Digitális Bölcsészet Tanszék – Eötvös Loránd Tudományegyetem
Móricz Zsigmond
Légy jó mindhalálig
Keletkezés ideje
1929
Felvonás
3
Jelenet
9
Megszólalás
1056
Mondat/Sor
1786
Szó
11167
HARMADIK FELVONÁS.
(Kollégiumi igazgatói iroda. Balra íróasztal, mögötte karszék, előtte szék a feleknek. Jobbra hosszú, zöld posztóval leterített asztal székekkel. Középen főajtó, jobbra két nagy ablak, balra ajtó a tanári szobába. A falon régi csoportképek, könyvszekrényen Homéros- és Zeus-fej gipszből. Órarendek.)
IGAZGATÓ
(az asztalnál ül s az asztal előtt álló rendőrtiszthez beszél. Oroszlánfejű, rendkívül heves vérmérsékletű ember, mint egy régi katona):
Mondják meg a főkapitány úrnak, kikérem magamnak, hogy a Kollégium kapuján rendőrök betegyék a lábukat.
A Kollégiumnak három százados autonómiája van.
Ez az autonómia szent és sérthetetlen.
A rendőrség a Kollégiummal csak írásban érintkezhetik...
Vagy nem tudnak az urak írni?
MISI
(mint egy ijedt, árva egér bepottyan a középajtón s szepegve megáll az ajtófélfánál).
IGAZGATÓ
... két ekkora Góliátnak kell itt megjelenni? kardosan, csákósan ?...
Nézzék meg ezt az ártatlanságot.
Ezt akarják felfalni ?...
Tudják, ki ez a gyerek?
(Felveszi a Misi iratait az asztalról.)
Ez egy színtisztajeles tanuló, a Kollégium kitüntetettje.
Bentlakó, aki a Kollégium védelme alatt áll.
RENDŐRTISZT
Az ügy sürgősségére való tekintettel óhajtottam élőszóval kérdezni a gyanusított kisdiákot a nagytiszteletű Igazgató úr jelenlétében.
IGAZGATÓ
Kihallgatásra joguk nincs.
A Kollégiumnak megvan a fegyelmi tanácsa.
Az majd kihallgatja, ha jónak látja.
És írásban fogja megadni a választ.
Különben tessék itt maradni és segítségére lenni a fegyelmi tanácsnak.
RENDŐRTISZT
(meghajtja magát s a Rendőrrel batra el.)
IGAZGATÓ
(ül az íróasztala mellett, beszéd közben feláll s előre jön):
No te peniperda.
Mi ez?
Te béka, te pondró.
Micsoda szégyent hoztál te a fejünkre?
Széttéplek, te silány!
(a baloldali ajtón kikiált):
Gyéres tanár urat...
(bezárja az ajtót.)
Rendőrségi attakot hoztok a fejemre.
Elevenen nyúzlak meg!
GYÉRES
(jön. Gigerli tanár. Bolyhos pofaszakállt visel, a kilencvenes évek divatja szerint s kis, alig pelyhedző bajuszt. Szép ember, nagyon ápolja magát. Igen magas kemény gallért s bő nadrágot visel).
IGAZGATÓ
Tanár úr, ön az osztályfőnök a IV. B-ben?
Micsoda reskontóhistóriája van ennek a diáknak?
GYÉRES
Fogalmam sincs róla, igazgató úr.
IGAZGATÓ
Fogalma sincs róla.
Fogalma sincs.
Mi az, hogy fogalom ?...
Tudja vagy nem tudja ?...
Modern nevelés.
Tanári nevelés
(tigris nyájassággal):
Hát mondjál el fiam mindent, mert a tanár úrnak fogalma sincs róla...
Na.
Szépen, értelmesen.
Hangosan!
MISI
(hallgat).
IGAZGATÓ
Rajta!
MISI:
Igazgató úr kérem.
Én mindannap egy óráig felolvasok, napi tíz krajcárért egy öreg vak úrnak.
IGAZGATÓ
Nagyon derék.
Ezt tudta tanár úr?
GYÉRES
Nem tudtam, igazgató úr.
IGAZGATÓ
Nem tudta...
No, tovább.
