Digitális Bölcsészet Tanszék – Eötvös Loránd Tudományegyetem
Tóth Ede
A falu rossza
Keletkezés ideje
1874
Felvonás
3
Jelenet
53
Megszólalás
1275
Mondat/Sor
2116
Szó
13929
MÁSODIK FELVONÁS
Egy évvel később.
Utca a faluban. - A szín közepén a háttérben hosszában nyúló ház, középbejárattal, kétoldalt ablakok, a háztetőből póznára fűzött korcsmacégér lóg ki, s a bal oldali ablakokból halvány világosság dereng. Jobbra a Feledi házának eleje, a már használt kerítéssel és kapuval. Balra szemben vele parasztház, előtte nagy ágas-bogas ákácfa, alatta a ház és a fa közt jó nagy fatörzs, amire fel lehet állni. - A színpad homályos; reggeli szürkületet jelez. - A függöny felgördültekor erős cigányzene hallik, illetőleg egy csárdás vége - a korcsma belsejéből
ELSŐ JELENET
Boriska, lassan kinyitja a kiskaput, s az utcán körülnéz.
BORISKA.
Senki! még az egész falu alszik!
Óvatosan behúzza maga után az ajtót.
Istenem! csak senki észre ne venne, mert megölne a szégyen...
Jaj, talán rosszat is teszek, mert úgy reszket minden tagom, mintha a hideg rázna!...
Ó, bizonyosan csúnya dolog, s az apám megölne - ha megtudná!
De hát tehetek -e róla?
Egész éjjel nem aludtam; tudtam, hogy ő mulat itt, mondta Jóska; de azt is mondta, hogy ma hajnalban búcsút mond a falunak örökre!...
Én tehát föltettem magamban, hogy korán fölkelek, meglesem, mikor indul, s ha módját ejthetem, beszélek vele...
Vajon nem ment -e még el ?...
.A korcsma felé néz. Jaj, ha mernék?... Körülnéz. Megpróbálom! Mosolyogva a közönség felé néz, s ujjával csendre fenyegetve, lábujjhegyen a világított korcsma ablakához lopózik.
SÁNDOR
a korcsmában dalt kezd, az első sor után a cigányok is belevágnak.
Zápor esik a határon,
Lesz szeretőm kettő-három,
Ragyogó csillagom !
De mind a hármat megcsalom
Engem is megcsalt egyszer a...
Abbahagyja, nem tetsző hangon a zenészekre értve.
Csitt!
Akkor cincogj, ha parancsolom!...
A zene elhallgat.
BORISKA
az ablaknál leskelődve.
Ott ül, az asztalra könyökölve... milyen sápadt!...
Bizonyosan sokat búsult az alatt az egy esztendő alatt... de így még sokkal szebb!...
GONOSZ
kívül.
Éjfél után óra három,
Még én a falut bejárom!
Ha nem alszom, az én károm
Éjfél után óra három!
BORISKA
elugrik az ablaktól.
Szent isten! a bakter! végem van!
Indul a kapu felé.
MÁSODIK JELENET
Gonosz, Boriska.
GONOSZ
legelől a bal oldali ház mellől lép fel - foltos, kopott szűrben, egyik keze kidugva a szűr ujján, másikon egy jó nagy füles kosárban szőlő. Keresztül akar menni a korcsma felé, s Boriskával találkozik, mindkettő megijed.
Ki vagy?
BORISKA.
Én vagyok, Pista bácsi!
GONOSZ
megijedve.
Te?... hát hol jársz ilyenkor?
BORISKA
zavarral.
Hát... hát...
Hirtelen.
A tehenet hajtottam ki.
GONOSZ.
Az se igaz, húgom - de hát hadd legyen!
BORISKA
magában.
Jaj! megvert az isten, mert hazudtam!
Fenn, remegő hangon - gyorsan.
Édes lelkem, egyetlen Pista bácsi, ne mondja meg az apámnak, hogy most itt látott... megszolgálom valamivel, csak ne faggasson most!
Gyorsan befut a házba.
GONOSZ
utána néz.
Ejha! ezzel is többet tudok.
No lám! a kis ártatlan Boriska!!
Fejét csóválja.
SÁNDOR
a korcsmában, mint előbb.
Megért már a gohér szőlő,
Mégis legjobb egy szerető,
Ragyogó csillagom... Ragyogó csillagom!
GONOSZ
Sándorra értve.
Mégis itt vagy? hogy vesztél volna ott, ahonnan jöttél!
Nem is tudom; mért ereszti haza a vármegye az ilyet? mikor csak a becsületes emberek hátrányára vannak!
És még a szőlőről is nótázik a duhaj! mintha nem tudná, hogy ki van dobolva, hogy aki csak egy fillenget is levesz vagy elád - szüret előtt - hát öt pengő forintig büntettetik, vagy pedig két hétig áristomot ül.
Magam doboltatom ki, így legalább jobban vásik a foga mindenkinek a szőlőre!
Különösen ennek a Makkhetesnének, ennek mindenből legelőször kell, ami megérik!
Hát csak megszánom szegényt - hogy le ne tegye a Péterkét - és ilyenkor; mikor négy órakor kiáltom ki a hármat, a kettőt pedig egy órakor, hát kikerülök a hegyre a kedvéért!
Cserebogár Jóska, a pásztor jó kenyeres társam, együtt iskoláztunk, együtt suhanckodtunk, hát most is együtt pásztorkodunk; ő a mezőn, én pedig a faluban, de van is ám becsület!
A korcsmában zene szól.
SÁNDOR
kiált.
Száz icce bort a javából ide!!
GONOSZ.
Ejnye, de beléd ütött a hajrá!
Vajon honnan telik?
Még utóbb rám virrad miatta.
Hogy jussak be no?
Indul.
HARMADIK JELENET
Finum Rózsi, a háttérből jön, találkozik Gonosszal. Volt.
GONOSZ.
Ki az?
RÓZSI.
Én vagyok, Pista bácsi!
Nem győztem már ezt a Sándort várni, pedig úgy megígértettem vele, hogy hozzám jöjjön, s olyan pompás vacsorát készítettem, hogy a püspök is megnyalta volna utána a száját - és még csak arra se konyított!
