Digitális Bölcsészet Tanszék – Eötvös Loránd Tudományegyetem
Szakonyi Károly
Adáshiba
Keletkezés ideje
1970
Felvonás
2
Jelenet
0
Megszólalás
1312
Mondat/Sor
2725
Szó
13346
Második rész
A szín ugyanaz, mint az első részben. Az asztalon még néhány edény: tányérok a tortának, borosüveg, szifon, poharak, csészék. Tízperc telhetett el.
Vanda nincs a szobában.
Amikor afüggönyfelmegy, Bódog afőhelyen ül, mellette Dönci, kicsit arrább Saci.
Valamennyien velünk szemben - hiszen a tévét nézik - izgatottan. A bal oldali ajtónál kis nyüzsgés: Szűcs úr, a szomszéd igyekezne befelé háromkerekű, önhajtós tolókocsiján, de a masina beleakadt a fél ajtószárnyba: Bódogné és Imrus segédkeznek, de alig tudják kiszabadítani, s kitárni az ajtót. Szűcs úr mindkét lábára béna, fején kötött sísapka, vállán pokróc, kezében esernyő.
IMRUS
(Görnyedten, a tolószékkel bíbelődve.)
Hát ez így nem megy...
SZŰCS
Egy kicsit hátrább, Imruska, hátrább!
Emeld meg a kereket, emeld csak meg!...
BÓDOGNÉ
Én nem is értem... máskor befért így is.
SZŰCS
Rosszul vettem az irányt, szomszédasszony, kicsit elkormányoztam ...
(Nyújtogatja a nyakát a fejük felett.)
Hajtsd lejjebb a fejedet, Imruska, nem látom jól... ez már a krimi?!
BÓDOG
(Alig fordulfeléjük.)
Nyissátok ki már azt az ajtót!
Mit vacakoltok?
BÓDOGNÉ
(Nyögve.)
Segíthetnél, apa!
SZŰCS
Ó, szomszéd úr, maradjon csak, majd mindjárt...
Igazán nem akartam így elkésni, korábban is indulhattam volna, de nem tudtam, hogy esik...
- Most, Imruska, vissza a kereket, vissza!
Hogy a ménkűbe akadhatott így be?
- ...aztán láttam, hogy esik, hazakerekeztem az ernyőért, ez a pléd már rajtam volt, mert ugye, hűvös van, de... - ejnye, hát hogy a ménkűbe tudott így beakadni...
IMRUS
Anya, te az ajtót... anya!
BÓDOG
Fog ez menni!
SACI
(Nézi a tévét.)
Jaj, ez most ki volt?
Ez a forradásos arcú, ez most ki volt?
DÖNCI
Figyelj, majd kiderül!
SACI
Mondd már, ki volt az a forradásos arcú?
A gyilkos?
DÖNCI
Még nincs itt a gyilkos.
IMRUS
(Görnyedve küszködik.)
Se ki, se be!
Legalább meg tudnám emelni...
SZŰCS
(Nézi a tévét messziről.)
Ó, ezek az angolok mindig ilyen rejtelmes kastélyokban tudják ...
(Imrus megemeli a tolókocsit.)
Jaj, felborulok, felborulok!
BÓDOGNÉ
(Végre kinyitja az ajtót.)
Kapaszkodjon a vállamba, szomszéd úr!
BÓDOG
Na, mondtam, hogy fog az menni!
Jöjjön csak, Szűcs úr, a szokott helyére ide...
DÖNCI
Ez a lány, ez túl szép.
Ez meg fog halni.
SACI
(Ijedten.)
Kicsoda?
DÖNCI
Ez a lány.
Ha egy lány túl szép a krimiben, az meghal.
SZŰCS
(Gyorsan bekocsizik középre.)
Ez a locspocs is az úton.
Ennyi eső!
Csak ülök az ablaknál egész nap...
BÓDOGNÉ
(Leveszi Szűcs válláról a plédet.)
Az ernyőt is, szomszéd úr...
SZŰCS
Az ernyőt?!
Ja, persze, tessék...
Ó, összecsöpögtettem a padlót...
BÓDOGNÉ
(Erőltetett kedvességgel.)
Nem tesz semmit. ..
SZŰCS
Egész nap várom, hogy szíves engedelmükkel végre átjöhessek, és akkor tessék, elkések...
Régóta megy?
DÖNCI
Most kezdődött...
BÓDOG
(A feleségéhez.)
Kínáld meg a szomszéd urat.
BÓDOGNÉ
(Imrusnak adja a plédet meg az ernyőt.)
Vidd ki, kisfiam ...
(Imrus átveszi, kimegy.)
Egy kis puncstorta, szomszéd úr?
Vagy kávé?
SZŰCS
(Az asztalra pillantva.)
Ó, egy kis borocskát inkább.
BÓDOGNÉ
Szódával?
SZŰCS
Szóda nélkül.
BÓDOG
(Anélkül, hogy hátranézne.)
Imrus, tölts a szomszéd úrnak...
Imrus!
Hol van már megint?
BÓDOGNÉ
Csak kiküldtem ...
(Tölt az egyik pohárba.)
BÓDOG
Amikor végre bejön, akkor te kiküldőd!
SZŰCS
(Átveszi a poharat.)
Ó, ez majd jót tesz...
Egész nap ülök az ablaknál...
Én ennyi esőt még nem láttam!
Csak esik, esik...
BÓDOG
Aztán meg majd a hó.
SZŰCS
A hó?
BÓDOG
A hó, persze!
Aztán meg majd jön a hó!
A tél.
Jön a tél, a hó...
SZŰCS
Hát, november van, ugye...
BÓDOG
A fagy... az bizony!
Sepregethetem a járdát.
SZŰCS
Maga legalább sepregetheti.
BÓDOGNÉ
Semmi sem használ, Szűcs úr?
SZŰCS
Á, semmi.
A villanykezelés annyi, mint a nulla!
A gyógyszerek: dettó: Már egészen megmerevedett mind a két lábam.
Mintha nem is az enyémek lennének ...
(Hirtelen.)
Előrántotta a pisztolyát!!!
SACI
(Izgatottan.)
Lelövi!
Lelövi!
DÖNCI
Puff!
Láttátok?
Egyetlen rúgással!
Á, ez aztán a bunyó!
BÓDOGNÉ
Mindig csak ez a bunyó.
Háború meg bunyó!
Maga még emlékszik, Szűcs úr, a Rudolf Valentinóra?
SZŰCS
(Nézi a tévét.)
Hogy kire?
Ó, hogyne, persze!
A mi időnkben még, kedves szomszédasszony...
BÓDOGNÉ
Miért nem játszanak Rudolf Valentino-filmeket?
SACI
(A kezét harapdálva.)
Rádobta a párnát a fejére!
Fojtogatja!
DÖNCI
(Higgadtan.)
Annál van a kulcs.
BÓDOG
Én mindig összekeverem a szereplőket.
Egyszer csak nem tudom, melyik a másik?
Az olvasással is így vagyok.
Mindig elfelejtem a neveket, aztán lapozhatok vissza.
SACI
Annál van a kulcs?
BÓDOG
Például most is: milyen kulcs?
Milyen kulcs?
DÖNCI
A torony kulcsa!
Mért nem figyelsz?
BÓDOG
Torony?
Maga emlékszik, hogy lett volna itt egy torony, Szűcs úr?
SZŰCS
A toronyban van a lány.
BÓDOG
Akit lelőttek?
DÖNCI
Dehogyis az, akit lelőttek!
SACI
Aki él!
Az van a toronyban!
BÓDOGNÉ
Meg a Zoro és a Huru!
Mennyit nevettünk rajtuk!
Az egyik hórihorgas volt, a másik meg kis köpcös.
Melyik is volt a hórihorgas?
Apa, melyik volt a hórihorgas?
BÓDOG
A Zoro.
BÓDOGNÉ
A Zoro?
SZŰCS
A múltkor az egyik professzor azt mondta, kipróbálunk egy új injekciókúrát.
Nyolcat belém döfött, de hiába...
Hiába, hiába.
Bele kell nyugodnom, hogy így maradok, ilyen nyomorék maradok...
- Jaj, persze, hát a torony!
Az előbb az a torony, ott a kastély mögött!
BÓDOG
Kapkodják a képeket!
Mindig kapkodják a képeket!
BÓDOGNÉ
Meg aztán, tudja, Szűcs úr, azt szerettem azokban a régi filmekben, hogy tele voltak érzelemmel.
Meg finomsággal.
Nem mindig ez a bunyó...
SZŰCS
Érzelem nélkül semmit sem ér...
BÓDOGNÉ
Ahogy a férfiak szerették a nőket...
Csupa elegancia, csupa mély érzelem, lovagiasság...
BÓDOG
Nem szeretem, hogy egy negyedóráig nem tud együtt lenni a család!
Legalább egy negyedóráig!
Vanda is!
Hol van Vanda?
SZŰCS
Tényleg, a kedves lányukat nem látom...
BÓDOGNÉ
Fáj a feje.
Kicsit ledőlt a másik szobában.
BÓDOG
Szűcs úr, maga ismerte valaha is a fejfájást?
Mindig ez a fejfájás!
SZŰCS
A nőknél van ilyen néha.
Szegény megboldogult feleségem a szívére panaszkodott mindig.
Hogy fáj a szíve.
Vizes borogatásokat rakott a mellére.
Annak meg a szíve, mindig...
BÓDOG
Egyszer direkt megkérdeztem egy orvost erről a fejfájásról.
BÓDOGNÉ
Ugyan, hadd már apa!
BÓDOG
Direkt kíváncsi voltam rá, és megkérdeztem egy orvost.
Tudja, mit mondott, Szűcs úr?
Hogy fejfájás nincs.
Egyszerűen: nincs!
SZŰCS
Szívfájás sincs.
Nekem is egy orvos magya rázta, hogy a szív, az nem fáj.
A szív, az nem tud fájni.
Csak a regényekben...
BÓDOG
Nem kell elhagynia magát az embernek!
Ennyi az egész!
Jól néztem volna ki, ha elhagytam volna magam!
Hm!
Szerettem volna látni!
Ajaj!
Fejfájás!
Meg szívfájás!...
Kopognak a bal oldali ajtón.
BÓDOG
Na, ez meg ki lehet?
Tessék!
Tessék, kérem! ...
Nyílik az ajtó - magas, sovány, szőke szakállas férfi lép be: Emberfi. Csillogó kék szeme, szelíd arca az orosz ikonok Krisztusára emlékeztet. Bő, fehér, gallértalan inget visel, szűk nadrágot, és mezítelen lábán pántos sarut. Imrus jön mögötte, szinte betuszkolja: Emberfi mintha nem akarna zavarni, megáll az ajtóban, meghajol.