MISI:
Pósalaky úr, akinek felolvasok, tegnapelőtt, azaz szombaton mult két hete, rosszat álmodott és a takarítónője megfejtette és ő megtétette a lutriba.
IGAZGATÓ
Lutriba ?...
Pósalaky ?...
Hát ez ilyen vén szamár?... ezt tudta tanár úr?
GYÉRES
Nem tudtam, igazgató úr.
IGAZGATÓ
Nem tudta...
De parfümöt használni tud...
No, tovább...
És nyertél neki egy zsák pénzt.
MISI:
Én, kérem szépen, megtettem a brünnin és a budapestin jött ki... azaz...
IGAZGATÓ
Brünni, budapesti...
Pósalaky uram elvesztett egy forintot és ez a szamár főkapitány, Kiss Mátyás, ideküld két talpas csendőrt...
Ez mind azért van, mert a tanár urak csak tanítanak, de nem nevelnek...
Hagyjanak nekem békét az ilyen szamárságokkal...
Egy vén tökfilkó miatt, aki lutrira rakja a pénzét, órát mulaszt egy deák...
Hol van ilyenkor az Állam?
Oda küldje a talpasait, hogy a polgárok ne szórják a lutrira a pénzt.
Milyen óra van most a IV. Bében, tanár úr?
GYÉRES
(a notesze után kapkod).
IGAZGATÓ
Nem tudja.
(Misire néz.)
MISI:
Számtan.
IGAZGATÓ
Eriggy órára, ne lopd az időt.
MISI
(egész idő alatt szólni szeretne, de nem mer. Jóvá akarná tenni előbbi hazugságát, amibe újra beleesett s nem meri kimondani. El középen.)
IGAZGATÓ
A mi időnkben az volt az elv: nevelni...
Ma az az elv: lerázni a hivatalt...
PEDELLUS
(középen jön):
Nagytiszteletű igazgató úr, egy kisasszony van itt, a nagytiszteletű igazgató úrral szeretne beszélni.
IGAZGATÓ
Unni a tanítást...
Várjon.
PEDELLUS
(el).
GYÉRES
No de kérem, igazgató úr, nem ismerhetem az összes diákok minden magánügyét.
IGAZGATÓ
Hát... milyen diák ez a Nyilas Mihály?
GYÉRES
Jeles.
IGAZGATÓ
Ha tanár úr még egy jeles tanulójáról sem tudja, hogy pénzkeresettel foglalkozik?
Mit tud tanár úr az elégségesekről?
GYÉRES
Nem vagyok pesztonka.
IGAZGATÓ
Hát mi?
Előadó a Magyar Tudományos Akadémián?
Hát nem az a kötelessége, hogy embereket neveljen a hazának?
Az urak úgy tesznek, mintha egyetemi tanárok volnának...
A debreceni Kollégiumnak az a tradíciója, hogy nevelünk...
Igen, tanár úr...
Ezért kapja a fizetését.
GYÉRES
Hatszáz forintot.
IGAZGATÓ
(megnémul):
Én... mikor a pályámat kezdtem... hatvan forintot kaptam... egy esztendőre!
A Bach-korszakban, tanár úr.
Nem jutott több pénz egy tanárnak.
Ezt is a közlelkesedés adta össze.
Tüzes szívű emberek vállalkoztak rá, hogy megmentik a fiatal magyar generációk lelkét a magyar jövőnek...
Mibennünk égett a tűz és a lelkesedés.
Tanár úr.
A mi számunkra a tanítás nem volt pénzkereset, hanem hivatás!
PEDELLUS
(bedugja a fejét).
IGAZGATÓ
(rárivall):
Mért nem vezeti be a látogatót?
PEDELLUS
(kinyitja az ajtót és Viola belép).
GYÉRES
(megnézi Violát, manzsettáját igazgatja s el).
VIOLA
(kisírt szemmel, alig bír a lábán állani):
Jó napot kívánok.
IGAZGATÓ
(helyére megy az asztal mögé):
Tessék kérem.
VIOLA
Nagytiszteletű Igazgató úr.
A kisöcsém, Doroghy Sándor, a gimnázium második osztályába jár.
IGAZGATÓ
Hogy hívják a kisöccsét?
