Digitális Bölcsészet Tanszék – Eötvös Loránd Tudományegyetem
Pekár Gyula
Mátyás és Beatrix
Keletkezés ideje
1904
Felvonás
5
Jelenet
40
Megszólalás
836
Mondat/Sor
1752
Szó
12635
MÁSODIK FELVONÁS.
Borbála háza a budai vár alatt. Előkelő polgári szoba a XV. század német modorában. Balról a fenékben ajtó; jobbról üvegajtó, melyen át a Corvin tanuló szobájába látni. Baloldalt elől a falnál kis oltár, a Boldogasszony képével és mécsessel, e mögött lóca, mellette rokka. Jobbról egy középkori pulpitus, rajta Corvina-könyvekkel.
ELSŐ JELENET.
Ugoletti, Corvin. Bonfinius és Galeotti búcsuzóban.
BONFINIUS
(Könyvet tart kezében és Corvin felé nyujtja azt.)
A muzsák véled ifju hercegem!
Itt hagyunk a bölcs Ugoletti társaságában, üdülj tovább a klasszicismus kasztáliai forrásánál s a Plato akadémiájának berkeiben.
Ezt az uj könyvet pedig fogadd szívesen tőlünk...
CORVIN
(Kiváncsi örömmel.)
Mester, mely új kincset hozasz megint?!
BONFINIUS
Poliziano küldi neked Firenzéből.
Gyarapítsa könyvtáradat, a Corvinát, amelyet felséges atyád neked emel a világ első könyvtárává.
GALEOTTI
Attalus, Ptolomaeus és Caesár nem dicsekedhettek ilyen könyvtárral!
Szerencsés ifju, ki egy új Nagy Sándor fia lehetsz s kinek számára atyád itt Pannóniában egy új Athént teremtett.
A büszke Corvinus nevet viseled, légy méltó római ősödhöz, a nagy Valerius Corvus-hoz.
CORVIN
(Balját Galeottinak, jobbját Bonfiniusnak nyujtva.)
Köszönöm jó Bonfinius, neked is ékesen szóló Galeotti!
(Bonfinius és Galeotti el.)
MÁSODIK JELENET.
Ugoletti, Corvin.
UGOLETTI
(A távozók után néz.)
Jeles férfiak, akik a multnak barbár gyülölete után fölfedezik az eszmék klasszikus békéjét s azt, hogy az ember mindenekelőtt szabadon gondolkodó ember lehessen!
Itália szülöttei, humanisták...
Jer hercegem, hagyjuk pillanatra félbe a Plátó dialógjait és beszélgessünk.
(Beteszi a kezében levő könyvet s föl s alá kezd sétálni Corvinnal.)
Galeotti azt mondja: római őseidhez légy méltó, közelebbi példát tudok én: légy méltó felséges atyádhoz!
CORVIN
Ah, igen, mester, jó atyámról beszélj nekem.
UGOLETTI
Hát most, hogy tanulmányaid befejezted, felséges atyád élete legyen legutolsó és legfontosabb könyved.
Ösmered az antik világ összes hőseit; lásd most a klasszikus példákat mind megelevenedve Mátyás királyban.
Ha Caesart, vagy Augustust akarnám magyarázni neked, kire mutathatnék másra, mint ő reá, ki a törököt annyit veré, Csehországon diadalt veve, az oláhokat legyőzte, a lengyeleket megalázta, Ausztriát jármába hajtá, még Itáliát is fölszabadítá a pogánytól s ki az Oceánt és az Adriát tevé birodalma határaivá!
Ha Solont és Lykurgust akarnám fejtegetni, ismét ki más lehetne a példa, mint atyád az igazságos?
És végül Periklest, hogy állíthatnám eléd másként, mint Mátyás király képében?
Van -e a múzsáknak nagyobb pártfogója ő nála?
Ha este ágyában megleped, Liviust és Curtiust olvassa s a kormányzat gondjaitól tudósai körében pihen meg.
Medici Lőrinccel és Ficinóval levelez s nemcsak Firenzében tart harminc másolót, hanem még a messze Göröghonba is elküld tudósokat, akik eredeti kéziratokat fedezzenek fel a Corvina számára.
Atyádban ösmerj rá a mult legnagyobb hőseire!
CORVIN
(Lelkesen.)
A példa szédítő, mester, olyan szeretnék lenni, mint ő!
UGOLETTI
Olyannak is kell lenned, hisz Hunyadi a neved, a Mátyás fia vagy.
CORVIN
(Búsan hajtja le a fejét.)
A Mátyás fia!....
Óh, ha tudnád, mily mondhatatlan büszkeség tölt el e szóra s véle mily sajgó fájdalom!
