Digitális Bölcsészet Tanszék – Eötvös Loránd Tudományegyetem

Kérlek, Párménió, ne szűnjünk ezen dolgokról beszélleni; hid ' -el, akármit vélj felőliem, nagy kedvem van hozzájok; — és igaz, hogy az emberi társaság Egyiptomban láttatik e' föld golyóbissán kezdődni.

Minek előtte az emberek annyi mesterségeket nem tudhattak, a' leg-melegeb' tartományokra kelletett nékik magokat vonni, hogy élhessenek.

El-fogja elménket a' mélly tsudálkozás és szomorú halgatás, ha a' földne

Kéttség kivül, a' sok egymással szüntelen ellenkező változások, vérengezések, bálványozások, vakságok, tévelygések, azokbúl szár- mazott veszedelmek, gondolkodásba ejtik az embert.

Ha tekinti az nemzeteknek kezdetit, és eddig le-jön rajtok, hol mi most élünk, mennyi változott szokás, törvény, vallás, erkölts- -

No, hallották-é kendtek? meg-indúlt már a' Török Persák felé; bezzeg majd lész dolog; ugyan lehetne ott Török lovakat kapni.

Halgassék bátsikám, újságot akar Párménió beszélni; bezzeg ezek még az újságok, hallgassuk tsak.

— De hiszem tudom én, hogy kedves Sógor uram tudja az a' féléket

Mind a' régi dolgokról fogunk újságolni.

De hiszem hát nem újság a ', kentek hummi Históriárúl beszélnek talám, már abba magam is, annyiba a' mennyibe, tsak jártas vagyok; hiszem a' hol meg-tévednek kentek, vagy eszekbe nem jut, szóllok én majd; tsak beszéljenek kentek, halgatom én.

Nézd9 az Egyiptziaiak történeteit, az özön víz után, Ufférius száma szerint, már 1656ik esztendőben világ teremtése után birodalom vólt.

De ennek a' szaporodásnak özön víz után kellett lenni, mondatik, Khámbul.

Kéttség kívül; — Manethon, Egyiptziai iró sokat mesél ugyan, de tsak tévelygéseket hint; az Egyiptziai mesék bizonyítani akarják, hogy húsz ezer esztendeig volt Egyiptom a' fél Istenek, 's Királyok

Úgy van, és valaki jósággal uralkodott rajtok, halála után, mint Istent imádták

Menes, vagy Meszraim volt első Királjok, de e' nem vált Istenekké.

De az utánna következendő igen is.

Minekutánna Egyiptom három Királyságra oszlott, volt felső Egyiptziában egy Fejede-lem — meg felejtettem a' nevét — Pontyi bátyám, hogy hívták tsak?

Mite? mit beszél kend ötsém uram?

Hogy hívták felső Egyiptomban a' legelső Királyt, kit népe, halála után, Istenné tett, s' tisztelt

S' a' felső Egyiptomi Királyt kérdezi kend? mert alsó Egyiptom14 is volt ám.

De meg-állyék kend, mert sok Királlyok voltak osztán, s' erre kell kenteknek vigyázni.

Jól van, jól, hiszem reá vigyázunk16 mi arra , 17 tsak ezt nevezze kend.

Mingyárt — eb ugatta, ki volt tsak nó, hiszem a' nyelvemen forog a' neve, még ollyan rendes neve van pedeg — öm, hiszem ki-esék a' fejembül egyszerre.

Athotisz talám, a' kit osztán halála után Annubisz név alatt egy kutyának formájában imádtak.

Az, az, inspetzié, a' la, mind a" nyelvemen forgott.

— No tsak beszéljenek kentek, már20 én majd hallgatom.

Ugyan ezen Áthotisz vétette volt szokásba népe közt a' környül metélkedést20/a — Mennyi bálványozást , 21 háborút el-követett osztán a' nép, melynek a' külső dolgokban még-is józan, helyes, és igaz törvényei lehettek — Kleopátra mulik-el benne utoljára, ki keresztyénséget még nem esmért.

