Digitális Bölcsészet Tanszék – Eötvös Loránd Tudományegyetem
Balázs Béla
Halálos fiatalság
Keletkezés ideje
1917
Felvonás
3
Jelenet
2
Megszólalás
1439
Mondat/Sor
4297
Szó
17530
HARMADIK FELVONÁS
ELSŐ KÉP
Ágnes szobája úgy ahogy elhagyta a második felvonás végén. Sötét van. Odakint süvít a szél. Bejönnek Félix és Ágnes, bundában és kalappal a fejükön.
FÉLIX
(karonfogva hozza be Ágnest)
No lám Ágneske, itt vagyunk.
Nincs semmi baj.
Ülj le Ágneske vagy támaszkodj ide a zongorához.
Csak meggyújtom a villanyt.
—
(meggyujtja)
így ni.
Most megint világosság van, meleg van, csend van.
— Utazás akadályokkal.
De hát mi az olyan legényeknek mint mi vagyunk?
— Mi Ágneske?
ÁGNES
(lógó kezekkel, lógó fejjel áll mozdulatlanul akár valami felakasztott ruha)
FÉLIX
Most nézzük mennyit gyalogolt az öreg idő azalatt.
Talán csak elérjük még a tizenegyes vonatot?
(megnézi óráját)
— No azt nehéz lesz.
Az épen most megy el.
Pechünk van máma.
Sebaj.
Holnap utazol Ágneske.
Legalább becsomagolhatsz rendesen, ugye, és még együtt lehetünk kicsit.
A báró úr nem fogja siratni a két hálókocsi árát.
ÁGNES
(nem mozdul, nem felel)
FÉLIX
(Ágneshez lép. Szünet múlva)
No öreg!
— Ágneske!
Ostobaság ez.
Hiszen odaát sincs semmi baj.
Már most is sokkal jobban van, igaz?
Az orvos azt mondta, hogy két hét múlva kimehet.
Akár más valakinek az ablaka alá.
Csalánba nem üt a menykő.
ÁGNES
(nem mozdul, nem felel)
FÉLIX
Nincs semmi baj.
Inkább attól félek, hogy nagyon is jól érzi magát.
Hát nem utánad akart menni ingben ahogy volt mikor te egyszerre csak kirohantál ?
Alig tudtam lebirkózni, hogy az ágyban maradjon.
Inkább attól tartok, hogy még felkel.
ÁGNES
(nem felel, nem mozdul)
FÉLIX
Ágneske!
— N o!
— Jó dolga lesz a zeneszerző urnák.
Ne félj.
Mindennap elmegyünk hozzá Lilivel.
Viszünk csirkét, befőttet.
Úgy fog élni mint egy herceg.
Ha akarod mindennap megírom, hogy van.
Te most már ne törődj semmivel.
ÁGNES
(nem felel, nem mozdul)
FÉLIX
No, kis Ágneske.
Ne állj itt bundában, kalapban.
Vesd le szépen.
Add ide
(le akarja segíteni Ágnes bundáját)
ÁGNES
(felijedve, összehúzza a bundát)
N e!
Mért?
FÉLIX
Mert meleg van Ágneske és mert itthon vagyunk.
ÁGNES
Itthon?
FÉLIX
Persze.
Ez a te becsületesen fizetett saját lakásod.
Két szoba konyha.
Itt laksz.
ÁGNES
Itt lakom?
FÉLIX
Hat év óta.
ÁGNES
Hat év óta itt lakom?
FÉLIX
Kis Ágneském — Tudod mit?
Vetkőzz le és feküdj ágyba.
Majd hozatok neked finom vacsorát és jó meleg teát — Jó lesz?
ÁGNES
Ebben a szobában lakom?
(körülnéz)
Itt?
— Mért épen itt ?
FÉLIX
Csengetek Julcsának, vetkőztessen le.
ÁGNES
Ne!
— Senki!
— Ne jöjjön senki!
— Semmi.
Elég volt.
Most gondolkodni kell.
FÉLIX
Min kellene már gondolkodni?!
Sohse kell gondolkodni!
ÁGNES
Most gondolkodni kell.
Hát hogy is van ?Itt lakom.
Öt évig laktam itt.
Ebben a szobában.
Hát persze!
—
(dörzsöli a homlokál)
Mi történt?
FÉLIX
Ágneske kérlek feküdj le.
Az én kedvemért.
Még csak egy éjszakát töltesz itten, aztán nem látod többet ezt a szobát, ha nem akarod.
ÁGNES
Ezen a zongorán gyakoroltam.
Józsa Miklós három scherzoját tanultam.
— Azelőtt.
— Azelőtt azt hiszem Beethoven harminckét variációját tanultam.
— Régen.
— Meg valami Brahms szonátát is.
FÉLIX
Ágnes!
ÁGNES
Itt az íróasztal.
Ezen tisztáztam Józsa Miklós müveit.
Azelőtt?
— Azelőtt mit csináltam ezen az íróasztalon?
— Nem emlékszem.
— Ott a könyvszekrény sarkában csókolt meg először Józsa Miklós.
— Aztán három napig nem jött.
Megfeledkezett.
FÉLIX
Hagyd abba Ágneske kérlek!
ÁGNES
Itt ezen a díványon tegnap erőszakot akart tenni rajtam Józsa Miklós.
FÉLIX
Ugyan!!
ÁGNES
(indifferens hangon)
Igen.
— Erőszakot akart tenni.
— Mi van azon?