UGOLETTI
De miért, hercegem?
CORVIN
Mikor dicsőségéről beszélsz, mindannyiszor úgy érzem, szárnyaim nőnek nekem is és hévvel szállok utána a magasba, hogy méltó legyek hozzá.
Ott aztán, a lelkesedés magaslatán, egyszerre mintha... durva kéz lökne mellbe hanyatt-homlok bukom vissza a földre, szégyenembe...
UGOLETTI
Mi dőreség, amit beszélsz!
CORVIN
Ne hitegess tovább!
A barátok gyöngéd szavain át hallom én magam körül a világ gúnyos kacaját s ez a kacaj szívem legszentebb rejtekébe nyilallik bele, ott, ahol édes jó anyám szeretetét őrzöm; Elbujdosnék a világ elől.
Minek a nagy példa nekem, mikor nem szabad követnem?
A Mátyás gyermeke vagyok, de folttal az ő nevén, - az ő fia, de milyen fia!...
(Lesüti szemét.)
UGOLETTI
Szeretett fia, hercegem!
És ki tudja, milyen sors vár még rád.
CORVIN
Szegény anyám!
HARMADIK JELENET.
Előbbiek, Borbála, Dorottya.
BORBÁLA
(Imádságos könyvvel kezében balról belép, mögötte Dorottya.)
Fiam...
CORVIN
(Hozzá fut és gyöngéden megöleli.)
Anyám, rád gondoltam éppen...
(Borbála vállára hajtja fejét.)
BORBÁLA
(Megsimogatja Corvin fejét.)
Ej, mi lelt Jánosom, te, a jó diák, nem tudtad volna az egyszer a leckédet?
(Ugolettire néz, aki mélyen meghajol.)
CORVIN
Az élet leckéjét nem tudom még anyám, azt esik oly nehezemre megtanulnom.
BORBÁLA
(Figyelmes szomorúsággal szemléli Corvint.)
A sors leckéjét, fiam?
Szegény anyád se tudta azt megtanulni soha!
(Egymásra néznek.)
Azért csak szeress fiam...
CORVIN
Anyám!
BORBÁLA
Te drága egyetlenem!
Az én szeretetem mindennap újra születik bennem fájdalmammal...
(Aggódva.)
Istenem, atyád még mindig nem jött meg Fehérvárról...
CORVIN
Ne féltsd őt anyám!
Bátory és Kanisay hadait indítja Bécsujhely ellen.
UGOLETTI
Maholnap vissza kell jönnie!
Tán már itt is van...
DOROTTYA
Bajosan, a király haragszik a felséges Beatrixra, de még tiszteli benne a királynét s távollétében rábízta Budavárát.
Ma még a felséges Beatrix parancsol Budán, ő adta ki a jelszót az őrségnek.
UGOLETTI
Mi ujság van különben a várban?
DOROTTYA
(Jelentősen.)
Csak azt tudom, hogy a titkárja Sanzio, valami sürgős hírrel épp most jött meg Bécsből.
Mi légyen, azt nem is sejtem, de a felség, úgy látszik, szörnyen várta...
BORBÁLA
(Magának.)
Úgy aggódom, ha nem tudom közelemben...
Úgy várom, pedig csitt! nem szabad, nincs jogom hozzá.
Asszony sorsa a földön szenvedés, várakozás...
(Leteszi imakönyvét és rendezgetni kezd.)
Templomban voltam, fiam, imádkozni kettőtökért.
Dorottya asszony kisért el.
Köszönöm...
DOROTTYA
(Meghajolva.)
Enyém a megtiszteltetés.
Ha már a felséges Beatrix elbocsájtott szolgálatából, engedd meg Nagyasszonyom, részesíts abban a jóban, hogy hozzád csatlakozzam és téged udvaroljalak.
BORBÁLA
(Zavart mosolylyal.)
Nekem nincs udvarom s nem lehetnek udvarhölgyeim.
(Megragadva Dorottya kezét.)
De barátságodat köszönöm, - a fiamért is.
DOROTTYA
Aki nemes lélek van e házban, az veled érez és téged tisztel, Nagyasszonyom!
Hű szíved fensége hódolatra készt bennünket.
Isten veled.
(Mély meghajlással el jobbra.)
BORBÁLA
(Ugolettihez.)
A világért sem, hogy zavarni akarnálak mester!
Tanuljatok itt, békében leszek én rokkám mellett, csak őt,
(Corvinra mutat)
hogy láthassam.
(Megcsókolja fiát.)
Így ni!...
Folytassátok!...
Leül rokkája mellé és fonni kezd.)