GONOSZ.
Úgy, úgy, vidd haza, ne csúfoskodjék mindjárt az első napon.
RÓZSI.
Jaj, hiszen ha oda jönne... de...
GONOSZ.
Hát hová is menne? ha egyszer te vagy az... izéje...
RÓZSI.
Mije ?...
GONOSZ.
Hát az izéje; no, vagy a felesége - ha úgy jobban tetszik!
RÓZSI.
Mit mondott kend?
GONOSZ.
Azt beszélték a faluban, hogy...
RÓZSI
belevág.
Nem is tud az a falu egyebet, mint mirajtunk rágódni!
Különben bár úgy volna; de most az egyszer ez a hír nagyon suta volt.
De ha az isten úgy akarja, mint én, igaza lesz a falunak!
A korcsma felé tekint.
Pista bácsi, eszemadta lelkem, menjen, és szólítsa ki, én magam restellem...
GONOSZ.
Nem tehetem, szívem...
RÓZSI.
Miért?
GONOSZ.
Más dolgom van.
RÓZSI.
Vajon mi?
Hamis mosollyal.
Talán azt a szőlőt kell valahová vinni?
Ne féljen, nem árulom el!
GONOSZ
magában.
Észrevette a gyilkos tekintetű!
RÓZSI.
Adja ide; majd tartom addig.
GONOSZ.
Dehogy tartod, hisz már rajtam is teher!
RÓZSI.
Éppen azért!
GONOSZ.
Nem adom!
SÁNDOR
a korcsmában fokozatos ittas tempóban.
Dal
Kipattan a búza szeme,
Vajon rózsám szeretsz -e te
Ragyogó csillagom!
Kacsintásod hejh szapora,
Hol emide, hol amoda.
Ragyogó csillagom!
RÓZSI.
Erre felelek - hátha kijön?
Dal
Ha kacsintok, ne nézz másra,
Ne adj okot kacsintásra,
Ragyogó csillagom!
A menyecske addig szeret,
Míg a szívére ölelhet,
Ragyogó csillagom!
SÁNDOR
a korcsma ablakát belülről fokosával kiüti, s kikiált.
Ki az, aki az én hangomon beszél?
RÓZSI
elugrott az ablaktól.
Az, eszemadta, aki hiába várta, s most is érte jött.
SÁNDOR.
Énutánam ne járjon senki - annyit mondok - mert rossz vége lesz!!
RÓZSI
fenyegetve az ablak felé.
No megállj! ezt nem felejtem el soha! ezért még meglakolsz.
GONOSZ.
Hát miért is koncsorogsz utána?
RÓZSI.
Ó, hát mit tehetek róla, ha olyan nagyon tetszik nekem?
GONOSZ.
Úgy hát érd be azzal!
RÓZSI
felpattan.
Pista bácsi! azt mondom, hogy...
GONOSZ.
Mit?
RÓZSI.
Hogy fogja be a száját, mert ha én kitátom, hát nem köszöni meg!
Ismeri már a természetem!
Indul, magában.
Jaj, ha most valakivel amúgy istenigazában összetűzhetnék, nem adnám egy vak lóért!
Elmegy arra, amerre jött.
GONOSZ
nevetve.
Ennek ugyan kijutott.
Meglátja, hogy nyílik a Feledi-udvar kapuja, az ákác mellé húzódik.
Megint jön valaki! már csakugyan itt veszek!
NEGYEDIK JELENET
Tercsi a kapuban.
TERCSI.
Ugyan hol lehet az az ember?
Tegnap este összezördült velem, amiatt a Göndör miatt, s azóta oda van.
Én nem tudom, hogy lehet valaki olyan borzasztó féltékeny, mint ez az én uram?
Nem szólhatok egy szót se senkiről, mert mindjárt gyanúba ejt!
Pedig én oly híven szeretem, hogy már hívebben szeretni sem lehet!
Már csak megnézem, hogy nem ő mulat -e a korcsmában? kitelik tőle olyankor minden.
A korcsma ablakához megy, s benéz.
GONOSZ
magában.
Ne te; ne! ez is a régi szeretőjét lesi?... furcsa, nagyon furcsa!
TERCSI
az ablaknál.
Az bizony Göndör Sándor!
Jaj, csak Lajossal össze ne keverednének!
SÁNDOR
bent a zenészekhez.
Készüljetek!!
TERCSI
elugrik.
Jaj, itt ne kapjon valahogy.
A ház felé indul.
GONOSZ.
Már csak ráköszöntöm a reggelt.
Tercsihez.
Jó reggelt, szép húgom!
TERCSI
rá se tekint.
Adjon isten!
El a házba.
GONOSZ.
Hm! még csak azt se mondja, hogy befellegzett!
Pedig ha az ura azt tudná, amit én!...
Na, de beviszem már ezt a szőlőt akármi úton, mert még utamba hoz az ördög valakit, s ha rám találják sütni, vége mindennek! se hivatal; se becsület, más szóval: se pénz, se posztó!
Indul a korcsma felé.
ÖTÖDIK JELENET
Sándor, első, második, harmadik, negyedik cigány és cimbalmos cimbalommal, Sándor kezében borosüveg borral.
SÁNDOR
Én vagyok a falurossza,
Csak engem ugat a kutya!
Más is van még a faluba,
Mégse ugatja a kutya!
Kútágasra szállott a sas!
Engem Rózsi ne csalogass!
Csalogatott engem más is,
Náladnál szebb virágszál is!
Lassú léptekkel jön ki a korcsmából, a zenészek utána, s amint Gonosz ki-ki akarja kerülni, hogy bejuthasson, mindig eleibe áll, s nem engedi
SÁNDOR.
Oda se a bajnak, Pesta! nem lesz ez mindig így!...
Igyék!
Kínálja.
GONOSZ.
Köszönöm, édes öcsém!
Utánanyúl.
SÁNDOR
megcsalja.
Majd...
Maga iszik.
GONOSZ.
Tedd bolonddá az apádat, ne engem!
Indul.
SÁNDOR
megfogja.
Halt!!...
