Digitális Bölcsészet Tanszék – Eötvös Loránd Tudományegyetem
Balázs Béla
Halálos fiatalság
Keletkezés ideje
1917
Felvonás
3
Jelenet
2
Megszólalás
1439
Mondat/Sor
4297
Szó
17530
MÁSODIK FELVONÁS
Ágnes szobája. Odakint vihar van. Néha csörömpöl az ablak, olykor ajtócsapódás valahol a lakásban. Ha nem beszélnek, halk, tompa zúgás hallatszik az utcáról. Ágnes a zongora előtt ül, melyre kották vannak kirakva. Julcsa az ablaknál áll.
ÁGNES
(valami nehéz ujjgyakorlatot játszik erőszakos figyelemmel, túlhangosan)
JULCSA
(kinéz az ablakon. Szünet múlva Ágneshez fordul)
Kisasszony, nem ment el.
Megint ott áll a sarkon.
ÁGNES
(felugrik)
Mit zavar ?!
Mit akar ?!
Nem hallja, hogy játszom?
JULCSA
Csak mondom, hogy Miklós úr nem ment el, megint ott áll a sarkon
ÁGNES
Mi közöm hozzá!
Bánom is én!
Ácsorogjón ahol neki tetszik.
— Maga meg menjen a konyhába.
Dolgom van!
JULCSA
Kérem kisasszony ....
(el)
ÁGNES
(visszaül a zongorához. Két taktust játszik, aztán újra kezdi és abbahagyja. A szemét eltakarva, a homlokát a zongorára hajtva egy ideig mozdulatlan marad. Hirtelen feláll. Egy könyvet vesz ki a szekrényből és lapozgat benne. Eldobja. Egy másik könyvet vesz ki és olvasni kezd. Azt is leteszi. Járkál. — A szél rázza az ablakot. Hirtelen kikiált)
Julcsa!
JULCSA
(visszajön)
Mit parancsol a kisasszony?
ÁGNES
Kérem csinálja meg — — Hozza be —
(szünet.)
Maradjon itt.
JULCSA
Itt maradok édes kisasszony.
Itt maradok.
Tudom én azt
ÁGNES
Mit tud ? !
Semmit se tud!
Idegessé tesz ez az ostoba vihar
JULCSA
És a Miklós úr már dél óta áll ott ebben a rossz időben.
ÁGNES
(leül)
Hát menjen haza.
Menjen a kávéházba.
JULCSA
(kinéz az ablakon)
Hogy repül a hó!
— Teli van a gallérja és a haja.
Szegény Miklós úr!
ÁGNES
Hát minek áll itt ?
Ki hítta ide ?
Ki mondta neki, hogy ideálljon?
JULCSA
Meg fog fázni.
— Úgyis olyan gyenge a torka Miklós urnák
ÁGNES
(felugrik)
Rettenetes!
— Hát nincs nyugtom a saját lakásomban!
Itt ácsorog az ablak alatt, mint egy tacskó gimnazista, mint egy holdkóros borbélysegéd.
Pfuj!!
— — Mért nem megy el, mért nem megy el?!
Mit akar?!
(eltakarja az arcát)
JULCSA
(szünet múlva)
Édes kisasszony, úgyis el kell most mennie a Lili kisasszonyhoz.
(Szünet.)
Nem tetszik elmenni?
ÁGNES
Még nincs öt óra
JULCSA
De inkább mindjárt hat óra lesz.
ÁGNES
Még ráérek.
JULCSA
Öt órára tetszett mondani.
ÁGNES
Hát nincs kedvem!
Majd elmegyek.
— Most már úgyis késő.
(szünet múlva)
Nézze meg, ott van -e még?
JULCSA
Ha kocsit hozatok talán nem veszi észre a Miklós úr
ÁGNES
Nézze meg ott van -e m ég!
JULCSA
Ott van.
— Idenéz az ablakba.
ÁGNES
Ne mondja ha idenéz!!
Mi közöm hozzá ?
Eressze le a vasredőnyt!
JULCSA
(kérve)
Kisasszony!
ÁGNES
Eressze le a vasredőnyt!!
— Húzza be a függönyt is!
Jobban! . .
Mi ez ?