EMBERFI
Békesség e háznak és gazdájának!
BÓDOG
No, valami baj van, kérem?
IMRUS
(Lelkendezve.)
Apa!
Apa!
Csodálatos dolgokat tudtam meg a lakó úrtól!
Képzeld...
Képzeljétek...
BÓDOG
No fene, no fene !
(Emberfihez.)
Tessék, kérem, ha óhajtja, foglaljon helyet.
Egy angol krimi megy...
BÓDOGNÉ
Ott a fotel, kedves ...
(Emberfi lábára pillant, fintorogva.)
Nem fázik mezítláb?
EMBERFI
(Egyforma barátságos mosollyal.)
Ehhez szoktam, asszonyom.
BÓDOGNÉ
(Szűcshöz.)
A lakónk, Szűcs úr!
SZŰCS
(Nyújtja a kezét.)
Örvendek, örvendek...
Szűcs.
IMRUS
(Lelkesen.)
De ezt el kell mondanom nektek. .. halljátok?
SACI
Jaj, üljetek le gyorsan!
Üljön le gyorsan!...
Most mennek fel a padlásra a gyémántokért!
DÖNCI
A toronyba, nem a padlásra .
(Éppen csak hátratekint Emberfire.)
Mi már találkoztunk.
EMBERFI
(Bólint, leül.)
Igazán nem akartam zavarni önöket, de a kedves fiuk erőszakkal becipelt.
IMRUS
Hát persze hogy becipeltem!
Apa!
A lakó úr nekem mindent elmesélt!
Anya!
Azt akarom, hogy ti is tudjátok, hogy ő...
BÓDOG
(Erélyesen közbevág.)
Imrus !
(Zavartan Emberfihez.)
Kérem, szeretném, ha elhinné, mi nem bíztuk meg Imrust azzal, hogy kikérdezze magát...
Egyáltalán... mi nem káderezünk, kérem!
IMRUS
De nem erről van szó!
Ő...
EMBERFI
(Zavartan közbevág.)
Imrus nagyon kedves.. . és lelkes, de én igazán nem akartam tolakodni, kérem, szeretném, ha nem értenének félre: nekem nem szokásom, hogy ráerőszakoljam magam bárkire is... leginkább - most már - csak visszavonultan... abban a kellemes kis szobában, amit önöktől bériek...
BÓDOG
Kérem!
Igazán kellemetlen, hogy önt ilyen helyzetbe hozza Imrus!
Mi nem szaglászunk a lakónk után...
Befogadtuk önt, megbízunk önben, ugyebár ...
(Imrushoz.)
Nem tudom, hol tanulod ezt a tapintatlanságot!
EMBERFI
(Védve Imrust.)
Csak a lelkesedése, kérem, csak a lelkesedése vezérli, és ez nagyon nagy hatással van rám is... meg kell mondanom ...
(Csaknem meghatottan.)
...ez nagyon jólesik nekem...
BÓDOGNÉ
Igazán, mindig figyelmeztetjük Imrust, hogy ne lógjon a maga nyakán.
Maga is pihenni akar, ha itthon van.
IMRUS
Ő nem pihenni akar!
Ő...
SZŰCS
Háhá!
Ez fogja megtalálni a gyémántot!
BÓDOG
Gyémántot?
Micsoda gyémántot ?
(Emberfihez.)
Bocsánat !
(Szűcshöz.)
Micsoda gyémántot?
SACI
(Félig hátrafordulva, hadarva.)
Ez az alak keresi a gyémántot!
És ennek a nőnek...
(Emberfihez izgatottan.)
...ennek, látja?
Meghalt a férje... a fürdőszobában találták meg, de látta volna azt a fürdőszobát, kék mintás csempék, vagyis nem tudom, milyen színű, de biztosan kék...
DÖNCI
(Közbevág.)
Mért nem figyelsz inkább?
SACI
(Hadarva.)
Mindjárt...
Szóval ott feküdt a fürdőszobában a férje, és mellette volt a borotva, de ez a detektív...
DÖNCI
Nem detektív, csak a barátja!
SACI
De, igenis, azt mondta, ő a detektív!
DÖNCI
A barátja!!!
SZŰCS
Én is azt hiszem, hogy a barátja.
IMRUS
(Tehetetlenül, kétségbeesve áll köztük.)
Hát most ezzel vacakoltok, amikor én Őt!...
SACI
Na, szóval mindegy !
(Emberfihez, hadarva, izgatottan.)
Magának magyarázom!
Szóval ez most keresi, hogy ki ölte meg, mert a toronyban van a gyémánt, és ez most megy, mert megszerezte a kulcsot a nőtől, éjjel, amikor az aludt, és...
IMRUS
(Ideges kéztördeléssel, Emberfinek.)
Látja, ez az, amit mondtam magának...
SACI
...látta volna, hogyan csente el a kulcsot, egy nagy fekete lepelben...
DÖNCI
Összezagyválod az egészet!
EMBERFI
(Udvariasan.)
De, de, nagyon is értem ...
(Imrusra tekint aggódva.)
Nyugodj meg, fiam.
SACI
Hát persze hogy érti, nem vagyok hülye!
Dönci azt hiszi, hogy nem tudom, mit látok!
DÖNCI
Most már hagyd abba, jó?
BÓDOGNÉ
Döncikém, Saci csak magyarázza a lakó úrnak...
SACI
(Pityeregve.)
Igen, mert még azt is tudnia kell, hogy értse, hogy most meg akarja nézni...
Ez a detektív meg akarja nézni, ki jelez éjszakánként a torony padlásáról gyertyafénnyel !...
(Elsírja magát.)
Én igenis értem, amit látok...
SZŰCS
Tényleg, onnan valaki jelzett!
SACI
(Sértődötten.)
Hát persze!
Éjfélkor!
Hogy hívja a nőt...
Dönci azt hiszi, hogy én hülye vagyok!
BÓDOG
A nő már meghalt, nem?
DÖNCI
(Ingerülten.)
A férfi halt meg!
Az elején!
De így nem lehet krimit nézni!
Jövés, menés, meg ez a sok beszéd ...!
EMBERFI
(Imrusnak.)
Mondtam, ugye, hogy kellemetlen lesz...
IMRUS
(Szemrehányóan.)
Ezt maga mondja?!
EMBERFI
(Zavartan.)
Na nem, csak hát ugye... látod...
BÓDOGNÉ
Ez a sok halál mindig!
A hullák!
Hol vannak már azok a kedves, szép filmek ?!
(Emberfinek.)
Maga már nem emlékszik Rudolf Valentinóra, ugye?
EMBERFI
Nem, nem... azazhogy... nem, egyáltalán nem, asszonyom...
IMRUS
(Emberfinek.)
Magának csak egy szavába kerül... és magára figyelnek mind!...
EMBERFI
(Kínos mosollyal.)
Na, persze, persze... csak...
IMRUS
Csak?
SACI
(Felsikolt.)
Jaj!
A lépcsőn az az árnyék!
Egypillanatnyi csend, majd lassú ajtónyikordulás- mintha a krimihez tartozna - a jobb felőli ajtó nyílik, s megjelenik Vanda áttetsző nylonköntösben; alatta csak bugyi van és melltartó; maga elé tartott kézzeljön, mint egy szellem.
VANDA
(Csúfondárosan.)
Huhu!
Összerezzennek, csak Emberfi néz nyugodtan Vandára. Imrus megrökönyödik.
VANDA
Huhu!...
SACI
Jaj, frászt kap az ember!
BÓDOGNÉ
(Felocsúdva.)
Vanda!
A... lakó úr van itt, Vanda!
Meg Szűcs úr!
Vendégek!...
VANDA
Huhu!
Huu-huh !
(Nevet.)
BÓDOG
Ha fáj a fejed, miért nem maradsz a másik szobában ?
(Emberfihez.)
Kicsit fáj a feje, ledőlt és...
VANDA
(Megáll közöttük.)
Már nem fáj a fejem .
(Nézi Emberfit.)
IMRUS
(A nővérének.)
Még te hiányoztál ide éppen!
És így!...
VANDA
(Le nem veszi tekintetét Emberfiről. Mosolyogva.)
Imrus, ha nem tudnám, hogy az öcsém vagy, arra kellene gondolnom, hogy zavarba hoztalak.
BÓDOG
(Emberfinek.)
Tetszik tudni, túlórázik, borzasztó, mennyit kell túlóráznia, nem mondom, megvan az eredménye, de annyira kimerül...
BÓDOGNÉ
(Vandának, a foga között.)
Öltözz át!
Menj, öltözz át !
(Látja, hogy Vanda rá sem hederít, kedvesebben.)
Talán vedd fel azt a kis bársonyruhádat. .. azzal a kis csipkegallérral...
SZŰCS
Csókolom a kezét, Vanda!
Már kérdeztem is, hol van.
BÓDOGNÉ
(Lgyekszik elfedni Vandát, sziszegve.)
Ebben a köntösben, Vanda!
VANDA
(Nem törődik velük, odalibeg Emberfihez.)
Maga már látott engem úgyabbul is, igaz?
Maga... maga... hogy is hívják?
IMRUS
(Közbelép.)
Én nem ezért hívtam be magát!
Nem ezért!...
EMBERFI
(Köhintve Vandának)
Emberfi...
VANDA
Hm...
Emberfi...
Ez olyan csinált név...
Nekem nem tetszik.
IMRUS
Vanda!
Te nem tudod, kivel beszélsz?!
VANDA
(Szelíden, de kicsit gúnyosan.)
Ohohohó!
Már hogyne tudnám?
Összefutottunk mi már egypárszor... ma is... a fürdőszobában, nem igaz?
Meglepődött?
EMBERFI
(Nyugodtan.)
Nem.
VANDA
Nem?
Tehát direkt kíváncsi volt rám?
IMRUS
(Kétségbeesve.)
Vanda!
DÖNCI
(Hátraszól.)
Zavarod a társaságot, Van, nem veszed észre?
SACI
A legizgalmasabb rész !
(Hátrapillant.)
Te jó ég!
Vanda!
VANDA
Csak nézd a tévét, Saci, az sokkal érdekesebb .
(Emberfihez.)
És ha maga is kíváncsi erre a micsodára... erre a krimire, csak nézze.
IMRUS
Ő egyáltalán nem kíváncsi az ilyesmire!
SZŰCS
Miért?