Ez tényleg mind itt történt —
(szünet múlva hirtelen)
Mért jöttünk most ide?
FÉLIX
Ágneske!
— Hogy mért jöttünk ide ?
— Hát hova mentünk volna?
ÁGNES
Én innen elmentem
FÉLIX
Két órával ezelőtt
ÁGNES
Én innen elmentem.
Ezt elhagytam.
Befejeztem.
FÉLIX
(megfogja Ágnes kezét)
Ágneske kérlek.
Feküdj le.
Egy éjszakáról van szó.
Megkérheted Lublóyt, hogy a délelőtti vonattal utazzatok
ÁGNES
De én nem Lublóyval mentem el.
Én Miklóshoz mentem
FÉLIX
Ágneske . . .
ÁGNES
Én mégis Miklóshoz mentem.
FÉLIX
Hát persze, hogy mentél!
Beteg volt hát haza vitted.
Ha a kocsis lett volna beteg azt is haza vitted volna.
Te még a lovat is !
Hát mi van ebben különös?
Lili is, én is, mindenki épen így cseledett volna.
ÁGNES
De nekem nem szabadott.
FÉLIX
Ki kellett volna dobni betegen ?
ÁGNES
Én megadtam magam !
FÉLIX
Ostobaság.
ÁGNES
Megadtam magam
FÉLIX
Ágneske ....
Kis pajtás.
— Hát gyerünk vissza Miklóshoz?
Akarsz?
— Ott maradni?
Mindig, egészen?
— Gyerünk vissza?
ÁGNES
Nem lehet.
Megadtam magam.
Feladtam magam.
— Vége.
FÉLIX
Mit jelentsen ez, kis fiam ?
Mit akarsz csinálni ?
ÁGNES
Csinálni ?
— Megint csinálni kell valamit ?
(hirtelen)
Gyerünk el innen.
FÉLIX
No öreg ne légy szamár!
Hová a fészkesfenébe akarsz menni?
Mért?
ÁGNES
Mert én innen elmentem.
Ezt itthagytam.
— Nem az enyém.
Semmi közöm hozzá
FÉLIX
Nézd Ágneském.
Elmegyünk.
Jól van, elmegyünk aztán sétálni.
Szánkázni Jó?
Szép csörgős fiákkerszánkóban.
De most igyál előbb teát.
Egyél valamit.
Vesd le a bundát.
ÁGNES
Gyerünk!
FÉLIX
Ne légy már hülye no !
— Nézd csak!
Meg kell várnunk Lublóyt és Lilit akik az állomásról okvetlenül idejönnek keresni téged,
(az órájára néz)
A báró úr hatvan HP-s motorjával egy perc alatt itt kell lenniök.
ÁGNES
Nem !
— Senki!
— Nem akarom látni!
FÉLIX
No nézze meg az ember!
Meg kell beszélned vele a holnapi utazást.
Nem így van ?
ÁGNES
Nem!
— Gyerünk!
FÉLIX
Hát nem akarsz elutazni a báróval?
ÁGNES
Nem!
— Semmi közöm hozzá
FÉLIX
De legalább ezt meg kell mondani neki.
ÁGNES
Nem akarom látni.
FÉLIX
De hát mért?
ÁGNES
Mert szégyelem magam!
FÉLIX
Ágneske!
ÁGNES
Megadtam magam.
De nem szeretem magam szégyelni.
FÉLIX
(pausa)
Hej-hej Ágnes pajtás.
(fülit vakarja
Nem jó helyt járunk.
ÁGNES
Hová szoktál ilyenkor menni?
— Gyerünk a kaszinókávéházba.
Olyan helyre ahol nem találnak meg.
— Leisszuk magunkat.
FÉLIX
Hej — haj — Hát azt is lehet — mentem én már utánad a Hernádba is.
— A fene egye meg ezt a tetves világot.
ÁGNES
Menj!
FÉLIX
(kifigyelt)
Te én azt hiszem báró urék itt vannak már.
ÁGNES
A hátsólépcsőn!
Siess!
FÉLIX
És ha meglátnak!
ÁGNES
Akasszák fel magukat!
(Sietve elmennek. Rövid szünet múlva Julcsa jön sietve jobbról. Körülnéz a szobában aztán a bal ajtóhoz szalad.)
JULCSA
Senki? . . .
Kisasszony !. . .
Kisasszony!...
(Visszajön.)
A villanyt persze égve hagyja.
—
(Eloltja.)
LILI
(kiált kívülről)
Ágnes itthon vagy ?!
JULCSA
(felcsavarja a villanyt)
(Bejönnek Lili és Lublóy)
LILI
(szaggatottan)
Jó estét Julcsa.
— Hol van Ágnes?
Hol a kisasszony?
Nincs itt?
Mért nem jött, hova ment?
JULCSA
(gyűlölettel nézi őket)
Jó helyen van a kisasszony.
LILI
De hát hol, hol, hol?
Mért nem jött ki a vonatra ?
JULCSA
Mert jobb helyre ment.
LILI
No láttatok már ilyent?
Mi leli magát Julcsa?
Mért nem felel?
JULCSA
Mit mondjak?
LILI
Hogy hova ment Ágnes kisasszony.
Kérem Julcsa mondja meg.
Tudnunk kell.
Értse meg.
Aggódunk
JULCSA
Sohse aggódjanak.
LILI
No hát!!
LUBLÓY
Józsa úr feljött és Ágnes kisasszony elment vele?
JULCSA
Jól tette
LILI
Mi!?