VIOLA
Doroghy Sándor és kérem, Igazgató úr, van neki egy kis instruktora a negyedik bében...
IGAZGATÓ
(azonnal a baloldali ajtóra megy s kikiált):
Gyéres tanár úr.
GYÉRES
(már jön is).
IGAZGATÓ
Hogy hijják az instruktort, nagysád?
VIOLA
Nyilas...
Nyilas Mihály.
IGAZGATÓ
Nyilas Mihály ?...
(Gyéresre néz, aki int, hogy nem tudja miről van szó.)
VIOLA
Az a kérésem volna, igazgató úr, tessék behivatni, mert úgy látszik, ő az egyetlen, aki tud valamit a nővérem szökéséről.
IGAZGATÓ
Miről?
VIOLA
Van egy tizennyolcéves nővérem, aki az este egy fiatalemberrel elutazott Budapestre.
És...
IGAZGATÓ
(szórakozottan Gyéresre bámul).
GYÉRES
Erről igazán nem tudok, igazgató úr.
VIOLA
Misinek tudnia kell a dologról s mivel roppant sürgős, mert táviratilag kell intézkedni... ezért voltam kénytelen zavarni a nagyságos urat.
IGAZGATÓ
Kérem, én nem vagyok nagyságos...
Csak az erdélyi fejedelem volt nagyságos.
VIOLA
Neki tudnia kell, mert...
IGAZGATÓ
(eltapossa):
Az egész világ a Kollégium ellen.
Mit tud egy bentlakó növendék a kisasszonyok dolgai felől?
Kérem, ez egy jeles tanuló, az osztály dísze, a Kollégium jótéteményeiben részesül: ez garancia rá, hogy ellene semmi ilyen vád nem emelhető.
Mi köze egy kisdiáknak a felnőttek szerelmeskedéséhez?
MISI
(beájul).
IGAZGATÓ
Ez az?
VIOLA
Igen, Misi kedves, ne haragudjék, az éjjel levelet kaptunk, vasuti hordár hozta az állomásról, hogy Bella húgom,
(előveszi a levelet)
Bellácska írja, hogy elutazott Török úrral és hogy maga tudja, hogy elutazott...
Tudta, hogy elutazott?
MISI:
Igen.
VIOLA
Megmondta, hogy hova utazik?
MISI:
Nem.
IGAZGATÓ
Mi az az igen?
Mi az a nem?
Beszélj el mindent értelmesen, ahogy történt.
MISI:
Igazgató úr kérem, tegnap, vasárnap délután háromtól ötig Doroghy Sándorral, a tanítványommal a latin Konjugáció szabálytalan eseteit gyakoroltuk.
De a másnapi írásbeli dolgozatot nem csinálhattuk meg, mert el kellett menni Pósalaky úrhoz... felolvasni...
(Nagyot nyel.)
Pósalaky úrtól visszamentem a tanítványomhoz, hogy az írásbeli dolgozatot megcsináljuk.
Mielőtt hozzáfogtunk volna a dolgozathoz, Bella kisasszony, mikor Viola kisasszony kiment... a háziúrral való... meg- be- szélés végett... akkor Bella kisasszony csak felvette a téli kabátját és úgy távozott el, mint aki elutazik.
IGAZGATÓ
Megmondta neked, hogy hova ment?
MISI:
Nem.
IGAZGATÓ
Csak elment.
MISI:
Csak.
IGAZGATÓ
Te nem tudsz egyebet.
MISI:
Nem.
IGAZGATÓ
No látja kisasszony.
A diák nem tud egyebet.
Honnan is tudna?
Csak nem tehető fel, hogy a kegyed felnőtt nővére, a kisöccse instruktorának bejelentse, hogy most pedig meg fogok szökni egy csirkefogóval... bocsánat, én nem akarok beleavatkozni a kegyed érzelmeibe... természetesen nekem nincs tudomásom róla, se Gyéres tanár úrnak, hogy kivel szökött meg a kegyed huga.
Föltételezem, hogy a legkitűnőbb társaságban utazott el.
VIOLA
Igenis...
Bocsánatot kérek...
Azt hittem, hogy mégis...
Hogy Nyilas úr tud valamit...