Mi ez ?
Bújni kell a saját lakásomban?
Bújjak a szekrénybe?
Bújjak az ágy alá ?
Mit csináljak ?
A hálószobában is eressze le a redőnyt!
JULCSA
Édes kisasszony — — Menjek le?
Kérjem, hogy menjen el?
ÁGNES
Nem!
— Mért?
— Hát félek én tőle?
Félek én attól, hogy felbámészkodik az ablakba?
Nevetséges!
Maradjon ha jól esik neki!
(leül és eltakarja az arcát)
JULCSA
Édes kisasszony —
ÁGNES
Úgy sem megy el . .
Nem megy el
JULCSA
(szomorúan)
Az bizony borzasztó, ha az embert egy férfi szereti.
Az Isten mentsen meg mindenkit.
Emlékszik kisasszony a tavalyi Istvánra?
Jézusom mi volt avval!
Hogy nem akartam beereszteni éjjel.
Féltem a gyerektől, féltem a betegségtől, meg hogy kidob a kisasszony.
Nem eresztettem.
Hát hogy összevert a kutya.
Két ujjam kificamította.
Csupa vér voltam.
Három napig feküdtem bele.
ÁGNES
Mért nem vágtad a fejéhez a vasalót?
Mért nem telefonáltál a rendőrségre?!
Le kell csukni őket!
Ragadozók!!
JULCSA
De mikor úgy szerettem őt kisasszony.
Az Isten verte volna meg.
Hogy minek is van az a szerelem.
Több vizet elsírtam mint amennyit ittam.
Az ember rosszabbul van a gazdátlan kutyánál.
ÁGNES
Az ember?!
—
(feláll)
Az ember.
— Mert mindegy, hogy kicsoda.
Vége!
Dobray Ágnes vagy Sós Julcsa, vagy az orleansi szűz!
Vége.
Mind egyforma.
— Csak ember lesz.
— Ember.
— Gazdátlan kutya.
JULCSA
De lássa aranyos kisasszony mégis itt vagyok.
Minden elmúlik.
ÁGNES
(hidegen)
Menjen a konyhába, nincs már szükségem magára,
(a zongorához megy)
Nekem dolgom van.
Felőlem mindenki a feje tetejére állhat!
—
(játszani kezd)
JULCSA
(kinézett a redő hasadékán)
Kisasszony !
— Elment. .
Nem látom már.
Elment a Miklós úr.
ÁGNES
(meglepetten)
Elment?
— Csakhogy!
— Hamarább is eszébe juthatott volna.
N a!
Lássunk megint munkához.
—
(megint játszani kezd. Néhány taktus után abbahagyja)
. Látja Julcsa, hogy kéretlenül is elment.
— Gondolhattam volna, hogy nem olyan veszedelmes a dolog.
— Ennyi végre is illik.
— Aztán jó elmenni.
Még vissza találják hívni az embert . . .
Hát!
— Ez is megvolt!
(csengetnek)
ÁGNES
(felugrik)
Zárja be az ajtót!
JULCSA
De talán nem is a Miklós úr
ÁGNES
(mellre szorított kézzel, alig hallhatóan)
Nézze meg kicsoda.
— Józsa urat nem fogadom.
(Julcsa kimegy ajtót nyitni. Szünet múlva bejön Félix)
FÉLIX
Jó estét Ágneske.
ÁGNES
(még mindig mellre szorított kézzel)
Félix!
FÉLIX
(odaugrik)
Itt vagyok kérem alássan.
Méltóztassék parancsolni.
ÁGNES
(a kereuethez megy)
Gyere.
Ülj ide mellém.
— Fogd meg a kezem.
FÉLIX
Baj van kis húgom?
Ideges vagy?
ÁGNES
Nagyon megijedtem.
FÉLIX
Mitől?
ÁGNES
Majd megmondom.
— Furcsa dolgok történnek.
— Ugye velem maradsz ma este?
FÉLIX
Veled Ágneske, veled.
ÁGNES
Velem maradsz ameddig csak akarom?
— Nincs semmi dolgod?
FÉLIX
Dolgom, énnekem?
Még eddig sohse volt és ugyan vigyázok, hogy ne akadjon.
