Digitális Bölcsészet Tanszék – Eötvös Loránd Tudományegyetem
Bessenyei György
Lais
Keletkezés ideje
Felvonás
5
Jelenet
35
Megszólalás
252
Mondat/Sor
2021
Szó
12288
MÁSODIK JÁTÉK
ELSŐ eset
TULIPÁN
Ministert szolgálni fél pokol, fél halál.
Az ember álmot lát, még is a' lábán áll
Üres szobáiban egész napon korog,
Hol mind kába marha fel 's alá úgy forog.
Mindég ásítással van tele a' szája,
'S csak ollyan Urának, mint vizsla marhája.
Hajnaltájban ülnek-le a' vatsorához
'S az inasnak semmi sem férhet szájához,
Csak étel szaggal él, orra lyukán hízva,
Szerencséjéhez is haszontalan bízva.
A' Minister fünek, fának mindent igér,
'S századik kap tőle a' ki valamit kér.
Hogy nagy-úr Gazdám van, csak az a' szerentsém,
De azért ennem kell vatsorán a' lencsém'
Egynéhány forintot holnaponként vetnek,
Nem elég; 's azontúl szükséggel fizetnek.
És ha a' betsület meg nem tartóztatna,
Ö Ministersége maga maradhatna.
De mikor kimének, úgy, dellyest sétálni
A' sok Uraságtól nem tudok megválni.
E' világon mennyi a' Dáma, mind köszön
'S ez osztán szívünkben a' Nemesi ösztön.
A' többi Lokajság előttem meghajlik:
Inas-király vagyok, 's csak Tulipán hallik.
Már ez a' dicsőség szólgáltat bennünket,
Ezért áldozzuk fel egész életünket.
De ki érkezik itt' Micsoda Aszszonyság? —
Iszonyu tetem ez, 's rémitő vastagság.
Második eset
TULIPÁN, POMONÉ.
POMONÉ
Uram! látható-é ma itt a' Minister?
TULIPÁN
A'hogy dolga fordúl. — Nem tudja az ember.
POMONÉ
Esedezésem van, 's ha hozzá férhetek
Vagy a' szándékomban szerencsés lehetek.
A'ki megsegítne, eggy kevés vagyonnal
Csak megjutalmaznám, vagy két száz arannyal.
Az Ur itt Urának mije szokott lenni?
Lehet személyjéhez bizodalmát venni?
TULIPÁN
A' szemét sem nyitja-fel énnálam nélkül,
Megöl a' dologgal 's mindég nyakamon ül.
A' mellyet fülembe nem sug, nincs olly titka,
Azért lettem már az országban illy ritka.
Eggy itt a' Tulipán, 's akármennyi légyen,
Ezen, a'ki beszéli, tudom, túl nem mégyen.
Ministerrel halál, tudjuk titkolódni,...
A' dolog más felől ki szokott tudódni.
Veszedelmet okoz annak, ki véle bír...
És a' nagy Ur titok sok férfi szemén sír.
Még tanúit embert is lesbe visz, tőrbe ejt;
‘S a' szerentséjéből igen hamar kifejt.
De nékem nem lehet már félre állani,
'S kínomra mindent meg kell tőle hallani.
Megkérd: Ezt hogy érted? Jónak találod-é?
Ész, munka, mind enyém; a' dicsőség övé.
POMONÉ
' S még az ollyakban is szolgája szólgálja?
TULIPÁN
Hogyha értelmesnek 's tanúknak tanálja.
Azért az országos dolgokbann cseléd-is
Sürög forog gyakran, szép leány, 's aszszony is.
De mi hát kérése az Aszszonynak? halljuk,
Ki telik-é tőlünk, hogy módját találjuk?
POMONÉ
Uram! Uraságot akarnék szerezni,
Nem kívánván magam vargák közt cserezni.
TULIPÁN
De ehhez érdem kell, különbenn nem lehet,
Ha az ember hozzá okokat nem tehet.
POMONÉ
Mi hát az az érdem? Lehet érdemesebb
Valami a' pénznél? szebb, jobb vagy nemesebb?