GONOSZ.
Bocsáss, dolgom van!
SÁNDOR.
Csilaj, paraszt!...
Igyál...
Gonosz nem akar, Sándor erővel itatja. A cigányokhoz.
Hej, fiúk!
Ide sorba.
Int nekik, s felállítja őket a Feledi-ház eleibe úgy, hogy háttal állnak az ákácfához.
GONOSZ.
Jaj, csak a szőlő a nyakamon ne volna!
SÁNDOR.
Így! aztán valami búcsúztató nótát, szomorút, siralmasat... sírjon a hegedű, hogy az én szívem is...
ELSŐ CIGÁNY.
Igenis...
Sándor úr!
Hangolnak.
SÁNDOR.
Utána meg vigasztalót...
Első cigányhoz.
De ízibe, Cene!
Cigányok elkezdik lassan a „Cserebogár, sárga cserebogár” nótát.
GONOSZ
magában.
No, most már megszökhetem.
Indul.
SÁNDOR
meglátja, mikor már majdnem a korcsmaajtónál van.
Pesta! egy tapodtat se innen!
GONOSZ.
De dolgom van!
SÁNDOR
elibe kerül.
Nincs most dolga senkinek!
A cigányok eleibe mutat. Oda állj! A korcsma felé fordul.
GONOSZ
magában.
Jaj! csak ez a szőlő!...
Körülnéz.
Hopp! megvan!
A cigányok háta megett hirtelen felakasztja a bal oldali ház mellett levő ákác egyik gallyára a kosarat.
SÁNDOR
bekiált a korcsmába.
Te, hetes vagy nyolcas! add ki a fokosom! meg bort!
GONOSZ.
Jaj, csakhogy megszabadultam tőle!...
A korcsma ablakán egy kéz kiadja a fokost.
SÁNDOR.
Hát a cimbalmos hallgat?
CIMBALMOS.
Nincs mire tenni - instálom alássan!
SÁNDOR.
Nincs?
Pesta bácsi!
GONOSZ.
No?
SÁNDOR.
Ne ódalogjék kend, annyit mondok.
GONOSZ.
Haiszen itt vagyok.
Félre.
Foga van rám a betyárnak, és megcsípett!
SÁNDOR.
Térdepeljen le kend!
GONOSZ.
Mi?
SÁNDOR.
Tartsa a hátát!
GONOSZ.
Ne bolondozz, hé!
SÁNDOR.
Szaporán - ha mondom!
Fokost emel.
GONOSZ.
Jó, jó, no!
Letérdel.
SÁNDOR.
Még lejjebb!
GONOSZ
leül egészen.
No!
SÁNDOR.
Nem úgy, aki ragyogása van! négykézláb álljon kend!
Segíti Gonoszt.
GONOSZ.
Jaj! jaj!
Nyög.
SÁNDOR.
Hol az a cimbalom?
CIMBALMOS
odaviszi.
Itt van!
SÁNDOR.
Tedd a hátára.
Cimbalmos ráteszi.
GONOSZ.
Öcsém! ne tégy csúffá, mert megharagszom!
SÁNDOR.
Ha haragszik, majd megbékél!
GONOSZ
mozgatja a hátát.
Vegyétek le; mert biz'isten levetem!
CIMBALMOS.
No, csak ne ficskándozzsék kend, úgy se csikó má!
GONOSZ.
De még rúgok is!
SÁNDOR.
Ha megmozdul kend, olyat sózok rá hátulról, hogy magam is megbánom!
GONOSZ.
Hát ellenségem vagy?
SÁNDOR.
Jókedvem van! mulatok!
GONOSZ.
Süsd meg az ilyen mulatságot!
SÁNDOR
a cigányokhoz.
Ácsi...
elhallgat a zene. A színpad egészen világos lesz.
Most még csak egyet, az én nótámat...
Hogy is van csak?
A cigányok nagyon szomorú dalt kezdenek, s amint már javában húzzák - kezdi Sándor az éneket.
Dal
Húzzad, húzzad keservesen!
Ne erősen, csak csendesen!
Az eleje legyen epe,
Csendes álom a közepe!
Most, a vége riadjon fel!
Hogy a lelkem támadjon fel
Búbánata messze szálljon...
S ablaka előtt megálljon!
Kopogtassa fel álmából,
Költse fel puha ágyából,
Titkon lopózzék szívébe,
S mint ő engem - úgy gyötörje!
Húzzad, húzzad keservesen!
Hogy a szíve repedezzen!
Jusson eszébe még egyszer:
Amit hazudott ezerszer!
Jaj, de ne húzd!... minek húzod ?...
Hiszen csak a szívem kínzod!
Hollót küldtem, nem galambot...
Nem nyitnak annak ablakot!
HATODIK JELENET
Feledi, voltak.
FELEDI
a kapuban megjelenik kalap és dolmány nélkül.
Miféle istentelenkedés ez, az én becsületes házam előtt?
SÁNDOR.
A kend becsületes házával semmi közöm.
FELEDI.
Akkor hát odább egy házzal.
SÁNDOR.
Majd ha nekem tetszik.
FELEDI.
Úgy? no majd meglátom én!
Gonoszhoz, ki a cimbalmot mindenáron le akarja vetni hátáról.
Hát kend nem szégyenli magát? vénségére bolondul meg?
Nézze meg az ember!
GONOSZ
nagy bajjal feltápászkodik.
Jaj!
Derekam!
FELEDI.
Vén bolond!
A cigányok leülnek az ákácfa alá.
GONOSZ.
Megbolondul az ember néha - ha muszáj - bíró uram; én ugyan nem jószántamból tettem!
Jaj! derekam!
FELEDI
a cigányokhoz.
Ti is hazatakarodjatok, azt mondom; mert ami sok, az sok !... és végre kijövök a béketűrésből.
SÁNDOR
szintén a cigányokhoz.
Egy tapodtat se innen - én meg azt mondom!
FELEDI.
Sándor! ne vidd kenyértörésre a dolgot, mert biz' isten megbánod!
SÁNDOR.
Eb, aki megbánja!
Parancsoljon kend, akinek tud, nekem ugyan nem fog soha.