De téged mi lel öreg pajtás?
Baj van?
ÁGNES
Azt hiszem nagy baj van, Félixke.
— El vagyok tévedve.
— Fázom.
— Félek.
FÉLIX
Ejha!
Mióta lettél ilyen ijedős?
ÁGNES
Tegnap óta.
FÉLIX
Történt valami?
ÁGNES
Igen.
— Kidobtam Miklóst.
— Vége
FÉLIX
Hm.
— Kidobtad — Hát — akkor, akkor minden rendben van.
Nem?
Lesz hangverseny és ingyenjegy és koszorú és ami csak kell.
ÁGNES
Semmi sincs rendben, Félix
FÉLIX
Dehogy nincs.
Nem mondom, hogy mindig a rend a legkellemesebb állapot.
De hát rend.
Hozzá lehet szokni.
Nincs igazam Ágneske ?
Most legalább nyugton leszel megint.
ÁGNES
(feláll)
Ugylátszik, hogy nem.
Nagyon csudálatosán érzem magam, Félix.
— Félek.
FÉLIX
Dehát mitől félsz?
ÁGNES
El akartam oltani a lámpát és feldöntöttem.
Most minden ég
FÉLIX
Nem értelek Ágneske.
ÁGNES
Ne mondd, ha valamit nem értesz.
Valakinek csak kell beszélni, ha az ember nem akar megbolondulni ?
FÉLIX
No, no öreg.
— De hát mi az a nagy veszedelem?
ÁGNES
Mi volt eddig ?
Egy embertől féltem.
— Nem is igaz.
Nem is egy embertől.
Csak két szemtől és egy kéztől.
De kerülhettem jobbra és kerülhettem balra és tudtam lélegzeni, mozogni, emberi ábrázatom volt.
Most nem merek kimenni az utcára, mert félek, hogy találkozom vele.
Nem merek kinézni az ablakon mert félek hogy ott áll még az utcán.
Nem merek itthon maradni mert félek, hogy feljön
FÉLIX
Hát aztán mit félsz?!
Eb ura fakó !
Mért félsz ?
ÁGNES
Mert hitvány gyenge asszony vagyok.
Mert mikor benne voltam a veremben nem tudtam, milyen mély.
Most kint vagyok.
Most látom és szédülök.
Most látom és ha még egyszer beleesem, most kitöröm a nyakam.
És — és ettől félni ?! a hitványságomtól — rettenetes és megalázó.
FÉLIX
Ágneske — —
ÁGNES
Ne mondd, hanem értesz.
Hagyj beszélni.
FÉLIX
(szomorúan)
Nem nehéz ezt érteni Ágneske.
ÁGNES
Nem Miklóstól félek.
Bánom is én Miklóst!
Nem.
— Ez más.
Valami kóválygó lehetőségtől félek.
Attól, hogy ez lehetséges volt.
Hogy ez megtörténhetik.
Attól, hogy félek.
FÉLIX
A szerelemtől.
ÁGNES
Körül vagyok véve.
Úgy érzem magam mint álomban néha: óriás kerekek gurulnak felém és el akarnak gázolni.
FÉLIX
Úgy látszik elszámitottad magad.
ÁGNES
Még más furcsa érzéseim is vannak.
Mintha ez a szoba csak valami rejtekhely volna, melybe véletlenül bújtam.
Nem otthonom többé.
Mintha sátor volna csak, melyet ráz a szél.
Ö itt bent volt; be is jöhet.
Mintha az ágy alá kellene bújni.
FÉLIX
Ágneske!
ÁGNES
Nagy baj van Félix.
Valami elromlott.
FÉLIX
Ágneske mondok neked valamit.
Idehallgass.
Három hétről van szó.
Ugye?
Akkor úgyis messzire mégy, ahol nem találkozhatsz Miklóssal.
Nem utaznál el addig is?
Teszem Bécsbe?
ÁGNES
Nem lehet.
Próbálni kell a trióval.
Nem tudunk semmit
FÉLIX
A fene egye meg a triót.
Hát egy hétre legalább.
Veled megyek Ágneske ha akarod.
Lumpolunk egy kicsit ?
Jó ?