Felnyitom ládáim ', 's nemességet veszek
'S a' hol az érdemes van, véle ott lészek.
TULIPÁN
Van benne valami; hanem a' vázának
Azért meg kell lenni, mint külső mázának.
Kell reá valami módos színt festeni,
'S félre lehet osztán az embert inteni
POMONÉ
De mi nagyobb érdem, mint az arany, ezüst?
Még a' Nagysád név is, ha e' nintsen, tsak füst.
Van már nékem annyi, hogy fényeskedhessem,
És az Uri-formát magamra vehessem.
Láttam én magamnál sok bolondabb Nemest,
Kit a' pénze mégis Úri formára fest.
Minden Úr bölcs tehát e' széles világon?
' S nincsenek bolondok a' Nemesi ágon?
Minek a tudomány, ha van gazdagságom?
Meglelem én abban minden igazságom.
TULIPÁN
Meg van nagyobb részben az Aszszony' érdeme,
'S fényesűlhet vele az Uraság' neme.
Betsületes neve jó paraszt Férjének?
POMONÉ
Sirba kellett szálni már szegény fejének.
Özvegyi sorsomban él szomorú létem,
Nints férjfi körűlttem, 's megunom életem.
TULIPÁN
Aszszonyban nem terem érdem Nemességre,
Sehol sintsen útja az illy tisztességre.
Egy Asszony sem nemes e' széles világon,
'S paraszttól parasztot szül csak minden ágon,
Igy az Úri-Aszszony ha Paraszthoz megyen
Nem lehet, gyermeke hogy paraszt ne legyen.
A' Nemesűlésre örökké férjfi kell
Nem messze megyünk itt aszszony emberekkel.
Csak férjfi nemesít.
POMONÉ
De ha megfizetem,
'S Három-szeres árát magam letehetem.
Jó-ember Uramék tsak megbocsássanak,
De már itt eltévedt formában állanak.
Hogy a' paraszt Asszony Dáma ne lehessen
'S Paraszttól a' Nemes Nemest ne szűlhessen,
Mintha vér sem volna már az Asszonyokba'
'S Mind férjfiak vették volna bé magokba.
Nemes az Embervér egész átaljában
Okos Lélek, 's nem él a' barmok fajában,
Tekintetessé lesz a'kit annak tesznek.
' S így az Urak mindég Parasztokból lesznek.
Mi vagyunk a' tőke, honnan a' Méltóság
Származik érdemmel; 's ez itt a' Valóság.
A' pénzkeresés is érdem az emberben
Akárhogy itéljük-meg az értelmekben.
TULIPÁN
Nem lehet a' Törvény ellen okoskodni,
Parancsol; és még jobb benne vakoskodni.
A'mit meghatároz, már az mind igazság;
Földhöz üt, és vele küszködni bolondság.
POMONÉ
Akármibe kerül, ezt megigazítom
'S a' Törvény sorából pénzzel kitaszítom,
Így hát a' Fiamnak, nemes tsak fia lesz,
Ellenben a' Lyánya mind paraszt vérbe vesz?
TULIPÁN
Ahá! van hát Fia?
POMONÉ
Élő gyönyörűség,
Mondom, Kukulíni, 's hozzám tsupa hűség.
TULIPÁN
De hát minden megvan; már Urakká leszünk,
Nagysást, Tekintetest, mindent öszveveszünk,
Így a' két száz arany úgy é hogy meg leszen,
Az ember e' földön mindent pénzzel teszen.
Arany pennával kell az érdemet írni
Úgy osztán lehet a' szerencsével bírni.
Fel kell a' látásnak határára hozni
Az Ifjú Kukulit, 's öszve tudakozni,
Ha lehet é Nemes testében lelkében
Úgy, mint a' Levelén, és pengő pénzében.
POMONÉ
Minek a' Nemesség agya velejében,
Ha rakással van az arany erszénnyében?
Csak a' nevére kell nekem a' Nemesség,
Elég a' testében osztán az egésség.