UGOLETTI
(Tudálékos mosolylyal.)
Nagyasszonyom, már a klasszikusok szívesen említik ime
(egy könyvet lapoz s egy helyen ujjával megböki),
hogy gyermeke szemléletével soh'se tud betelni az anyai szív.
BORBÁLA
(Merengve néz Corvinra.)
Hát még az enyém!
(Corvin és Ugoletti a pulpitus mellett helyezkednek el.)
UGOLETTI
Ifju hercegem, mint mondám, felséges atyád élete legyen utolsó és legfontosabb könyved.
Plató dialógjai helyett folytassuk hát a Mátyás király históriáját.
(Oktatva, hangosan.)
A felséges Mátyás tehát elfoglalta Csehországot, cseh királylyá koronáztatá magát és sorra járván új országa városait, egy napon bevonult, - hová ?...
CORVIN
Boroszlóba.
(Halkan tovább tanulnak.)
BORBÁLA
(Föleszmél és ölébe ejti az orsót.)
Boroszlóba, óh Istenem, szívem dobban.
Régen volt és mégis mintha máma történt volna...
UGOLETTI
Helyes! - és a lakosság, mint mentő angyalát diadalban üdvözlé Podjebrád legyőzőjét, a daliás ifju királyt...
BORBÁLA
(Álmodozva, félre.)
Én is ott voltam, láttam őt: daliás és szép volt s én olyan ifju, védtelen!
Kit dajkám meséje megigért, a tündérkirályfi eljött álruhában, értem jött és én véle mentem.
(Eltakarja szemeit.)
Atyám átka kisért, anyámnak szíve hasadt meg.
Ez az orsó, leánykori orsóm, kiesett akkor a kezemből és mikor legközelebb fölvettem, ringó bölcső mellett ültem.
Nem menyaszonyi ruhának valót fontam, hanem
(arca földerül)
azért angyalok segítek pergetni orsómat, hisz ők fonnak az anya kezével, szőnek ruhácskát az ártatlan kicsinyeknek.
(Halkan dúdolni kezd.)
A tündér királyfi eljött álruhában,
Elnyerni a leányt víg májusi táncban
Bajnok óriással megvívott érette,
Aranyrózsát szépen elejébe tette,
Akkor nagy csudára, király lett belőle,
Sírt a lány, de azért nem szakadt el tőle,
Óperencián túl elkisérte párját,
Szeretni, szeretni magyarok királyát...
CORVIN
(Figyelmesen hallgatja a dal végét, fölkiált és anyjához fut.)
Anyám, hisz ez a dal, - e mellett altattak engemet!
BORBÁLA
Igen fiam, sírva ezzel altattalak.
(Megölelik egymást.)
Ejnye, hát megint ott hagytad a leckédet, megharagszik a mester!
UGOLETTI
(Fölkel.)
Egyelőre vége a leckének.
Új könyveinket nézni a könyvtárba megyek, majd visszatérek.
Addig is a múzsák véled, ifju hercegem!
(El jobbra a fenéken.)
BORBÁLA
(Aggódva néz Corvinra.)
Fáradt vagy, fiam?
CORVIN
(Föl s alá járkál.)
Nem, anyám, hévvel szomjazom minden nemes és szép tudományokra, de olykor elfog a kétség.
(Elgondolkozik.)
Minek nekem e dicső példák?
A nagyravágyás csak vesztemre lehet.
BORBÁLA
(Maga mellé ülteti Corvint.)
Atyád szent akarata, hogy így neveljenek.
Nézz a szemembe, - úgy féltelek, fiam!
CORVIN
Miért anyám?
BORBÁLA
Nem tudom, de mikor atyád bizonytalan nagy terveit hallom, szinte rettegés fog el.
Míg kicsiny voltál, egészen az enyém lehettél s én védtelek, most eláraszt a királyi fény, úgy érzem, elvesznek tőlem...
Ne hagyd el szegény anyádat!
CORVIN
Nem hagylak el, anyám.
BORBÁLA
Atyád fia vagy, hisz úgy hasonlítasz hozzá, de tán mégis inkább az enyém, mégis inkább egymásnak valók vagyunk mi ketten...
(Magához vonja Corvint.
NEGYEDIK JELENET.
Corvin, Borbála, Tibrili, később Poki, végül Mátyás.
TIBRILI
(Lábujjhegyen ugrándozva beszalad jobbról s elneveti magát.)
Sírnak, vagy mi?
Hé, komámasszony, jó napot!
BORBÁLA
Nini, - adjon Isten komámuram!
No, mi ujság?
TIBRILI
Mindenek előtt az, hogy én itt vagyok.