Az angol krimik a legjobbak!
VANDA
(Emberfihez.)
Látja, ők legalább tudják, hogy mi érdekli őket!
Ez is nagy szó!
És maga?
Maga tudja, hogy magát mi érdekli?
EMBERFI
(Nyugodtan.)
Tudom.
VANDA
(Kicsit gúnyosan.)
Ó!
Hát erre kíváncsi lennék.
BÓDOG
(Ünnepélyesen.)
Megkínálhatom szivarral, kedves... ööö...
EMBERFI
(Barátságosan.)
Ahogy tetszik, Emberfi vagy Krisztosz...
BÓDOG
(Nyújtja a szivart Emberfinek.)
Csongor...
Azelőtt Dózsát szívtam, de ez sokkal zamatosabb.
EMBERFI
Köszönöm, nem dohányzom.
BÓDOGNÉ
Nagyon helyes, nagyon helyes!
Egy ilyen fiatal ember, mint ön...
Hány éves is?
EMBERFI
Harminchárom, asszonyom.
IMRUS
(Hiába várva, hogy Emberfi neve a kellő hatást kiváltsa.)
Krisztosz!
Hát nem értitek?
BÓDOG
Már hogyne értenénk!
Á, vagy úgy!
Ezek szerint ön görög?
IMRUS
Hogy lenne görög?
Hogy kérdezhetsz ilyet?
SZŰCS
Mért?
Nagyon sok görög él nálunk.
BÓDOG
(Kutatva.)
Már megint hol a szivarvágóm?
Tíz perc alatt eltűnik minden!
Én még ilyen rendetlen házat nem láttam!
BÓDOGNÉ
Hát hová tetted, apa?
SACI
Jaj, maradjatok már!
Nem ért az ember semmit!
IMRUS
Inkább azt értenéd meg, Saci, hogy ki van köztünk!
VANDA
(Mindvégig különös érdeklődéssel nézi Emberfit.)
Krisztosz.
Látja, ez már jobban illik magához.
A szakállához, a szelídségéhez.
Maga mindig ilyen szelíd, ilyen hidegvérű?
BÓDOGNÉ
Vanda!
Mondtam már, hogy öltözz át!
SZŰCS
Minek?
Nincs itt hűvös, nem igaz, Vandácska ...
(Kuncogva nevet.)
IMRUS
(Emberfihez.)
Kérem!
Kérem, mondja meg nekik, hogy kicsoda maga!
DÖNCI
(Felháborodva.)
Hát én még ilyet nem láttam!
Egy szót sem értek így ebből a rohadt krimiből!
BÓDOG
(Még mindig keresgél.)
Ide tettem az előbb!
Az előbb még itt volt a szivarvágóm!
EMBERFI
(Bódognak nyújt egy szivarvágót.)
Parancsoljon!
BÓDOG
(Gépiesen elfogadja, megvágja a szivar végét, akkor veszi észre.)
De hiszen ez nem is az enyém!
Ön mégiscsak dohányzik?
EMBERFI
Nem, mondtam már, uram, hogy nem dohányzóm.
BÓDOG
(Visszaadja a szivarvágót.)
Köszönöm...
Nagyon szép darab.
EMBERFI
(Nem fogadja el a szivarvágót.)
Tessék csak.
Az öné lehet.
BÓDOG
Ó, nagyon kedves!
De valahol meg kell lenni az enyémnek is...
Nézd, anya, milyen remek, új szivarvágó.
Milyen márka?
EMBERFI
Palesztinái.
BÓDOG
(Nézegeti.)
Hm.
Palesztinái.
Nagyon szép... ezek a minták...
Hol szerezte?
IMRUS
Apa!
Hát ő oda való!
BÓDOG
Oda?
Szóval külföldi?
SZŰCS
Hát ott szép kis csetepaték vannak mostanában, nem mondom!
Bombázások meg lövöldözések, meg minden.
Látjuk a tévében!
Szép kis zűr!
BÓDOG
Na, de várjunk csak!
Ezt nem is tisztáztuk!
Ha maga külföldi, akkor nem is biztos, hogy jogunkban áll kiadni magának a szobát.
Ennek utána kell nézni!
Már megbocsásson, de nem akar az ember kellemetlenséget a hatósággal, ugyebár...
IMRUS
Te jó ég, apa!
Becipeltem ide közétek, nem is akart bejönni, de hát ez képtelenség!
Azt hittem, azonnal megértitek, miről van szó.
BÓDOG
Miről van szó?
Arról van szó, hogy egyáltalán nem biztos, hogy külföldieknek is kiadhatjuk a lakást!
Ebből bonyodalmak származhatnak...
BÓDOGNÉ
(Emberfihez.)
Tudja, mi olyan tájékozatlanok vagyunk mindenben...
Dönci!
Dönci, te talán tudod ...
(Ismét Emberfihez.)
A fiam mindenben jártas...
DÖNCI
(Hátraszól.)
Jelentkezik a KEOKH-nál, és kész.
BÓDOG
Mi... minél?
Keoknál?
EMBERFI
(Nyugodtan.)
Nincs erre szükség, uram.
BÓDOG
De ha egyszer Dönci is mondja!...
SACI
(Érdeklődve hátrafordul.)
És milyen az az ország, ahonnan maga jött?
EMBERFI
(Mosolyogva.)
Az én országom nem e világból való.
VANDA
(A háttérből.)
Nem szereti, ha faggatják?
EMBERFI
(Vandának.)
Ha igaz szívvel teszik, nincs ellenemre.
SACI
(Affektálva.)
Engem nagyon is érdekel...
(Hirtelen visszafordul a tévéhez.)
Jaj, Dönci, mit akar az a vágottarcú a detektívtől?!
DÖNCI
Sacikám, egyezzünk meg: Az nem detektív!
SACI
Dehogynem detektív, úristen, dehogynem detektív!
IMRUS
(Emberfihez.)
Nagyon jól tudom, hogy nem kívánja felfedni magát...
EMBERFI
(Közbevág.)
Nem, tolakodón semmi esetre sem...
IMRUS
De akkor engedje meg, hogy legalább én megmondjam nekik, hogy maga...
EMBERFI
(Szelíden.)
Bízni kell, bízni!
VANDA
(A háttérből.)
Bízni?
De miben?
EMBERFI
(Hosszan nézi Vandát.)
Hogy beteljesül, amit várunk.
Imrus bizakodva figyeli Emberfit.
VANDA
(Halkan felnevet.)
Ezt komolyan hiszi ?
(Közelebb megy hozzá.)
EMBERFI
Az egyetlen, amit remélhetünk.
VANDA
De mit?
Mi az ?
(Egészen közel megy Emberfihez.)
Ó, azt hiszem, tudom, mire gondol!
BÓDOGNÉ
(Közbelép.)
Vanda!
Ejnye, Vanda, miért nem ülsz le valahová?
VANDA
(Nem figyel az anyjára.)
Hát bízzunk akkor abban, kedves Krisztosz, hogy az egyetlen, amit remélhetünk... maga meg én... beteljesül?
BÓDOGNÉ
Van!
Mit mondtam ?
(Zavartan kőhint, erőltetett nevetéssel.)
Egy kis borocskát, Van!
Tölts a lakó úrnak egy pohárkával...
VANDA
(Emberfihez.)
Iszik?
EMBERFI
Talán egy kortyot...
Vanda az asztalhoz megy, tölt.
BÓDOG
Ha már itt vagy, tölts az én poharamba is... hadd koccintsunk!
Vanda tölt neki is, átadja a poharat, a másikat Emberfinek nyújtja.
VANDA
(Csendesen.)
Szép keze van.
Emberfi értetlenül nézi.
VANDA
Mondom a keze... nagyon tetszik ...
(Az öccséhez.)
Imrus, te nem iszol?
IMRUS
(Rosszkedvűen.)
Nem!
BÓDOG
(Megemeli a poharát, koccint.)
Hát akkor, isten, isten !
(Isznak.)
Nagyon örülök, hogy egy kicsit jobban megismerkedtünk.
Az ember lót-fut...
Ha szabad érdeklődnöm, a barátai is külföldiek?
EMBERFI
A tanítványaimra gondol?
BÓDOGNÉ
Szóval tanítványok?
Elég öreg fiúk...
IMRUS
Péter is itt volt már, a halász!
BÓDOG
Mi az, már név szerint ismered őket?
BÓDOGNÉ
Na, ugye, mondtam, hogy valami horgász!
Olyan halszaga volt.
Az a kerek képű, szakállas.
EMBERFI
A kedves fiuk, Bódog úr, tele van érdeklődéssel, hittel, s ez nagy erény!
BÓDOG
Hogyne, természetesen!
A tanulás mindenekfelett!
A tudás, az nagy erény, úgy, ahogy mondani tetszik .
(Inni akar, de félúton megáll.)
Ó, most látom, szomszéd úr, magának nincs...
Imrus!
Tölts már a szomszéd úrnak!
IMRUS
(Felemeli a palackot.)
Hát ez üres.
BÓDOG
Mi?
Üres?
No fene!
Anya, hozzál be még egy palackkal!
Úgyis ma van az Imrus születésnapja, tetszik tudni, kedves...
Krisztosz úr.
Bizony, ma ünnepeljük a tizennyolcadik születésnapját, szép kor egy fiatalember életében... anya!
Mit mondtam?
BÓDOGNÉ
De ha jól emlékszem, apa ...
(Elakad.)
BÓDOG
Micsoda?
Mit akarsz?
Hozzál be egy palackkal, kibontjuk...
BÓDOGNÉ
Még te mondtad, apa, hogy ne vegyek többet egy palacknál, mert Dönciék úgyis hoznak.
SZŰCS
(Feltekint az izgalomból.)
Á, nem fontos, nem életkérdés!
Ó, ó!
Ekkora nagy pech!
Belelőttek az autó kerekébe!
BÓDOG
Az autókerékbe!
Hát hogy mit ki nem találnak !
(Más hangon.)
Na, anya, akkor hozd be azt, amit Dönciék vettek... eldiskurálunk itt...
Krisztosz úr is inna még...
Közben Vanda a sarokban bekapcsolja a lemezjátszót, feltesz egy lassú táncszámot.
BÓDOG
Vanda, mit csinálsz?
VANDA
Egy kis zenét.
BÓDOGNÉ
De apa, Dönciék ma nem hoztak...
BÓDOG
Mi?
Hogy nincs több bor?
No fene!
Igazán restellem...
Imrus!
Szaladj le a kocsmába ...
(A zsebében turkál.)
Itt van... na, hol is?