— Elment Miklóssal?
(összenéz Lublóyval. Pausa)
No Lublóy?
— Hát mégis!
Lám! . . .
Hát egyedül megy Siciliába.
LUBLÓY
Egyedül,
(pausa)
LILI
(elgondolkodón. Halkan)
F u rcsa ...
Vannak dolgok amiknek engedelmeskedni kell.
Látta maga Miklóst lent állni?
Nem lehetett máskép.
Tulajdonképen örülnünk kellene, nem?
Mért állunk itt úgy mintha — gyászolnánk?
Mert máskép történt mint ahogy terveztük?
Mégis ez volt az egyetlen megoldás.
Rendben van.
Éljen!
Legalább Ágnes megkóstolja a boldogságot.
Hát nem igaz?
LUBLÓY
(ráncolt homlokkal)
Bizonyára Lili
LILI
Hogy nézett ide fel az a fiú!
A gőgös Józsa Miklós? . . .
És nekem mennem kell a szalmahajú dánok közé hegedülni.
— Egye meg a fene!
— Hát ez rendben volna.
Mért féltettük mi Ágnest tulajdonképen ?
Hiszen ha megunja a dolgot mindig elmehet.
Igaz?
Csak be kell nyitni az ajtón: úgy tudjuk meg, hogy kifelé is nyílik.
Nem?
— Fogok én még Ágnessel muzsikálni.
Nem fogja az ő vastag fejit Józsa Miklós megenni!
Ha megfogadta volna a tanácsomat és egy hónappal ezelőtt ment volna hozzá most talán már el is készült volna vele és jönne velünk.
Mit gondol?
LUBLÓY
Bizonyára Lili.
LILI
De maga féltette Ágnest Józsától.
LUBLÓY
Féltettem . . .
De nem Józsa Miklóstól.
LILI
Maga nem szereti Józsát.
— Mért?
LUBLÓY
Nagyon nagyra becsülöm.
LILI
De nem szereti.
Nem tudott vele összebarátkozni.
Pedig ő szereti magát, tudom.
LUBLÓY
A barátságok az emberrel születnek.
LILI
No sebaj!
Egyelőre Ágnes el van helyezve.
Éljen a szerelem.
Józsa Miklós interpretatora lesz.
És minden nagyszerű.
Vége jó, minden jó.
Most gyerünk haza aludni.
Elég izgalmas volt ez a nap.
— Holnap olyan csokrot küldök Ágnesnek amilyent még nem látott.
Jó estét Julcsa.
Ha előbb látja a kisasszonyt mint én, mondja meg neki, hogy százezer millió csókot üzenek neki.
Nem felejti el?
Százezermilliót !
Nem jön Lublóy ?
Nem visz haza automobilban?
— Nekem mennem kell
LUBLÓY
Bocsásson meg Lili.
De én várni szeretnék még kicsit.
Talán beszélhetek még Ágnessel.
Maga ne zavartassa magát.
Vigye el az autót és küldje ide vissza.
Nekem még beszédem van Ágnessel.
JULCSA
A kisasszony nem fog visszajönni.
LUBLÓY
De talán mégis.
JULCSA
Volt már itt a Félix úrral épen mikor jönni tetszettek és megint elment
LILI
Hát nem mondtam, hogy ők voltak?
LUBLÓY
Nem tudja hova mentek?
Beszélt velük?
JULCSA
Beszéltem vagy nem beszéltem — — Visszamentek Miklós úrhoz.
LILI
Ejha Julcsa!
JULCSA
Mert Miklós úr beteg.
Megfázott.
LILI
Oh, szegény!
Persze, hogy megfázott.
De csak nem komolyan?
Különben nem féltem ha nála van Ágnes.
— Na én szaladok.
Jó estét Lublóy.
Holnap még látom?
LUBLÓY
Igen Lili.
Jó estét
LILI
Éljen a szerelem!
Éljen!
(elmegy)
JULCSA
A kisasszony nem jön vissza.
LUBLÓY
Mégis kérem engedje meg, az én felelősségemre, hogy várjak itt Ágnes kisasszonyra,
(leül és a kezébe támasztja a fejét)
JULCSA
(lassan kifelé megy. Az ajtóban visszafordul. Szünet múlva, habozás után megszóló
Báró úr—
LUBLÓY
(felkapja a fejét)
Tessék?
JULCSA
(liheg és dadog a felindulástól)
Mért tetszik várni a kisasszonyra?
LUBLÓY
Beszédem van vele
JULCSA
A kisasszony a Miklós urat szereti.
Igaz szívből szereti.
LUBLÓY
(meglepetve nézi)
Tudom Julcsa
JULCSA
De — de azt a Lili kisasszony nem tudja, hogy mi az
LUBLÓY
Bizony nem tudja.
JULCSA
De én voltam már a Rókusbán, én is
LUBLÓY
Úgy.
JULCSA
Azt nem lehet kiszámítani
LUBLÓY
(komolyan)
Bizony nem mindig
JULCSA
A báró úrnak ki tetszett számítani ?
LUBLÓY
Nem.
— Azért várok itt.
JULCSA
(egyre izgatotabban)
Mért — Mért tetszik szomorúnak lenni?
LUBLÓY
Én?
JULCSA
Mért tetszik szomorúnak lenni ?!
Mert nem utazott magával?
LUBLÓY
(figyelmesen nézi)
Mért kérdezi Julcsa?
JULCSA
A báró úr nem ellensége a kisasszonynak?
LUBLÓY
Nem.