Felmegyünk a Semmeringre szánkázni 1 Ültél már bobban ?
ÁGNES
Nem lehet.
—
(hirtelen mozdulattal)
De hátm ért is?
Mért?
Mért muszáj nekem elmenni?
Furcsa!
— Azért mert Józsa ur Budapesten lakik én ne lakhassam itt?
Furcsa.
FÉLIX
Nézd pajtás.
Nem arról van szó.
Te most nem jól érzed itt magad, hát mért maradj itt?
Igaz?
Magad mondod
ÁGNES
(keményen)
Semmi!
— El fog múlni.Ha szorított is, mégis csak ruha volt, meleg volt.
Most kicsit meztelennek érzem magam.
Fázom.
Meg kell szokni.
Ennyi az egész,
(leül és eltakarja az arcát)
FÉLIX
Én azt mondom Ágneske gyere a Semmeringre.
Az a leggyorsabb és legbiztosabb orvosság.
Ültél már bobban?
A legnagyobb kéje a világnak, s s s — Úgy megy mint az Istennyila.
Fröcsköl a hó.
Kanyarodás.
Hajolni,
(mutatja)
s s s s . . .
Minden percben azt hiszed, hogy kitöröd a nyakad.
Az nagyon jó Ágneske.
Az ember nem ér rá másra gondolni.
Gyere öreg.
ÁGNES
(szünet múlva)
Különös !
FÉLIX
Mi?
ÁGNES
Ilyesmi még sohase jutott eszembe.
FÉLIX
Mi?
ÁGNES
Hogy egyedül vagyok a világon.
FÉLIX
Ágneske!
És ki ült veled a pajta mögött a kis pádon?
És ki húzott ki a Hernádból?
Ágneske !
Tegnap még máskép beszéltél.
ÁGNES
(feláll)
Igen, mondom hogy minden megváltozott.
FÉLIX
(feláll)
Minden?
ÁGNES
Ugylátszik . . .
Ugylátszik: a dolgok össze vannak nőve.
Ha az ember valahonnan elmegy, mindenhonnan elmegy. . . .
Akár menjen ki mindjárt a világból.
FÉLIX
Ágneske!
ÁGNES
Semmi!
— Ugylátszik, hogy beteg vagyok
FÉLIX
(Ágneshez lép és simogatja a kezét)
No.
— Majd megússzuk ezt is.
Gyere öregem utazzunkel.
Menjünk fel Bécsbe mulatni.
Berúgunk minden este.
A fene egye meg ezt a tetves világot.
ÁGNES
(átfogja Félix nyakát)
Félix!
FÉLIX
Parancsolj, Ágneske.
ÁGNES
Kár, hogy nem beléd vagyok szerelmes.
FÉLIX
Azt hiszem röstelnéd te azt nagyon Ágneske.
Még én is röstelném
ÁGNES
Akkor talán még tőled is félnék.
Akkor igazán egyedül volnék a világon.
FÉLIX
Jó volna most visszamászni az ófalusi kerítésen, vissza a gyermekkori kertbe.
ÁGNES
Most, most kellene!
Elfutni a régi pajta mögé — melléd . .
FÉLIX
Minek is az a bajos szerelem!
Az ember szeresse egymást, úgy csendesen-kedvesen.
Okozzon örömet egymásnak.
Fenének a szerelem.
Elég baj embernek lenni.
Legalább az legyen kellemes, hogy hím van és nőstény.
Könnyen, vígan, édesen kell azt csinálni Ágneske, búfelejtőnek.
(simogatja Ágnest)
ÁGNES
(bágyadtan szomorúan mosolyog)
Megint el akarsz csábítani?
FÉLIX
(int)
Ühüm
ÁGNES
(elereszti Félixet, járkál)
Csak neszégyelné magát az ember.
FÉLIX
Ugyan mért ? !
ÁGNES
Mert az ember nehéz és keserű — — És mert mégis embernek kell lenni.
— Kár!
— — Legjobb szeretnék bevenni két gramm Veronáit és aludni.
— Vagy berúgni.
Jól berúgni!
FÉLIX
(tapsol)
Idea!
Ágneske: idea!
VeuveCliquot vagy Pommery ?