CORVIN
Tartjuk szerencsénknek.
Ülj le.
TIBRILI
Így ni, kutyamódra...
Köszönöm pajti szivességedet, cserébe mondok érte egy mesét.
(Leül egy alacsony zsámolyra Borbála elé.)
Hallottátok -e, hogy a minap kutyavásár volt Budán?
BORBÁLA, CORVIN
Kutyavásár?
TIBRILI
Igen, kutyavásár.
Mátyás koma rendezte.
A minap álruhában kint voltam véle a tétényi határban, én okos embernek voltam öltözve, ő meg szegény embernek.
Láttunk ott a földeken két gazdát, az egyik jómódu fösvény, hat ökörrel szántott, a másik, a becsületes szegény kettővel kínlódott.
Mondja Mátyás koma a hatökrös gazdának: adj oda kettőt ennek a szegénynek!
De a fösvény bizony csak kinevetett minket.
Mondja erre Mátyás koma a szegénynek: sebaj földi, add el ezt a két ökröt, végy a pénzen annyi kutyát, a mennyit csak tudsz, oszt' csak gyere fel Budára, most ott kutyavásár lesz.
Megteszi a földi, feljön temérdek kuvaszszal Budára s ott álmélkodva ösmer a királyra.
Mátyás nevet, megvesz egypár kutyát; utána a többi urak, szóval elkel minden eb.
A pénzen szép hat ökröt vásárol a becsületes gazda s haza megy.
Meglátja a fösvény, kérdi, aztán egyet gondol: eladja mind a hat ökrét, s egy sereg kuvaszszal most ő állít be Budára.
Nagyot kacag Mátyás koma, de kiadja neki az útat, mondván: "hohó atyafi, csak egyszer esett Budán kutyavásár !"
(Borbála, Corvin nevetnek, Tibrili fölkel.)
Aztán volna még egy másik ujságom is komámasszony.
Picike mint a karikagyűrű, de olyan fényes is.
BORBÁLA
Micsoda te?
TIBRILI
Hát az, hogy izé...
(végignéz Corvinon)
új csizmát kell varratni János öcsémnek.
CORVIN
Ugyan minek?
TIBRILI
Hát csak nem húzhatja ócska szárba a parádés nadrágját!
CORVIN
Parádés új nadrág is kell?
TIBRILI
Már hogyne kéne az aranydolmány alá?!
BORBÁLA
Aranydolmány is kell?
TIBRILI
Már hogyne kéne, mikor bokrétás korona lesz a János öcsém fejében?
BORBÁLA
(Nyugtalanul.)
Bokrétás korona lesz a fejében?
TIBRILI
Már hogy is ne, mikor templomba megy egy kisasszonynyal!
BORBÁLA
(Megragadva Corvin kezét.)
Templomba, kisasszonynyal?
TIBRILI
(Ugrándozva.)
Hercegkisasszonynyal esküvőre!
(Meghajolva.)
Bolondnak jó híre, dupla szerencse, vőlegény vagy János öcsém, szerencsét kívánok kelmednek is komámasszony.
BORBÁLA
(Háborodva.)
Egek, Jánosom vőlegény volna?
Honnan tudod?
Beszélj!
TIBRILI
Maga beszél az, aki utánam jön.
Ehol ni, jön már Mátyás koma!
POKI
(Sietve jön balfelől.)
Ünnepet hozok, hercegem, vőlegény vagy!
Nos, Nagyasszonyom, nem is kérded ki a mátkája?
BORBÁLA
(Corvin kezét szorongatva.)
Örülnék, de nem tudok, fiam, csak azt érzem, hogy elvesznek tőlem...
TIBRILI
Ha mondom, itt a koma!
MÁTYÁS
(Vadászöltönyben, poros csizmával besiet balról. Szeretettel magához öleli az eléje futó Corvint.)
Fiam, Jánosom...
(Borbála félénken süti le szemeit.)
Borbála!...
(Túláradó gyöngédséggel siet hozzája, de aztán csak a két kezét ragadja meg s hosszasan a szemébe néz.)
Hát már meghozta a jó hírt Tibrili?
TIBRILI
Igen.
Amint mondani szokás: bolond szerencséjük van!
(Tibrili és Poki el a Corvin szobájába.)
ÖTÖDIK JELENET.
Corvin, Borbála, Mátyás.
MÁTYÁS
(Kézen fogva Borbálát, maga mellé ülteti a lócára, bal karjával a melléje álló Corvin derekát fogja át.)
Most szállok le a lóról, tegnap ért Fehérvárra a milanói futár s én vitézeimet hátrahagyva előre vágtattam; még nem is voltam a várban, még a királyné se tudja, hogy megjöttem.