JULCSA
(sírva)
Én — én nem beszéltem a kisasszonnyal mikor itt volt.
LUBLÓY
(feláll)
Úgy?
JULCSA
Én félek!!
LUBLÓY
(járkál. Szünet múlva)
Bizonyos, hogy Dobray úrral ment el?
JULCSA
Igen.
— Azt hiszem
LUBLÓY
Nem volna szíves elszaladni Józsa úrhoz, megnézni, hogy ott van -e ?
Én itt várok magára
JULCSA
(mintha segítségért könyörögne)
Báró úr!
LUBLÓY
(melegen)
Menjen Julcsa — ott lesz a kisasszony.
JULCSA
(rémülten halkan)
Jön valaki!
Báró úr jön valaki!
(Pausa. Mind a kelten az ajtóra néznek)
(Bejön Miklós. Látszik rajta, hogy beteg, hogy az ágyból kelt fel, hogy lázas. Alig áll a lábán, a nézése zavart.)
JULCSA
Szent szűz anyám!
LUBLÓY
Józsa úr!
MIKLÓS
Hol van Ágnes ?
JULCSA
Visszament!
Visszament!
Visszament Miklós úrhoz!
MIKLÓS
Hol van Ágnes?
JULCSA
Jézus Mária!
LUBLÓY
Legyen nyugodt Józsa úr.
Meg fogjuk találni.
Dobray Félix úrral ment el.
MIKLÓS
Félixszel ment el . . .
Félixszel! . . .
Én tőlem!
LUBLÓY
(széket igazit Miklósnak)
Kérem Józsa úr üljön le.
— Kérem.
— így.
— Könnyelműség volt felkelnie.
—
(névjegyet vesz elő és néhány sort ír rá, közben beszél)
Kérem Julcsa telefonáljon majd azokba a vendéglőkbe, melyekbe Dobray úr járni szokott, hogy ott van -e és hogy kivel jött.
Amit megtud megtelefonálja hozzám.
Megértett?
JULCSA
Mért nem maradtam a sarkába ? !
Mért nem maradtam a sarkába ?!
LUBLÓY
(félre inti Julcsát. Halkan)
Fogja ezt a névjegyet.
Esetleg még az éjjel telefonálni fogok magának, hogy vigye el a rendőrségre.
Akkor átadja az ügyeletes tisztnek de senki másnak meg nem mutatja
JULCSA
(sírva)
Óh kisasszony, kisasszony!
(elszalad)
LUBLÓY
(visszamegy Miklóshoz)
Józsa úr azt hiszem okosan tenné, ha haza menne és visszafeküdnék az ágyba.
Hiszen lázas.
Vigyáznia kell magára.
MIKLÓS
Mért ment el Ágnes?
LUBLÓY
Mindenről értesíteni fogom.
— Most jöjjön velem.
Haza viszem a kocsimon.
Okvetlenül le kell feküdnie.
MIKLÓS
Lublóy!
LUBLÓY
Parancsoljon
MIKLÓS
Mi történt máma ?
Mért történt mind ez ?!
LUBLÓY
Józsa ú r . . .
Talán majd máskor beszélünk erről . . .
MIKLÓS
Most!
— Felelnie kell!
Beszélnie kell velem!
Szembe akarok nézni!
Látni akarok!
Ne forduljon félre mindenki!
Máma!
Most!
Most vágják egymást az életeink.
Lublóy!
Most szembe kell néznünk!
LUBLÓY
(szünet múlva)
Józsa ú r ........ én nagyon keveset mondhatok.
MIKLÓS
Mért ment el Ágnes ?!
LUBLÓY
Mert nem tud életet cserélni
MIKLÓS
Mért ment Félixszel?
Kicsoda Félix?
LUBLÓY
Az ő múltja
MIKLÓS
Maga is el akarta vinni tőlem.
Mért akarta elvinni tőlem ?
LUBLÓY
Ha velem jött volna, most nem kellene kerestetni
MIKLÓS
Mért akarja mindenki elvinni tőlem.
Mindenki!
Mindenki!
Mért?
LUBLÓY
Csak szállást akartunk adni a menekülőnek.
MIKLÓS
Mért menekül tőlem ?
Mért menekül mindenki tőlem?
Mért nem szeret engem senki?
LUBLÓY
Talán mert nem szorult rá, hogy szeressék.
Önnek megvan a művészete.
— Nekünk meg a szeretet sem használ
MIKLÓS
Lublóy!
Mért nem szeret maga engem ?
LUBLÓY
Józsa úr.
— Talán induljunk.
— Hazakisérem.
MIKLÓS
Feleljen.
Most feleljen.
Itt vagyok.
LátItt vagyok kifordítva.
— Kitépte belőlem Ágnest!
Kifordított.
Most nézzen rám.
Mért nem szeret engem ?
LUBLÓY
Én senkit sem szeretek.
MIKLÓS
Itt vagyunk ketten.
Egy életben.
Egy éjszakában.
Egy szobában.
Egy kérdéssel.
És látjuk egymás lelkét.
Mért nem vagyunk barátok? . . .
Éltünk hárman — Ágnes, maga meg én.
Mért nem lett ez gyönyörű ?
Mért lett ebből kín és marcangolás ?
Mért ?
LUBLÓY
Miklós !. . .
Kérem jöjjön.
Árt magának ...
MIKLÓS
Az agyak értik egymást, a szivek érzik egymást.
— Csak kezet kell nyújtani.
— És nekiütközünk egy falnak.
