láis legyen- é, vagy a' Ministerség?
Hivatal. Szerelem! Itt győzni mesterség!
Harmadik eset
HIPPODON. XENOXIS.
HIPPODON
Érkezel, Xenoxis! jó hogy ölelhetlek
Igaz barátomnak és bölcsnek lelhetlek.
Vezérelj, légy bírám hányattatásomban
'S igazgassd eszemet ragadtatásomban.
Ez a' Ministerség úgy is változhatik.
De Láis, ha nem lesz, nem találtathatik
Eggy botlás ... ki tudja? kitaszít székembül,
Más húzza magához, és a' helyemre ül.
Ma öröm, kegyelem, holnap idegenség,
Elébb engedelem, végre kegyetlenség.
Eggy eset kezünkben, hogy ha szerentsétlen.
Rólunk ezt sugdossák: Szegény! be idétlen!
Igy, eggy Minister hogy mindég kedvet tegyen
Szükség, hogy dolgában tsak szerentsés legyen.
De ki ment alkura hát szerencséjével?
Ki lát 's bírhat mindent gyenge elméjével?
Az országok' dolgát végezés hordozza,
'S a' ki véle küszdik magát feláldozza.
Alá rohant sorsa maga alá temet,
Hol a' nagy Minister sokszor semmivé lett.
Mondjuk hogy ezt Király, azt más igazgatja,
Esetünket még is senki sem tudhatja
Sokszor a' Minister tsupa pompás ínség,
Fényes vakoskodás, 's rettegő reménység.
Félve, vélve megyen sok titkos mivében
'S gyakorta kesereg ő is a' szivében.
Igy, minekelőtte elhagyna, leteszem
A' Ministerséget; és Láist el-veszem.
XENOXIS
Tehát a' fejedhez illy okoskodás fért,
Hogy semmit se csinálj többet a' Hazádért?
Nem lehet Láissal közjónak szolgálni?
Nappal tanácskozni, 's éjjel vele hálni?
Elmehetsz nyugodni, hogyha félre tesznek,
De szolgálj, 's bódogits, mikor elővesznek.
Ha minden nagy ember igy elhúzza magát.
Majd gazokra hagyják a' közjót 's köz igát.
Mindég tolja magát az alacsony ember,
Tudod; és az Igaz magánosán hever.
Ha rossz a' vezérlés otthon is szenvedtet...
A' közjó bolonddal semmire sem mehet.
Magáért teremtve kiki tsak félbe' van —
Másokért is élünk, tudod a' Világban...
A' természet néked érdemeket adott
Mellyért a' köz-jóra reád adót szabott.
A' ki magáért él, rút, nevetséges is,
A'ki boldogíthat szép, 's dicsőséges is.
Több eggy lyány' szerelme, mint Nemzeted' java?
Rokonid tanácsa és Királyod' szava?
Ha nem megyen hozzád, hogy Hazád' szólgálod,
Álmélkodom rajta, ha még sem utálod.
Nem kedveli, tsak hurczol; 's az illy feltétellel
Mosolyog magában, hogy olly gyengének lel.
Mi okból fosszon-meg a' dicsősségedtól
A' hivatalodtól, 's abban érdemedtől?
Talán hogy magadban rágjon az unalom.
És tekintet nélkül fojtson a' fájdalom?
A' ki hivatalhoz, tisztelethez szokik,
'S idótöltésibe nagyon belé okik.
Naponként új dolgot, új embert szemlélhet,
És az únalomtól így soha sem félhet;
Hervadásba esik végre dolog nélkül
Jön, megyen, néz, ásít; 's félig a' sírban űl.
Fél halál az élet szép társaság nélkül,
'S a' kinek nincs dóiga unalom köztt vénűl.
HIPPODON
Maradnak barátim, kik éltem' táplálják,
'S személyemben úgy is kedveket találják.
Megkeresi tárgyát hidd-el a' tisztelet,
Nincsen barát nélkül az igaz, 's jó élet.
XENOXIS
Igaz ismérőji a' Fő Ministernek,
De nem Hippodonnak, úgy mint nagy embernek.
Az ember nem tartja mását maga felett
Ollyan nagy érdemnek, mint hivatallal lett.
A' nagy tehetségnek vannak barátjai,
Szólgáji, hívei, 's jármos állatjai.
Tedd félre hatalmad ', kevés Polgár marad,
Ki imádásodra a' házadhoz fárad.
A' halandó, tudod, nyereségéhez forr,
'S onnan tekint végre más dolgot is ollykor.
Mihelytt megértik, hogy a' Király nem tekint,
'S levetkezed rólad mind az udvari szint:
Hogy nem gazdálkodhatsz tovább kegyelmével,
'S mást nem boldogíthatsz megnyert elméjével
Elülhetsz, barátom, tálentomaiddal
Otthonn szobáidban egyedül magaddal.