Három üvegre van még pénzem és hitelem végnélkül.
Öt perc múlva itt van.
Bravó.
Berúgunk, berúgunk, berúgunk.
—
(menni akar)
ÁGNES
Maradj, nem lehet
FÉLIX
Mért ne lehetne?
Hadd hozom !
ÁGNES
Emberek fognak jönni mindjárt.
Lili, Lublóy — az egész világ!
FÉLIX
Hm.
Kár.
Veszett kedvem volna magamnak is.
ÁGNES
Maradj velem.
Ne menj sehova
(erős szélroham sünit. Ajtók csapódnak, ablak csörömpöl)
Oh!
Csak ez a szél, ez a szél, ez a szél ne fújna!
Bele fogok bolondulni
FÉLIX
Mit bánod te azt?
Hadd fújjon.
Máskor szeretted hallgatni.
ÁGNES
Félix . . .
Nézz ki az ablakon
FÉLIX
Az ablakon?
Mi az ördögnek?
ÁGNES
Nézz ki.
FÉLIX
Ha úgy tetszik.
Én kinézhetek.
Aztán mit nézzek?
ÁGNES
Csak kicsit húzd fel a redőnyt
FÉLIX
Mit nézzek?
Hogy fütyülnek a jégmadarak a jégvirágok közt?
Vagy számoljam meg a lefagyott orrokat, melyeket rózsának hord már gazdájuk, a gomblyukban?
—
(elhallgat)
ÁGNES
Ott van?
FÉLIX
Ott.
ÁGNES
(szinte jajdulva)
Oh!
FÉLIX
No, ilyen ostobának nem hittem volna.
— Mióta csinálja ezt?
ÁGNES
(fel és alá járkál)
Nem, nem, nem, ezt nem lehet kibirni!
FÉLIX
Rég óta áll itt?
ÁGNES
Dél óta!
Dél óta!
— Hát mondd!
Hát járja ez?
Hát szabad ez?
Szabad ilyen hajtóvadászatot csinálni?
Mondd.
Itt táncolok mint egy izzó ketrecben és odakint nincs utca, nincs város, nincs mező, nincs világ!
Csak ő van.
Mindenütt ő!
Hát nem lehet védekezni?
Nem lehet elbújni?
Nem lehet semmit?
Hát elönt, elborít mint egy áradás ?
Mint egy áradás ?
FÉLIX
(Ágneshez megy meglepetve)
No Ágnes, mi lel ?
Olyan nagy eset ez ?
Hiszen nem bánt senki.
Sohse jártak még legények a te ablakod alá?
Nézze meg az ember
ÁGNES
Nem tudom.
— Bolond vagyok.
— Mintha átvékonyodna a fal.
— Mintha nem takarna a szoba, mintha nem volna rajtam ruha, mintha le volna hámozva még a bőröm is.
Hát mit csináljak már ?!
Mondd mit csináljak ?!
FÉLIX
Semmit Ágneske!
Nem kell itt semmit se csinálni.
ÁGNES
De hát ő ott van!
Ebben az iszonyatos időben!
Hiába húnyom be a szemem.
Hiába fogom be a fülem.
Ott van!
— Félix!
FÉLIX
Ágneske!
ÁGNES
Hát mi ez, mondd!
Őrült vagyok?
Mondd!
FÉLIX
Pajtás.
Ezt az őrültséget bizony szerelemnek hívják.
ÁGNES
(leül és homlokál öklözi)
O h!
— Még csak az kellett nekem!
FÉLIX
Ágneske ....
Mondd . . .
Ne híjjuk vissza azt a fiút?
ÁGNES
(rémülten)
Nem, nem, nem !
FÉLIX
Ágneske . . .
Ugylátszik mégis szükség van rá!
ÁGNES
Nem elég hogy megkínzott, kifosztott ?
Ezután még azt is tudjam, hogy nincs menekvés?
Hogy ki vágyóik szolgáltatva életre-halálra ?
Hogy szükségem van rá ?
Mi ?!
FÉLIX
(egyszerűen)
Igazad van
ÁGNES
Ugye!
Ugye igazam van !
FÉLIX
Hanem avval a bolonddal odalent mégis csinálni kellene valamit.