Osztán Róma alá esett egyiptom?

Igen is; de Omár, Szaladin, és Szélim vitézségei által Törökök alá jött, s' most is ő alattok nyög.

Hát Farahó Király hun van, ha Egyiptomrúl beszélnek kentek '? hát a' sok S' idó nép? hiszen mind egy tseppiget ott voltak azok a' sok népség; osztán Farahó hogy nem juta kenteknek eszekbe?

Ehol, ha eszünkbe nem juttatná; az igaz, illyen nevezetes dolgokat elfelejteni, no!

Az Assiriai birodalmat egy királynak alatsony bulyasága, s' egy fő hadi vezérnek az által lett meg-sértetődése három felé szakasztja.

Lásd, a' nemzetek sorsa miilyen vólt: Arbatzes Szardanapálusegyszer ágyassai közt22 találja hivalkodni, megútálja, trónusárúi le veri, s' birodalmát három részre szakasztja.

Jól tudom, Sénakérib vólt a ', jól jut eszembe.

Nézzük a' Görögöket: Dráko, Szolon, Likurgus, Akhilles, Témistokles, többekkel Nagy Sándor haláláig mit nem követnek el.

Nézzed osztan Rómát, Rómulustól fogva Theódósiúsig, vér, fegyver, tűz, halál bontották a' földet.

Ollyannak látod a' világot, mint a' szélvészektül fel-háborodott tengert.

Nem emlékezem továb ', kit tartanak Görög ország első szerzőjének.

— Pontyi bátyám, ki vólt tsak?

Mite? mit kérdez kend ötsém uram?

Nem tudom ki vólt első Fejedelem Görög országban.

Öm, be gyermekségen töri kend a' fejét; hiszem ott van Párménió kedves sogor uram , 26 meg27-mondja, ne búsúljék kend rajta, ha engem nem fáraszt-is kend vélle, nem győznék én kendnek örökké felelni.

Igaz, igaz — Tzekrops, Egyiptomi polgár, mondatik Athénás városát kezdeni, ezer nyóltz száz két esztendővel Kristus Urunk előtt.

Kranausz következett utánna, első Görög Fejedelem, ki alatt a' Deukálion özönvize történt.

Jól mondja kedves sogor uram, látom jól emlékezik azokra a' régi dolgokra, úgy van mind, hiszem úgy emlékezem rá, mintha tsak tegnap előtt esett vólna.

Régen kereslek Párménió, igen szükséges beszédem van veled, el-kerülhetetlenül kel véled magánoson beszéllenem.

Mimódon találtatna a' te játékaid közt részemrül ollyan elkerülhetetlen szükség?

Mitsoda ragyogó szépség ez!

Mely mindazon által Titziusnak nem ragyog.

Láttam Bereniszt a' szivedet, személjeddel meg-telve, szerentséjére, tsendesen mosolyogni, mozdúlásaiban lankadást mutatni, 's szerelmedben édes el-bádjadások közt pihegni

Ah! édes természet, ditsösség örökre annak, ki teremtett!

Eb az inge Persákja, ugyan rajta van, szeretem, majd meglátom, hogy találja fel magát.

Mit beszél Pontyi magában?

A' törököket vitatja a' Persákkal a' Nilus partján.

Még egy jutott eszembe, mindjárt végire járok,

Né, né, el mégyen Pontyi magában beszélve; most bizonyoson újságot venni megyen, mert ö az újságot-is vásárrúl hordatja, mint a' sáfrányt; elment, nem is butsuzott.

No, mit akarsz hát velem bészélleni te kis pillangó lepke?

Ah! azon sóhajtok, kedves nehezen repülő, s' mindég magánosságban gunnyasztó sas bátyám, hogy életedet szerentsésebbé mi módon tehetném

Haljuk hát e' sóhajtásaidnak el-törlésekre fel-talált eszközeidet.

Azok tsak egy személyből állanak.