A Tudós mind szegény... Fogadhat magának
Az is pénzért, ha kell, 's Ura lesz dolgának.
A' kinek pénze van, arra hogy tanúljonon
Nincs semmi szüksége, 's könyvek közt avúljon.
Szegények' ügye ez, kik ésszel keresnek
'S hogy kenyerek legyen szolgálatot lesnek.
Énnékem, jó Uram, a' seres kádaim
Voltak életemben legjobb Tudósaim.
Serfőzés szerzetté minden érdememet,
'S malátán veszem-meg a' Nemességemet.
Kádból leszek Urrá, kezem öszve tsapva,
'S a' tsokoládéba mint Dáma harapva.
TULIPÁN
Helyesen!, igazán! és így a' böltsesség
A' pénzes embernél semmi kötelesség.
Hanem már én megyek. Halmokat, bértzeket
Forgatok egymásra, 's kősziklás hegyeket.
Már az Aszszony fija minden elme nélkűl
A' Nemesi karba bizonyoson béűl.
POMONÉ
Ne felejtse hát el a' kétszáz aranyat...
Eggy illy tanúit ember ezért tsak hazudhat.
Harmadik eset
LAIS, PELÓSIS, együtt érkeznek beszéllve.
PELÓZIS
Végre, reményljem-é Láis! hogy életem'
Nemes erköltsiddel boldoggá tehetem?
Lehet-é szerentsém nálad becsben lenni,
És becses életed' szerencséssé tenni?
Az ember házason, ha egymást szereti,
Boldog, és a' többi világot neveti.
LAIS
Nem üt oda éppen. A' világ felettünk
Kiterjedt hatalom; és gyenge életünk,
Előtte mozdulást, szót, kérést sem tehet,
Felibe emelni magunkat nem lehet.
Ki nem nevethetjük, mivel ránk se tekint,
'S örömöt, keservet szívünkre vakon hint.
Hol, kivel mit csinál, maga oda sem néz,
Szerencsét, vagy ütést ránk álmából intéz.
A' munka a' miénk: a' világ csak igy áll
Nem ölel kegyelme, 's véled perbe sem száll.
Ez a' Világ, hogyha állandóságodról
Bizonyos legyek-é, és okosságodról?
PELÓZIS
Az ösztön, 's természet hatalmamban nincsen
Ezeknek láncza köztt ülünk mind bilincsen.
Most egész létemet személyedben érzem,
'S ha ellened szóllnak, a' szívemben vérzem.
Érzem, hogy ha holtig mindég szerethetlek.
Úgy itt legbóldogabb egyedül lehetek.
Mert a'ki szerethet, mindég szerencsésebb
Mint ki szerettetik, 's öröme édesebb.
Nincs kedvesebb érzés, mint szívből szeretni
'S előtted reszketve semmit sem tettetni.
Kérem az egeket, hogy szerethesselek,
'S elragadtatások köztt ölelhesselek.
Esküszöm hát, hogy én szeretni kívánlak
Mint boldogságomat, 's örökre áldalak.
A' ki e' Világon senkit sem szerethet,
Gyönyörűségek köztt éltében nem lehet.
Elveszek ha téged szeretni meg szűnök
És édes tüzemben erántad meghűlök.
Elysiumban van a' szívünk ha szeret —
'S az ember e' nélkül örömben nem lehet.
A' míg élsz mellettem, 's e' világon látlak,
Tárgyamnak ismérlek, 's szüntelen' imádlak.
LAIS
Keserves fogadás! Elhiszem: úgy érzed,
De még is szivemet gyökerében vérzed.
Nincsen hatalmadban, tudom, a' természet,
És fogadásodat feltétellel tészed.
Többet tesz, higyj nékem, végre az Okosság;
A' tűz el-enyészik, 's ez lesz állandóság
PELÓZIS
Legyen igy, legyen ugy: ha véled bírhatok
Kedvem lesz akkor is, a' mikor sirhatok
Negyedik eset
KOLUMBINA, LAIS, PELÓZIS.