IGAZGATÓ
Tanár úr, legyen szíves vezesse át a kisasszonyt és adjon neki egy pohár vizet.
GYÉRES
(túlbuzgóan segédkezik s átmennek, balra el).
IGAZGATÓ
(fojtottan felordít):
Mi ez ?...
Te mindenben benne vagy ?...
Veled minden percben bajom van.
Az egész világ a nyakamra jár miattad?
Hát csak azt mondom neked, hogyha még egyszer meglátom ezt a mocskos képedet, összetöröm a csontodat.
A debreceni diáknak olyannak kell lenni, mint az aprószenteknek!
Talpig becsületesnek, jóravalónak, de itt valami zavaros dolgokat érzek!
Vigyázz magadra!
Nem szeretem a zavaros dolgokat!...
PEDELLUS
(belép valamit jelenteni, de az igazgató ráordít).
IGAZGATÓ
Estván!... összehívjuk a fegyelmi tanácsot!
Sarkadi, Juhász, Bagoly, Báthori és Valkay tanár urak, azonnal, órájukat otthagyva, szíveskedjenek összejönni a tanári szobába, valamint Gyéres tanár úr is, mint osztályfőnök.
PEDELLUS
Igenis, egy asszonyság várakozik.
(Az ajtó nyílik s Törökné már jön is be.)
Nem lehet, kérem, asszonyság...
TÖRÖKNÉ:
(nagy lamentációval, sírva betör):
Jónapot kívánok, Török Pálné vagyok, ha még megismer a Nagytiszteletű Igazgató úr...
IGAZGATÓ
(a helyén ül):
Kérem, a fia már nem tartozik a Kollégium kötelékébe...
TÖRÖKNÉ:
Elég bánat az nekem, Igazgató úr.
IGAZGATÓ
No de kérem, elég bajom volt vele, míg idetartozott.
Már énfelőlem csinálhat, amit akar, nem vagyok köteles tudomásul venni a dolgait.
TÖRÖKNÉ:
Nagytiszteletű Igazgató úr, annyi jósággal volt hozzám, míg a fiam a Kollégium gyermeke volt...
IGAZGATÓ
Nono, nono, kérem.
TÖRÖKNÉ:
Nagytiszteletű Igazgató úr, szánjon meg egy boldogtalan anyát...
IGAZGATÓ
Mit tehetek én?
Ha mind a kilencszáz diák anyja folyton a nyakamra járna, még akkor is, ha a fiát már kicsaptuk, a...
TÖRÖKNÉ:
Nyilas Mihály nevű kisdiák miatt vagyok itt, nagytiszteletű Igazgató úr...
MISI
(a sarokban áll, úgyhogy Törökné még eddig nem vette észre, most összevonaglik):
Alázattal kérem, tessék behivatni és kikérdezni, miféle suskust csinált a fiammal?
IGAZGATÓ
(aki megnémulva hallgatta, most felordít.)
Suskust?
TÖRÖKNÉ:
A fiamtól ma levelet kaptam, ebben a percben...
IGAZGATÓ
Ne tessék annyit sírni.
TÖRÖKNÉ:
Ne sírjak?
Egyebem sincs, csak a könny.
IGAZGATÓ
Ha ennyit sír, nem értem a beszédét.
TÖRÖKNÉ:
Akinek gyermeke van, sírhat az az édesanya.
IGAZGATÓ
(egyszerre beszélnek):
A kollégium nem arra való, hogy jóvá tegye, amit a szülők rosszul csináltak meg: tessék jó gyerekeket hozni, azokból jó polgárokat nevelünk.
De a csirkefogókból...
TÖRÖKNÉ:
(ugyanakkor):
Senki más nem segít, csak a nagytiszteletű Igazgató úr.
Nagytiszteletű Igazgató úr bölcsessége és jósága.
Mert határtalan a nagytiszteletű Igazgató úr irgalma, ne vonja meg tőlem segítő kezét.
(Észreveszi Misit, aki csaknem elájul, úgy dől neki a zöld asztalnak, hogy egy széket felborít.)
Gyermekem, Misi fiam, ó te boldogtalan gyermek.
Hogy vetemedhettél arra, amit tettél?
Nagytiszteletű igazgató úr, a fiam írta.