Mint a méh az ablaknak.
— Fejjel neki.
— Újra, meg újra, meg újra!
Mért?!
Mért?!
LUBLÓY
Mert be vagyunk zárva csigaházainkba Miklós.
MIKLÓS
Lublóy.
Lublóy mi fog történni ma éjszaka?!
LUBLÓY
Mennünk kell.
Ne vegye rossz néven.
Okvetlenül mennünk kell.
Jöjjön, haza viszem.
MIKLÓS
Mi fog történni ma éjszaka?!
LUBLÓY
Nem tudom.
— De talán rajtunk áll, hogy szerencsétlenség ne történjék.
MIKLÓS
Most!
Most fog történni minden!
Most ránkzuhant!
Most összetörnek a csigaházak és kinyílnak az ablakok
LUBLÓY
(megfogja Miklóst)
Jöjjön.
— Jönnie kell!
Sietnünk kell.
Kérem!
MIKLÓS
Hol van Ágnes?
LUBLÓY
Jöjjön.
Megkeressük.
(El)
FÜGGÖNY.
MÁSODIK KÉP
Egy éjjeli kávéház szeparé szobája. Tompa rózsaszín világítás. Középen, kis kerek asztalon gazdag és duhaj vacsora rendetlensége. Pezsgős palaczkok, pezsgőhütő, gyümölcs és virág. Az asztal körül három szék; a jobb sarokban dívány. A bejárat, balról, nem ajtó csak egy behúzott nehéz sötétvörös függöny. Rajta beszűrődik az éjjeli mulatság zajgása és a cigányzene. Néha megrázza az ablakokat a szél. Ágnes és Félix az asztalnál ülnek. Már sokat ittak és a mámor ziláltsága látszik rajtuk. Ágnes a blúza nyakát, Félix a mellényét kigombolta.
FÉLIX
(feláll. Egyik kezében palack, másikban pohár)
Azt mondom — Ide hallgass, hogy mit mondok.
Azt mondom, hogy én egy hitvány fráter vagyok.
Egy léha disznó vagyok.
Olyan vagyok mint a Singer Rudi.
Mert én megmondom őszintén.
Őszintén ahogy van.
Mert ha én bejövök a kaszinókávéházba mind ugranak a lányok.
A Gitta, meg a Lola, meg a kövér Klári.
Olyan kövér mint egy hordó.
Olyan mint egy disznó.
Én megmondom őszintén.
Mert nekem mindegy.
Mert te legjobban tetszel nekem és a Julcsához megyek a konyhába, aztán a kaszinókávéházba megyek és mind ugranak a lányok.
Mert egy léha disznó vagyok.
Most megmondom neked mert én érzem, hogy ez így van
ÁGNES
(felhajtja poharát és Félixnek nyújtja)
Nem bánom hogy van!
Pezsgőt!
— Tölts!
FÉLIX
Én töltök neked Ágneske.
Itt van Ágneske.
— De én megmondom őszintén . . .
ÁGNES
Még!
— Teli!
FÉLIX
Nem lehet.
Nem szabad.
Az azt jelenti fulladj meg.
De azért én legjobban szeretlek téged.
ÁGNES
Teli, ha mondom!
—
Félix tölt, aztán isznak. Ágnes mohón, bolondul hajtja fel a poharát)
Még!
FÉLIX
Én töltök neked.
Itt van.
Én töltök neked Ágneske, mert téged legjobban szeretlek.
De az semmi.
Az nem igazi, mert nekem mindegy.
Én azt mondom, hogy jól van de nincs az jól.
Itt érzem.
Nekem a Gitta is jó, meg a Lola is.
És én téged csak megsértelek, mert egy léha disznó vagyok.
ÁGNES
Igazad van.
— Mindegy
FÉLIX
Nincs igazam.
Nekem nincs igazam.
Mert az azért van — Most megmondom neked, hogy az mért van.
Azért van mert bennem nincs komoly lélek.
Azért puskáztam el az életemet és azért megsértelek téged.
ÁGNES
Szamár vagy.
Igyál!
Mindegy!
FÉLIX
Igen, szamár vagyok.
Én szamár vagyok és semmit sem tudok.
Amerikában sem lesz belőlem már semmi és az olajos hordók közt fogok utazni a kémény mellett és a nagybátyámat zsarolom.
Ez igaz.
De azt mondom, hogy egy szamárban is lehet komoly lélek.
És abban van igazi szerelem.
Akkor nem mindegy
ÁGNES
Nem kell!
Rablás fojtogatás!
Nem kell!
FÉLIX
Azt mondom, hogy az igazi szerelem az szent csodadolog.
Egy koráll palota!
ÁGNES
Cserebogár cérnára fűzve, züm - züm - züm.
— Nem vagyok cserebogár!
FÉLIX
Én azt mondom hogy te benned komoly lélek van
ÁGNES
Züm-züm cserebogár!
— Nem kell — Pezsgőt!
iszik és hátrahanyatlik a széken)
FÉLIX
Én megmondom kiben van igazi komoly lélek.
Józsa Miklósban van!
Az egy igazi ember, az!
Az egy erős ember ha mondom neked.
Ha ő azt mondja: ezt én érzem a szivemben, azt én akarom — akkor — a krisztusát!
Az meg is lesz
ÁGNES
Azért sem!
— Azért sem!
FÉLIX
És nem akármilyen ringy-rongyot akar, hanem azt mondja: nekem egy szimfónia kell, nekem Ágnes kell
ÁGNES
Nem vagyok cserebogár!