FELEDI.
Hát erővel zenebonát akarsz?
SÁNDOR.
Meg akarom mondani Bátki Tercsinek utoljára, hogy mi ő...
FELEDI.
Csak azt próbáld!
SÁNDOR.
Kendnek is mint bírónak, meg mint halálos ellenségemnek szemtülszembe mondom...
FELEDI.
Semmi szavunk egymáshoz! különösen ilyen állapotban.
SÁNDOR.
Márpedig nem odázzuk el, mert itt is kikiáltom, meg másutt is, hogy hiába akartak elveszteni, hiába költöttek rám minden rosszat, nem bírtak elölni végképpen, mert kisütött az igazság napja felettem, és most tisztán állok itt, bíró uram!
FELEDI.
Az a te szerencséd!
SÁNDOR.
Nem is a kendé!
FELEDI.
Köszönd istennek, hogy kiszabadultál; most térj jó útra, légy becsületes ember.
SÁNDOR
kérdő hangnyomattal.
Becsületes?
FELEDI.
Az bizony, és akkor talán még válik belőled valami.
SÁNDOR.
Hát most mi vagyok?
FELEDI.
Semmi!
És most isten hírével, le is út, fel is út, mert aztán majd másképp beszélek!
Indul befelé.
SÁNDOR
megfogja a Feledi bő ujjú ingét, amint az be akart menni.
Van még egy szavam bíró uramhoz.
FELEDI.
bosszúsan.
Ejnye, semmirekellő, még hozzám is mersz nyúlni?
SÁNDOR.
Miért ne?
FELEDI
mellen löki.
Lódulj előlem, bitang gazember!...
SÁNDOR.
Bitang gazember ?...
Feledire rohan, de hátulról Gonosz és a cigányok megfogják.
Bocsássatok! hadd tanítom meg ezt a kevély bírót egy kis becsületre, ha én gazember vagyok!
FELEDI
kapun bekiált.
Hej! cselédek!
Jancsi!
Jóska!
Lajos! jertek ki csak!
Sándorhoz.
Majd megtanítalak újra, te semmirevaló!
HETEDIK JELENET
Jóska, cselédek, Tercsi, Boriska a kapun. Nép, különböző oldalról a zajra gyülekeznek. Csapóné, Sulyokné.
MIND.
Mi az? mi baj?
FELEDI.
Fogjátok meg és farkasgúzsba kötve vigyétek a helység házához.
MIND.
Miért? mit csinált?
FELEDI.
Fenyegetett mindnyájunkat - végre már rám rohant, és talán ha meg nem fogják, azóta már halva vagyok!...
NÉP
bámul.
Ó!
Ó!
CSAPÓNÉ.
Minek eresztik haza az ilyet? hisz az ilyenekből lesz a falu rossza!
SULYOKNÉ.
Igaz, példa bizonyítja!
Ugyan, ugyan te Sándor, te! mi lett belőled ?...
Ó, ha szegény anyád élne - föld alá süllyedne szégyenében!
SÁNDOR.
Hagyjanak békét anyámnak!
FELEDI.
Vigyétek a falu házához!
Itt van még a csendbiztos úr, majd keze alá adom újra a jómadarat!
SÁNDOR.
már akkor kibontakozott a cigányok és Gonosz közül.
Hozzám ne nyúljon senki, azt mondom!
FELEDI.
Ragadjátok meg a sehonnait!
BORISKA.
Édes kedves jó apám, ne dühösködjék.
FELEDI.
Ej, mi közöd hozzá, gyermek?
BORISKA.
Meglássa, azt fogják mondani, hogy édesapám gyűlölségből nem tűrheti meg a faluban sem, hogy erővel el akarja üldözni!
FELEDI.
Nem is tűröm! az ilyen gazoknak pusztulni kell a helységünkből.
Igaz -e, atyafiak?
NÉP.
Igaz!
Igaz!
BORISKA.
Édes kedves apám! ne hallgasson ezekre itt - a népre.
Háta megett mindnyájan másként beszélnek, s kigyelmedet kevély, gőgös embernek tartják.
FELEDI.
Hadd beszéljenek! nekem a világ nyelve mit sem árt.
BORISKA.
Ki tudja?
FELEDI
ránéz.
Boris! miféle beszéd ez? ki tanított arra téged, hogy apáddal perbe szállj?
BORISKA.
Kigyelmed maga.
FELEDI.
Mikor?
BORISKA.
Akkor, mikor arra a szép tanításra maga oktatott: szeresd felebarátodat, mint magadat.
FELEDI.
Hát bántok én valakit?
BORISKA.
Bizony bánt.
FELEDI.
Kit?
BORISKA.
Hát őt ni!
Fejével Sándorra int.
Sándort!
SÁNDOR.
Áldja meg az isten minden lépésedet.
FELEDI.
Mi ez? te még pártját mered fogni ennek a gyilkosnak?
Elmenj szemem elől, míg jól van dolgod!
BORISKA.
Édesapám!
SÁNDOR.
Gyilkos se vagyok, Feledi uram!
FELEDI.
Egy szót se!...
Borishoz.
Takarodj be!
TERCSI
Boriskát megfogja.
Menjünk be, Boriskám, apánk haragszik, s tudod, hogy ilyenkor nem jó hozzá szólani se.
BORISKA
magában.
Ó, bár örökre elnémulnék!...
TERCSI.
Mi bajod?
BORISKA.
Semmi!
TERCSI.
Hogy reszketsz!
BORISKA
majdnem zokogva.
Félek, hogy megint valami nagy baj lesz itt!
TERCSI.
Ne félj, kis bohó! csak gyere velem!
Be a házba.
NYOLCADIK JELENET
Csendbiztos hátulról jön, voltak. A korcsma ajtajában az előbbeni jelenet alatt megjelent egy zsidó és a felesége. Gonosz hozzájuk ment, és némajátékkal mutogatja az asszonynak a fán függő kosarat, mely alatt a cigányok vannak.
CSENDBIZTOS.
Mi az? mi történik itt?
FELEDI.
Könyörgöm alássan, tekintetes csendbiztos úr, ez a fickó! ez a falu rossza! aki csak tegnap került haza...
