Digitális Bölcsészet Tanszék – Eötvös Loránd Tudományegyetem
Bessenyei György
Hunyadi László tragédiája.
Keletkezés ideje
Felvonás
3
Jelenet
23
Megszólalás
170
Mondat/Sor
915
Szó
4706
MÁSODIK JÁTÉK
Első jelenés
ERSÉBET, HUNYADI LÁSZLÓ, és MÁTYÁS.
ERSÉBET
keservesen szólfijai-hoz, kiket kezek-nél fogva elő-felévezet.
László! Mátyás fijam! hová indúltatok?
M'ért inkáb HUNYADON még nem maradtatok?
Me ' -dig mulattok itt, ki-hez igyekeztek?
Talám a' Király-nál titeket neveztek?
HUNYADI L
Engémet a' Király kívánt maga látni,
Hozá kell ma mennem; nem lehet mulatni.
Mátyást velem viszem, őtet is akarja,
Hozá jutásunkat talán már is várja.
ERSÉBET
Fijaim értetek szüntelen rettegek,
Hidjétek hogy búsok reátok az Egek.
Igaz, hogy a' Király hozánk már kegyelmes;
De tanátsának is igen engedelmes.
Ma a' Nádor Ispán reátok gerjedett;
Dühös irigysége nagyra ki-terjedett.
Leányának szívét tőled el-tiltotta,
László, a ' -mint nékem jegyesed mondotta.
Gyilkosnak magyaráz, a' királyt készteti.
Mondja, hogy életed' vele el-veszteti .
A’ két ifijút keserűségek le-veri, kikAnyjóknakfájdalmát látván, tsak nem utolsó szenyvedésekbe gyötrettetnek.
Ah érzem szívemnek rút jövendölését!
Rettegem gyermekem' meg-ölettetését,
Szerentsétlen árvák' László, Mátyásjertek
Hadd könyvezhessen ma rajtatok szülétek .
Hadd könyvezhessen ma rajtatok szülétek. Ersébet a’ két gyermekének6 vállaira teszi karjait, kik neki mellyére hajolván, térden állva derekát kétfelől által ölelik, ’s tsendesen zokogni láttatnak
A' Királyi tanáts üldöz benneteket.
Könnyen veszthetitek már életeteket.
Istenem m'ért szültem veszni gyermekemet!
A' természet miért formálta méhemet !
E’-kor a'fijaira néz, kiket könyvei-vel áztat, mindég keservesen
El-hagyatott fijak! Ah kegyelmes Isten
Melly sok méreg futott-öszve a' szívemen!
MÁTYÁS
zokogásai közt akadozva.
Anyám — nem — hagyja-el — az Isten — árvájid ',
Meg-őrzi — védelme — ártatlan — fijaid '.
ERSÉBET
Anyai hivatal! Anyai hivatal!
LÁSZLÓ
Édes — Anya — ne verd — magad — fájdalmid-aL
Az — árvák" Istene — meg-tartja — életünk ',
E ' -nek — kegyelmébe — nem — kételkedhetünk.
ERSÉBET
Á'lljatok -fel, nehéz itt térdepelnetek,
Szükség egy kevéssé még velem lennetek .
Fel-állanak, de keszkenőjök-el artzúlatjokat mindenkor’ fedezve tartják.
Illyen a' gyermekbe szerzett gyönyörűség,
Melly igen hamar leszsz kínos keserűség,
Árvák! talám reám fájhat is Szívetek
Hogy illy gyötrelmekre szültem életetek ',
Ne vádoljatok-el Származásotok-al,
Szenyvedjetek együtt édes - Anyátok - al .
keservesen sír.
LÁSZLÓ
félre sóhajt.
Ah kínos történet! el-vesztettem szívem'
Anyám! méreggé leszsz szavadra a' vérem
MÁTYÁS
Istenem! Istenem! miért igazságod
Nem tsattog felettünk; mutatván Jóságod '.
ERSÉBET
ki-terjeszti kezeit fijaira néz.
Igen is, titeket szültelek kínomra,
Ah miként juthatok vallyon halálomra !
Az ifijak Anyjoknak kezeit kétfelől e’-kor’ meg-fogják reá borúinak, s’ tsókolják, Ersébet12 isfijait kezeire vévén, el-indúl velek.
Jertek, fussunk innen veszedelmetektűl,
Tsak Istenünk' vegyük őrzőnknek egyedűl.