(Mutogat egy levelet, amit a kebeléből vett elő.)
A fiam megvette tíz forintért Nyilas Misitől a reskontót...
MISI
(megtántorodik).
TÖRÖKNÉ:
A fiam írta, a fiam megírta!
Itt a levele!
(Nincs rajta a szemüveg, ezért rövidlátóan nézi az írást.)
Azt is írja, hogy a kisfiú mellénye felső zsebében tette a tíz forintost.
(Odamegy Misihez s erőszakkal kikutatja. Több zsebet is megnéz s csak akkor a mellény felső zsebét s abból csakugyan ki is húzza a bankjegyet.)
Itt van, itt van.
Legyen hála a jó istennek.
Hála legyen az én édes jó istenemnek, hogy egyszer nem hazudott a fiam.
MISI
(halálraváltan áll, nem érti mi történik itt).
IGAZGATÓ
Asszonyom, ez egy nagyon súlyos és bonyolult ügy.
Kérem, tessék átmenni a szomszéd szobába.
Az ön fiának ügye a fegyelmi tanácsra tartozik s annak rögtön kezdődik az ülése.
Tessék megvárni, míg a tanár urak kihallgatják a diákot.
TÖRÖKNÉ:
A Tiszának mentem volna, ha ebben is benne marad a fiam, de legyen hála a jóistennek, ebbe nincs benne a fiam.
Ebbe nincs benne a fiam...
(El balra.)
IGAZGATÓ
(nagy léptekkel gondolkozva jár):
Még ilyen dolog nem fordult elő a Kollégium történelmében.
PEDELLUS
(jön):
Nagytiszteletű Igazgató úr, együtt vannak a fegyelmi tanács urak, odaát a tanáriban.
IGAZGATÓ
(szórakozottan):
Maga itt marad...
Vigyázzon erre az emberre...
(El.)
PEDELLUS
(hosszú csönd után):
No, mit csináltunk már megint?
MISI:
Semmit, István bácsi.
PEDELLUS
Ejnye, ejnye.
MISI
(görcsös zokogással):
Ugye nem haragszik rám az igazgató úr?
PEDELLUS
Haragszunk biza.
MISI
(dacosan):
Akkor vigyen a karcerbe.
PEDELLUS
Miféle karcer?
MISI:
A tömlöc.
PEDELLUS
Tömlöc, nincs már tömlöc...
Mi szüntettük meg a tömlöcöt a debreceni kollégiumba...
Ez a tömlöc...
Ha be vagyunk zárva, az a tömlöc.
Még ha templom is...
Persze, ilyenkor aztán sírunk...
De mikor a csíntalanságot megtesszük, akkor nem sírunk...
MISI:
István bácsi, maga se hisz nekem?
PEDELLUS
Maj meglássuk, maj megvizsgáljuk a dolgot.
MISI:
Mindenki bánt, mindenki csak engem bánt.
PEDELLUS
(súgva bátorítja, nagy jóakarattal):
Osztán beszélni kell... mindent, ami a szívünkben van.
Néma gyermeknek anyja sem érti szavát...
No, üjjünk ide...
(A bal ajtó mellett áll egy szék, ahhoz vezeti s leülteti.)
MISI:
Édesanyám... nem aludtam az éjjel...
PEDELLUS
(jóakaratú sértéssel):
Hát bizony nem alszik az, akinek a lelkiismerete pásztorkodik.
SARKADI:
(elől jön a kopasz aggastyán tanár, a fegyelmi elnöke. Utána a tanári kar s végül az igazgató):
Hallatlan elvetemültség.
BAGOLY:
Példátlan egy ilyen fiatal fiúnál.
IGAZGATÓ
(körülötte csoportosulnak a tanárok):
Mindent gondosan meg kell vizsgálni, uraim.
Különösen azokat a szempontokat, amelyek a diák javára esnek.
BAGOLY:
Nincs ilyen szempont, igazgató úr.
Itt vannak a levelek, a tanuk, a rendőrségi jegyzőkönyvek a trafikban felvett ezer forintról és a megtalált tíz forint...
Mi kell még?
IGAZGATÓ
Nem avatkozom a fegyelmi tanács dolgaiba, tessék végezni kötelességüket.