Eggy lyányért veted-meg kedved ', boldogságod ',
Férfiú érdemed ', fényed ", méltóságod '?
Elég szép Asszony él Nemzeted' fajában?
De illy nagy hivatal eggy van a' Hazában.
HIPPODON
Bár hogy okoskodol, itt a' szív parantsol,
Az érzésnek, tudod, minden élet hódol.
Ellehet eggy Ország eggy halandó nélkűl,
'S emberben a' Világ soha meg nem szűkűl.
Első gyönyörűség szép asszonnyal élni,
'S az aláeséstől főid színén nem félni.
Hivatal nélkül is szólgálja Hazáját
A' hív Polgár, 's tudja hordozni igáját.
A' ki szeret, jöjjön; a'ki nem, maradjon,
És tiszteletemért soha se fáradjon.
Szerencse-keresőt igaz barátomnak
Nem ismérek, 's vége lészen vakságomnak.
Ki volt hatalomnak, érdemnek barátja,
Magánosságában az ember meglátja.
Az igaz barátot csak érdem csinálja,
'S van annak, magában ki ezt feltalálja.
Jó-szivükkel lenni öröm, kedv, szerencse.
És az igaz Polgár e' Világnak kincse.
Fejedelem leszek magánosságomban
Férj, Atya, jó barát a' szabadságomban. elmegyen
Negyedik eset
XENOXIS
Próbáljuk fel-fordúlt fejét helyre hozni
'S a' köz boldogságnak ezzel is áldozni.
Vessük-el czéljátúl; és szövevényekbe
Vezetvén, süllyesszük-el az örvényekbe.
Ötödik eset
TULIPÁN, KOLUMBINA.
TULIPÁN
A házasság mind jó, hanem kenyér is kell.
Éh has közben élni nehéz jó kedvekkel.
Könyvez a' szerelem ha nincsen mit enni.
' S jobb feleség nélkül csak kobozva lenni.
A' több asszonyság köztt ha nincs élet' módja
Éhséggel legalább a' baját nem toldja.
KOLUMBINA
, eggy tele erszényt mutat.
Itt a'jövedelem: emelgessed; nézzed.
TULIPÁN
Hip, hup morgondia! e' mind a' te pénzed.
KOLUMBINA
Nincs egyéb jószágom az Ur' bolondságnál
'S a' közttök megtenni szokott csalfaságnál.
Nékem ezt hív Gazdád tsak azért fizeti,
Hogy Láist magához vélem keríteti.
Én szót adok értté: ő arannyal fizet.
Szép állat a' nagy Ur, mikor eszetlen lett.
Ha a' sors kezek köztt rabúl tart bennünket:
'S ha szolgálatokkal hurczolják éltünket.
Bosszúljuk magúnkat eszetlenségeken
'S legyünk uralkodók a' kényességeken.
Mikorjó kedvek van, dicsérd; hizelkedjél:
Mikor megnehéztel, búsúlj, reménykedjél,
Ha tréfáson beszéli fogd-bé az orrodat,
Nevess háta megett, 's erőltessd magadat.
A' mikor parancsol, ülvén asztalánál,
Reppenj-fel egyszerre, mintha villámjánál.
Esküdj, hogy tőle függ minden bóldogságod,
'S ha meg vét, előtted koporsód, halálod.
Mondjad, hogy mindene szebb a' másokénál,
'S el nem választ tőle egyéb a' halálnál.
A' mikor haragos, eggy pisszenést ne tégy,
'S mintha sírban volnál félig, ollyan bús légy.
Ha rád inosolyodik, szökdöss, mint a' vizsla,
Komondor hivséget mutass; 's ne félj soha.
TULIPÁN
Én, a' Grófom előtt tsak bölcset mutatok:
Keveset beszéllek, köhentek, 's hallgatok.
Nem eggy nyavalyában van mindennek esze,
Ki eggy, ki más féle látásokban vészé.
Mint az Oraculum, mi tsak úgy beszéllünk
Mindent védelmezünk, 's mindenfelől félünk.
' S ha sok esztendőket hallgatok mellette,
Szólgálatom nála, szerentsém meg tette.
Hanem most eggy vastag özvegy a' jószágom,
Hasznom, jövedelmem, és boldog országom.
Uraságot keres, és a' Ministernél Gyámolt, segítséget szolgálatomban lél.
De nehezen megyen — 's Hippodon azt mondja,
Hogy a' Nemességet tsak pénzért nem adja.
Hát ha, elmés kedvem, segitnél itt te-is —
Két száz arany lenne jutalmam, sőt több is.
KOLUMBINA
Láisnak kell húzni szerencsénk szekerét...
E' dolog folyásnak fellelem az erét.
Eggy kis kötődéssel meg lehet tsinálni
'S jó lész azt a' kétszáz aranyat el-hálni.