CSENDBIZTOS.
Jól ismerem! csak a dologra!
FELEDI.
Erőnek erejével belém kapcáskodott! ezek az emberek tanúim!
CSENDBIZTOS.
Igaz -e ez, Sándor?
FELEDI.
Ezeket tessék megkérdezni, tekintetes uram!
CSENDBIZTOS
Feledihez.
Beszélj, Sándor - igaz -e?
SÁNDOR.
Nem tagadom, tekintetes uram!
CSENDBIZTOS.
Ejnye, fiam! hát miért csinálsz újra bolondokat?
SÁNDOR.
Mert tele van a szívem keserűséggel!
CSENDBIZTOS.
Jó, jó! de azért csak tűrtesd magad!
SÁNDOR.
Csordultig van, tekintetes uram.
Mert ahogy tegnap hazajöttem, meg se láttak, rám se néztek, de szóba se áll velem senki; hát ki akartam önteni keserűségemet muzsikaszó mellett!...
Úgyis utoljára történt...
CSENDBIZTOS.
De azért a bíró urat nem kellett volna bántani.
SÁNDOR.
Nem is bántottam én, kérem alássan!
Csak tudtára akartam adni neki meg az egész falunak, hogy azért a becsületem helyre van állítva.
Szenvedtem ugyan eleget, de végtére megint itthon vagyok.
A zenészekhez.
Ezt mondtam -e fiúk?
CIMBALMOS.
Olyanformán tetsett...
ELSŐ CIGÁNY
meglöki titkon.
Ne hallj, ne láss, te bibast, mert mét te kerils a bajba!
SÁNDOR.
Gazembernek, gyilkosnak, bitangnak nevezett a bíró - tekintetes uram -, akkor futott el a méreg!
GONOSZ
Úgy, úgy, no!
hátul magyaráz a zsidó asszonynak, s elkottyantja magát.
CSENDBIZTOS.
Úgy! no már ez más kérdés!
FELEDI.
Gonosz! hát kend ellenem bizonyít?
GONOSZ.
Én? hisz én egy szót se szólok?
Hát szóltam valamit?
CSENDBIZTOS.
Bizonyította kend, hogy "úgy volt !"
GONOSZ.
Igaz is, hogy megfogtuk.
CSENDBIZTOS.
Kit?
GONOSZ.
Göndört! hogy a kedves bíró komám uramat meg ne üthesse!
CSENDBIZTOS.
Igen... kend azt bizonyította, hogy a bíró Göndört "gazembernek, gyilkosnak" nevezte?!
GONOSZ.
Azt nem hallottam, könyörgöm!
CSENDBIZTOS
a cigányokhoz.
Ti pedig hallottátok, ugye?
ELSŐ CIGÁNY.
Láttuk instálom!
De nem hallottuk!
CSENDBIZTOS.
Úgy?
No hát menjünk a helység házába, ott majd kisütjük a valót.
FELEDI.
Jól van, tekintetes csendbiztos úr!
Hanem engedelmével egy felsőt rántok magamra, és kalapot teszek.
El.
CSENDBIZTOS.
Jól van, csak siessen.
SÁNDOR.
Tekintetes uram!
CSENDBIZTOS.
Mi kell, fiam?
SÁNDOR.
Négyszemközt szeretnék valamit mondani.
CSENDBIZTOS.
Beszélj.
Hátrább vonulnak.
ELSŐ CIGÁNY
a cimbalmoshoz titkon.
Te more: nézsd csak, mi van ott!
A kosárra mutat.
CIMBALMOS.
Hol?
ELSŐ CIGÁNY
Hát nem látod?
CIMBALMOS
meglátja, s oda mutat.
Ahá! az ott?... az egy kosár!
GONOSZ
észreveszi, hogy a két cigány a kosárra les.
Nézd, hát nem észrevették a zsiványok!!
ELSŐ CIGÁNY
Tudod -e, mi van benne?
CIMBALMOS.
Hát - valami!
GONOSZ
magában.
Hanem abban ugyan nem vásik a fogatok!
CSENDBIZTOS.
Akkor is mondtam, hogy ne jöjj vissza!
SÁNDOR.
Igaz, de ha a szívem csak ide húzott mégis!
Aztán még ez a zsidó is tartott.
A korcsmárosra mutat.
KILENCEDIK JELENET
Feledi kalappal, dolmányban, voltak.
FELEDI.
Mehetünk, kérem alássan!
CSENDBIZTOS.
Jól van.
A cigányokhoz.
Előre!
ELSŐ CIGÁNY
Ne húzzsunk egy marsot, instálom?
CSENDBIZTOS.
Majd húzok én duplát a nyakad közé, csak be ne fogd a szádat!
- Előre!...
Indulnak.
MAKKHETES.
Szerencsés jó napot kívánok, tekintetes csendbiztos úr!
CSENDBIZTOS.
Szervusz!
MAKKHETES.
Énrám talán nincs szükség, ugye kérem?
CSENDBIZTOS.
De éppen magára van szükség; mert ez a fiú - Sándorra - magával is tisztázni akar.
MAKKHETES.
Óh khérem, én már kitisztáztam!
De azért elmegyek, mert a törvény énelőttem szent!
Bekiált.
Rüfke!
Vigyázz a korcsmára!
El mind!
TIZEDIK JELENET
Lajos, ott lép fel, ahonnan Gonosz, vállán puska.
LAJOS.
Akárhová menjek, akármit míveljek, mégis mindig s mindenütt ő van az eszemben!
Én nem is tudom, hogy miért szeretem ezt az asszonyt annyira, hogy még a levegőtől is féltem?
És mégis mit tesz az velem?
Alighogy beteszi lábát a faluba tegnap a Göndör gyerek - szalad hozzám, és nagy örömmel újságolja, hogy "itthon van ", "hazajött "!...
Mintha az istennyila vágott volna belém!...
Mi köze hozzá? mért örül neki ?...
Ezen aztán összepereltünk kegyetlenül, úgyhogy én az egész éjszakát a szőlőben töltöttem!
Föltettem magamban, hogy egy hétig haza se jövök!