(el-mennek.)
MÁSODIK JELENÉS
GARA, A’ KIRÁLY, BÁN-FI, és PALOTÁS VITÉZEK.
A KIRÁLY
Mitsoda módok-al folytatjuk a' törvényt
Gara? lehet-é még nevelnünk a reményt,
Bóldogabb idők-höz, mint mellyeket élünk?
GARA
Uram! törvényinkbe még e ' -dig jót vélünk.
Tsak hogy erősítsük rendeléseinket,
'S verjük hatalmad-al erkőltsteleninket.
A KIRÁLY
Tudod mindég törvény alá esik a‘ bűn,
A ' -melly jutalmazni, 's ostorozni nem szún.
A' vétkeket köztünk, ha kí-tanúlhatjuk,
Gonosz eszközeit meg-ostorozhatjuk.
GARA
Igen is; De szükség serényen vígyázni,
A' törvénybe sok-szor lehetett hibázni.
A KIRÁLY
Kezetekbe vagyon önnön törvényetek
Ne tsalatkozzatok, vigyázok legyetek
GARA
Uram! illy vígyázás hoz elődbe épen,
Tudom mint uralkodsz a' szenyvedő népen.
Kegyelmes nevedről énekel Országod.
Érzik a' törvények, 's árvák igazságod'
Leg-felsőb tanátsod e' jót meg-gondolta,
'S hozzád követségbe jönnöm parantsolta .
E’-kor a ’ Király Test-örzőjit egy intés-el elküldi.
HARMADIK JELENÉS
GARA, A’ KIRÁLY, BÁN-FI.
A KIRÁLY
méltóság-al
Vegyetek székeket üljünk-le hadd halljam
Tanátsunknak tzélját, 's erkőltsét tanúljam .
E'-kor’ a Király középen, a’ két tanátsos pedig kétfelől, mellé le-ülnek
GARA
Felséged tudhatja Ulrik' történetét,
A ' -ki ártatlanúl vesztette életét.
Ötet a' nagy tanáts igaznak találja,
'S Hunyadit, mint gyilkost halál-al vádolja.
Ez az ifjú titkon, a'mint tudtomra lett
Uram! te Felséged ellen nyilat tegzeit.
Úgy véli: hogy élted' ha most el-veszthetné.
Magát itt Királyjá könnyen tétethetné.
Atyjának érdemét az Ország tiszteli,
A ' -kinek ő nevét közöttünk viseli.
Ez ifijú mellé fél Haza hajlik már,
Tudjuk a' köz-nép is mindég új Királyt vár.
Nemzeté-vel erős, 's pénz-el, barátok-al,
Nem lehet mit hinni egy illy ifjúságnak,
Nints határa az illy büszke vágyódásnak.
Ö tsendes volna is, fel-ingerlik mások,
Mert vannak közöttünk illyen tanátsosok.
Öldös már Hunyadi; látjuk kevélységét,
Me ' -dig nem viheti ez így dühösségét?
Felséged rokonát vesztette elő-ször,
Ki hidje, hogy ő így nem tselekszik töb-ször?
' S ha ez-ért élete meg-nem büntettetik,
Felőlünk másoktól, mi ítélhetik?
A' többi koronák azt gondolják rólunk.
Hogy tsak rabnak tartjuk közöttünk Királyunk'
Kinek atyjafiját jobbágya ölheti;
De ő a' bűnt azért meg-nem büntetheti.
Nemzetünk, országunk meg-gyaláztathatik,
Felséged-el, ha ez életbe tartatik,
Kit a' felső tanáts gyilkosnak magyaráz.
Europa most itt reánk nagyon vígyáz.
Közösök leszünk egy gyilkosnak bűnéhez?
Hozzá kötjük magunk alatsony nevéhez?
Azonkívűl mindig párt ütést várhatunk,
Hunyadi miatt még rabságra húllhatunk.
A' tanáts ezekből végezését tette,
'S Hunyadi Lászlónak életét el-vette.
A KIRÁLY
Nem lehetne lenni még több vígyázás-al,
'S vigyázva végezni a' várakozás-al
BÁN-FI
Nehéz már itt Uram tovább várakozni,
Egy Királyi tanáts nem szokott habozni.
Hunyadinak véri mi rajtunk nyugodjon,
El-vesztén Felséged, Soha ne hánykódjon.