Titziusnak van egy testvére, Szidalisznak nevezik; ollyan szép, mint a' ki-derült tavaszi nap: magas homloka a' nemes erköltsöknek méltóságát s' királyi székit mutatja; szemeinek mélységébül okosság tetszik-ki, mellyeknek külső tüzei szelíd érzékenységeket mutatnak; hó szin bürire fekete szemöldökeit a' mosolygó természet gyenge úllyaival rántotta két részre; fel emelkedett meljének fejérsége minden kék eretskét meg-mutat, s' a' lehellések alatt, tsendesen dagadoz; teste, dereka, válla, súgár termetének lehető tökélletességét mutatják; állásában olly, mint a tzédrus, járásában hasonlít a kevély szarvashoz; tekintetiben ifjúság, okosság, szelídség, nyájjasság, mély gondolkodás, fájdalom, édesség egyszerre mutatják magokat; ifjú szépségének oly méltósága van, mint valamely magasra fel-nyúlt egyes ág tetején ki-nyilt rósának, hol a' kellemetes elevenségek gyenge piros, és fejér szinnel festik magokat, s' a' levelekbe ütköző zéfirusokat édes lengedezések közt tsokolgatják — és gondold, mind ezen tulajdonságokkal-is miijen szerentsétlen, mivel nemetek közzül senkit nem szerethet

Mitsoda le-rajzolása az eleven természetnek!

El-ragadja a' szivet.

De miért nem szeret senkit?

Azért, azt mondja, hogy ti férjfiaka tsak szerentséjét imádjátok, haszontalanok, hizelkedők vagytok, öltözetben, gazdagságban keresitek ditsóségeteket, és nem annyira hivségbül, baráttságbúl, józan erköltsbül, mint tsak búlyaságbúl szerettek; ifjúságtokban a' nagy dolgokat meg-vetitek; nyargalóztok, osztán, ha korosodtok, akkor kezditek nagy nemeteknek erköltseit követni.

Ö tehát még elég böltsességű ifjat, kedve szerint, nem találván, meg-vetett benneteket, szánakozik ifjúságotoknak bolondságain, és magánosságának áldozza fel-magát.

— Én ezt látván, azt gondolom, hogy ketten öszve jöhetnének a' világot szidalmazni 's egymást szeretni.

Néked sem kell egy leány-is; ő hasonlóul egy ifjú legényt sem szenyvedhet; együvé illenétek egymásnak okaitokat, ha veszekedveis, meg-beszélleni.

Te jádzol most velem, és mesét beszélsz, mit magad sem hiszel.

Hatalmas, hatfarkas!

Titzius, szólj kérlek, ha nem igazat mondok-é?

A' tagadhatatlan, hogy Szidalisznak még eddig mindég ollyan természeti tulajdonságai vágynak; eleget fáradt érette az édes anyám, hogy valakinek szeretettre hozhatná, de szive lágyúlásra nem jöhet; nagy kevélysége van erköltsének, és mindenben okos, nemes lévén, abban van leg-nagyob' hibája, és értetlensége, hogy ollyan tárgyat akar keresni magának, mellyet talám férjfi nemünk- ben fel-találni sem lehet; ugyan azért a' társaságokatmeg-unván, tsak magába él, sóhajt és panaszol.

Az illy erköltsök tsudálkozást és tiszteletet okoznak a' szivbe.

Soha nem ismértem még illy tulajdonságú természetet,

. Táboroznak már a' törökök.

No, jön Pontyi, gyérünk-el hamar, majd itt lép.

Hát édes leányom, mibe határoztad már meg magadat? unalmadra van e még az ifijúság? és nem érezhet é a' szived erántok semmi hajlandóságot?

Ne gondolja édes asszony anyám, hogy bennem a' természet hibázott vólna, és hajlandóságot férjfiakhoz nem éreznék

De hát mi okon kerülöd társaságokat, és miért nem adsz soha egy kérődnek is jó választ?

Mert nem ólján, a' miijét kívánnék.

Ne úgy mond, hanem a' te fejed nem ólján, mint a' másoké, s' a' miijennek kellene lenni.