Egy hétig? - ez az éjszaka is volt legalább egy esztendő!
Bemenjek -e?
Ha bemegyek, szokása szerint rám nevet... úgy féltitkon elmosolyodik, vagyis az egyik szeme rám, a másik pedig isten tudja, hová néz?!...
Hejh! hamis szemek azok! hiszen ha olyanok nem volnának!!...
Mégsem megyek be, csak azért se! búsuljon ő is.
Betekintek a "Makk heteshez ", az ablak mellé ülök, és onnan nézem, hányszor áll ki a kapuhoz, hazavárni engem...
Ha csakugyan úgy szeret, százszor is ki kell neki jönni!
Indul a korcsma felé.
TIZENEGYEDIK JELENET
Gonoszné jön szembe vele.
GONOSZNÉ.
Szerencsés jó napot kívánok, kedves Feledi uram!
LAJOS.
Adj' isten, anyókám!
GONOSZNÉ.
Ugyan édes kedves unokaöcsém! nem látta -e valahol azt az én vén emberemet?
LAJOS.
Gonoszt!
Nem én!
GONOSZNÉ.
Ó, teremtő szent istenem! ne vígy a kísértésbe! már csakugyan elveszett!
LAJOS.
Gonosz?
GONOSZNÉ.
Képzelje, édes lelkem, még most se jött haza!
LAJOS.
Bizony pedig már régen megvirradt.
GONOSZNÉ.
Hiszen éppen azért búsulok, hogy
mintegy éneklő jajgatással
jajjajjaj! jajjajjaj! jajjajjaj!
LAJOS.
No, no! csak lassabban egy kicsit!
GONOSZNÉ.
Jaj, de mikor a kenyerem is be van dagasztva! és nincs fám! az a kis kukoricácskám - a kert végében - töretlen, a papbért kidobolták... az adóexekútió a nyakamon; és az vén Gonosz sehol, sehol!
LAJOS.
Talán a "Makk hetesnél" van? nézzük meg.
GONOSZNÉ.
Úgy, úgy, édes lelkem, segítsen a bajomon valamit, mert jajjajjaj, jajjajjaj, jajjajjaj!
Fejét két tenyerébe tartva bólintgatja, s be a korcsmába.
TIZENKETTEDIK JELENET
Első cigány, hátulról lopva körülnéz.
ELSŐ CIGÁNY
Megsektem a türviny elül, mert azs a "valami" nagyon csiklandozza azs oldalamat!
Vajon mi lehet benne!
Felkapaszkodik a kosárhoz, belekukkant, savanyú arccal.
Jaj jaj jaj!
TIZENHARMADIK JELENET
Cimbalmos ugyanott jön, volt.
CIMBALMOS.
Azs a kosár "valami" nagyon fúrja azs agyamat.
A fa alá megy.
Ahá! itt vagy már?
ELSŐ CIGÁNY.
Itt.
CIMBALMOS.
Hát mi van benne?
ELSŐ CIGÁNY
különös hangnyomattal.
Valami.
CIMBALMOS.
Hát add le izsibe!
ELSŐ CIGÁNY
fügét mutat.
Nese!
CIMBALMOS.
Ne figurázzs, more!
ELSŐ CIGÁNY.
Megfigurázslak téged, ha ehhezs nyúls!
CIMBALMOS
gúnyosan rávigyorog.
Hé!... seretnéd, ha itt nem volnék, ugye?... add ide, ostozsunk - ketten találtuk...
ELSŐ CIGÁNY.
Nese hát, no!
Leadja a kosarat.
CIMBALMOS
leveszi, megnézi.
Szőlő!... jaj, ennek még foga van!...
Pedig nagyon jó lágy kenyérrel.
ELSŐ CIGÁNY.
Nekem most nincs rá ápitusom!
CIMBALMOS.
Azért, mert kidobolták?... jaj, te bibast, de buta vagy!
His ezst a madarak hordták erre a fára, ebbe a fészekbe.
ELSŐ CIGÁNY.
Azs ám - valami jómadár!
TIZENNEGYEDIK JELENET
Feledi, Gonosz, több férfi és nő, később az egész népség és voltak.
FELEDI
kívül hangosan.
Megadta magát a fiú egészen...
Még sírásra is fanyarodott; úgy ömlöttek a könnyei, hogy szinte megsajnáltam.
ELSŐ CIGÁNY
megijed.
Jaj, a bíró!
Hirtelen lefekszik az ákác alá, és horkol.
GONOSZ
Nem is volt a fiúnak rossz szíve!
CIMBALMOS.
Jaj! sokan vannak!
A másik mellé fekszik, és rongyos öltönyével betakarja a kosarat, úgy azonban, hogy egy része kilátszik.
FELEDI
belépnek.
Ismerem, csak úgy, mint magamat, jóformán én neveltem!
Nem is a szív a rossz ott, hanem az ész nincs kipallérozva!
Meglátja a cigányokat.
Hát ti mit csináltok itt?
GONOSZ
észreveszi a kosarat.
Megelőztek a gazemberek!
No várjatok!
FELEDI
közelebb megy hozzájuk.
A hasatokra süt a nap - hé!
Botjával érinti őket, s a szőlőről fellebbenti a ruhát.
Ninini!
Szőlőt őriznek ezek!
MIND.
Szőlőt?
CIMBALMOS
magában.
Jaj, jaj! mért nem sillyedhetek el!
Kezével alattomban lökdösi a másikat.
Devla; devla! minek mutattad azst a valamit?
ELSŐ CIGÁNY.
No! kell -e szőlő lágy kenyérrel!
FELEDI
elveszi a szőlőt.
Lopják a szőlőt, hé!
CIMBALMOS. ELSŐ CIGÁNY
egyszerre felülnek.
Jaj, jaj!
FELEDI.
Keljetek fel csak!
CIMBALMOS.
Instálom, nemzsetes bíró uram, még csak most fekidtünk le...
ELSŐ CIGÁNY.
Jólesik nekink is egy kis nyugalom.
FELEDI.
Talpra!
Azok nem mozdulnak, botot emel rájuk.
Ízibe, ha mondom!