A KIRÁLY
De életének már egy-szer kegyelmeztem
'S hogy ne bántattasson, a' képen végeztem.
BÁN-FI
A ' -kor tsak kegyelem, 's szánakozás beszélt,
Melly a' tsalárdba is igaz erkőltsöt vélt.
Tudnak a' tsalárdok híven esedezni;
De nem szükség azért éltek' védelmezni.
Egy Király, ha minden panaszt meg-halgatna,
Jutalmat, 's büntetést soha nem oszthatna.
Kiki vádol, 's ismét kiki vádoltatik,
Így az igazság tsak törvény-el tudatik.
Ennek kell engedni, más nem vezérelhet.
Hatalmunk egyedűl ő benne ítélhet.
A KIRÁLY
De még is a' törvényt alám eresztitek,
'S a' bűnöst tetszésem szerint büntetitek;
Gyakorta tsak tőlem függ él'te, halála
A ' -nak, kit törvény'tek gonosznak talála.
Bátrab volna talám száz bűnösnek élni,
Mint-sem egy ártatlant halálra ítélni.
Ereszszétek tehát most is tetszésemre,
Hadd vegyem dolgotok' egyedül szívemre.
Úgy is a' Király ölt az ország azt mondja,
Mert hogy erőltetem, igen kevés tudja.
Ti is mások előtt magatokat mentvén.
Könnyen meg-feleltek uratok' említvén.
Itt pedig hatalmam meg-nem engeditek,
Úgy kell ítélnem, mint ti el-végezitek.
A' ki-ontott vérért látom állanátok
De ha magatokat valahogy tsalnátok,
Nem lehetnék-é én részese bűnünknek?
Hogy érthetitek itt tzélját Istenünknek?
Külömben tettemet hogy fel-válaljátok
Nem elég; ha szívem' meg-nem nyugtatjátok
Hunyadihoz még én érzem kegyelmemet
Meg-nem nyugtathatom halálán szívemet.
GARA
Felséges Király! mi gyilkost nem szenyvedünk.
Hazánk törvényjével szabadon rendelünk.
Felséged, Lelkével törvényit intézze;
De az halálos bűnt, itt ne védelmezze.
BÁN-FI
Ha Felséged ki-kel tanátsosi ellen.
Az Haza nem leszen osztán engedetlen —
A KIRÁLY
hirtelen szavak-al.
Ha üldöztetem is, úgy-é? mert jól tudom
Sorsom ', ha törvényim' ellenetek adom.
Menjetek-el egy-szer még ezen dolog-al
Tanátskozzunk jobban minden igazság-al.
Tanáts'tok, tzéljába ha még változhatna,
Rajtatok a' Király könnyen meg-nyughatna.
A’ két tanátsos térdet hajt, ’s tsendesen ki-mennek.
Negyedik jelenés
A' KIRÁLY
egyedűl
Illyen sok hatalom kevélyen parantsol;
Pedig törvényivel mindég tsak talmátsol.
Tanátsomnak a' mint tetszik a ' -ként végez,
'S végre hogy láttassák engemet is kérdez:
Néha ha akarják, mindent meg tehetek;
De úgy, hogy ott kedvek ellen nem lehetek.
Ha meg átalkodom, el-mennek előlem
'S az országot titkon tanítják felőlem.
Haragomat sok nagy embernek meg-írják,
Kiknek párt ütések' halgatás-al várják.
Tzéljokat nem lehet soha28 észre vennünk,
Hogy tudjuk-meg mikor dolgoznak ellenünk?
Királyi tanátsunk bírja hatalmunkat
El-fordítja sok-szor kedves szándékunkat.
Gara, Bán-fi ellen egyedül mit teszek,
Ha Hunyadi miatt, ellenségek leszek?
Titkosan mellőlem majd mindjárt el-állnak.
És az ifijúnak, a ' -ként talmátsolnak,
Hogy tsak színeskedem, de ölni akarom
Az Hunyadiakat, 's tsak időmet várom
Ezek haza futnak hív barátjaik-al
'S fél Hazát lármáznak fel katonájik-al.
A ' -kik közöttök még velem maradnának.
Azok is végtére mind el-hajlanának;
Mert ezeknek Számát Gara 's Bán-fi szerzik
Kík, ha nehézségem' ellenek meg-érzik
Mérgekbűl dolgokat majd meg-változtatják,
Barátjokat tőlem mind el-irtoztatják.