Nektek akartam először meghozni a jó hírt.
A váradi püspök hát megkötötte a házasságot, Jánosom, már nem is vőlegénye, hanem hites férje vagy Sforza Bianka hercegnőnek!
Borbála, szólj már!
Örülsz?
BORBÁLA
(Megadóan.)
A te szent akaratod, királyom.
MÁTYÁS
(Szemrehányóan.)
Makacsul királyodnak hívsz, - e percben is?
BORBÁLA
(Küzdve magával.)
Az vagy... nekem annak kell maradnod...
MÁTYÁS
(Hévvel.)
Borbála, nézz rám, ösmerj rám.
(Corvinra pillant és zavartan hallgat el.)
Nos, a helyett, hogy örülnél, olyan szomorúnak látszol?
BORBÁLA
Nem tudok magamhoz térni, - bocsáss meg, de féltem Jánost...
MÁTYÁS
(Nevetve.)
Félted a feleségétől?
Gyermekes aggályaid ismét!
Légy boldog, hogy fiad a dicsőség útjára lép...
És te, gyerek, nem is vagy kiváncsi hitvesedre ?...
Itt az arcképe!
Egy medaillont vesz elő s mutatja.)
CORVIN
(Kiváncsian nézi.)
A feleségem?
- Milyen furcsa, - még sose láttam!
De... csinos!
MÁTYÁS
Ugy -e, fickó?
Hát neked tetszik -e, Borbála?
BORBÁLA
(Megnézi, s egy könyet töröl le szeméből.)
Nem nézem én szép -e, csak azt kérdem, jó -e?
János,
(megragadja Corvin kezét)
csak olyan igazán szeressen, mint ahogy anyád szeret!
MÁTYÁS
Anyámasszony-beszéd, hisz csak meg kell egyszer házasodnia!
Nézd, hogy megnőtt, milyen delivé fejlődik már.
(Kedvtelve nézi Corvint.)
BORBÁLA
(Szerényen.)
Hozzád hasonlít, uram.
MÁTYÁS
Fiú, gyönyörködöm benned!
Álmaim meg fognak valósulni
(Derűsen.)
Hej, ha arra gondolok, hogy egykor-régen, papot akartam belőled csinálni!
Már ki is neveztettelek győri püspökhelyettessé, - na igazán kár lett volna érted; te tán nem is tudod, hogy
(nevet)
egyszer már kiugrottál a reverendából?
Örülsz neki, mi?
CORVIN
De még hogy örülök, apám!
MÁTYÁS
Jobb szereted a kardot ugy -e?
CORVIN
Jobban bizony!
MÁTYÁS
(megöleli Corvint.)
Úgyis kell!
Az én fiam vagy, - a Hunyadi János unokája s tied is lesz a Gubernátor törökverő kardja!
Az én fiam!... micsoda boldog egy szó ez nekem! de aztán annak is kell lenned, ember légy a gáton, szobor a viharban!
Nézz a szemembe: sokat küzdöttem magammal,
(elgondolkozva)
még többet másokkal, de most már sziklahegygyé nőtt az akarat bennem és megdönthetlen erősség a te Corvin neved rajta.
Győznöd kell és uralkodnod, mert az én fiam vagy, az egyetlen.
Hej, nem volt az könnyü, míg beloptalak a büszke magyarnak szívébe!
Dédelgettelek gyermekkorod óta, aztán titokban fegyvereztelek, nem tudva még, csak sejtve homályosan, hogy egykor hatalmasnak kell lenned.
Hunyad egyszerü grófja voltál bölcsődben, ma te vagy az ország legelső főura.
Tied három vármegye.
Árva, Liptó, Túróc, tied száz uradalom, ezer faluval s Troppautól Ratiborig nyolcszoros hercegként parancsolsz anyai Sziléziádban.
Tied ma Milano fejedelmi leánya, tudod -e miért?
CORVIN
Atyám, magadtól tán elküldesz idegenbe?
MÁTYÁS
Nem, az én fiam ne asszonyi főkötővel szerezzen koronát!
Itt maradsz hazádban...
CORVIN
Köszönöm óh atyám, hogy melletted maradhatok.
MÁTYÁS
Nem az a fő, hogy mellettem maradj, hanem az, hogy utánam te következzél!
Im nagyra jogosítlak én és még nagyobbra kötelezlek.
A házassági szerződés szerint cseh és bosnyák király leszen belőled és Ausztria hercege...
CORVIN
Atyám!
(Féltérdre ereszkedik.)
MÁTYÁS
Vagy még ennél is több...
BORBÁLA
(Aggodalmasan.)