KOLUMBINA
Kifutom belőlem a' lehelletemet,
'S nyargalássá tettem egész életemet
Hogy a' Kisasszonyt itt, ott feltalálhassam
'S a' miben fáradok hamar kimondhassam.
LAIS
Lássuk hát: mutasd, a' Világ' fordulását,
Miben változtattad-meg régi állását.
KOLUMBINA
Ó, nem vágom olly nagy fába a' fejszémet,
A' Világ dolgával nem töröm eszemet.
Ö sem gondol vélem, én sem sokat nézem,
'S benne tsak a' magam' javait intézem.
Külömben a' Világ csak szomszédokból áll,
Kik szóllják az embert, 's látják, hogy mit csinál.
Fővel, lábbal a' hogy' van a' Világ legyen,
Csak hogy a' szerencse most vélemjól tégyen.
Ügyét a' Minister szivemre kötötte
'S ajándékit reám özönnel öntötte.
Ország' sorsát viszi, én az övét viszem '
S nagyobb vagyok nála ebben, most úgy hiszem.
Nincs olly nagy Méltóság, melly szorúlásában
Kicsinyt ne mutasson olykor állásában,
Sőt a' Hatalom is sok küszködésében,
Erőtlenre szorúl a' gyengeségében.
A' Kisasszonyt venné-el magának társúl.
De hogy ha megyen-é, mindég azon búsúl.
Nékem adta-által egész reménységét,
A' bóldogúlását, pénzét, tehetségét.
Túl teszi szerentsém' kívánságaimon
Ha kedves fordúlást talál dolgaimon.
Millyen papolást kell hát már ezért tenni
Hogy nem rossz eggy gazdag, szép, nagy Úrhoz menni
Engem a' Kisasszony nagy boldogságával
Tészen szerentséssé egyszerre magával.
Boldogúlásában mást boldogítani,
Egekből jött áldás, lehet állítani.
Magát felemelve engem is jutalmaz.
LAIS
Beszéded különös és okos, az igaz.
PELÓZIS
Nekem földhöz ütés: fél élet, fél halál...
A' mennykő többnyire mindég szegényt talál!
Láis, reménységem már szivemen meghűlt
'S dobogási között gyötrelmem megkészűlt.
Hippodon eggy szűznek, az igaz, nagy ára
'S igen szembetünő, ha elveszti, kára.
A' rang hízelkedik.
LAIS
Az, a' miért nem kell.
Nem boldog az ember még tsak a' nevekkel.
PELÓZIS
Igen; de valóság, rang, név, minden meg van
'S erköltsöt, érdemet, pénzt foglal magában.
Úgy is mint szép férjfi több a' több embernél
Mi kell eggy eladó leánynak más ennél?
Elfújja érdemem' Hippodon' erszénye...
Gazdag mellett oda a' szegény' reménye!
A' nagyra-vágyódást vezeti a' szívet
'S felgázolják értté a' kis sorsú hívet.
meghajlik,’s Laisnak kezét csókolva.
Itt hagylak, szép Lais! a' dicsőségednek
Hirednek, nevednek, 's nagy nyereségednek.
A' szegény érdemnek szerentséje ritka...
Felibe hág a' pénz ; ' s ez sorsunknak titka.
A szemérmes ember nem emelkedhetik.
' S az igaz, tudod, nem szemtelenkedhetik.
LAIS
Illyen alatsonyon rólam hogy itéltél?
Láisnak szivéről többet még nem véltél?
Láttad-é szivemet, 's a' Ministert benne?
PELÓZIS
Tudom, személyedre hogy érdemes lenne.
LAIS
Érdem, a' hol a' Természet választa,
'S hibáz ki megkapván újra elszalasztja.
A' rang' különbsége nem jó házasságra...
A'ki nagy Úrhoz megy, alá száll rabságra.
Szemeire forog hogy nem érdemiette
És a' sorsán felyűl szerencséjét tette.
Hallgatni kell a' mély meg aláztatásban,
És fejét lesütni a' pompás szállásban.
A'ki felettem van, ne kérje kezemet,
Igy határoztam-meg ebben értelmemet.