És Hunyadi miatt, a' kit most ölnének,
Engemet törvényjek szerint majd üldöznek.
Magamban hagyatván, kinek hidjek tovább,
Illy sok veszélyim közt, kit kövessek inkább
Ah rettegés alá vettetett Királyság!
Melly nagy rab lett benned a' fő hatalmasság !
E’-kora’ Király szűnik beszédjeitől, alá ’sfelsétál; gondolkodik.
A' tanáts tetszését reszketek hallani,
Ellene mi módon lehessen állani?
Hunyadi ellen is gyanút vertek belém
Hányattatásimban kitsoda áll mellém?
Ötodik jelenés
GARA, A’ KIRÁLY.
GARA
A alázatosság-al elő megyen.
Uram! a' fő tanáts tzéljába meg-marad.
Új végezések-ért tovább már nem fárad.
Az igazság ellen rettegés dolgozni,
Nem lehet egy gyilkost bűnébűl óldozni
Azonkívül is már Ulrikért Sok rendek
Hánykódnak magokba, 's az Hazába zengnek
Most e' tőrténet-el félhetünk mindentűl,
Kivált te Felséged soha nem tsendesűl
A ' -dig; míg Hunyadi életbe maradhat,
'S Hazánkfijai közt törvényeket adhat .
Ekkor Gara egy széles papírost nyújt a’ Király elibe, hogy nevét, Hunyadinak halálos ítéleti alá tegye.
GARA
Felséged elibe jött ez az ítélet,
Mellyet változtatni már többé nem lehet.
A KIRÁLY
, tétovázva
Széket — asztalt — pennát — félre — Ah
rettenetes nap
Ki az, — ki — Királyi hivatalomon kap ?
Asztalt, széket, író szerszámot el-készítenek.
GARA
Felséges Uram! már minden készen vagyon,
A' végső akarat-----------
A KIRÁLY
indúlat-al.
Ne késztess olly nagyon,
Szabad meg-gondolni tselekedetemet,
'S Szívemen érezni ma történetemet .
E’-kor az asztalhoz megyen, le-ül, Gara az írást eleibe teszi; az asztalra könyököl, halgat, végre pennát vészén; nézi az ítélet tételt, mellyet magába olvas, fel ugrik el-veti pennáját;félelem, harag, ’s kétség formálják tekintetinek változó színét, félre szól, lassan.
Ha a' Lelkem másként nem érez múljak-el
Ah mit tselekedjem e' rettegések-el !
Alá-’s fel jár, sóhajt.
GARA
Uram! fél Ország zúg, a' tanáts reánk vár,
Ha késünk, hirtelen következhetik kár.
A’ Király sebesseben kezd sétálni, mindenfelé tekint, sóhajt, ’s Garának semmit nem felel.
GARA
ismét
Az igazság sóhajt, törvényink szenyvednek.
Szóllj Uram! mond okát illy tsendességednek.
A KIRÁLY
Ah Gara! ha te is illy tsendes lehetnél
Mint én; e' dolog-al szinte úgy késhetnél.
Hatodik jelenés
GARA, A’ KIRÁLY, BÁN-FI.
BÁN-FI
Tisztelet-el meg-hajol a ’ Király előtt, ’s mély alázatosság-al mond
Uram! nagy zendülés van a' fő tanátsba
Minden el-fáradt már a' várakozásba.
Végső akaratját kérik Felségednek,
Ne rontsad erejét Uram törvényednek,
A' város is lármáz Hunyadi életén.
Büntetést kiabál a' gyilkosnak vétkén.
A' leg-felsőbb tanáts ezeket szemlélvén.
Igazságot akar a' veszélytűl félvén
A KIRÁLY
félre, tsendesen, egyedü
Az a' felső tanáts merem reményleni,
Hogy fsak Gara 's Bán-fi. Ah hova kell lenni !
Hogy fsak Gara ’s Bán-fi. Ah hova kell lenni! E’-korismét az asztalhoz megyen, felveszi a’pennát, le-ül, Gara Bánfi kétfelől mellé állanak.
GARA
Miért hánykolódik annyira Felséged?
BÁN-FI
Uram! hiszem reánk esik ítéleted.
GARA
Álljon-meg Felséged a' mi törvényünkön,
El-viszszük mi terhét mindnyájan Lelkünkön.