VALKAY:
Kérem, én ezek után is felelősséget vállalok a vádlottért.
Felelősnek érzem magam, mert én voltam az, aki beajánlottam őt egy úri házhoz és pedig azzal, hogy az egész Kollégiumban nem ismerek nála alkalmasabb növendéket, aki egy csintalan kisfiúra nagyobb hatással tudna lenni s jobban fel tudná ébreszteni benne az ambiciókat...
A véletlenek összejátszása ellene szól.
De, tessék kérem, ítélethozatal előtt kihallgatni a vádlottat is.
Ha csalódtam, levonom a konzekvenciát.
SARKADI:
No hiszen ez ellen nincs semmi kifogás.
Ki fogjuk hallgatni, de úgy, hogy még a lelke legfenekét is kiforgatjuk.
IGAZGATÓ
Üljenek le a nagytiszteletű és tekintetes tanár urak és szeretettel vizsgálják meg a dolgot.
MISI
(feláll előtte, elébe áll reménytelen kétségbeesésében):
De engem jó magyar fiúnak tart igazgató úr?
IGAZGATÓ
Éppen ezt akarjuk megtudni.
(El balra.)
(A tanárok leülnek. A hosszú zöld asztal közepén ül le Sarkadi tanár. Jobbról mellette Juhász, balról Bagoly. Valkay az asztal végén ül. Gyéres a Valkay balján.)
SARKADI:
Tessék helyet foglalni, uraim...
Mindnyájan ismerik a pillanatnyilag felmerült súlyos bűnügyet... a körülmények elképesztő bonyolultsága éles elmét és bölcs megfontolást igényel...
Térjünk a tárgyra...
Nyilas Mihály gimnáziumi negyedosztályú tanuló...
MISI
(feláll, előre jön s elszántan s mégis reménytelenül, magát kiszolgáltatva áll meg az asztal előtt):
Négy bé.
SARKADI:
Á, vagy bé?
MISI:
Négy bé...
SARKADI:
Tanár úr a Bé osztály főnöke?
GYÉRES
Igenis, elnök úr, én a négy bé osztályfőnöke vagyok.
SARKADI:
Akkor Bé...
Mért nem szólsz mingyárt?
VALKAY:
Szólt, szólt.
SARKADI:
Nyilas Mihály, felelj a következő kérdésekre: de figyelmeztetlek, hogy becsületesen és lelkiismeretesen felelj, mert most életedről és halálodról van szó...
Tehát: négy kérdéscsoportra kell válaszolnod.
Első az, hogy miként bíztak meg téged azzal, hogy tegyél meg egy forintot Pósalaky úrnak a lutrin?
Mikor és hol tetted meg?
Milyen számok voltak azok?
És mi történt a reskontóval?
MISI:
Én, kérem szépen, tanár úr, ebben a kis bugyellárisban őriztem a reskontót és innen elveszett.
SARKADI:
Ugyanúgye?
Elveszett.
Ámbár ez már a második kérdéscsoportba tartozik, de tekintve, hogy az előzmények már tisztában vannak hozva, tehát térjünk át a második kérdéscsoportra.
Honnan ismered te edelényi Török Jánost, tavalyi kosztadó gazdád fiát, milyen benső barátságban voltál vele s mit ígért ő neked a reskontóért s mikor fizette ki, amit ígért?
MISI:
Nekem?
SARKADI:
Neked, neked!
Majd fel fogom frissíteni az emlékezetedet.
Itt a Török János levele, hogy ő neked tíz forintot adott és te azt a mellényed felső zsebébe tetted, ahol az meg is találtatott...
Hallgatás: beleegyezés; tagadás úgyis lehetetlen lévén.
Harmadik kérdéscsoport: Mi történt az ötödik osztály termében?
Hányszor voltál ott dorbézolni?
Hogy szólnak azok a tanárgyalázó gúnynóták? s kik vettek részt a tivornyáitokon?
VALKAY:
De kollega úr!
SARKADI:
Mert az a vélelem merült fel, hogy a fiú azért adta el a reskontót, - a bizonytalan nyereséget biztos haszonért, - hogy ezen erkölcstelen összejövetelekeni készpénzkiadásokhoz hozzájárulhasson.