Uram, ne mondd ki e nagy szót!
MÁTYÁS
Királya Magyarországnak!
S az is leszesz, akarom én!
Mátyás lesz az, ki benned még egyszer trónt hódít,
(kezét Corvin fejére teszi)
te benned lesz Hunyadi-házam örökös.
BORBÁLA
Könyörgök óh uram...
MÁTYÁS
Kelj föl, hadd lássalak.
(Corvin fölkel.)
Szivedbe legdrágább kincsem teszem: hazám jövendőjét.
Megőrizd!
Im itt a kardom, az segítsen! vedd!
(Átadja kardját Corvinnak.)
CORVIN
Diadalhoz szokott e kard, majd hozzászoktat engem is!
HATODIK JELENET.
Előbbiek. Poki és Ugoletti megjelennek a Corvin szobájának ajtajában.
POKI
Felség!
MÁTYÁS
Mi az szolgám?
POKI
Ugoletti mester kéreti leckére János herceget.
UGOLETTI
Felséged kegyes engedelmével...
MÁTYÁS
Persze, - csak eredj fiam.
De ezután ne az elmélkedő bölcseket forgassátok, hanem inkább a hadi könyveket, azt a római Vegetiust, kiből atyád győzni tanult.
(Corvin, Poki, Ugoletti el.)
HETEDIK JELENET.
Mátyás, Borbála.
MÁTYÁS
(A távozó corvin után néz.)
Minek is vártam annyi ideig egy másik fiúra?
Hisz itt van, ő az, Jánosom, trónom örököse !
Borbála?
BORBÁLA
(Aggódva.)
Királyom, védd meg őt, ne feledd, hogy ha a te fiad is, a dicsőségé, mégis inkább az enyém ő, az én szerelmes szégyenemé.
MÁTYÁS
Ne féltsd Mátyás fiát!
Nemzetem nem fog megfeledkezni jótéteményeimről, hálás lesz irántam gyermekemben...
(Melléje ül és megragadja kezét.)
Borbála, ki hitte volna mindezt?
Édes emlékek töltenek el... jut -e még eszedbe?
A messze Morvában vertem a cseheket, mikor Isten világra küldte őt.
Nem lehettem a közeledben...
BORBÁLA
(Lehajtja fejét és úgy bólintgat.)
Emlékszem, óh, hogy vártalak uram...
MÁTYÁS
Csak hetek múlva térhettem meg, hogy diadalmas karokkal öleljelek téged...
Óh, de boldogok is voltunk a szép első időben!
BORBÁLA
Az első időben!...
Szép volt.
De akkor aztán jött...
MÁTYÁS
(Komoran.)
Igen, akkor aztán jött Beatrix, mert királynénak kellett jönnie!
BORBÁLA
(Ijedten.)
Uram, megbántottalak?
Óh, bocsáss meg...
MÁTYÁS
Nem bántottál meg Borbála, csak igazat mondtál.
Itt a perc, beszéljünk róla; hát igen, mikor legboldogabbak valánk, jött a királyné s nekem el kellett szakadnom tőled.
Hazám java, királyi kötelességem parancsolá, hogy hűtlenné legyek hozzád, igaz szerelmemhez.
Szegény Borbála, elhagytalak, óh mily kegyetlenül!...
De most ugyanaz a királyi kötelesség, mely egykor elszakított tőled, fiad által ime visszavezet hozzád, megtérít első és egyetlen szerelmemnek...
BORBÁLA
Királyom!
MÁTYÁS
Nevezz Mátyásodnak!
Szeress, mint egykor Boroszlóban, add ide mégegyszer első, legelső csókodat!...
(Megöleli.)
BORBÁLA
(Nyakába borúl.)
Mindenik első volt, mindenik első lesz...
MÁTYÁS
(Hévvel.)
Mint ifju szerelmes, örülök a magánynak veled; óh hidd, míg csak a király volt rabja Beatrixnak, az ember bennem, érzem, hű maradt te hozzád.
Mintha bűvös mámorból ocsudnám
(körülnéz)
, te oldod fel a megbabonázottat, itt nálad szívbeli tiszta érzeményekre éledek.
Jobbá leszek, Borbála, a te karjaidban...
BORBÁLA
Akkor régen szabad voltál, de most... most szerelmünk bűnös!
(Ijedten.)
Hitvesed a királyné...
MÁTYÁS
(Felkel, elkomorodik.)
Nevét se említsd!
Elszakadt a fonál közöttem és a királyné közt s nem bogozza azt össze többet semmiféle olasz cselszövény...
BORBÁLA
Egek, mi történt ?...
(Félénken.)