Uram! mi tudjuk azt, hogy jól tselekedtünk.
' S a' történet szerént igazán ítéltünk
Mi rajtunk nyugoszik e' dolognak terhe
Miért legyen tehát szívednek keserve?
BÁN-FI
A' Király részirűl nints itt veszedelem,
Leg jobb leszen benne most az engedelem.
A KIRÁLY
Törvény, s' igazság hát a' ti Lelketekbe,
Hogy be-írjam nevem ítéletetekbe?
GARA
Igen is úgy vagyon, mi állunk mindenért
Nem ontunk ok nélkül törvényünk szerint vért.
A' Király sokhánykolódásai között el-kezd végre írni, és minekutánna nevét le-tette, hirtelen az asztaltúl fel-ugrik, ’s mintha réműlések között volna, sebesség-gel el-megyen.
Hetedik jelenés
GARA BÁN-FI.
GARA
Ládd-é Bán-fi, millyen szoros győzedelmünk?
BÁN-FI
Semmi; Mert nyert azért a' mi engedelmünk
GARA
Ha egy Király végre tanátsátúl el-áll,
Mindenütt ölni kezd, körűlte az halál.
Veszélyes párt ütés; hartz, pusztulás, inség
Ezer üldözések; szaggató dühösség
Könnyen el-érhetnek egy olly Fejedelmet,
Ki tanátsosinak nem nyújt engedelmet.
BÁN-FI
Tudna-é a' Király nékünk nem engedni
Gara! lehet-é így rólunk vélekedni?
Áldozatot tegyünk kívánságainknak,
Szabjunk törvényt magunk igazságainknak.
A' király trónusán minket talmátsoljon
Fegyverünk kezébe, tsak hadd harátsoljon.
Rettegni kell egész Országnak nevünket.
Keresse minden rend felső kegyelmünket.
A' Királyi tanáts mindenkor mindenütt
Életet, 's halált ad ha végezhet együtt
És ha ítéletét egy-szer ki-hirdette,
Az ellen kérdését senki nem tehette,
Nem szabad ő néki szentséget vizsgálni,
Ki tud törvényibe hibákat találni?
Egy ember magába tévedést formálhat;
De tanáts Házunkbul hiba nem származhat.
Szükség a' Királynak velünk egy-é lenni
És önnön hatalmát bennünk kémélleni.
Érted beszédemet Gara, mit ítélhetsz?
Mond meg te is titkon miként vélekedhetsz ?
Gara mély gondolkozásba merül, ’s Bánfinak szavaira, sem figyelmez, semfelel, hanem szemeit eleibe a’ főldnek szegezvén, szüntelen halgatásba van; kezébe tartván a’ Királyi tanátsnak Hunyadi vesztéről tett ítéletét.
BÁN-FI
ismét szorgalmatos tekintet-el.
Mibe merűltél-el Gara? mit gondolhatsz!
Talám dolgainkba hibákat találhatsz?
E’-kor Gara Bánfira tekint, kit darab ide-ig tsak szó nélkül néz, végre a’ dühösség lassan lassan, tekintetére festetik, szemei változnak, Bánfi meg-borzad egy kevéssé,54 s hátra felé húzza magát, de soha szemét Garárúl le-nem veszi; Gara utoljára kezével mellyére üt, ’s fel-tekínt.
GARA
a’ kétségbe való esés-el küszködve dühösen.
Mennyi Igazság mennydörögj felettem!
Tsattogjon haragod — hirtelen el lankadva. Ah
Isten mit tettem!
E’-kor Gara kezével artzúlatját el-fedezvén tántorogni kezd, kit Bán-fi hozzá szaladván által ölel.
BÁN-FI
fel szóval.
Hé — hé — sijessetek hozzánk segítségre,
Hogy juttotunk illyen hamar ez ínségre!
A ’ kiáltásra sok szolgáló férjfijak rohannak elő, kik Garát el-alélásába fel-vévén, ki-viszik
BÁN-FI
Mentébe
Ah Szerentsétlen nap! keserves változás!
Mit jövendől bennem a' kínos irtózás.
Vége a’ második Játéknak.
- Email: dh.elte.hu@gmail.com
- Cím: 1088 Budapest Múzeum krt. 6-8
Copyrights © 2020 All Rights Reserved, Powered by ELTE