Digitális Bölcsészet Tanszék – Eötvös Loránd Tudományegyetem
Hunyady Sándor
Bakaruhában
Keletkezés ideje
1931
Felvonás
4
Jelenet
0
Megszólalás
354
Mondat/Sor
839
Szó
3650
MÁSODIK KÉP
Laci jobbról jön, leül a padra, cigarettát csavar, Vilma balról jön. Vasárnapi parasztdíszben, mint a páva, elsétál a pad előtt, végignéz a fiún
LACI
(elkapja a lány pillantását, elmosolyodik, kinyútja a kezét, megfogja a copfját)
Hova mécc?!
VILMA
(megáll, kihívóan)
Szeretőt keresek magamnak.
LACI
No, akkor gyere, mert én is éppen egyedül vagyok .
(Fogja a lány copfját, húzza maga jele)
VILMA
Hallja -e!
Ne húzza a hajamat.
Engem nem lehet erőltetni.
Ha én nem akarom magamtul, elmegyek, inkább a markába hagyom a copfomat.
LACI
(nevet, elereszti a lány copfját)
Hát tessék.
Nézz meg jól, aztán, ha nem tetszem, vigyed a varkocsodat.
VILMA
(alaposan megnézi a legényt, aztán leül melléje a padra)
Nahát, most aztán gondolhassa, hogy hogy vagyok, akár egy szót se beszéljek...
LACI
(büszke a sikerére)
Egyszóval tetszem.
VILMA
(csúfolódva)
Egész odáig vagyok.
Mer én még ilyen bakát életembe nem láttam, mint maga.
LACI
Miért?
VILMA
(nézi)
Akinek aranyfoga van.
Mondja nem kár ezért, prófuntot*
LACI
(nevet)
Hátha nem is vagyok közönséges baka?
VILMA
(fitymálva végignézi)
Ugyan mi lenne. mulatságból hordja ezt a bakancsot?
LACI
(belemegy a mókába)
Jól van na, inkább megmondom.
Én szilágysági vagyok, porozdi.
Tóth Lászlónak hívnak engemet.
Nagygazda az apám.
Ez az aranyfog harminc koronába került.
Annyi se az én apámnak, mint egy babszem.
VILMA
Hát nekünk is van házunk is, meg fődünk is.
De azér az én apám agyonverné a bátyámat, ha egyszer úgy gyönne haza, aranyfoggal a szájába .
(Összecsapja a kezét)
Hogy is lehet ilyen butaságra pocsékolni a pénzt?!
LACI
Neked persze nem kell.
Olyan fogad van, mint az egérnek.
Mutasd csak .
(Megfogja a lány állát)
VILMA
(vicsorít)
Tessék.
LACI
Hű, de fehérek.
Mint a cukor.
VILMA
Milyen legyen?
Fijatal vagyok még.
Nem vót még ideje megzöldülni.
LACI
(egyre nagyobb kedvben)
Hová való vagy?
VILMA
Kavicspatakára.
Ide közel.
Nem járt még arra?
LACI
Hogy hínak?
VILMA
Jakab Vilmának...
Na de isten áldja.
Nem lopom magával többet az időmet .
(Föláll)
LACI
( tartóztatja, visszaülteti) Miért?
VILMA
Mer hazudott.
Nem olyan legény maga, akinek ne lenne senkije.
Pénzes is, meg... megmondom a szemibe, csinos is.
Biztosan van magának valakije, nem is egy.
Én pedig nem akarok ötödik kerék lenni semmiféle szekéren.
LACI
Hát van.
Nem tagadom, van .
(Sóhajt, legyint)
Hanem az... olyan.
VILMA
(boldogan)
Összevesztek?
LACI
Igen is, meg nem is.
Azt hiszem, nem szeret engem.
VILMA
(bámulva)
Nem szereti ?...
Hát annak milyenféle kell?
LACI
(jólesik neki a dolog)
Mit szólsz hozzá?!
Hogy ez is megessék az emberrel .
(Nevet, aztán elkomolyodik)
Vagy lehet az is, hogy szeret.
Csak nem eléggé.
Hogy nem is tud jobban.
Olyan vékony a lelke.
VILMA
No az én lelkem vastag.
Énbelém belém mászhat fülig, mint a bivaly a pocsolyába.
Fekete főd vagyok én, azt szeretem, ha mélyen szántanak bennem, hasítson bennem az eke, szinte fájjék .
(Miközben Laci megfogja a kezét)
Most mán azt is megmondom, hogy nekem is van olyan kérőfélém.
Ez elől jöttem el szolgálni hazulról.
Nem a bérért.
LACI
Nem szereted?
VILMA
(egyszerűen)
Nem.
Megfekszi az életemet, akár a felhő.
Mer az apám is, anyám is, bátyám is, mind vele macerálnak, hogy ilyen gazdag, meg olyan gazdag, hogy soha egy korty pálinka nem megy le a torkán...
Hát az igaz, hogy nem iszik, meg dalszövetségi elnök.
De
(mutatja)
ekkora palacsintafüle van.
Vén legény is mán.
Lehet az talán harmincesztendős.
Meg katonának se vették be, én nem tudom, miér.
Mind nézem, nézem, de nem látom a ruháján keresztül, micsoda baja lehet ?.. .
(Elhallgat)
Na.
Mit vizitál olyan borzasztóan rajtam?
LACI
Hogy milyen gyönyörű bőröd van.
Rásüt az arcodra a nap.
Akár a selyem.
VILMA
Ne mondjon ilyeneket.
E furcsa...
Szégyellem magam .