Te is rendesen szóllasz — hát azt gondolod, hogy a' kit természet szerint szeretnék, elégséges lehetnék annak-is meg-vetésére? nem esmered a' természetet, ha így vélekedsz.

Miért nem veted hát te meg Bereniszt? próbáld-meg útálni.

Mitsoda mondás a ', próbáld - meg - útálni; osztán mi szükség volt most éppen ezt a' példáta elő hozni asszonyom anyám előtt?

Én azt mondom, hogy sem egész ember nem volnék, sem egész józan okoskodásom nem lehetne, ha egy leányt sem lelnék a' világon, kit szerethessek.

Ez annyit tészen, hogy tehát nékem egész eszem nintsen könnyű meg-érteni.

Nékem a' nem egész ésszel úgy tetszik, hogy ez az okoskodás most részedrül nem éppen egész volt: és annyival inkáb' mivel oly dologban Ítélsz, vagy vádolsz, melyben senki a' maga szivén nem uralkodhatik

Ne magyarázz ólján hamar, és ne indúlj-meg mindjárt; azt tsak nem kivánhatod, hogy érzékenységednek kényességét imádjam, mert az igaz, s' az egész világ tudja, hogy e' részben tsudállatos vagy.

Nem tsudállatosab' nállad; te az örjülésig szeretsz, én pedig nem; mond-meg meljikünk tsudállatosabb?

No, elég már, ne osztozzatok; én nem bánom, ha parantsol az Isten valakit, kiben szived meg nyugodjon, legyen; ha senki nem lész tseleked' édes leányom, a' mi tetszik, én nem kénszeritlek.

Ne keseregjen asszony anyám én miattam, gondomat fogja nékem az Isten viselni; eleget szenyvedek úgy is, mert valahányszor meg-látom kedves asszony anyámat, annyiszor borítják-el szívemet könyhullatásaim, mivel tudom, búban él miattam.

Erőltetem magamat éjjel nappal, hogy kedvének eleget tehessek; mert inkáb' keserű nékem a' kedves asszony-anyám kedvetlensége, mint akármely nyomorúságom; de hogy öljem-meg magamat azzal, a' kit útálok? s' hogy sóhajtson osztán le-veretettett szívem a' leg-job édes anya ellen, ki oly nyomorúságomra akaratjával kényszeritett ?

Hiszem én most tsak magamban szenyvedek, nem panaszlok senkire — Isten látogatása, vagy áldása e' természet rajtam, de ha parantsolja édes asszony anyám, én el-menek akárkihez, a' ki - leg - elősször kéret; inkáb légyek én holtig szerentsétlen, mint kedves asszony anyám' rajtam keseregjen, s' ólján édes anyának kedvetlenségét lássam ellenem, ki azt érdemli töllem, hogy lábainak helyeit tsókoljam.

Halgass már, halgass, az Istenért kérlek

. Szerelmes gyermekem, öszve szaggatod a' szivemet, nem erőltetlek, de hogy erőltetlek, ne menny ha nem tetszik — Az Isten gondot visel róllad édes gyermekem, nem hagyja jutalom nélkül jó erköltsödet, s' illy hozzám való nagy engedelmességedet.

— Hogy kénszerítnélek?

Nem vagyok én kegyetlen anya; hogy venném a lelkemre , szerentsétlenségedet? nem szálhatnék soha nyugodalommal a koporsómba.

Ne törődjön kedves asszony anyám, ne keserittse magát.

Gyere édes leányom hozzám, ne busúlj, gyere,

Szegény Kopernikus, hálálták néki okoskodásait, mint Deskártnak.

Az okosok és nagy vitézek örökké üldöztettek.

Ez a' Lokk-is tsak a" sok kéttséget tsinálja; nagy Filosófus, de sokkal nyilvábban beszél nálla Robinét, ki annyi idővel utánna ir; hanem mi haszna?

Robinét is azzal a' mélly ésszel tsak természetben okoskodik.