MISI:
Én nem voltam ott soha.
Én nem is tudtam mostanáig, hogy az ötödik osztály termében valami szokott lenni.
SARKADI:
Ugyanugyan?
Negyedik kérdéscsoport.
Tudomásunkra jutott, hogy te pénzeket küldözgettél.
Kinek, mennyit s miből?
MISI:
Kérem szépen, én nem bántottam senkit, én nem csináltam senkinek semmit.
JUHÁSZ:
Ez egy haszontalan fiú, még a cipőkenőcsöt is megette.
BAGOLY:
(mérges ordító):
Hol jártál lámpagyujtás után?
A lányok után bámészkodtál?
MISI
(álmélkodva néz).
SARKADI:
De micsoda megátalkodott fiú ez?
Semmi kérdésre sem válaszol.
Ez egy sötét, gonosz lélek.
Ahelyett, hogy kitárná a szívét, hogy olvashassunk benne, mint egy nyitott könyvben, hallgatással tetézi bűnét?
Beszélj!
BAGOLY:
Milyen viszonyban voltál Doroghy Bellával?
MISI:
Jóba.
BAGOLY:
Hallatlan cinizmus.
MISI:
Az jó lány!
BAGOLY:
Jó lány? egy olyan teremtés, aki az erkölcsi romlottság olyan fertőjébe süllyedt, hogy megszökik egy sikkasztóval.
MISI:
Nem igaz.
SARKADI:
(csönd):
Meghazudtolod a tanár urat?
MISI:
A tanár úr nem tudja, amit én.
BAGOLY:
Ne feleselj, te elvetemedett pernahajder.
Jobb volna, ha nem adtad volna el a reskontót.
MISI:
Nem adtam el!
BAGOLY:
Eladtad, gazember!
Ne hazudj, gazember, címeres gazember, mert úgy váglak nyakon, kibicsaklik a fejed, hogy mersz a tekintetes és nagytiszteletű tanári karnak, a Kollégium fegyelmi tanácsának a szemébe hazudni?
MISI:
Nem hazudok!
JUHÁSZ:
Miféle gyerek ez?
Kinek a fia ez?
Mi az apád?
Nem hallod?
MISI:
Ács.
BAGOLY:
Na, meglátszik.
Ezek a legrosszabbak.
Mindenféle iparossöpredék.
MISI
(zsebébe nyomott ököllel, összeszorított foggal farkasszemet néz).
BAGOLY:
Veszed ki a kezed a zsebedből?
Te tiszteletlen!
JUHÁSZ:
Elromlott, cinikus ember.
VALKAY:
Kedves kollegáim, bocsánatot kérek, de pártjára állok ennek a gyereknek.
Ha elvetemedett volna, már régen porban fetrengene az önök lába előtt.
És kérné a bocsánatot nyakrafőre.
De én látom a szeméből, hogy igaza van.
Tessék őtet rendesen kikérdezni, tessék alkalmat adni rá, hogy mindent elmondhasson.
(Elönti a szemét a könny.)
SARKADI:
Hagyja, kollega úr!
Nem vagyunk kíváncsiak a hazudozásaira.
Ez egy teljesen romlott erkölcsű karakter.
Juhász és Bagoly tanár uraknak van igazuk: csak ilyen előfeltételek mellett lehetséges ez a bűnhalmazat.
Fenékig romlott.
VALKAY:
Ugyan kérem, mikor romlott el?
Egy pillanat alatt?
Negyedik éve a legjelesebb növendéke az osztálynak.
BAGOLY:
Jeles, jeles.
Mit ér az ész, ha nem az Isten adománya.
Romlott szívvel senki sem lesz az emberiség hasznos tagja.
A Kollégiumnak nem az a kötelessége, hogy jeles gazembereket adjon a hazának...
SARKADI:
Még most se beszélsz, te megátalkodott?
MISI
(elfordul s halkan):
Nekem azt mondta édesanyám, mikor idehoztak: Fiam, a Kollégiumba mégy, a jó tanár urak keze alá... úgy tiszteld őket, mint az édesapádat.
Mert a tanár a szülő helyettese...