(Lassan, szégyenkezve hátat fordít a legénynek)
LACI
(még közelebb bújik hozzá)
Legalább ezt is látom.
Ezt az édes kis füledet.
A nyakadon ezeket a pelyhecskéket.
Megcsókolhatlak?
VILMA
(tisztán, őszintén)
Ha nem okozunk vele senkinek keserűséget .
(Hátat fordítva ül, úgy várja, behunyt szemmel, mozdulatlanul a csókot. Ebben a pillanatban egy bajuszos huszár káplár sétál át a színen. Elmegy a pad előtt, krakéler módra megnézi a párocskát, akik a megjelenésére szétrebbennek. Sőt Lacinak föl kell állni, és tisztelegni muszáj. Amikor peckesen kisétál a lány megfogja a fiú karját)
Menjünk innen.
Mert ez a káplár már régóta koncsorog utánam.
KÁPLÁR
(most visszajön a színre, megáll a pár előtt, csípőre tett kézzel, gonoszul nézi őket. Lacihoz)
Büdös bundás.
Hogy állsz itt ?...
Hapták.
Laci haptákba áll, de nagyon villog a szeme
Te, jó pofát vágjál, mert a képedre mászok .
(Mustrálja, hogy mibe köthetne belé rajta)
VILMA
(Laci mellé áll, halálra szánt szolidaritással fűzi a karjába a kezét. Szembefordul az altiszttel)
Ne bántsa, káplár úr, ezt a legényt.
Úgyis tudom, miér akarja bántani.
Hát hagyja.
Mer mi egy falubeliek vagyunk, nem tudna széjjelválasztani kettőnket.
KÁPLÁR
Nem -e?!
VILMA
(szilárdan)
Nem.
Végigbőgném utána az egész kaszárnyaudvart.
KÁPLÁR
(néz, gondolkozik, aztán megvetően köp egyet)
A fene ett vóna meg a falutokkal együtt .
(Kimegy)
VILMA
(zavarban)
Azér mondtam, hogy egy falubeliek vagyunk, mer...
LACI
(melegen)
Értem.
Köszönöm.
VILMA
(okosan, kedvesen)
Látja, László, ezért kéne, hogy sarzsit szerezzen magának.
Mer ha csak egy csillagja is lenne, már nem mert vóna így szemtelenkedni magával ez a rücskös káplár.
Mert csak azzal mernek így komiszkodni, akinek éppen semmije sincsen.
Ha valakinek csak egy villa szénája van, annak már ezt is elnézik, azt is elnézik.
Mer mindenki azt gondolja, hátha rászorul egyszer arra a szénára...
LACI
(simogatja a lány kezét)
Derék teremtés maga.
VILMA
Az imént még tegezett.
LACI
(gyöngéden)
Nem jár már rá a szám .
(Visszaülteti a lányt a padra, melléje ül)
Nehéz szívvel fogok elválni magától, Vilma.
VILMA
Hiszen mikor lesz még a ...?
Nyócig kimaradhatok.
LACI
(kevesli az időt)
Csak nyócig!
VILMA
(nézi a legényt, gondolkozik)
... Vagy... akarna feljönni hozzám?
LACI
(meglepve)
Magához?
Hová?
VILMA
(egyszerűen)
Hát ahol helybe vagyok.
Megvárna a gangon vagy a konyhába, amíg lefeküsznek az úrék .
(Észbe kap)
Hanem persze, persze maga nem gyöhet.
Nem maradhat ki reggelig a kaszárnyából.
Márpedig tőlem éccaka nem mehet el.
Hogy a házmester faggassa a kapuba, amikor kibocsátja, hogy kinél járt ott a házba ?...
LACI
(legyint)
A kaszárnyától mehetek.
Pajtásom nekem az őrmester ...
(Nevet a gondolaton)
Hanem hogy a gangon ácsorogjak, vagy kint üljek a szemétládán a konyhában...
VILMA
(kicsit bosszúsan)
Ejnye, de nagy legény.
Hát nem vihetem be a szobába.
Nem ültethetem a zongora mellé!
LACI
Aztán hol van az a hely?
VILMA
(hátramutat a hüvelykujjával)
Itt, a Bocskai téren.
A négyes szám alatt.
A második emeleten.
Valami Bodrogiék...
LACI
(figyel, tágra nyílik a szeme, nevetve)
Bodrogiék?!
VILMA
(türelmetlenül)
Nem értem, mi nevetség van ezen?!
LACI
Azon nevetek, hogy az én komámat is így híjják odahaza.
VILMA
Na ez nem a maga komája.
Mer ez úr.
Hivatalba jár.
Van neki felesége meg egy lánya, meg egy fia is van.
Az most katona.
Tüzéraspiránt.
LACI
(szilajul)
Jó!
Hát felmegyek, ha felvisz magával.
Legyen lúd, ha kövér!
Úgyse bujkáltam még soha életembe senki konyhájában !
(Földhöz vágja a sipkáját, átöleli a lányt, a vállára hajtja hízelegve a fejét)
VILMA
(tűri az ölelést, félszemmel nézi a legényt)
Ejnye.
Megint ez a nagy hencegés.
Le fog esni az aranygyűrű az ujjáról!
Sötétség, a szín visszaforog az előző kép dekorációjára, a kétfelé osztott színpadra. A konyha most üres, árván ég a kopasz villanykörte a plafonról lógó dróton. Az ebédlőben a Bodrogi família vacsorázik
- Email: dh.elte.hu@gmail.com
- Cím: 1088 Budapest Múzeum krt. 6-8
Copyrights © 2020 All Rights Reserved, Powered by ELTE