Több, az olly nagy hangot magunkban megvetni
Boldogabbúl élni, és füstit nevetni.
KOLUMBINA
Mitsoda? ' s a' nagy Ur ha kis sorsút vészén
Mint a' Török Császár, szegénnyel úgy teszen?
Oh, boldog szokások a' keresztyénségben:
Hol az asszony szabad, és él elsőségben.
Hol az Ifiakat szabad látogatni,
'S négy szem köztt magához be is bocsátgatni:
Hol mint a' férjfinak annyi a' hatalmunk,
És egyenlő vélek minden szabadságunk
Hippodon ha elvesz' Ministerné leszek,
'S mint Herceg Kisasszony vélle tsak úgy teszek.
Nem szűletéstől van az aszszony' hatalma
És férjén megtenni szokott diadalma.
Gyakran a' szolgáló, kit hiv Grófja elvett
Méltóságos Urán Fejedelemmé lett.
Igy sok tsekély sorsú ha Nagyságra lépett,
Jóltevő Gazdáján nagyságos boszszút tett.
Ha Herczeg lenne is, de a' ki elveszen
Sorsommal egyenlő, és Társammá leszen.
Első rang Láisban a' kellemetesség
Mellyet szeret, imád a' Nagy Ministerség.
Menjen a' Kisasszony: tökélje-el magát...
Valakit szeretnek, ne féltse hatalmát.
LAIS
A' férjhez-menésről soká kell beszéllni
Azonközben lehet frissen 's vígan élni.
Ki mire esdeklik azt gyakran titkolja
'S a' ki mindent kimond, tsak magát gátolja.
Pelózis! reményed tedd túl kétségeden
Ne gondolkozz; jere, 's maradj meg eszeden.
A' leányságnak is vannak ugrásai
Titkos örvényei, 's rejtek-állásai.
Minden okosnak van eltitkolt értelme
'S mindent felfedezni, bolondságnak neme.
Kolumbina! maradj; 's hajó a' Minister,
Vigyázva forogjon nyelveden a' fegyver.
Se jobbra se balra ne vágj bizonyosan,
Éleszd vágyódását, de igen okosan.
Ne tedd bizonyossá; ne vedd-el reményét
Mutassd czélját, 's veszítsd-el a' szeme-fényét.
Még ideje előtt ne hozzd búsúlásra,
Ne fordítsd elméjét rám bosszúállásra.
A' sértett Hatalom, verhet vak ütéssel,
'S lél módot magának a' leselkedéssel
Ne hidj minden nagynak: ollyan mint a' gyermek
Makacs, 's nincs előtte haszna az érdemnek.
Megboszszúl, ha sértjük kevély méltóságát
Pompája alá elrejtvén ravaszságát.
Belső gyengeségét manérral fedezi
És azt a'kit üldöz, nevén sem nevezi.
Minister-mesterség az indúlatokat
Titkolni, 's rejtekben törni a' nyakakat.
Ötödik eset
KOLUMBINA
egyedül
Ördög vigye ezt a' sok Ur-kényességet.
Haj-szál hasogatást, 's kemény fejességet.
Látom, elsőségek, kevélység, makacsság,
És a' ki truttzolhat abban van a' nagyság.
Hogy dicsérjék kik csak magát mutatja
Nincs néző. Mindenik az eszét futtatja.
Mindenre vigyázva, senkit meg nem látnak,
A' rosszra mutatnak, a' jóra hallgatnak.
Hatodik eset
HIPPODON, KOLUMBINA.
HIPPODON
Van-é vitorlámnak czéljára várt szele
'S közeh't -é hozzám életemnek fele?
Beszéllj, Kolumbina: magyarázd magadat,
Hadd lássam sorsomat; hadd halljam szavadat.
KOLUMBINA
vállat vonit
A' jó Isten tudja! mert az Urak között
Az ember, eszére csuda színt öltözött.
Azoknak a'kiknek szolgálat a' sorsok,
'S Uraságok közzé ültették bé magok'
Sem lehet sem szabad lenni több eszeknek
Mint az állatoknak, vagy a' rab lelkeknek.