Itt van egy húszas... de hol a fenében?
Most meg a pénzemet nem találom....
SZŰCS
A kocsma már bezárt, szomszéd úr!
Ne zavartassa magát...
BÓDOG
Igazán kellemetlen!
Vanda!
Minek az a zene?
VANDA
Csak nem zavar, apa?
BÓDOG
Vendégek vannak itt, meg minden, meg a tévét nézzük...
SACI
Jaj, Van, minek teszed tönkre az ember idegeit?
DÖNCI
Nagy specialista vagy már ebben, Vanda, hallod?
VANDA
(Nyájasan.)
Magát is zavarja, Krisztosz?
EMBERFI
(Ahelyett, hogy válaszolna, a szifonért nyúl.)
Bocsánat...
Van benne víz?
BÓDOGNÉ
Egy kis szódát?
Tessék!
EMBERFI
Ó, nem köszönöm .
(Feláll, a szifon fölé tartja a kezét, tekintetét az égre emeli, és valamit motyog. Imrus tátott szájjalfigyeli.)
BÓDOGNÉ
Lát valamit a plafonon?
IMRUS
De anya!
BÓDOG
Restellem ezt a bor-ügyet.
Szűcs úr, de egy ilyen vacsora is éppen elég sokba kerül...
Tudja, mit mondok magának?
A feleségem hagyta, hogy a molyok elpusztítsák a szmokingomat.
Egyszerűen hagyta!
Hallott már ilyen tékozlásról, Szűcs úr?
Most aztán honnan tudok én egy új szmokingot venni?
BÓDOGNÉ
Mire kellene neked az a szmoking, apa?
BÓDOG
Nem az, hogy mire kell!
Legyen!
Ami egyszer már megvan, az legyen, azt őrizni kell!
EMBERFI
Szabad a poharát, Szűcs úr?
SZŰCS
Tessék !
(Furcsállón nézi, hogy Emberfi a szifonért nyúl, s megtölti a poharát. A szifonból piros színű folyadék folyik.)
Hát ez meg mi?
BÓDOG
Csak nem rontottátok el a szifont is?
BÓDOGNÉ
Talán a rozsda?
SZŰCS
(Megszagolja az italt.)
Hm.
Borszaga van ...
(Belekortyint.)
A ménkűbe is!
Ez kadarka!
BÓDOG
Ja... ja, persze, kadarka!
El is felejtettem, hogy van még egy kis kadarka ...
(Kiveszi Emberfi kezéből a szifont, és tölt magának is.)
IMRUS
Amikor rátette a kezét!
Hát nem láttátok?!
Amikor rátette a kezét, akkor változtatta át!
SZŰCS
Remek borocska!
Kóstolja meg, szomszéd, remek !
(Emberfihez.)
Szekszárdi, nem?
Szekszárdi kadar.
Á, megérzem én azt ízről .
(Csettintgetve kóstolja.)
És van ereje!
Legalább tizenkét maligán fok!
BÓDOG
(Tölt magának.)
Tizenegy.
De azért jó.
IMRUS
(Lelkesedéssel.)
Ő csinálta!
Dönci, Saci!
Ő csinálta a bort!
Nem láttátok?
Vanda!
VANDA
(A lemezjátszó mellől nézi Emberfit.)
Gratulálok. ..
EMBERFI
(Szerényen.)
Láttam, hogy zavarban van a házi bácsi.
IMRUS
Dönci, Saci!
DÖNCI
Ma még vezetnem kell, nem ihatok.
BÓDOGNÉ
Ó, ma már mindenből csinálnak bort...
VANDA
Úgy, úgy, anya, csak mondjad ...
(Halkan nevet.)
BÓDOGNÉ
Na, persze!
Mindenből!
Vili bácsi is mondta!
A mi időnkben még csak szőlőből, de ma már!...
A háború alatt szoktuk meg azt is, hogy szójababból csináljuk a süteménybe a tölteléket.
Meg a háború után!... a zsíroskenyér-korszakban!
Emlékszel, Imrus, még szeretted is a műkenőmájast .
(Emberfihez.)
Megtanult az ember varázsolni, ezt-azt, ajaj, szükségből mindent!
SZŰCS
Meg tökbélből húsleves!
Megboldogult feleségem nagyon értette.
Mondom neki, hol kaptál velős csontot?
Velős csontot? - kérdi szegény.
Ez tökbél!
Tökbél!
Hajaj!
IMRUS
(Dühösen.)
De ez nem műbor!
Ez igazi bor!
BÓDOG
(Rosszkedvűen.)
Igazi!
Mi az igazi?
Mit tudjuk mi azt már, hogy mi az igazi?
EMBERFI
(Szomorúan, csalódottan.)
Azt hiszem, felesleges, hogy maradjak.
VANDA
(Elébe áll.)
Talán nem érzi jól magát itt köztünk?
Pedig milyen szép család, ugye?
Az ember kezét-lábát kitöri, úgy igyekszik haza, hogy mielőbb együtt legyen ez a kedves család.
BÓDOG
(Vandának.)
Csak adj hálát az istennek, csak adj hálát, hogy így együtt lehetünk!
A mai világban!
Amikor szétszóródva tengődnek a családok, ki itt, ki ott...
Tengeren túl meg nem tudom én, hol?
Ugyebár, maga is, kedves Krisztosz úr, távol a családjától, mert a hivatása elszólította...
Elég baj az magának, elég baj...
IMRUS
Mi az, hogy elég baj?
Apa!
Ő a világot akarja megváltani!
BÓDOG
(Nem zavartatja magát.)
...de még, hogy ide került közénk, az is nagy szerencse!
Ki tudja, máshol hogyan fogadták volna?
SZŰCS
(Felkiált.)
Na, ez a gyilkos!
Előre megmondtam, hogy ez a gyilkos!
BÓDOG
Gyilkos?
Ki a gyilkos?
DÖNCI
Az a simaképű!
SACI
Istenem, az a jóképű srác!
SZŰCS
Amelyik a legcsinosabb fiú, az a gyilkos.
Mindig.
Már megfigyeltem.
Erre megy ki a játék.
A félrevezetésre.
Ez a lényeg: a félrevezetés...
VANDA
(Odamegy Emberfihez, barátságosan.)
Nem jönne táncolni?
Olyan jó ez a szám ...
(Kicsit dúdolja, Emberfi kényszeredett mosollyalfelnéz rá.)
Szeretnék egy kicsit táncolni...
BÓDOGNÉ
Vanda!
Egyáltalán nem biztos, hogy a lakó úr szeret táncolni!
SACI
(Elátrakapja a fejét.)
Na, még csak ez hiányzik, Vanda!
VANDA
(Emberfihez.)
Ne törődjön velük... jöjjön.
IMRUS
(Megfogja Vanda karját.)
Ne, kérlek, ne csináld ezt!
VANDA
(Kirántja magát Imrus kezéből.)
Mit ne csináljak?!
Valamivel nekem is kell szórakozni !
(Emberfihez.)
Maga is unja ezt itt, látom!
IMRUS
(Kitör.)
Szégyellem magam miattatok!
EMBERFI
(Imrushoz.)
Megszoktam már az ilyesmit, Imrus.
Nem az első eset.
IMRUS
De hát ebbe nem lehet beletörődni!
EMBERFI
Na, nem is.
Csak annyi éven át megél az ember egyet-mást...
VANDA
(Csillogó szemmel nézi.)
Nem tudtam, miért olyan rokonszenves nekem!
EMBERFI
Rokonszenves?
Én?
Magának?
VANDA
(Rosszallóan.)
Talán nem vette észre?
EMBERFI
Valahogy nem szoktam meg, hogy a nők és én...
VANDA
A tekintetében... a szemében...
A szemében van valami magának...
Nekem mindig tetszettek az ilyen megszállott férfiak!
Magával el tudnék menni bárhová!
IMRUS
Vanda!
Ő nem azért van itt, hogy téged elvigyen.
EMBERFI
(Kicsit kezd lelkesedni.)
De, de, Imrus, én éppen azért...
BÓDOG
(Felneszel.)
Abba én is beleszólok, Vanda, hogy te hová akarsz menni!
VANDA
(Reménykedve nézi Emberfit.)
Valaki mesélte nekem, vagy a tévében láttam, már nem is tudom, hogy a Bahama-szigeteknél gyönyörű korallzátonyok vannak!
Meg piros madarak!
BÓDOGNÉ
(Kétségbeesve.)
Hová akarsz már megint elmenni?
Van?
BÓDOG
Hát hallott már ilyet, Szűcs úr?!
Kimenni külföldre !
(Vandához.)
Azt hiszed, külföldön minden olyan jó?
Azt hiszed, Amerikában például nincsenek munkanélküliek?
SZŰCS
Hajaj!
Bár azt mondják, hogy a munkanélküli-segélyből egészen jól meg lehet élni.
BÓDOGNÉ
Munkanélküli-segély?
Istenem, Van, te nem tudod, milyen szörnyű volt az, amikor apád munka nélkül tengődött a háború előtt...
VANDA
(Nem figyel rájuk.)
Ott a Bahamákon... ott még egy kis lélegzethez juthatnék!
Vigyen el oda!
Magának az igazán semmi, ha akarja!
EMBERFI
(Vandához lép, most elfogta az ihlet.)
Én azért jöttem a világra, kedves Vanda, hogy feloldjam az emberek szenvedését...
SZŰCS
Az emberek szenvedését, fiatalember!?
Ó!
Óhohoho!
Jó is lenne!
BÓDOGNÉ
Bizony, a maga lába is, szomszéd úr!
IMRUS
Maradjatok már csendben!
SZŰCS
(Szemrehányóan Imrusnak.)
Tudod, mennyit szenvedek én ezekkel a lábakkal!
Jó is lenne, ha valaki megszabadítana ettől!
EMBERFI
(Folytatja.)
...Én azt akarom, hogy ne legyen se testi, se lelki nyomorúság...
BÓDOGNÉ
Bizony, még a villanykezelés sem használt.
EMBERFI
...azt akarom, hogy felemeljétek a fejeteket, és elhagyjátok a kicsinyesség, a zsugoriság, a közömbösség igáját ...
(Egyre tüzesebben.)
...s legyetek egymás iránt szeretettel, s cselekednétek a jót, s ne legyen öldöklés és háború, és harag és megvetés, hogy ne legyen gazdag és szegény...
Vanda érdeklődése lohad.
SZŰCS
(Kuncogva felnevet.)
Az a kövér pasi!
Nem tud kimászni a kocsiból!