FÉLIX
De én azt mondom, hogy az egy nagy ember.
És a báró úr is egy nagy ember és igaza van, hogy engem utál, mert én csak egy léha disznó vagyok, hanem ők igazi emberek.
ÁGNES
Kapuk!
— Nagy tátongó kapuk.
Nem akarok.
— Nem . . .
Nem!
FÉLIX
Nem bánom, ha kapuk.
De te is egy nagy ember vagy.
Egy nagy kapu.
Olyan vagy mint az a művésznő aki a legnagyobb zongoraművésznő volt.
Koncertezni fogsz, azt mondom.
Egyedül fogsz koncertezni.
A fenébe a triót.
A fenébe a Lilit.
— Trilliliü Oda fogsz ülni és elkezded.
— Tam - tam - palam - pamm.
És sírni fognak.
Azt mondom sírni fognak.
Éljen!
Éljen Dobray Ágnes.
Hogyvót!
— Aztán egy gróf fog jönni az öltözőbe.
Nem öltöző.
Ez szamárság.
Egy herceg fog jönni és azt mondja, hogy megkéri a kezed.
De te azt mondod: sajnálom herceg, nekem van egy koráll palotám.
ÁGNES
— Cserebogár!
FÉLIX
Nem úgy van.
Jól mondta azt a báró úr, hogy az egy koráll palota.
Egy szent csodadolog.
De én, én az olajos hordók közt leszek és nekem nem lesz semmim mert én elpuskáztam az életemet, mert én csak olyan vagyok mint a Singer Rudi.
ÁGNES
Én is olyan vagyok mint a Singer Rudi!
— Hívd ide Singer Rudit.
— Jöjjön ide!
FÉLIX
Az nem igaz!
Meg fogom pofozni a Rudit!
Mert én is szégyelem magam
ÁGNES
Nem szégyelem magam !
FÉLIX
És én megsértelek téged.
ÁGNES
Te nem vagy kapu.
Te az én barátom vagy.
FÉLIX
Én a te barátod vagyok és mi együtt ültünk a kis pádon a pajta mögött.
ÁGNES
Gyerünk oda!
FÉLIX
És én nem sértelek meg téged.
Mert ide hallgass.
Most ide hallgass.
Mert az mondom, hogy két Félix van.
Kettő.
Amelyik a Singer Rudival kártyázik az a disznó az hozzád be sem teszi a lábát.
A küszöbre sem teszi ha mondom!
ÁGNES
Gyerünk oda!
FÉLIX
A másik az a régi.
Az csak 16 éves aki kihúzott téged a Hernádból.
Aki hozzád megy és azt mondja kedves Ágneske.
Azt mondja, hogy az a tiz év nincs!
Nincs!
Az hazugság.
Azt lemossa!
Azt lekeféli!
ÁGNES
Gyerünk a kis padra!
— Pezsgőt!
FÉLIX
Itt van Ágneske.
Én töltök neked.
Igazad van.
Gyerünk vissza
ÁGNES
Gyerünk vissza
FÉLIX
Éljen.
Éljen Ófalu!
Ezt idd ki!
Akkor vége lesz.
Büdös rongyos tíz évnek vége lesz!
(isznak, a cigány odakint a „Donauwellen“-t játsza)
FÉLIX
Nincsen trió és nincsen báró u r!
Semmi!
Semmi sincs!
Nincsen Budapest és nincsen kaszinókávéház!
Csak Ófalu van!
(csendesebben)
Hallod?
Hallod mit húz a Ferkó?
Nekünk húzza.
—
(énekli)
ÁGNES
(tág szemekkel mered maga elé)
Wencel bácsi . . .
FÉLIX
Most gyere.
— Most kimegyünk a kertbe.
Ott van a pad.
(a díványra mutat)
Az a kis pad.
Gyere.
— Ez a Hernád —
(kiönti a palackból a pezsgőt a földre)
Ez mind a Hernád.
Most gyere.
ÁGNES
(lassan, kissé támolyogva feláll)
Gyerünk a kis padra.
— Én elmentem.
Veled mentem.
Most nem jön idegen.
Senki idegen.
Senki sem akar elvinni más életbe.
FÉLIX
(Megfogja Ágnes kezét és a díványhoz vezeti)
Senki Ágneske.
Ide nem jöhet senki.
Itt van a Hernád.
Ezen nem jöhet át senki.
ÁGNES
Tíz éven nem jöhet át senki.
— Itt nincs várás és nincs hurok.
Itt nem kell szégyelnem magam.
FÉLIX
Most ide leülünk. így.
És most én a hatodikba járok és te a negyedikbe jársz.
ÁGNES
(behunyja a szemét)
Most vakáció van.
FÉLIX
Most vakáció van.
Nagy piros baraczkok vannak és a kis gólyák tanulnak repülni.
ÁGNES
(Félix vállán a feje)
Este van.
FÉLIX
Ott van a vashíd.
Most jönni fog a vonat és a vadludak felrepülnek.
ÁGNES
Most már vacsora után van.
FÉLIX
Most a tornácban játszunk és nagy éjjeli pillék jönnek a lámpára.
ÁGNES
Holnap elmegyünk vadászni —
FÉLIX
A kopaszkőre megyünk, a kis tölgyesbe.
A Neró is jön.
ÁGNES
Hol van a Neró ?
FÉLIX
Itt van a kertbe.
Itt ülsz mellettem a kis pádon, a kék kötőben és csak te tetszel nekem.