Szavát, gondolatját sorra parantsolják, '
S mind testét, mind lelkét együtt el-foglalják.
Nekem is mondva van jobbra balra menni,
A' tzélra dolgozni, és semmit se tenni,
Igy hát Nagysádnak is reménységet adok,
Hogy Láis hozzá megy; de lehet, hazudok.
Hinni, 's nem; mind kettőt szükséges egyszerre,
A' Nagyok illyeket bíznak az emberre.
HIPPODON
fére fordúlva.
Könnyítsünk csak rajta; értem, mit magyaráz;
A' ki nehézséget csinál, csak erszényt ráz.
Nagy küszködést mutat, hogy jobbann fizessük,
'S a' könnyü dologban sok terhét hihessük.
Mint az olly Per-mester, ki tsekély peredben
Mély akadályt szerez, 's megdúl erszényedben.
eggy marok pénzt ajándékoz.
Vedd-el, szép leányzó, ezt a' tsekélységet!
KOLUMBINA
Ez segítse tehát a' jó reménységet?
Hahogy el nem sülhet viszsza kell fizetni?
A' végezés' könyvét kellene nézetni.
HIPPODON
Eredj, kérlek, hadd-el: dűlő félen van már,
'S a' dolog, mint értem, mesterségedre vár.
Kolumbina elmegyen.
Hetedik eset
HIPPODON
egyedül
Rang, hatalom, hír, név, pénz, tekintet, jószág,
Minden nehézségen, tudjuk, hogy felyúl hág.
Maga sem erősebb nála a' szeretet. —
'S a' világban a' kincs mindég legtöbbet tett.
Vénségünk sem ment-meg ennek erejétől,
Mikor a' szerelem vérünkbenn már meg-hűl.
Lehet-é, hogy Láis más tárgyhoz ragadjon,
'S engem mindenemmel még is faltól hagyjon?
Sétál, gondolkodik, ’s végre nevetvefakad. —
He, he, he! rendesen vettem fel sorsomat,
Vagyonba plántálván egyedül dolgomat.
Ha Láis nem kedveli magamat magamért
A' többi indító eszköz semmit sem ér.
Ha csak szerencséért jő hozzám 's mást szeret?
És a' gyötrelmekkel a' főidre leveret?
A' Nagyokat ritkán szeretik igazán.
Félelmes az a' ki fordíthat egy Hazán.
Még a' feleség is benne nyügét éri,
Hogy hatalmát féli és kegyelmét kéri.
Tudjuk már, hogy a' hol nagy erőben függünk
Sokfélelmet érzünk, 's nem nagyon szeretünk.
Az asszony a' holott szoros függésbe' van
Hamar ellenség lesz titkos unalmában:
Ellenben tetszése ha egészlen szabad,
Tartozásaitól hamar fére szalad.
Igy már igaz, hogy ha feleséged, rabod
Elenyészett benne édes nyájasságod.
A' rettegések köztt nem lakik szerelem,
'S gyönyörűséget sem szülhet a' félelem
Ember, marha, 's vad szív tart úgy feleséget
Hogy bottal keressen nála kedvességet.
Szó itt a' büntetés, 's eggy kis duzzogással
Végződik a' csata egy két csókolással.
Nyolcadik eset
HIPPODON, TULIPÁN.
TULIPÁN
Nagyságos Uram! én eggy újságot hozok,
Mellyel sorsomnak is úgy vélem, adózok.
A' vastag Pomoné serfőzése után
Nemességet akar fitogtatni magán.
Az Érdem-levélben nincs ugyan mit tenni,
De hiszem az árát jól meglehet venni.
Különben sert főzött: egész világ itta,
'S a' szomju községet vásárkor hizlalta.
Már, az illyen ember Hazájának szolgál
'S a' több hivatal köztt derék helyen is áll,
Egész vásárt jól tart a' seres kupával,
'S sertéseket hizlal a' jó malátával.