Mátyás, oly indulatosnak látszol.
MÁTYÁS
Hadd törjön hát ki belőlem...
A poklok démona ez az asszony, lelke sötét fenekére látok most...
Eh, hisz elfogtam a Beatrix egy levelét.
BORBÁLA
Ellenedre tett volna valamit?
MÁTYÁS
A legaljasabb ármánynyal bujtogatott Jánosunk házassága ellen Milanóban.
Hogy megundorodjék tőle a leány, lefestette sánta szörnyetegnek... az én fiamat!
BORBÁLA
(Megindultan.)
Sánta szörnyetegnek az én fiamat?
Te egyetlen drága kincsem, téged dobott meg sárral ?...
Miért?
Hah, a meddő asszony!
Mátyás, látod, tigrisnél veszedelmesebb annak az irigy dühe!
MÁTYÁS
(Haraggal.)
Jánosunk útjában van neki, hisz magának akarja biztosítani a trónt!
De kitöröm én az olasz ármány méregfogát!
Környezete, ezek a nápolyi kigyók, kiket udvaromban melengetek s kikben jóságom csak hizlalja a mérget...
Az a titkár Sanzio, aki nevemre okmányokat hamisított, jaj neki, pallos a fejére!
- -
BORBÁLA
(Csitítva.)
Mátyás, indulatod el ne ragadjon...
(Megragadja kezét, ránéz.)
Valahogy oly vért ne onts, amely a királyné palástját beszennyezné!
MÁTYÁS
Szennyes az már az árulástól.
Mit akarsz?
Rossz bakó az, aki kétszer sujt, gyönge király, aki kétszer itél.
BORBÁLA
Mátyás, félek tőled, könyörgök, óh kegyelmezz neki!
MÁTYÁS
Te kérsz kegyelmet a gaznak, te áldott lélek?
BORBÁLA
Im, Jánosunkra kérlek!
MÁTYÁS
Az ő nevére mért kivánsz ilyet?
Fiam.... boldog reményem én nekem!
Engednem kell, hisz ő vezetett vissza tehozzád.
(Megöleli Borbálát.)
No jó...
De Jánosunk, vajjon mit is csinál?
Menjünk, nézzük meg, hogy tanul -e szorgalommal.
(Derüsen Borbálára néz, aztán el a Corvin szobájába.)
NYOLCADIK JELENET.
Borbála egyedül. Aztán Beatrix, Sanzio, Antónia, Canano testőrök.
BORBÁLA
(Egyedül.)
Higyjek -e mégegyszer a boldogságban?
(Odamegy az oltár elé s letérdel.)
Boldogságos Szűz, védd meg Mátyást, óvjad Jánosunkat és kegyelmezz nekem is, szegény szolgálódnak.
(Buzgóan.)
Miatyánk, ki vagy a mennyekben...
(Beatrix jobbfelől a fenékből óvatosan belép; utána Sanzio, Antónia, Canano és testőrök.)
BEATRIX
(Halkan.)
Hol rejtezik a kis vipera?
(Körülnéz.)
SANZIO
(Súgva.)
Felséged siessen, a király minden percben itt lehet.
BEATRIX
(Meglátva Borbálát.)
Ahá!
Istent káromolja, ahelyett, hogy ördögéhez fohászkodnék!
BORBÁLA
(Imádkozik.)
... és bocsáss meg az ellenünk vétkezőknek...
Ámen.
(Fölkél, meglátva Beatrixot s a testőröket, elképedve támaszkodik az imádkozó padhoz.)
Felséges királyné!...
Egek, mit akartok?
BEATRIX
(Borbálára támad.)
Hogy mit akarok?
Még kérded?
Te, te... kire nincsen szó, ami elég aljas legyen, te névtelen senki!...
BORBÁLA
(Kiegyenesedve.)
Névtelen senki lehetek, nem vagyok sem hitves, sem királyné, de...
BEATRIX
Gyalázatod sarából meg föl mered vetni a fejed?
Leányfejjel főkötőt mersz hordani, te... fattyuanyja!
BORBÁLA
(Fölsikolt.)
Az vagyok!...
De ki a király egyetlen fiának az anyja, én -e, vagy te?
Hol a te fiad?
Én bűnhődjek azért, hogy király és ország csalódtak benned?
BEATRIX
Tüzes vassal tépjétek ki nyelvét!
Meddő vagyok?
Eltaláltad, - hát hisz épp ezért jöttem ide, bűnös rejtekedbe!
Te család-, udvar- és országháborító kígyó, neked akarok a fejedre taposni!
(Dühödten.)
Utána jártam ördöngős fondorlataidnak, kuruzsló boszorkány vagy, törvény elé veled, fogjátok meg!