Senki más.
— Senki más a világon.
ÁGNES
Félixke!
FÉLIX
Mert szeretlek és ez igazi.
— Szép igazi.
— És te is szeretsz.
— Megcsókolom a kezed és nem bánod.
(megcsókolja)
ÁGNES
(ereszti magát)
Nem bánom!
FÉLIX
( átkarolja és föléje hajol)
Most ketten vagyunk csak.
— Messze, messze.
És szeretünk.
Ágneske.
Örömnek, édességnek
ÁGNES
(átkarolja Félixet)
Nem bánom.
Nem bánom!
FÉLIX
(átkarolja és egészen föléje fekszik)
Édes — édes.
ÁGNES
Nem bánom!
(az utolsó szavak közben veszekedő zaj közeledett kívülről)
HANGOK KÍVÜLRŐL
Nem lehet.
Le van foglalva.
Ne erőszakoskodjon.
—
(a függöny előtt)
Ne erőszakoskodjon.
Nincs.
Rendőrt hivatok!
(A függönyt felrántja Miklós. Utána bejön a pincér, a zene elhallgat. Félix és Ágnes mozdulatlan csókban feküdtek)
A PINCÉR
(Miklóst lökdösve)
Kimenni!
Kimenni innen!
Nem látja, hogy uraságok vannak?!
Vak bolond?
Kimenni.
Rendőrt hivatok.
(Félix feláll, Ágnes feltámaszkodik.)
FÉLIX
(lassan a dulakodók felé megy)
Jani kuss!
A PINCÉR
Kérem Dobray úr bocsánat.
Nem tehetünk róla . . .
FÉLIX
Jani kuss !
A PINCÉR
Kérem — Két úr jött be, de ennek hiába mondtuk.
FÉLIX
(a pincér felé menve, hogy annak hátrálni kell)
Kuss és mars!
A PINCÉR
(hátrálva és hajlongva)
Kérem, kérem Dobray ur — bocsánat.
Nem tudtam, hogy ismerőst méltóztatik . . .
FÉLIX
(mindig feléje menve)
Kuss és mars!
A PINCÉR
Oh kérem Dobray úr, ezer bocsánat, ezer bocsánat — méltóztassék.
(kihajlong és összehúzza a függönyt)
(Hosszabb pausa. Odakint is elhallgat a zaj. Miklós közben Ágnesre mered, aki eltakarta az arcát.)
FÉLIX
(lassan visszajön)
Te felkeltél az ágyból — tudtam hogy te fel fogsz kelni az ágyból.
Megmondtam Ágnesnek; az egy erős ember.
Ágnes mondtam, vagy nem mondtam?!
— Mondtam.
— Te egy nagy ember vagy.
Gyere ülj le.
— Gyere ülj ide, mert te most beteg vagy.
Álltái lent az utcán ebben a veszett időben és néztél Ágnes ablakára.
Benned komoly lélek van.
— Ide ülj.
— Itt nem mehetsz tovább, mert ez a Hernád.
Ez itt mind a Hernád.
Az ott a kis pad a pajta mögött.
Ott ül Ágnes — oda te nem mehetsz, mert ez itt mind a Hernád és itt tiz év van.
Itt nem mehetsz keresztül.
Ide ülj.
MIKLÓS
(mozdulatlanul, meredten nézi Ágnest)
ÁGNES
(görnyedten, mozdulatlanul ül és eltakarja az arcát)
MIKLÓS
(rekedten)
Ágnes?
Mi ez?!
FÉLIX
Ágnes nincs itt, mondom, mert ez itt a kaszinókávéház és ő otthon van a kertben.
Oda te nem mehetsz.
Te most a kaszinókávéházban vagy hát igyál.
Itt a pohár.
Én töltök neked.
Én töltök neked, mert te egy nagy ember vagy.
De addig nem tudsz elmenni akármilyen nagy ember vagy, mert az Ófalu és ez itt a Hernád és tíz év
MIKLÓS
Ágnes!
Itt vagyok!
Én!
Miklós!
FÉLIX
Te nem vagy ott.
Mondom, hogy az messzi van.
Ez a Hernád és tíz év.
Ezt te nem érted.
Ott te nem vagy a világon.
Ott a báró úr sincs.
A Lili sincs.
Le vagytok mosva.
Le vagytok kefélve
MIKLÓS
Ágnes beszélj!!
— -------Beszélj!!!
FÉLIX
Te neked lázad van és azért kiabálsz.
Én azt tudom.
De te meg fogsz gyógyulni.
Mert te egy nagy ember vagy és neked van egy koráll palotád.
Nekem nincs semmim.
De nekem van egy másik Félixem
MIKLÓS
(kiegyenesedve)
Bocsánat. . .
Bocsánat...
Nem tudtam . . .
Ajánlom magam.
—
(megfordul és kifelé indul)
FÉLIX
Azt mondom, hogy te meg fogsz gyógyulni, mert te egy erős ember vagy.
Egy nagy aranykapu.
Te ne félj semmitől.
De az Ágnes az máma hazament.
Azt te nem érted
MIKLÓS
(elszédül és megkapaszkodik a függönyben)
FÉLIX
Vigyázz.
Te most beteg vagy.
Neked le kell feküdnöd.
Gyere majd a Jani hazavisz.
Kocsin.
Jani fog neked teát főzni, mert te egy nagy ember vagy és te meg fogsz gyógyulni.
— Jani!