Ki az a kövér pasi?
DÖNCI
(Foghegyről.)
A Scotland Yardtól.
A felügyelő.
EMBERFI
(Egyre emeltebb hangon, a fenti dialógusok alatt is meg-megszakítva, önnön szavaitól lelkesen.)
...ezért születtem, értetek születtem, hogy tanítsalak benneteket, hogy megmutassam az utat, hogy felnyissam a szemeteket a látásra, fületeket a hallásra, ajkatokat az igaz szóra ...
(Vanda lassan hátrahúzódik a lemezjátszóhoz, csukott szemmel, enyhe mosollyal ring a zenére.)
...s ha bíztok bennem, ha követtek. ..
(Észreveszi, hogy már csak Imrus figyeli, elakad.)
BÓDOGNÉ
Magának nagyon szép hangja van, kedves Krisztosz...
És a gesztusai!
Rudolf Valentinóra emlékeztet.
Maga, persze, már nem látta a moziban Rudolf Valentinót.
Ha jól emlékszem, huszonhétben meghalt.
De mi, anyámmal, még sokáig láttuk a filmjeit. .. kinn a Szigeten, a szabadtérin... este, nyáron... nagyon szerettem ...
(Mosolyogva nézi a tévét, később lassan elszundikál.)
EMBERFI
(Indulatosan.)
...ha követtek, nem fogtok belesüppedni az ostobaság mocsarába, a tudatlanság poklába, a kishitűség ingoványába...
BÓDOG
Az ezredesem mindig azt mondta; nem a szép hang a lényeg, hanem az érthetőség!
EMBERFI
(Már harsogva.)
...és eljön az én országom, ember nem lesz embernek farkasa, és ...
(Elakad.)
IMRUS
Ne hagyja abba!
EMBERFI
(Csaknem rekedt már s haragos.)
...meg kell értenetek a hívó szót!
Elvesztek, ha nem halljátok meg, ha csak úgy éltek, mint a jámbor barom...
SACI
(Megragadja Dönci karját.)
Nézd!
Nézd azt az ágyat!
Ilyen ágyat fogok csináltatni a kárpitossal!
DÖNCI
Most ne az ágyat!...
SACI
Csak figyeld meg a formáját, hogy le tudd neki rajzolni.
DÖNCI
Egy egész vagyon!
SACI
Ugyan már!
Egy ágy hogy kerülhet egy egész vagyonba!
Már megint nem akarod ezt sem!
SZŰCS
Sacika, nem látok jól a fejétől!
Sacika, egy kicsit jobbra!
Na, ez most elkapja azt a pasit!
EMBERFI
(A fenti dialógusok alatt meg-megszakítva.)
...a világosság, ami felemelte az embert az állati sorból, az értelem, ami gazdaggá teszi az életet és szabaddá a lelket, a hit világossága...
Elhallgat, fáradtan a szakállába túr.
VANDA
(A lemezjátszó mellől, csalódott hangon.)
A hit világossága!
Nem erre számítottam, Krisztosz!
Erre a költeményre...
BÓDOG
(Felneszel.)
A hit?
A hit a legfontosabb!
Hit nélkül, ugyebár...
Maga igazán tanú lehet rá, Szűcs úr, hogy ebben a házban én mindig, mindenkor és mindenekfelett... mi aztán, ugye, mindent elkövetünk!
A mi generációnk, Szűcs úr, mindent elkövetett, hogy a hit a gyermekeink lelkében mélyen és mélységesen... ugyebár... a gondolatvilágukba, a lelkivilágukba a legizésebben, kérem...
VANDA
(Idegesen.)
A hegy domború, a síkság lapos, a fa nyáron lombot hajt, ősszel levelet hullat, a víz nedves, a nyúl prémes állat, a nagymama nem vicinális ...
(Emberfihez.)
Én meg ilyeneket tudok, na?
Mondhatjuk felváltva, ha jobbat nem tudunk!
Emberfi zavartan, kéztördelve leül.
BÓDOG
Én nem is értem, hogy ez most hogy került szóba?
Diskurálunk itt meg tévézünk, de hogy ez hogy került szóba?!
Imrus születésnapja van, együtt vagyunk szépen, és akkor én nem is tudom, miket beszélsz itt, Vanda ?
(Afeleségéhez.)
Igaz is, anya, megkínáltam már Imrust cigarettával?
Anya, ne szundikálj; ha fáradt vagy, feküdj le, de ne szundikálj!
BÓDOGNÉ
(Felriad.)
A tévét nézem ...
(Újra elbóbiskol.)
IMRUS
(Emberfihez.)
Kérem... ne sértődjön meg.
EMBERFI
(Lehangoltam)
Á, nem, nem...
IMRUS
Amiket mondott... az imént is... én azt értem!
Én tudom, mit jelent, én nagyon is érzem és értem, higgye el!
EMBERFI
(Imrus szavaiba kapaszkodva.)
Hát világosan beszéltem, nem ?
(Vandához sértődötten.)
És ez nem költemény!
Ezek nemcsak szép szavak...
VANDA
Mást vártam magától, érti?
EMBERFI
De hát mit?
Mit?
IMRUS
Ne törődjön vele!
EMBERFI
(Idegesen.)
De ha mást vár, mi az a más?
Mi az?
Mondja meg, mi az?
VANDA
Jaj, ne tegyen úgy, mintha nem tudná !
(Kicsit kacérkodva.)
És így nem is tudom megmondani, ha olyan messze van.
Miért nem jön egy kicsit ide, hozzám?
Na, jöjjön ide!
Emberfi zavartan körültekint, majd hozzálép.
VANDA
Vannak dolgok, amiket nehéz kimondani egy nőnek, de egy férfinak ki kell találni, hogy mit várnak tőle...
EMBERFI
(Meghátrál.)
Alighanem én az ilyesmire alkalmatlan vagyok.
DÖNCI
(A tévét nézve felkiált.)
Ez az!
Bele a közepibe! így átugrani egy kerítést!
SZŰCS
Jah, hát ezek akrobaták is, nemcsak színészek!
Kedves Saci, ne üljön mindig elém!
Már megbocsásson, de eltakarja a fejével... hehe... azzal a buksi fejével a képet.
SACI
Hát üljön arrább, Szűcs bácsi.
SZŰCS
Üljek arrább?
Hehe...
Könnyű azt mondani...
IMRUS
(Gyötrődve.)
Csoda kell!
Csoda kell ide!
EMBERFI
(Fáradtan.)
Már a szódavizet is átváltoztattam borrá!
Á, nem megy ez...
IMRUS
Hát akkor miért mondta nekem, hogy megváltja őket?
Hogy megvált minket!
Hogy maga mindent tud!
EMBERFI
(Zavartan nézi Imrust.)
Mondtam... hát ez így van...
Csak nem gondolod, hogy becsaptalak ?!
(Felcsattan.)
Tehetek róla, hogy nem figyelnek rám?
IMRUS
Tehet!
EMBERFI
Tehetek?
Na, jó !...
(Hirtelen körülnéz, odamegy a nyakát nyújtogató Szűcs mögé, föléje tartja a kezét.)
Kelj fel és járj!
SZŰCS
(Hirtelen felugrik a tolókocsiból, a tévé elé pattan.)
Háh!
A szobában van a pisztolyos!
A szobában !
(Ugrálva ütögeti Dönci széktámláját.)
Hajrá, hajrá, hajrá!...
Ezt most elkapják!
El a bitangot!
DÖNCI
(Izgalomtól elfúlva.)
Ez ölte meg a nőt !
(Idegesen hátraszól.)
Ne ugráljon már annyit, Szűcs úr!
IMRUS
(Alig tudfelocsúdni a csodálkozástól.)
Jár!
Szűcs bácsi jár!
EMBERFI
(Mint aki várja, hogy megdicsérjék a művét.)
És elég jól, nem ?
(Körülpillant.)
Egészen fürgén mozog, nem?
IMRUS
(Ordítva.)
Jár!
Látjátok?!
Jár!
BÓDOGNÉ
(Felrezzen.)
Jaj, Imrus, ne kiabálj, felébred a gyerek!
BÓDOG
Gyerek?
Miféle gyerek?
BÓDOGNÉ
(Zavart nevetéssel.)
Ó, még mindig azt hiszem. .. tudja, Krisztosz úr, egy anya soha nem tudja elfelejteni a kisgyermekei sírását...
Amikor még kicsik voltak, bizony, Vanda, Dönci meg Imrus...
Éjszakánként felriadtam, nyitott szemmel aludtam, szinte nyitott szemmel...
Jaj, a kis takarója lecsúszott, ó, most köhög, jaj, most rosszat álmodott...
- Magának nincs gyereke, Krisztosz úr?
IMRUS
De anya!
BÓDOGNÉ
Igenis, még mindig hallom...
Te is mennyit bőgtél éjjel, de mennyit!
Felvettelek, járkáltam veled a szobában, ringattalak...
Nincs gyereke, Krisztosz úr?
EMBERFI
Ja, nekem?
Nem, nincs...
BÓDOGNÉ
Pedig nagy öröm, higgye el!
Amikor kicsik. .. akkor a leghelyesebbek...
IMRUS
(Megrökönyödve Emberfire, majd a társaságra tekint, nem akar hinni a szemének.)
Hát ti már semmit sem láttok meg?
Szűcs bácsi!
Szűcs bácsi, hát maga sem?!...
SZŰCS
(Izgatottan.)
Csak egy pillanat, Imruska, egy pillanat!
Ezek a döntő percek!
Most... most kiderül, hogy kinél van a gyémánt!...
IMRUS
Hagyják a gyémántot!
Hagyjátok azt a tévét !
(Emberfinek.)
Tegyen valamit azzal az átkozott masinával!
Állítsa le!
Állítsa le!...
EMBERFI
(Egészen beleizzadt a kudarcba.)
Minek, Imrus, minek ?
(Összetörve.)
Talán azt már nem is tudom... valahogy... nem megy ez ma...
IMRUS
(Türelmét vesztve.)
Akarja, hogy szűnjön meg!
Akarja, hogy szűnjön meg!
Emberfi gyámoltalanul rátekint, kényszeredetten a tévé felé tárja a karját, arcán keserűgyötrelem. Hirtelen visszarántja a karját, hátralép.
Valamennyienfelhördülnek, egypillanatig hitetlenkedve bámulják a képernyőt, aztán egymás szavába vágvafel ugrálnak, kiabálnak.
SACI
Jézusom, mi történt a tévével?!
DÖNCI
Éppen most!
SZŰCS
Már belépett az ajtón a vágottarcú!