(Cananótól egy pergament tekercset vesz át.)
BORBÁLA
A mindenható Istenre, ártatlan vagyok!
KILENCEDIK JELENET.
Mátyás, Poki, Corvin, Ugoletti, előbbiek.
MÁTYÁS
(Benyit Corvin szobájából.)
Borbála sikoltott!...
(Indulatosan rohan előre, megáll Beatrix és Borbála közt.)
A szent feszületre, mi lesz itt?
TESTŐRÖK
A király!
(Eleresztik Borbálát és ijedten hátrálnak.)
BORBÁLA
(Mátyás lábaihoz borul.)
Uram, védj meg!
SANZIO
(Félre.)
Hohó, kellemetlen meglepetés!
Nem maradok az oroszlán barlangjában, mert széttép.
(Mátyás elől bujva, Antóniával hátra sompolyog.)
CORVIN
(Borbála mellé térdel.)
Anyám, te jó anyám...
MÁTYÁS
Halljam tehát, mi történik itt?
(Beatrixhoz.)
BEATRIX
Igazságszolgáltatás!...
Törvény elé azzal a kuruzsló boszorkánynyal, máglyára vele!
BORBÁLA
Uram, halld meg, mivel vádolnak, itélj énfelettem!
(Testőrök el.)
MÁTYÁS
Nyugodj meg, itt vagyok én.
BEATRIX
Persze, meleg fekhelyre búvik a szende vipera, a királyi palást alá!
MÁTYÁS
Micsoda merény?
Ki meri bántani az én fiamnak az anyját?
(Beatrixhoz.)
Királyné, mi hozott ide?
BEATRIX
Hitvesi kötelességem, felség!
Bocsáss meg, ha zavartalak...
(Mélyen meghajlik.)
Oh nem panaszkodhatol, először teszem be a lábam a... szeretőd házába.
MÁTYÁS
Asszony!
BEATRIX
Kiutasítasz?
Akkor is csak a törvény elé utasíthatsz s ott a te nevedben fogják eltörni a pálcát e boszorkány felett.
Itt a bécsi egyetem doktorainak itélete, hajtsd végre!
(Mátyás elveszi a pergamentet.)
BORBÁLA
Isten, ki ártatlan lelkembe látsz...
MÁTYÁS
Belátok én is, és itt e földön én vagyok az első bíró, a király!
Hazug ármány,
(eltépi és lábaihoz veti a pergamentet)
mit ez ártatlan asszony ellen koholt az irigy gyülölet!
(Beatrixhoz.)
Hát távollétemben így készítettél szégyen-halált a János herceg anyjának?
BEATRIX
(Meghajlik.)
Távollétedben csak az igazságot szolgáltam, uram király!
MÁTYÁS
Az igazságot?
Hát legyen is igazság, én parancsolom!
A mért ártatlanul vádolád ez asszonyt, bocsánatát kérd most!
BORBÁLA
Minden szentekre uram, kimélj meg!...
BEATRIX
(Büszkén.)
Király, két korona van a fejemen, a nápolyi, meg a magyar s a szégyen porába találnak hullani, ha makacs nyakam hajlik!
MÁTYÁS
Ha csak a korona gőgje bánt,
(odalép Beatrixhoz, s leveszi fejről házi koronáját)
így ni, most csak asszony vagy, kövesd meg a hamisan vádolt másik asszonyt!
Parancsolom!
BEATRIX
(Magában küzd, végre a földön térdelő Borbálához megy. Halkan.)
Sajnálom.
(Félre.)
Meghalsz ezért!
MÁTYÁS
(Visszateszi a koronát Beatrix fejére.)
És most királyné vagy ismét és nem itt, hanem a palotában van helyed!
BEATRIX
(Meghajolva.)
A te oldaladon felség, ott a helyem mindig.
(Ugoletti, Corvin és Poki felsegítik Borbálát.)
MÁTYÁS
Velem jösz tehát.
(Kezét nyujtva Beatrixnak, menet közben Borbálára néz.)
A király békéje veletek!
(Mind el, ünnepélyesen. Sanzio, Antónia és Canano ünnepélyesen meghajolnak Borbála előtt.)
BORBÁLA
(Utánuk kiált.)
Királyné, ártatlan vagyok, de azért mégis bocsáss meg nekem... a fiamért!...
(Ugoletti és Corvin karjaiból a lócára hanyatlik.)
- Függöny. -
- Email: dh.elte.hu@gmail.com
- Cím: 1088 Budapest Múzeum krt. 6-8
Copyrights © 2020 All Rights Reserved, Powered by ELTE