Minden embert táplál foglalatossága,
És erszényében is nagy az igazsága.
Országos serfőző: ez nem kitsiny érdem...
Mit itél Nagyságod? mint szólgája, kérdem.
HIPPODON
Hát a' Napszámosok, a' kik e világnak
Szereznek élelmet, 's mindennek szólgálnak?
A' pályinkát-főző zsidók, és inasok,
Rongyos kőművesek és szennyes kapások
A' seres kádaknál nem szükségesebbek?
TULIPÁN
De a' summa-pénznél csak nem Nemesebbek.
HIPPODON
Országnak szólgája, valaki dolgozik,
De azért mind Úrrá, tudod, nem változik.
Serből Nemességre ki úszni nem lehet,
A' rangból az ember, szemetet nem tehet.
Nem lehet ott Király, a' hol Méltóság nincs...
A' hivatal és rang reá nézve mind kincs.
Ha nincs Méltóságos Felséges sem lehet...
Parasztság, Királyság Ur nélkül nem élhet.
E' két erőt Nemes kötözi egymáshoz,
Igy tudni kell néki a' hív javalláshoz.
A' hol nincsen érdem, Nemesben nincs helye...
Nem lehet Tanácsos a' kinek nincs feje.
Pomoné pénzesen ezután is sert főz,
'S malátával derék szegényt meg nem előz.
TULIPÁN
Hadd szórja-el pénzét; most ládára zárva
Fekszik; a' pompára nagy tsomókban várva.
A' Státusnak mindég nagy kárára vagyon,
Ha a' pénz nem folyhat: zárva ne maradjon.
Ur sorban majd elvész ser kereskedése
'S útra teszi pénzét a' Nemeskedése.
Legyen belőle is Méltóságos szegény,
Bóldogúl kincsével más Polgár, 's jó legény.
A' rang arra való, hogy mindég pusztítson,
'S magát kóldusítva szegényt gazdagítson.
Minden Uraságnak ez kötelessége,
Hogy elkőltse pénzét fényes Nemessége.
És a' melly Úr el nem költi jövedelmét
Státus' ellensége, 's nem érdemli nemét.
Lehet Nemes között, mint látjuk, szegény is,
Tolvaj, gonosztévő, czudar, és bolond is.
Mihaszna várjuk, hogy mind érdemes légyen
A' mennyi Nemes van, 's gonoszúl ne tégyen.
Mint másnak, ennek is van elég sepreje,
Urnák is elégnek szédűlt a' veleje.
A' sok szép aranyat jó lenne eltenni,
És a' Nemességgel a' hol van, ott lenni.
Kilencedik eset
HIPPODON, TULIPÁN, POMONÉ, KUKULINI.
POMONÉ
magát a ’ leguggolásig hajtja meg; Kukulinipedig merevedést mutat állásában,
Nagy Méltóságodnak kérésem jelentve
Szóllok, csekélységem' előre is mentve.
A' Nemesi karba kívánok bémenni,
Megúnván a paraszt piszok között lenni,
Eggyetlen eggy fiam' számára szeretném,
Az Uralkodótól, ha ezt megnyerhetném.
Házasodni kíván, de a' paraszt sorban
Nincs párja, 's nem ülne már tovább a' porban
Láisig emeli-fel a' reménységét,
Személyében nézi, 's kéri feleségét.
Ehhez Nemesség kell, mellyet a' pénz pótol;
Rangnak, pénznek, tudom e' szűz is meghódol.
HIPPODON
A' Nemesség árnyék a' szép érdem körűl...
A' hol semmi sincsen, ott az árnyék nem űl.
Érdemet Vásárban árúlni nem lehet.
Pénzen illyen vagyont az Ember nem vehet.
Szólgálatom Kednek itt semmit sem teszen
Az ember a' renden túl soha sem megyen.
POMONÉ
Az Érdem ha magán pénzzel nem segíthet,
Nagy Házat vériben mimódon építhet?
Minden érdemet kell hát igy jutalmazni
Ingyen; és a' kártól, rossztúl óltalmazni.