BÓDOG
Valaki megint piszkálta, mi?
Ötven forintot fizetek havonta, és nem lehet végignézni egy krimit!
SACI
Dönci, nézd meg, te értesz hozzá!
DÖNCI
Dehogy értek hozzá!...
BÓDOGNÉ
A múlt héten egy vagyont fizettünk a szerelőnek...
SACI
Megüti az embert a guta!
A legjobb résznél...
Emberfi bűntudatosan hátrál, egy mozdulattal mutatja Imrusnak, hogy lám, ez lett belőle.
IMRUS
Figyeljetek ide!
Most legalább figyeljetek ide!
SACI
Imrus, te értesz hozzá?
IMRUS
(Téblábol köztük.)
Hagyd már azt a rohadt tévét, nem érted?!
SACI
Te könnyen beszélsz, te nem nézted, de mi most nem tudjuk, hogy mi lett a gyémánttal?!
DÖNCI
Fel kell hívni a szervizt!
SZŰCS
A telefon!
BÓDOG
(A telefonhoz megy, felkapja, és beül Szűcs tolószékébe.)
Majd én megmondom nekik!
A múlt héten egy fél napig piszmogott vele itt egy kiállhatatlan alak! így megcsinálni!
- Dönci!
Mi a szerviz száma?
SACI-DÖNCI
(Egyszerre.)
Háromharminchárom-három- harminchárom!
BÓDOG
Az egyikőtök mondja!
Mennyi?
DÖNCI
(A telefonhoz ugrik.)
Majd én!
Ha sokat vacakolunk, vége lesz az adásnak!
BÓDOG
(Nem engedi kezéből a kagylót.)
Majd én, majd én!
Megmondom nekik, ne félj!
Mennyi a szám?
DÖNCI
Háromharminchárom-háromharminchá- rom...
BÓDOG
(Tárcsáz.)
Három-három... három... há rom. .. három...
- Mennyi?
SACI
Még egy hármas!
BÓDOG
Ez már hat volt, nem?
DÖNCI
Add ide, apa!
BÓDOG
Már becseng...
Á!
Foglalt!
Mindig foglalt minden vonal!
SACI
Tessék újra!
Nem kell leszállni róla!
Miközben Bódog motyogva tárcsáz „Három-három-három:... három-három-három... ” a többiek ott tolonganak körötte, és vele mondják. S közben kérdik: - „Jelent kezik?” Bódog ingatja a fejét, újra tárcsáz, motyogva.
EMBERFI
(Imrushoz.)
Látod... látod, hiába.
IMRUS
Legalább ne mondja, hogy hiába!
EMBERFI
Hát mit mondjak ?!
(Zavartan nézi a telefon körül nyüzsgő társaságot.)
Nem, nem... én megmondom nekik, hogy kár telefonálni...
Én visszacsinálom...
IMRUS
(Gúnyosan.)
Csak tessék!
Csak tessék, ha magának mindegy!
Vanda mozdulatlanul nézi őket.
EMBERFI
(Feszélyezetten.)
Nem mindegy... de ma... ma nem kellett volna erre vállalkoznom.
Indiszponált vagyok...
Azt hiszem, jobb, ha most elindítjuk a tévét...
Imrus nem válaszol, megbántottan, csalódottan elfordul.
EMBERFI
Ne érts félre... nincs semmi baj, csak ma ...
(Türelmetlenül a tévé felé fordul, feltartja a kezét, merően nézi a készüléket, de az nem kezd el működni, erre újra és újra próbálkozik. Imrus már nem törődik vele.)
DÖNCI
(Az apjának.)
Hát jelentkezik az a nyavalyás szerviz, vagy sem?!
BÓDOG
(Újra tárcsáz.)
A telefon fog megölni egyszer!
A telefon!...
BÓDOGNÉ
Jaj, hogy beszélhetsz így?
Imrus még csak tizenkilenc éves, jól néznénk ki...
BÓDOG
(Tárcsáz.)
Tíz-kilenc...
- Tizenkilenc és?
DÖNCI
(Odaugrik.)
Dehogy tizenkilenc...
Háromharminchárom...
Add ide, mondtam, hogy add ide!
SACI
Tényleg, Dönci neked olyan szerencsés kezed van...
Emberfi végre kínlódva beindítja a tévét. Sóhajtva, megkönnyebbülten hátrál.
DÖNCI
(Tárcsáz.)
Lassan kell... és végig a tárcsát. .. nem kapkodni...
SZŰCS
(Véletlenül a tévére pillant, felkiált.)
De hiszen ez megjavult!
Megy az adás!
Mind visszafutnak a tévéhez. Dönci leteszi a kagylót.
BÓDOG
Hát ez még nem fordult elő egyszer sem, amikor a miniszterek beszélnek, vagy a kohókat mutatják...
Adáshiba!
Akkor ez most adáshiba volt?!
SZŰCS
Mindegy már, az a fontos, hogy működik.
Már egészen elkeseredtem...
SACI
Itt a nő, itt a nő !
(Más hangon.)
Az előbb ez még nem is szerepelt...
DÖNCI
Á, ki tudja, milyen fontos dolgokat hagytunk ki!
Ismét belezuhannak az áhítatos izgalomba.
VANDA
(Lassan Emberfihez megy.)
Csak nézem magát, nézem magát, hogy miket csinál.
EMBERFI
(Felrezzen.)
Dolgozik az ember, küzd, és hiába...
VANDA
Mit vár tőlük ?
(Megsajnálja.)
Maga nem hibás.
Nem szabad elkeserednie, nem tehet róla.
Látja, mi ez itt?
Egy akvárium.
Egy istentelenül otromba akvárium, amiből ki sem látni, mert a falát belepte az alga...
Csak néhány buborék száll fel a felszínre, ennyi jele van az életnek... a buborékok...
EMBERFI
(Vanda szavaiba kapaszkodik.)
Ezt érzem, látja, hogy ez valahogy nem alkalmas hely... nem olyan, mint egy nagy tó... ahol valamikor... tudja, én valamikor elindultam a tavon...
Magam köré gyűjtöttem az embereket...
Tenger!
Meg a hegyek!
Álltam a hegyen, és szóltam hozzájuk!
Felindulva az emlékektől.
Hogy tudtam valamikor!...
A csodákhoz, tudja... a csodákhoz kell valami más közeg.
Itt nem megy...
Igen, igen, érzem, hogy ez itten alkalmatlan hely.
Nem tudom őket magammal ragadni.
VANDA
Mit törődik velük?!
EMBERFI
(Meglepetten.)
Hát ez az én hivatásom... a foglalkozásom...
Hát én ehhez értek... vagyis hogy értettem... vagyis...
VANDA
Látja, hogy nem kíváncsiak magára.
EMBERFI
Talán csak sok a dolguk...
VANDA
De engem magával tud ragadni, ha akar!
Amikor ma bejött a fürdőszobába...
EMBERFI
Nem tudtam, hogy benn van.
VANDA
...
Nem voltam zavarban.
És... és nem is akartam, hogy kimenjen.
Jó volt, hogy maga ott van a közelemben.
És most is ...
(Csaknem megérinti.)
Maga segíthet rajtam.
EMBERFI
(Áldóan föléje tartja a kezét.)
Ha bízik bennem.
VANDA
(Félig letérdel, félig leguggol melléje, Emberfi görnyedten hallgatja.)
Tudja, én már elmentem innen egyszer.
Ki akartam szökni ebből az akváriumból, de nem ment.
Csaknem harmincéves vagyok ...
(Zavartan feltekint.)
Úgy értem, itt az ideje, hogy olyasmi történjen velem, amire mindig vágytam.
EMBERFI
(Feszélyezetten.)
Azt hiszem, maga félreért. ..
VANDA
Nem, nem!
Egészen bizonyos, hogy maga az, akivel én ...
(Hangot vált.)
Olyan különös, sokszor úgy megtorpanok hirtelen, mintha meglátnék valakit...
Persze senki, csak a képzeletem...
Valaki, akivel én nemcsak testileg, de lelkileg is... mindenhogyan. .. érti?
És maga itt él már egy hónapja ebben a házban!
S még csak most találkozunk!
De biztos, már régóta figyel engem, csak most nem meri bevallani...
EMBERFI
Én azért születtem, hogy feloldjam az emberek szenvedését!
Hogy ne legyen se testi, se lelki nyomorúság...
Vanda meglepetten nézi, Emberfi kiegyenesedve, lelkesen folytatja.
EMBERFI
...azt akarom, hogy felemeljétek a fejeteket, és elhagyjátok a közömbösség igáját és...
VANDA
Hagyja abba, ezt már mondta ma!
EMBERFI
(Kis szünet után, meglepetten.)
Mást nem tudok.
VANDA
(Kitör.)
Ha mást nem tud, akkor inkább hallgasson!
Csodákkal meg szép szavakkal tele vagyunk maga nélkül is!
Holdraszállás, szívátültetés, zeneszerző komputerek!
De ez engem mind nem érdekel!
Én nem tudok ilyesmire odafigyelni, nekem erre nincs időm !...
(Felnéz rá.)
Tényleg nem tud mást?
EMBERFI
Az én dolgom, ugye, ez, amit mondtam.
VANDA
Már annyit törtem rajta a fejem, hogy mért vagyok ilyen szerencsétlen?
Mindig, mindenben így melléfogni!
Legalább azt mondja meg, mért van az, hogy semmit sem tudok?
Semmit!
EMBERFI
Hát én már nem is tudom, mit mondjak...
VANDA
Mert maga sem tud semmit!
EMBERFI
De, én igen, csak... csak mostanában kifolyik a kezemből minden.... minden összekuszálódott.
És mindenki fáradt.
Én is.
VANDA
Na, mindegy.
Itt maradunk szépen, díszhalacskák, ebben az akváriumban.
Jól megvagyunk mi itt valamennyien, nem igaz?
Néha kicsit nekikoccanunk az üvegfalnak, ez aztán felbosszant... ennyi az egész.
Megint nem sikerült, hát persze .
(Más hangon.)
Inkább menjünk táncolni.
Táncoljunk egy kicsit!
EMBERFI
De nem, nem...
Nem tudok táncolni.
Meg aztán, mit szólnak?
VANDA
Mit szólnak?
Hogy ők mit szólnak, ez még érdekli magát?
Feltesz egy lemezt: az „Ave Maria ” című spanyol táncszámot. Magával cipeli Emberfit, az félszegen vonakodik, s egypillanatra meg is döbben, amikor a kezdő motívum utánfelcsendül a dal, de végül is táncol.