. — Rendes kérdések — Euripides, Szofokles voltaké a' Görögöknél idejekre nézve nagyob' Poéták, vagy Raszin, Cornélius a' Frantziáknál? olvas megint magában — Bakkó, Riselliö Kolbert — meljik vólt nagyob' ember?

— azt tartom az emberek közt nehéz nagy különbségeket tenni.

A' Királyi tanátsosoknak keserves és tsudállatos sorsok van.

— öhö, ezek a' vitézek: Eugénius, Türen, Málborug, Montékukuli.

— Nagy emberek.

— Hunyadi egyiknél sem vólt kissebb.

Akár filósófusokat, akár vitézeket vagy tanátsosokat nézzen valaki, tsak azt látja, hogy egy ember itt e' földön magában kevés portéka.

Mentül továb tanulok, olvasok, annál inkáb' látom, hogy semmit sem tudok, és semmit a' tsupa természetben meg-nem foghatok.

Az úrnak, mint sejtem, szerentsétlen tanulása van.

Engedelmet kérek azonban, hogy leg-első tiszteletemet, mellyet személjéhez mutatni szerentsém esett, illy kedvetlen szókkal kellett előznöm.

Asszonyom, engem szabad tudatlannak mondani, soha azért meg nem haragszom, mert semmit ennél igazabbat nem lehet róllam s' nememrül mondani.

Meg botsáss Uram; ha te férjfiúi nemedrül, melj nálunk sokkal méljeb' értelemmel ditsekszik, igy ítélsz, mit tarthatsz a' mi gyenge asszonyi nemünkrül?

Tsak annyit, a' mennyit róllunk.

Ti röviden szoktátok azt ki mondani, a' mit mi hosszan nyújtunk; de ti is tsak azt érezitek, gondoljátok kitsiny formában, a' mit mi nagyban, és mindenben hasonlóul nemesek, vagy gyengék vagytok, mint mi.

Uram, te az én nememhez nagyon láttatol hajolni, talám érzessz?

Az az, talám szeretek? szeretném, ha szerethetnék.

Hamar felelsz.

— Tehát, a' mint én nemetekben senkit nem szerethetek, te is hasonlóúl nememben kivánsz szeretni, és érdemeink tsekélysége miatt nem teheted.

Én ugyan részemről vádat ellened nem teszek, maradj szeretet nélkül, s' élly tsendesen; én a' nélkül élek, s' a' nélkül is halok-meg.

Kár volna Uram részedrül, és ezen szomorú fel-tételnek, személjedet tekintvén, éppen nem látom okát.

Pedig ugyan tsak személjem okozza, és jószágom.

Ti mindnyájan oljanok vagytok, hogy ha gazdag ifjat hallotok, még nem is látjátok, már temjényeztek néki; ha szépet találtok, belső érdemeire nem tekintvén, tsak testéért szeretitek, mig nállánál szebbet nem leltek, s' ezt meg-nem unnyátok.

Én magamért akarok szerettetni, s' azt kívánnám, hogy sem gazdag sem ép nem vólnék.

Uram, ifjú legények azok inkáb; kik a' gazdag leányt még oda haza magokban meg-szeretik, és előtte a' porban mászkálnak; és ha hozzátok való hidegségemnek okát keresem, azt kell mondanom, mit most tölled ebben a' szempillantásban halottam.

Azt kívánnám. hogy lelhetnék férjfiúi nemedben oljat, ki nem termetem, pénzem, hanem erköltseimet szeretné; de —

Tehát te asszonyom magánosságban élsz, és nem remélled, hogy hozzád hasonló érdemű ifjat közöttünk találhass.

Eleven példát kívánok leg-aláb ', mit nehezen reméllek.

Mitsoda gyalázatos meg-vettetésünkre szolgál e' kevély vélekedés!

Uram te hasonlóul vélekedsz, és hasonlóúl gyalázod nemünket, melynek betsületit, hogy előtted védelmezhessem, megmutatom néked, sem személjedet, sem gazdagságodat bálványozni nem fogom, pedig, úgy, hogy más sem lész rajtad kívül kedvemben.