TULIPÁN
Pénz, feleség nélkül minden has tsak korog,
'S mint kenetlen fakó szekér, úgy tsikorog.
Csak ez a' két jó van e' nagy rossz világban
E' hires életben, 's az Emberi ágban.
Csit... jön a' Minister — furcsa tárgyam maradj,
KOLUMBINA
Állapodj-meg, ne félj, ne rebegj, ne szaladj . elszalad
Hatodik eset
HIPPODON, KOLUMBINA.
HIPPODON
Szólottái Láissal? szép Leány! biztathatsz?
Örömöt, víg kedvet, reménységet adhatsz?
KOLUMBINA
Új eset! változás kavarodott közénk
Hideg mennykő lőtt ránk, 's vakon ütött mellénk.
Pelózis, eggy Ifjú lába alá botlott
Látta, megszerette, 's szíve hozzá hajlott.
Nehéz véle birni; tsaknem meg kéreti
'S úgy látszik, hogy ebben magát sem tetteti.
Rang, hír, Ministerség. mind semmi előtte
És már tsak Pelosis lefekte, felkőlte.
De tudok olly mételyt e' becses tárgyában
Hogy ha fel-fedezem szeget üt agyában.
HIPPODON
Kedves Kolumbinám! micsoda dördűlés.
Ez a fejem felett? e' fél megőrjűlés.
Ha a' kezét kérve tőle megvettetem...
Elvesztem örömöm' és kinevettetem.
Micsoda Asszony az, hogy nincs vágyódása
Maga-szeretete, sem hivalkodása?
Van leány, kit a' pénz, 's tündöklés nem szédít,
'S felső-rang 's hatalom magához nem térit?
KOLUMBINA
Fél Filosofusnak hirdetteti magát,
'S mint Leány, magára veszi ezt az igát.
Azzal kevélykedik, hogy a' Méltóságot
Fel rúgja, és ebben mutasson nagyságot.
Kevélységgel űzvén igy a' kevélységet
Tzifrán őltőzteti-fel a' semmiséget.
Hogy különös légyen, szájában megfojtja
Édes vágyódásit. ' s szivében sóhajtja.
De még is e' veszélyt tőle elhárítom,
És eszére hozom, Nagysádnak fogadom.
Hanem most előtte mélyen esedezem.
térdre esik.
De ha nincs ajánlás fel se is fedezem.
HIPPODON
Ha az igazsággal, emberséggel egyez
Kívánságod meg lesz ... állj-fel, beszéllj, 's nevezz. felemeli
KOLUMBINA
Pomoné a' fiját meg-nemesitené,
Árát 's más költségét gazdagon fizetné,
A' kincses Tárházba számos arany menne...
‘ S kár lenne ha egygyel a' Nemes több lenne?
Nekem vérség szerint-való atyámfija,
És az örömömnek tsak ez most a' híja.
Látjuk, hogy az ember úgy is hivalkodás.
' S egész életével haszontalankodás.
Ne tegyünk belőle nagyobbat magánál,
Hadd vigadjon: hagyjuk-meg bolondságánál.
Ha képzelődés is a' miben kedvet lél,
Néki jó; 's nem látja hogy gőzzel, füsttel él.
Hagyjuk-meg az embert boldog álmaiban
Gyermekségeiben 's képzelt javaiban.
HIPPODON
De van a' Világnak elkészült kaptája,
Melly már a' dolgoknak bizonyos próbája.
És a' bolondság is, a' hol méltóságos.
Sok érdem felett van, és azonban áros.
De ez még is elsül, csak hallgatásban légy,
És kívánságodból, Leány, köz-hirt ne tégy.
Kötelezzd magadat, hogy kérésem meglesz
'S szívemből Aszszonyod áldozatot nem tesz.
KOLUMBINA
Mindenre fogadom, a' mi e' Világon
Erő és igazság a' nagy Valóságon
Hogy egész erőmet, mind erre forditom,
És e' kevély szívet végre meghóditom.
HIPPODON
Eszedre bízom hát egész esetemet...
Halmasjutalommal várd feleletemet.
elmegyen
Hetedik eset
KOLUMBINA
Akárhogy' elsüllyed a' szekér, kiviszem,
'S megnyerem peremet, fejemben úgy hiszem.
A' Világot gyakran cselédek forgatják,
Kik a' nagy Urakat óldalról nógatják.
Minden Úrnak van eggy tanácsos szolgája
Kinek nyakán forog a' háznak igája
Hol, szolgáknál fogva még a' szeretők is
Fordítnak a' dolgon, s igazgatnak ők is.
el-megyen
- Email: dh.elte.hu@gmail.com
- Cím: 1088 Budapest Múzeum krt. 6-8
Copyrights © 2020 All Rights Reserved, Powered by ELTE