VANDA
Ó, és még maga mondja, hogy nem tud táncolni!
EMBERFI
(Rosszkedvűen.)
Szokatlan ez nekem.
VANDA
Azért még így is nagyon jó magával.
Kicsit megnyugszom...
Az a kitörés is az előbb - ugye, nem haragszik érte ?
(Magához szorítja Emberfi kezét.)
Milyen erős a keze!
Jöjjön, menjünk be a maga szobájába... vagy az enyémbe!
Pár percre csak ...
(Emberfi tekintetétől zavartan.)
Vagy akkor egyszer... nem most, csak amikor kedve tartja, eljönne velem valahová?
Elmennénk kettesben egy-két napra.
A hegyekbe.
Egy menedékházba ...
(Sietve.)
Ha akarja, nem is beszélnénk semmiről, nem kérdezném...
Ott biztosan jó lenne!
EMBERFI
Hát tudja, sokszor gondolom én is: elmenni valahová, nézni a tájat, egy folyót, és nem csinálni semmit.
VANDA
(Készségesen.)
Elmehetünk a víz mellé is!
Bárhová, amihez kedve van.
Én is nagyon szeretem a folyókat!
EMBERFI
(Töprengve.)
Tartom magam, tartom magam, de...
Már a hangom sem a régi.
Hogy tudtam én valamikor beszélni!
Ezrek hallgatták ámulva!
És ma már...
VANDA
Meglátja, ott maga is a régi lenne!
Innánk valami jóféle italt ...
(Feltekint rá.)
Nem akarok magára akaszkodni!
Pedig egy kis rafinációval még arra is rá tudnám venni, hogy feleségül vegyen.
De nem, nem.
Minek?
Ha eljön velem!...
Amióta benyitott hozzám a fürdőszobába, csak erre gondolok.
Bódogné az asztalnál szunyókál. Bódog is elalszik lassan. A többiek a tévét nézik, izgulnak: a fenti beszélgetés alatt fel-felkiáltanak, ilyesmit: „Bekerítették!” „Jaj, kés van nála!” „Ó, hála isten, észrevette!” „A kocsi a ház előtt!”„Most, most lecsapni rájuk!”stb. Mindezt rendszertelenül, hol egyikük, hol másikuk. És némán is reagálnak, vagy csak egy-egy nevetés, sikoly erejéig. A jelenet végén Bódog Dönci halk kiáltására felrezzen, pislogva nézi a krimi végét.
Imrus a háttérből lassan elindul a táncolokfelé, megáll, szemrehányóan nézi Emberfit, aztán megfordul, és sietve bemegy a másik szobába.
SACI
Ó, ez lett a vége?
SZŰCS
Miért?
Nagyon szellemes!
Ezt bírom az angol krimikben, hogy csak az utolsó pilla natban derül ki a dolog.
DÖNCI
Azért számítottam rá, hogy a fényképész ölte meg .
(Felállnak, nyújtóznak.)
SZŰCS
Na, persze, nem tudjuk, mit hagytunk ki, amíg rossz volt a tévé.
SACI
Nem is volt itt fényképész.
Melyik volt a fényképész?
DÖNCI
Na, fél éjszakán át magyarázhatom!
BÓDOG
Megnézzük a híradót?
DÖNCI
Á, lassan menni kell, reggel megint nem tudunk felkelni.
SACI
Ni csak, Van!
Egészen jól elszórakoztok...
BÓDOG
(Köhintve.)
Hát, ünnep van, nem?
Ünnepélyes családi összejövetel.
És végtére is, a lakó úr csaknem családtag, ugye...
SACI
(Éllel.)
Csaknem családtag - már.
Úgy látom.
SZŰCS
Még egy pohárka bort, ha szabad... így elalvás előtt, ebből a jó kis kadarból...
BÓDOG
Tessék csak, Szűcs úr!
Tessék ...
(Tölt neki.)
Magam is megiszom egy pohárkával...
BÓDOGNÉ
(Felrezzen.)
Jaj, már vége?
Ki volt a gyilkos?
SACI
Á, hülyeség az egész.
Mindig annyit izgulok, aztán a végén nem értem az egészet...
Jézusom, Dönci, nálad van a lakáskulcs?
DÖNCI
(A zsebébe nyúl.)
Nálam.
Persze hogy nálam.
SACI
Jaj, már megijedtem, hogy benne hagytam a zárban.
BÓDOG
Még megvárhatjátok a híradót.
Szűcs úr?
Maga is megy?
SZŰCS
(Masszírozza a térdét, tesz egy-két guggoló mozdulatot.)
Azt hiszem, helyes lenne.
Későre jár.
BÓDOGNÉ
(Meglátja a táncoló Vandát.)
Á, Krisztosz úr!
Ugye, milyen jól táncol a lányom?
De látott volna engem cserlsztonozni!
Ó, volt egy ezüstlamé ruhám, fodorral ...
(Dúdol.)
,, Jaj, de csúszik ez a banánhéj, tamtam tata taratam ..."
Még valahol van is egy ilyen fényképem...
EMBERFI
(Végképp abbahagyja a táncot.)
Nem, ez nekem nem megy...
VANDA
(Lehuppan a fotelbe.)
Ilyenkor egy kis whisky kellene...
Whisky jéggel...
DÖNCI
(Az apjához.)
Szóval a cementet megszerzed?
BÓDOG
Holnap a telepen.
Szólok Vili bácsinak, telefonál, és rendben lesz.
Öt mázsa egy-á cement.
SACI
(Az anyósához.)
Nagyon finom volt minden.
A halacska, a torta .
(Megpuszilja.)
Anyuka nagyon aranyos...
BÓDOGNÉ
Örülök, ha jól érzitek magatokat itthon.
Kell egy kis beszélgetés néha.
DÖNCI
(Ásít.)
Holnap értekezlet kilenctől... ajaj!
BÓDOG
A híradó.
Nem nézitek a híradót?
SZŰCS
(A tévé felé.)
Már megint ezek a tüntetések.
Megint a tüntetések...
EMBERFI
Azt hiszem, én is megyek lefeküdni.
VANDA
Jaj, várjon még!...
Hozok egy kis italt, jó ?
(Az asztalhoz siet, tölt két pohárba.)
BÓDOGNÉ
Persze, maga is korán kel, Krisztosz úr!
Messzire jár dolgozni?
EMBERFI
Nem, én egyáltalán...
BÓDOGNÉ
A buszozás, ugye?
Az a legborzasztóbb!
Vanda is mindig arra panaszkodik.
Az a tömeg!
Én nem tudom, azelőtt nem volt ilyen sok ember.
Hogy honnan került elő az a sok ember?
- Bocsánat.
Szűcs úr, egy kicsit arrább!
Leszedem az edényeket, még mosogatnom kell...
SZŰCS
(Elugrik.)
Oppardon, szomszédasszony!
BÓDOGNÉ
Nicsak, hogy ugrál maga, Szűcs úr!
És maga panaszkodik?
SZŰCS
(Szórakozottan, mert a tévét nézi.)
Hogy panaszkodom?
Hát én aztán panaszkodhatom is!
- Utaznak a kormányfők, mindig csak utaznak!
Maga emlékszik, Bódog úr, hogy azelőtt is ennyit utaztak volna?
BÓDOG
Á, mindig ez ment, mindig!
És amikor Ferenc Ferdinándot meggyilkolták?
Na?
Ezek mindig jönnek-mennek...
VANDA
(Nyújtja az italt Emberfinek, megvárja, míg az kortyint.)
Miért hunyta be a szemét, amikor ivott?
EMBERFI
Bizonyára önkéntelenül...
Vanda iszik.
EMBERFI
Sok lesz már, ne igyon annyit!
VANDA
Mert nem akart rám nézni, ugye?
Miért nem akart rám nézni ?...
Emberfi zavartan félrepillant.
Vanda simogatja a pohara szélét, tekintetét le nem venné Emberfiről.
SZŰCS
Hát én nem is nézem ezt a híradót ...
(Visszaül a kocsijába.)
Szomszédasszony, kedves, ha lenne szíves a plédemet...
EMBERFI
(Magában.)
Visszaült!...
BÓDOGNÉ
Jaj, maga is, szegény, azzal a béna lábával!
Legalább megkapja a trafikengedélyt?
SZŰCS
Ígérik, ígérik, de tudja, hogy van ez!
A kormányfők utaznak, ki törődik velem?
Bódogné bólogatva kimegy az előszobába.
DÖNCI
Na, Saci, mi is megyünk, szedd a cuccot!
BÓDOG
Dehogy mentek, dehogy mentek!
Még Imrust is felköszöntjük!
Most jut eszembe, hogy még mindig nem kínáltam meg cigarettával!
Anya!
- Hol van anya?
SZŰCS
Kiment a plédemért.
BÓDOG
Mindig szétszélednek!
Negyedóráig sem tud együtt lenni a család !
(A komódhoz megy, egy csomag cigarettát kotor elő. Emberfihez.)
Kicsit régi... mert én, ugye, nem szívom, csak a szivart.
De jelképesen jó lesz...
Bizonyára magát is megkínálta az édesapja, amikor tizennyolc éves lett...
EMBERFI
Mi még nem dohányoztunk.
VANDA
(Emberfihez.)
Vasárnap...
Most vasárnap elmehetnénk abba a menedékházba...
Emberfi rátekint, aztán mindjárt Bódogra.
BÓDOG
(Bontogatja a csomagot, legyint.)
Elmegyünk, elmegyünk !
(Emberfihez.)
Nem?
Az édesapja sem?
Én is csak a fronton szoktam rá... idegességből.
Kínáltak, rágyújtottam.
De most már inkább csak a szivart ...
(Felbontotta.)
Na!
Imrus!
Hol van Imrus?
VANDA
(Emberfihez.)
Vagy ahova akarja...
Nekem mindegy...
Csak oda, ahol egyedül lehetünk végre!
EMBERFI
(Zavartan.)
Most vasárnap?
VANDA
(Sietve.)
Akkor szombaton!
Amikor ráér...
A hajam kibontom...
De, ha gondolja, hogy így jobb... így összefogva.
EMBERFI
(Futólag.)
Így nagyon jó ...
(Feszengve.)
Helyesebb lenne, ha visszavonulnék...
VANDA
Nem, még nagyon korán van!
Még olyan hosszú lesz az éjszaka...
DÖNCI
Mi nem nagyon tudjuk megvárni Imrust.
Még be is kell melegítenem a kocsit...
BÓDOG
Hová rohantok?
Mindig csak rohantok!