Tehát ne légyen néked-is asszonyom terhedre, ha bennem hasonlóúl ölj ifjat fogsz látni, kit személjed, pénzed, soha kérőddé nem tészen, és férjfiúi nemén tégedet győzedelmeskedni nem hagy.

Mitsoda kevélysége ez a tanult erköltsöknek!

Soha nem láttam kedvemre szeb' tekintetű és nemesebb' termetű férjfiat

Ez rendes asszonyom, hogy magadat nem láthatod, ki az akarsz lenni, a' mi én valósággal vagyok,

. Nem találtam még illyen teremtést; szebb Vénusnál, és ha erköltsei is igazak —

Mit? és gondolja az Úr, hogy nékem erőltetéssel esne személjét nem bálványozni? nem vagyok irigy, meg-vallom szép férjfi; de én nem tsupa szépséget nézek.

Távol légyen asszonyom; sokkal okosabbnak ismérlek, mint elégséges gyenge lehetnél a' haszontalan bálványozásra.

Tehát tiszteletem az Úrnál haszontalan bálványozás volna? nem fogok haszontalankodni.

Kár-is volna olj szépségnek híjába szeretni.

Az úrnál azért híjába szeretnék? az Úr nagyon magyaráz.

Arra nem esküszöm meg; a' természet szabad, és néked asszonyom, látom, kitsiny asszonyi makattsággal, nagy tulajdonságaid vannak; ne légyek reájok érdemes.

Fájlalom Uram, ha tulajdonságaimat ditsérvén, reájok magadat még is érdemtelennek lenni ismered.

Hagyjuk-el asszonyom, én igazán szóllok, hogy tisztelőd nem lehetnék.

Engek a' természet szomorúan szült; a' magánosság, tanulás lég nagyob' kívánságom; szeretem ember társaimat, örülök, ha másokat gyönyörködni látok, sorsomat pedig magánosságomban panaszlom; kedvetlen húmorom okozza, hogy vélle asszonyi nemedből senkit szerentséssé tenni nem akarok, mellyet hogy ifjú leánynak szeretni lehetne, nem hihetem.

Hagyj engem asszonyom magánosságomban, s' menj, hidj nékem, a' világba magadat múlatni, mert a szüntelen való egység magában szomorúbb, a' kettős bajnál.

Én kívánnám, hogy vigadhatnék; de a szív gyönyörűségében erőszakot nem szenyved.

Ha emberi szeretet van benned, sajnálkozz szerentsétlenségemen, s' kerüljed sorsomat.

Igaz szolgád,

Uram, meg kel ismérni ajakidon a' sóhajtó természetnek szavait.

Beszédednek igazságán nem kételkedvén, emberi szívem mellyel magánosságomban ditsekedhetem, szomorú sorsodat fájlalja; és noha e' részben egyenlő szerentsétlen vagyok, még-is nem kívánom, hogy ezentúl hozzám hasonló légy.

Ne tanátsold nékem a' világkarjaira való elragadtatást; tudod hogy ez a' játék piatz nékünk sokkal töb' veszedelmes kősziklákat mutat, mint tinéktek.

Te férjfiúi szabadságoddal, s' hatalmaddal szerentsédet, nyugodalmat inkáb' védelmezheted; de engem mi szabadítana, ha szerentsétlen rabság alá ejteném magamat?

Meg-engedj azonban, ha személjem és erköltseim tetszésedre nem lehettek; ölj személjel voltál úgy is, kinek gyengesége károdra, s' erköltse gyönyörűségedre nem lehet.

Igaz szolgálód.

Asszonyom, meg-illetődésre hozatom sorsod által; nem tudom, kár, kivel van szerentsém.

Aha, Párménió, be régen kereslek.

Párménió ez? mitsoda reszkető változás!

Szidalisz, itt vagy? mitsoda történet ez?

Párménió, Szidalisz edjütt.

Reménytelen történet — igaz; hagyd-el; honnan jössz?

— vagy nem szólhatok most veled — Isten hozzád,

Hová? hová, oly nagy siettséggel a'jó alkalmatosságbúi?