De ki jutalmazhat hát minden érdemet?
Az ember pénz nélkül mindenütt tsak szemet.
Nem vagyok érdemes arra, a' mit veszek,
'S gazdálkodásomból a' zsembembe teszek?
Az érdemet sokszor a' jó pénz csinálja
'S ha a' Nemes koldus, minden taszigálja,
Vagyontól származik köztiünk a' tekintet
'S a' rang is mindent csak aranyba ültetett.
A' ki gazdagodott, örökké Úrrá lett,
'S jövedelem nélkül a' fó rang, megvetett.
Az én paraszt kezem" sok Nemes tsókolja,
Hogy az, erszényemmel szükségét pótolja,
Lábommal tapodom az Ur-kevélységet,
Segítvénn sokban a' fényes szegénységet.
Sok szegény Nemesnek a' konyhába vetnek,
De engem az asztal' fejére ültetnek.
Nemzetesnek hívnak szép Complimentekkel,
Hijába vagyok még paraszt nevezettel.
Kóldúlás, és tsalás nélkül ki pénzt szerez
Magánál érdemet valamit csak érez.
Én seremet mindég jó mértékkel mértem.
' S az árpát örökké folyó árán vettem.
Más ember sokszor csak azzal gazdagodik,
Hogy a' nagy Urak köztt mélyen hazudozik.
HIPPODON
Megértettem Kedet: most csak elmehetnek,
'S otthon dolgaik köztt tsendesen lehetnek.
Tizedik eset
HIPPODON, TULIPÁN.
HIPPODON
E' paraszt Asszonyság együgyűségében
Csak úgy okoskodik mint más mélységében
Mert a' tapasztalás végre megtanítja,
Hogy a' Világ magát miformán vakítja.
nevet.
He - he - he! Eggy sorba jöttem a' fijával:
Láist kéri; 's ott van hol én a' bajával.
Parasztság, Méltóság, eggyütt igy ögyeleg
'S a' szerentse a' hol tetszik ott enyeleg.
E' Világnak tsufos viszontagságában
Ö lehet még boldog véle, vadságában.
elmegyen
Tizen-egyedik eset
TULIPÁN
Pomoné születve, élve parasztságban
Nem tudja maga is, hogy mennyi esze van.
Valaki nagy rangba' van, a' mind bőlts, okos,
Noha bőltsebb nála sok szegény hű
Lakos, Hippodon nem mondja ennek is szemébe,
Hogy úgy lát itt mint ő parasztos eszébe.
A' szegény nem tudja maga azt is, mit tud,
'S mikorjól beszéli is azt véli, hogy hazud.
Tettetéssel kell a' Tanátsosnak élni,
Nagy hangon beszállni, 's árnyéktól is félni.
Mint az Orvos, kit csak nyavalya gazdagít,
A' Minister is úgy szerentsés, ha vakít.
Ezek a' nagy Urak az eszet irigylik
Másokban, 's ha többet tud nálok, szégyenük.
Méltóságok alatt gyengeségeiket
Hallgatva fedezik, 's rejtik sziveiket.
Hogy Pomoné okos, azt ki nem vallaná
Előtte a' Grófom, ha vesztét hallaná.
Rá hallgat az okos beszélgetésekre.
És csak lopvást tekint a' bölcs emberekre.
Minden jót magoknak tulajdonítanak.
Veszélyt, kárt, és hibát másra hárítanak.
Bolondság! Könnyen nyér az pert, ki hatalmas
'S a' gyengének véle perelni siralmas.
Ha Dairó, Láma, Kalif, Mogol lennék
Mint ők tsak olly böltsen, és okoson tennék.
Czudar inas vagyok, sem rangom, sem meszem
És nem tapasztolja senki a' nagy eszem '.
De azért Gazdámat még is csakmegnyerem,
'S öszvecsapom véle még ma a' tenyerem.
el-megyen.
- Email: dh.elte.hu@gmail.com
- Cím: 1088 Budapest Múzeum krt. 6-8
Copyrights © 2020 All Rights Reserved, Powered by ELTE