IGAZGATÓ
(szótlanul bejön, megáll, később leül a helyére az íróasztal mögött).
MISI:
De a tanár még jobb, mint a szülő, mert a szülő azért adja ide a gyerekét, mert ő nem ért hozzá, ideje sincs és átadja a szakembereknek, akik azért élnek, hogy a gyermekek testét-lelkét kiképezzék.
És ők belenéznek a gyermek szívébe és megértik a gyermeket és megvédik...
VALKAY:
Beszélj fiam, beszélj...
MISI:
Mit mondjak, tanár úr.
Én azt hittem, a felnőttek jobbak, mint a gyermekek, mert a gyerek még kicsi, nem tudja mit kell cselekedni, de a felnőtt már tudja és én úgy vágytam a felnőttek közé, mint a menyországba...
IGAZGATÓ
Bátran, fiam, bátran...
MISI:
Igazgató úr, én nagyon csalódtam, mert a felnőttek rosszak, kegyetlenek és csak a látszat után ítélnek...
Azt kérdi tőlem Sarkadi tanár úr, hogy kinek küldözgettem én pénzt ?...
Hát én aznap, mikor megkaptam Pósalaky úrtól az első fizetésemet, kaptam utalványon az édesapámtól egy forintot és én azt gondoltam, hogy ők szegényebbek nálam, mert nekem van ruhám és a konviktusban jó kosztom és én hozzátettem az édesapám forintjához még egyet és kettőt küldtem nekik vissza.
És én ezt a Török néninek elmondtam és Török néni mégis följelentett engem?
SARKADI:
Vádaskodik?
IGAZGATÓ
Beszélj, fiam, beszélj!
MISI:
Igazgató úr, én semmit se csináltam, csak azt, hogy mikor láttam, hogy Bella kisasszony meg akar szökni, akkor nem szóltam, mert a házi gazdája éppen ordított a házbér miatt és Viola kisasszony angyal, feláldozza magát és Bella kisasszony az egyetlen, aki megmentheti a családot... én bűnt követtem volna el, ha megállítom, hogy ne tessék megszökni Bella kisasszony Török úrral...
Igazgató úr, én rettenetesen csalódtam a felnőttekben... a felnőttek még rosszabbak, mint a gyerekek, mert a gyerekek nem tudják, mit cselekszenek, de a felnőtteknek tudni kell...
Én nem akarok többet a gyerekek közt élni! nem akarok többet a felnőttek közt élni!
Én nem akarok többet debreceni diák lenni!
(Dobbant.)
Édesanyám nekem azt mondta: »Légy jó fiam, légy jó mindhalálig «... én meg akarok halni...
(elesik)
VALKAY: és GYÉRES
tanár urak felsegítik és az íróasztal előtti székre ültetik.
VALKAY:
Tanár urak, maguk kegyetlenek voltak és rosszak voltak ehhez a gyermekhez.
Én ezt a gyereket jól ismertem, jól felismertem s levonom a konzekvenciát: lemondok tanári állásomról és megyek falura, papnak...
VIOLA
(beront, a pedellus nem akarja engedni):
Misi, Misi, megjött a távirat és ezer forint...
Bocsánat, igazgató úr, a húgom táviratozott, megérkezett a nénémhez, a hercegnéhez és minden rendben van.
(Olvassa.)
» Misi ártatlan, Török mindent bevallott, ő csempészte a Misi zsebébe a tízforintost.
Fizessétek ki Török lopását ...«
Misi, megváltó angyalunk...
IGAZGATÓ
Ezt a gyermeket az élet támadta meg s a kollégium kötelessége, hogy Nyilas Mihály lelkét meggyógyítsa.
VALKAY:
Adják vissza neki mindazt, amit elvettek tőle.
Vissza a hitét a felnőttekben, vissza hitét a jóságban... és vissza a kollégiumban, az emberi közösségben...
IGAZGATÓ
A kollégium pedig vegye át az ősigazságokat, amelyek a gyermeki szívben élnek.
VALKAY:
Úgy legyen, ámen.
FÜGGÖNY.
- Email: dh.elte.hu@gmail.com
- Cím: 1088 Budapest Múzeum krt. 6-8
Copyrights © 2020 All Rights Reserved, Powered by ELTE