Egy csomó fontos dolgot meg kell még beszélnünk...
DÖNCI
Szóval azt mondod, kettőharmincat adjak érte?
BÓDOG
Csak annyit, semmi többet.
És mondd meg neki, hogy öreg tégla, rossz hulladék...
SACI
A telek.
BÓDOG
Telek?
Mi van a telekkel?
DÖNCI
A telket kérdezem, a balatoni telket!
BÓDOGNÉ
(Jön be a pléddel és az ernyővel.)
Mi a Velencei-tónál nyaraltunk mindig, lánykoromban.
Az is nagyon jó volt!
- Nem is tudom, megvan -e még az a Velencei-tó?
BÓDOG
Kettőharminc, persze!
Semmi több !
(A tévére mutat.)
Na, tessék, megint ez a beatricsaj!
Mindannyian a tévét nézik. Imrus jön be jobbról, nagykabátban, hajadonfőit, egy lakkbőrönddel. Kezében sál. Átmegy előttük, de nem veszik észre. A tévé előtt kicsúszik kezéből a sál. A kijárathoz megy, megáll, visszafordul.
IMRUS
Elmegyek ...
(Köhint.)
Elmegyek innen...
Én nem akarom ezt... ezt a...
Én ezt nem fogom csinálni, amit ti, itt...
SZŰCS
Vandácska, esik még az eső?
VANDA
(Félrehúzza a függönyt.)
Esik.
Az eső, az még esik...
BÓDOG
(Nézi a tévét.)
Mindenféle hülyeséget megengednek, aztán csodálkoznak, hogy elzüllik az ifjúság...
EMBERFI
(Meglátja Imrust.)
Imrus.
Hát te?!
Imrus szemrehányóan nézi.
SZŰCS
Igaza van, szomszéd úr!
Nekünk még voltak ideáink!
Nagy ideák!...
IMRUS
(Emberfinek.)
Lehet, hogy maga belefáradt!
Lehet!
De én... én ...
(A keserűség a torkáraforrasztja a szót.)
DÖNCI
(Amint hátrapillant.)
Na, apa, itt van Imrus!
BÓDOG
Imrus?
Mi?
Hol?
BÓDOGNÉ
(Meglátja Imrus kezében a bőröndöt.)
Nahát, Imrus, te el voltál utazva?
VANDA
Mindenesetre éppen jókor érkeztél, apa meg akar kínálni cigivel...
SACI
Jé, ez még az a bőrönd, amivel mi is utaztunk Olaszba!
DÖNCI
Ez?
Lehet.
Tényleg, ott van a címke.
SACI
Casa Nostra Hotel.
Abban a kis utcában.
BÓDOG
Na, akkor... hová tettem megint azt a cigarettát?
EMBERFI
(Imrushoz, zavartan.)
Bizonyára félreértettél. .. én... csak ma... én nem is tudom.
Valahogy nem jól jött ki a lépés ...
(Elhallgat a fiú szúrós tekintetétől. Gyorsan.)
Úgy látom, édesapád akar valamit...
BÓDOG
(Emberfihez.)
Köszönöm .
(Ünnepélyesen tartja a cigarettáscsomagot.)
Nos, kedves fiam... kedves kisfiam, mivelhogy ma vagy tizennyolc éves... esztendős... ezen a napon... e nagy napon...
DÖNCI
Az este már eldöntöttük, hogy tizenkilenc éves.
SACI
Igen, még anyuka is mondta, hogy tizenkilenc.
BÓDOG
(Indulatosan.)
Tizennyolc vagy tizenkilenc?!
Döntsétek el végre!
SACI
Hát anyuka csak tudja?
BÓDOGNÉ
(Halkan.)
Igen, apa, Imrus már tizenkilenc éves, bizony...
BÓDOG
(Felháborodva.)
Látja, Szűcs úr, ez az!
Ez az!
Káosz, zűrzavar!
Á, elmegy az ember kedve mindentől!
Hát tessék!
Tessék, csináljátok úgy, ahogy akarjátok !
(Lecsapja a cigarettásdobozt.)
Csináljátok, ahogy tudjátok!
Tessék!
Elvenni az ember kedvét !...
(Sértődötten leül. A többiek vigasztalják... „De Bódog úr!”, „ Ugyan, apa, ne vedd úgy a szívedre!” „Senki sem akarja elvenni a kedvedet... ” stb. Emberfi Imrussal szemközt áll, a fiú nem szól, végigméri, aztán hirtelen megfordul, és köszönés nélkül, határozottan kimegy. Vanda az ablak mellől figyeli őket. Emberfi hosszan nézi a becsukódott ajtót.)
BÓDOG
(Félretaszigálja a társaságot, mert lát valamit a tévében.)
Azt a mindenét!
Micsoda ágyúk!
DÖNCI
(A tévére pillant.)
Rakéták.
BÓDOG
Hát nézd meg jobban, azok ágyúk!
Megismerem én!
SACI
Bizony, ágyúk!
BÓDOG
A hetvenötösöknél szolgáltam, de azért ismerem a nagyobb kaliberűeket is.
Vanda nézi Emberfit, tölt egy pohárba, odaviszi neki.
VANDA
(Emberfinek.)
Igyon még egy kicsit, meglátja, ez jót tesz.
EMBERFI
Nem, nem, köszönöm, már nem.
Mennem kell.
VANDA
(Ijedten.)
Ne!
Ne menjen még !
(Megragadja a karját.)
Most ne!
EMBERFI
(Szelíden, de határozottan.)
Már nem lehet. ..
VANDA
De miért nem?!
Mondja meg, hogy miről szeretne beszélgetni, és én...
EMBERFI
(Udvariasan.)
Búcsúzom... búcsúznom kell most ...
(Bódoghoz lép.)
Elnézést!
Búcsúzom. ..
Vanda ott marad egyedül.
BÓDOG
(Emberfihez.)
Micsoda?
Búcsúzik?
Csak így, ilyen hamar?
EMBERFI
Vissza kell vonulnom egy kicsit a szobámba... hogy is mondjam... elmélkedni.
BÓDOG
Hát elmélkedni, azt nem árt !
(Feláll, ünnepélyes.)
Igazán sajnáljuk, hogy így siet.
Nagyon kedves, hogy megtisztelt bennünkét... és máskor is legyen szerencsénk!
Ha kedve tartja... ha egy kis familiáris hangulatra vágyik, ugyebár, legyen szerencsénk ...
(Meghajol.)
SACI
(Emberfinek kézcsókra tartja a kezét.)
Ó, mi nem is társalogtunk ...
(Rosszallja, hogy amaz nem csókol kezet.)
DÖNCI
Érdekes, ön nekem olyan ismerős.
BÓDOGNÉ
Hát már találkoztatok.
DÖNCI
De nem, nem...
Régebbről.
Nem a Madách Gimnáziumba járt?
EMBERFI
Nem, kérem.
DÖNCI
Akkor talán a katonaságtól!
Piliscsaba?
Na?
Piliscsaba?
EMBERFI
Nem, kérem.
Mi soha, azt hiszem, soha nem találkoztunk.
DÖNCI
Annyiszor becsap az arcmemóriám!
Igazán bosszantó !
(Kedélyesen nevet.)
SZŰCS
Én is megyek ...
(Oldalra kormányozza a kocsiját.)
Jaj, csak be ne akadjon megint.
BÓDOGNÉ
Mindjárt szólok Imrusnak, majd ő segít.
Nem láttátok Imrust?
Nézd meg, Vanda, hátha a konyhában olvas...
EMBERFI
(Határozatlanul.)
Nem hiszem, hogy a konyhában lenne...
BÓDOG
Az én időmben, amíg szegény jó apám nem bontott asztalt, senki sem mozdulhatott a helyéről!
Vanda!
Nem hallottad, anyád megkért, hogy hívd be Imrust!...
VANDA
Alighanem elment.
BÓDOG
Elment?
Ki ment el?
SACI
Tényleg!
Hiszen bőrönd is volt nála!
SZŰCS
Ajaj !
(Kormányozgatja a kocsiját, ügyetlenül.)
Pedig úgy érti ezt a szerkentyűt...
- De hisz' az előbb mintha éppen azt mondták volna, hogy most jött meg vidékről!
VANDA
Szóval elment.
BÓDOG
De ki?
Kicsoda?
Úgy beszéljetek, hogy én is értsem!
Ki ment el?
VANDA
(Csaknem kiáltva.)
Imrus!
DÖNCI
Á, hát biztos csak levegőzik egyet...
VANDA
Nem úgy néz ki a dolog.
Elment - végleg.
BÓDOGNÉ
(Meglepetten kapja fel Imrus sálját a földről.)
Nahát!
A sálját meg itthon hagyta!
Amikor nagyon jól tudja, hogy milyen kényes a torka!
SZŰCS
Bizony, ez a november, ez a legveszélyesebb.
BÓDOGNÉ
(Emberfihez, Szűcshöz.)
Gyerekkorában mindig mandulagyulladása volt.
A doktor mondta is, hogy vetessük ki a manduláját, de valahogy elmaradt .
(Vanda halkan nevetni kezd.)
DÖNCI
Majd visszajön érte.
SZŰCS
Hát persze, majd visszajön ...
(Kormányozgatja a kocsiját.)
Na, de hogy tudok én innen kigurulni...
EMBERFI
(Vandához.)
Maga is azt gondolja, hogy visszajön ?
(Vanda nevet, nekidől a falnak.)
BÓDOGNÉ
Istenem!
Imrus nagyon jól tudja, hogy azonnal bedagad a torka!
BÓDOG
És különben is!
Sál nélkül ilyenkor már nem lehet járkálni az utcán!
Ezerszer mondtam már, hogy mindig az évszaknak megfelelően kell öltözni!
És sapkát is!
Sapka és sál!
Vagy kalap!
Kalap, sál, ilyenkor már így illik!
Vanda egyre hangosabban nevet. Emberfi zavartan, lehajtottfővel áll.
BÓDOG
Vanda!
Mit nevetsz megint?
Mi az isten csu dáján nevetsz már megint?!
Vanda meggörnyed, nevetése zokogásba csuklik.
BÓDOG
Vanda!
Csak azt érteném meg egyszer, hogy mi olyan nevetséges itt mindig?!
Mi olyan nevetséges?!...
A többiek ülve, állva, mind a tévét nézik, merev arccal.
Vége
- Email: dh.elte.hu@gmail.com
- Cím: 1088 Budapest Múzeum krt. 6-8
Copyrights © 2020 All Rights Reserved, Powered by ELTE