CIMBALMOS, ELSŐ CIGÁNY
egyszerre.
Tessék parancsolni?
FELEDI
a kosárra mutat.
Mi ez?
CIMBALMOS.
Azs?
Vigyorog.
Ezs - instálom...
FELEDI.
Ez, ez!
ELSŐ CIGÁNY.
Sőlő, kérem alássan.
FELEDI.
Honnan hoztátok?
ELSŐ CIGÁNY.
Nem hozstuk, instálom... hanem itt termett.
FELEDI.
Hol?
CIMBALMOS.
Itt, instálom, ezsen azs ákácsfán.
FELEDI.
Úgy?
No hát majd ennek az új fajta szőlőnek a vesszejét is megkóstoltatom veletek, ha a gyümölcsét annyira szeretitek.
ELSŐ CIGÁNY
Instálom, csak a cimbalmos eszi; én csak hámozva szeretem.
FELEDI.
Hámozva?
ELSŐ CIGÁNY.
Igenis, kérem alássan, mikor leverik, vagy letapossák a bűrit, azstán bor lesz belőle.
FELEDI.
Igen? no most egyszer a ti bőrötökön hámoztatjuk meg!
Gonosz! kísérd be őket a falu házához!
GONOSZ
Nyomban, bíró uram.
Felveszi a kosarat.
No hiszen jó kézbe kerültetek!
Nyújtja az első cigánynak a kosarat.
Nesze csak, hozd magaddal ezt a hámozatlant.
ELSŐ CIGÁNY.
Nem kell, nem kell! ha mondom, hogy még a szagát se szeretem?
GONOSZ
a másikhoz.
Hozd hát te!
CIMBALMOS.
Már mért vinném? mikor nincs hozzá semmi jussom!...
FELEDI.
Elég a sok cigánykodás.
Egy, kettő - előre a kosárral!
CIMBALMOS
elveszi a kosarat.
Add ide hát, no! úgyis tudom, hogy valami gonosz miatt veszünk mi gonoszul!
GONOSZ
Indulj!
Félre.
A becsületes embert az isten sohasem hagyja el!
Indulnak.
TIZENÖTÖDIK JELENET
Gonoszné, Lajos a korcsmából, voltak.
GONOSZNÉ
szembejön velük.
Jajjajjaj! jajjajjaj!
Csakhogy elő vagy már!
GONOSZ
bosszankodva.
Mi baja kendnek, vén kintorna?
GONOSZNÉ.
Hol jársz egész áldott nap?
GONOSZ
Dolgom után!
Menjen az utamból, nem látja, hogy tolvajokat fogtam?
GONOSZNÉ
meglátja a cigányoknál a kosarat.
Az ám! ninini! hisz ez az én kosaram!
CIGÁNYOK
kárörvendve.
Ahá!
MIND
egyszerre.
Mit mond ?...
GONOSZNÉ.
Most teszem ki a lábamat hazulról, és máris megloptak, jajjajjaj, jajjajjaj!
Adjátok vissza a kosaramat, gazemberek!
Dühösen a cigányokra rohan.
GONOSZ
Ne óbégass! hogy volna az a te kosarad? mikor nem a tied!
GONOSZNÉ.
Ez a kosár? elment a kend esze? hát nem a nagyanyámtól maradt rám? mi?
GONOSZ
Nem bizony!
FELEDI.
Csendesség!
Gonosz! a szőlőt te loptad, tied a kosár.
GONOSZ
kihívólag.
Én?
FELEDI.
A feleséged rád vallott, ne is tagadd, te hoztad...
GONOSZ
Tagadom!
CIMBALMOS.
Mit tagadod már no?... hiszen csak van nekünk is egy kis eszünk.
LAJOS
előlép.
Pedig úgy kell lenni, mert én egész éjjel a szőlők között kószáltam, s a "legyes" alatt olyanforma embert láttam messziről - amint sietve lefordult a "kedves" alá...
GONOSZ
magában.
No édes eszem, most tégy ki magadért!
CIGÁNYOK
kárörvendve.
Ahá!... no! most, most??
GONOSZ
Ne vigyorogjatok, mert úgy meg talállak cirógatni, hogy elmegy a kedvetek.
-
Lajoshoz
Jól van, no! már látom, hagy az igaz becsület pusztán nem elég - hát majd mindjárt kisül, hogy hol az igazság...
NÉP.
Halljuk! halljuk!
GONOSZ
Én bebizonyítom, hogy egy tapodtat se voltam a faluból, hanem hivatalosan jártam a rendet.
FELEDI.
Beszélj!
GONOSZ
Hát hány óra tájban láthatott kigyelmed engem a "legyes" alatt?
LAJOS.
Lehetett úgy... három óra reggel.
GONOSZ
magában.
Pedzi!
Fenn.
No lám! pedig én a hármat itt, ezen a szent helyen - ahol most állok - itt kiáltottam el.
LAJOS.
Meglehet; de én nem hiszem!
GONOSZ
Nem?
Akkor legjobb lesz megkérdezni a húgát, Boriskát!
MIND
csudálkozva.
Boriskát?
FELEDI.
Az én leányomat?
GONOSZ
Azt hát - ha mondom!
FELEDI.
Ember! megbolondultál?
Hol járt volna az én leányom reggel három órakor az én tudtom és akaratom nélkül?
GONOSZ
Azt már nem tudom.
FELEDI.
Hiszen egy szobában alszik velem, és mikor felébredtem, ágyában találtam.
GONOSZ
Azt se tudom; de hogy én beszéltem vele, az bizonyos!
CSAPÓNÉ.
E bizony furcsa!...
Feledihez
Komám uram, eszemadta lelkem, ez nagyon furcsa!
SULYOKNÉ.
Hajnalkor !... vagy hajnal előtt? biz ez különös!
Többen összebújnak és nevetnek.
FELEDI
ingerülten.
Hívjátok elé tüstént azt a leányt!
CSAPÓNÉ.
Biz azt ki kell vallatni, édes komámuram, mert, haj!... no de még most befogom a számat...
FELEDI
bekiált a kapun.
Hé!
Boriska!
Boris! jöjj előmbe - szaporán...