(Miklós és Félix el)
ÁGNES
(egy ideig mozdulatlanul mered a függönyre, aztán lassan, nehezen feltápászkodik és a szemeit törli, mintha káprázattól akarna szabadulni. Aztán kissé támolyogva az asztalhoz megy. Fázósan körülnéz a szobában. Pezsgőt tölt a poharába, kihúzza blúzából a veronálos skatulyát és a tartalmát a pezsgőbe tölti. A skatulya koppanva esik a padlóra. Ágnes halkan, józanon megszólal)
Hát ne maradjon hazugságban a Julcsa.
(a függöny mögül belép Lublóy)
LUBLÓY
Ágnes!!
ÁGNES
(közönyösen nézi. Két tenyerébe rejtve a poharat kevergeti a Veronáit)
Jó estét Lublóy.
LUBLÓY
Csakhogy megtaláltuk.
Hol van Miklós ?
Nem jött ide be?
ÁGNES
(szárazon)
De igen.
LUBLÓY
É s ? ............
ÁGNES
És engem Félix karjai közt talált
LUBLÓY
(összerázkódik.)
Ó h!
(Pausa, erőt vesz magán, halkan)
Ágnes! . . .
Mit mondott neki ?
ÁGNES
(mint fent)
Semmit.
— Elment.
LUBLÓY
(eltakarja a szemét. Hosszabb pausa)
ÁGNES
Lublóy — — -------Isten vele!
kezet nyújt)
LUBLÓY
(hosszan Ágnes szemébe néz)
Isten vele Ágnes!
—
(lassan elfordul és elmegy)
(Odakint felhangzik a Donauwellen keringő.)
FÉLIX
(visszajön, a függönyhasadékban visszafordul)
Ferkó!
Hé!
Ide gyere.
Ide állj.
Úgy húzzad, hogy a körmöd rajta maradjon! (bejön) Hallod Ágneske, mit húz a Ferkó?
Hallod a Ferkó a Wencelbácsi.
— Itt volt a báró úr.
Én láttam, de elbújtam, mert ő utál engem és nem tudja, hogy én most a tizenhat éves Félix vagyok, nem a huszonhat éves Félix.
Az a Singer Rudi.
De már elmentek.
Miklós is a báró úr is.
Mert ők most nincsenek, le vannak mosva.
Mi most a kis pádon ülünk a pajta mögött.
— Ágneske, mért jöttél el a kis pádról?
Gyerünk vissza.
Gyerünk vissza a kertbe.
— Mert jtt rongyos világ van, itt nem lehet egymást szeretni.
ÁGNES
(szomorúan, gyöngéden)
Nem lehet Félixke
FÉLIX
Gyerünk vissza a kis padra
ÁGNES
(csóválja a fejéi)
Onnan is elmentem.
FÉLIX
Mért mentél el ?
ÁGNES
Mert megláttak és nagyon szégyeltem magam Félixke.
FÉLIX
Hát gyerünk máshová . . .
Gyerünk . . .
Gyerünk a nagy tornácba.
Játszunk az ólomhajókkal.
ÁGNES
Akkor te Délafrikába utazol és én Ceylonba.
FÉLIX
Én is!
Veled megyek Ceylonba.
ÁGNES
Nem lehet.
Sohse jöttél velem Félixke.
Egyedül voltam.
FÉLIX
De most veled megyek
ÁGNES
Most?
Az már nincs Félixke.
És régen ...
Régen is egyedül kellett menni Ceylonba.
Nem baj!
(koccintásra nyajtja a poharat, melyet közbe mindig kevergetett)
Isten veled Félixke!
FÉLIX
Hát én nem bánom.
— Úgy is Amerikába is egyedül kell majd menni az olajos hordók közt — Szervusz Ágnes pajtás,
(iszik)
ÁGNES
(visszaveszi a szájától a poharat)
Félixke — — Fáradt vagyok.
Fáradt vagyok.
Álmos vagyok.
Ha elalszom ugye haza viszel?
FÉLIX
Hazaviszlek, haza.
Ne félj.
Ha én velem vagy Ágneske, ne félj.
ÁGNES
Lefektetsz az ágyamba ugye?
FÉLIX
Lefektetlek Ágneske.
— Be is takarlak.
ÁGNES
Na h át!
— Gyerünk!
(felhajtja a veronálos poharat. Aztán szédülve Félixliez fut és belekapaszkodik. — Nehezedő nyelvvel)
Félixke!
Fogj!
Csókolj meg.
Álmos vagyok.
El — fogok — aludni.
Haza — viszel — -------
FÉLIX
(felfogja karjában)
Hazaviszlek Ágneske.
Hazaviszlek kis pajtás.
Ha én velem vagy ne félj.
ÁGNES
Haza — Ófaluba . . .
Fé — lixke— Be — ta— karsz — vigyázol — Miklós — nak mondd — na — gyón — szeretem.
—
(elalszik)
FÉLIX
(gyöngéden felkapja a két karjába)
Nem baj.
Nem baj kis Ágneske.
Hazaviszlek szánkón, jó lesz?
Csörgős fiakkerszánkón.
Lefektetlek szépen.
Betakarlak.
Mesélek a vadludakról.
Hallod a Ferkó mit játszik?
A Ferkó a Wencel bácsi.
— Gyerünk kis pajtás aludni.
(kiviszi Ágnest)
FÜGGÖNY. — VÉGE
- Email: dh.elte.hu@gmail.com
- Cím: 1088 Budapest Múzeum krt. 6-8
Copyrights © 2020 All Rights Reserved, Powered by ELTE