Ez mégis hallatlan!
CSAPÓNÉ.
Biz ez hallatlan!...
De hát... hejh!...
FELEDI.
Nem, nem hihetem!... ilyet hallani is szörnyűség!...
Gonoszhoz.
Hát aztán mit mondott? mit csinált?
GONOSZ
Remegett szegényke! aztán sírva fakadt, és elfutott tőlem.
FELEDI.
Hozzátok már elő azt a rossz gyermeket, hadd halljam őt magát!...
Ó, jaj neki, ha becsületét alattomos úton be tudta szennyezni!
CSAPÓNÉ
a falu felé néz.
Jön már; hát csak csínján vallassa ki, segítünk ám mi is!
Vigyázni kell a leánygyerekre, komám, mert hejh, tudom magamról, hogy... no de itt van! beszéljen, édes komámuram! beszéljen!
TIZENHATODIK JELENET
Boriska, voltak.
FELEDI
Boriskához.
Hol jártál ma reggel három órakor ?...
BORISKA.
Én?... én...
Félre, reszketve.
Istenem, mit mondjak?
FELEDI
rákiált.
Beszélj! amíg szépen kérlek.
BORISKA.
Öljön meg, édesapám, de ne kérdezze, mert felelni nem tudok!
FELEDI.
Tehát igaz?
Látott ez az ember? beszélt veled?
BORISKA
sírva.
Azt nem tagadom!
FELEDI.
Nem! úgy hát azt sem tagadhatod, hogy az éjszakát házon kívül töltötted.
BORIS
erélyesen.
Az nem igaz! hazudott, aki azt mondta!
FELEDI.
Úgy hát mondj igazat te, s valld ki, mit kerestél itt? hol jártál itt.
BORISKA
zokog, elfedi arcát; szünet, a nép kíváncsian nézi - magában.
Jaj, jaj nekem!
FELEDI.
Hallottatok ilyet, emberek?
A Feledi Gáspár leánya hajnalkor jő haza, és nem meri kivallani, hogy hol járt?
BORISKA.
Édesapám, édes kedves apám!
FELEDI.
Elvetemült leány, ezért meghalsz!
Felé akar rohanni, de Lajos közbelép.
LAJOS.
Csendesedjék, apámuram!
Én nem hiszem, hogy húgom rosszat cselekedett volna!
Becsületes, szelíd és erkölcsös volt mindig, egyszerre el nem romolhatott!
CSAPÓNÉ.
Ó, lelkem öcsém, hogy beszélhet ilyet?
Hisz példa bizonyítja, hogy a lány hamis; itt van Finum Rózsi! az olyan volt, mint a pap macskája: alamuszi!
De bezzeg ugrott egyszer olyat...
BORIS
sértett érzelemmel.
Nénémasszony, én!...
CSAPÓNÉ.
Nem mondom, hogy te is olyat ugrasz... dehogy mondom, kincsem...
LAJOS.
Ne is mondja senki, mert meg találná bánni.
Most pedig csak annyit mondok, hogy seperjen mindenki a saját háza előtt, és innen jó lesz elpusztulni!
TIZENHETEDIK JELENET
Tercsi a kapuban megjelenik, voltak.
TERCSI.
Mi történik itt?
FELEDI
Lajoshoz.
Semmi fenyegetés!
A néphez.
Maradjatok!
Én tudni akarok mindent.
Aki igaz úton jár, az ki meri mondani; de ő tagadja!
Reszket is, sír is, tehát bűnös is, a gyalázatos...
BORISKA.
Bűnös nem vagyok, arra esküszöm!
FELEDI.
Az vagy! mert itt a helység lakói előtt nyíltan rád vallottak, és te nem bírod magadat menteni?
TERCSI.
Hát mit akarnak ettől a leánytól megtudni?
FELEDI.
Hogy hol járt ma hajnalkor?
TERCSI.
Hajnalkor?
Magában.
Istenem, ez engem illet, voltam idekint!
BORISKA.
Édesapám, ne kívánja tőlem, hogy szóljak ennyi nép előtt!
FELEDI.
Én pedig azt kívánom!
Mert aki az én ősz fejemre ilyen szégyent hozott; az nem leányom többé, azt én megátkozom, kitagadom, elűzöm a házamtól, mint egy alávaló becstelent!
TERCSI
határozottan.
Én pedig azt mondom, hogy Boriska ártatlan.
FELEDI.
Mivel bizonyítod?
TERCSI.
Azzal, hogy akit ma hajnalban itt láttak, nem ő volt, hanem én!
LAJOS. FELEDI
egyszerre.
Te?
NÉP
csudálkozva.
Áh!
Áh!
TERCSI.
Igen, én voltam.
Igaz -e?
GONOSZ
Igaz, szent igaz, hogy a húgomat is láttam.
FELEDI.
Tehát mind a ketten? óh szégyen gyalázat, s te hallgatsz? és mersz még előttem állani?... oh!...
Dühvel Boriskára rohan, de a nép feltartóztatja.
BORISKA.
Isten légy velem!
Kétségbeesetten elfut az első színfalnál.
LAJOS
indulatosan torkon ragadja Gonoszt.
Hol és kivel láttad? beszélj, de olyan igazán, mintha az oltár előtt volnál!
GONOSZ
Megmondom, csak ne szorítson úgy!
LAJOS.
Beszélj!
GONOSZ
Itt ólálkodtak a korcsma ablakán...
LAJOS.
És ki volt odabent?
GONOSZ
Göndör Sándor.
NÉP.
Göndör Sándor?
Ah!
Ah!
LAJOS
elereszti.
Elég! most már mindent tudok!
FELEDI
a nép karjába roskad.
Ezt túl nem élem!
LAJOS
Gonoszra mutat.
Itt a tanú rá! verjen meg az isten!
GONOSZ
a néphez nagy hangon.
No! ugye hogy az én ártatlanságom világos?
LAJOS.
Világos?
De annál sötétebb az ég énfelettem!
- Email: dh.elte.hu@gmail.com
- Cím: 1088 Budapest Múzeum krt. 6-8
Copyrights © 2020 All Rights Reserved, Powered by ELTE