Nagyon megjárhatja.
Végül mégis csak muszáj lesz felhívni.
ÁGNES
Igazán ? !
Muszáj ?
Ne mondd!
FÉLIX
De hát mit csináljunk vele ?
Húsz fok hideg van, és farkasbálra fuj a szél.
ÁGNES
Ne rendelkezhessem saját életemmel mert Józsa úr odakint fázik?
FÉLIX
Ha legalább tisztességes bundája volna.
ÁGNES
Azt teszem amit én akarok!
FÉLIX
Valamit mégis ki kellene találni.
ÁGNES
(feláll)
Hát nem!
Hát azért sem!
Csak azért sem !
— Nem bánom!
Én is vagyok valaki!
FÉLIX
Van egy ideám.
T e!
— Lemegyek a kávéházba és kiküldőm a Singer Rudit, hogy verekedjen vele össze.
Aztán mind a kettőt elviszik a rendőrök.
Az őrszoba mégis fütve van.
És a Rudi legalább kap egy pár pofont.
Mit gondolsz Ágneske?
ÁGNES
(nem felel)
FÉLIX
Vagy tudod mit?
Telefonálok a mentőknek, hogy őrült, vigyék el.
Nem is lesz olyan valószínűtlen.
A mentőorvos jóbarátom.
Holnapig megfigyelés alatt lesz a legmelegebb szobában.
Pompás.
Menjek Ágneske?
ÁGNES
(maga elé mered. Nem felel.)
FÉLIX
No felelj!
Valamit kell avval a fiúval csinálni.
Nem lehet otthagyni,
(csengetnek)
ÁGNES
Ne ereszd b e !!
FÉLIX
De hiszen nem ő.
Ott áll a sarkon mint egy hordár.
Azt hiszem odafagyott.
Nem akarod megnézni ?
ÁGNES
(majd eldült
Hát ez mindig így lesz ?.........
Ez mindig így lesz?
—
(fáradtan leül)
No — Szépen vagyunk!
(kopognak)
FÉLIX
Szabad
(Lili bejön)
LILI
Ágnes!
FÉLIX
Jóestét kedves Lili.
LILI
Egy cseppet sem vagyok kedves.
Sőt nagyon kellemetlen leszek mindjárt.
Ágnes!
Hát mért nem jöttél ?
Mi!
Ülünk és ülünk és megeszünk két kiló teasüteményt.
Dobray kisasszony nem jön.
Darvas ur kigombolja a kabátját és begombolja a kabátját.
Dobray kisasszony nem jön.
Azt hiszed, hogy nekem a teasüteményt ingyen adják ?!
Azt gondoltam halálos beteg vagy.
— Hát felelj legalább!
Mért nem jöttél ?
— Feleletre sem méltatsz ?
ÁGNES
Nem mehettem.
LILI
Ez aztán felelet!
Nem mehettem.
A sors hatalma rettenetes!
Nem mehettem!
— Hát mondja meg maga Félix, őszintén: Nem frivolitás, léhaság ez?
FÉLIX
Megtörtént.
Úgy sem segítünk rajta Lili.
Hagyja most már békiben.
LILI
Eszem ágában sincs békében hagyni Dobray úr.
Hagyjam békében.
Azt mondaná a mentőknek is akik a vízbefulót akarják kihúzni?
ÁGNES
Azt!
LILI
Nem téged kérdeztelek!
Ilyesmivel nem fogsz lekenyerezni.
Olyan vagy mint egy gyerek.
Egy szeszélyes gyerek.
Tudod te hogy mi egy szerződés?
Az nem szerelmes levél!
Az komoly dolog.
Azt nem lehet mulasztani, halasztani, félvállról venni.
Nem mondanád meg végre mért nem jöttél?
Beteg vagy?
ÁGNES
Talán beteg vagyok
LILI
Beteg vagy ?
— Komolyan ?
— Ágnes!
Hát mért nem fekszel ágyba ?
Feküdj le rögtön!
Mi fáj ?
Mutasd a nyelved.
Add ide a pulzusodat.
Rögtön ide add!
ÁGNES
Hagyj békében.
Nincs semmi bajom
LILI
Hát látott már ilyet Félix?!
Most itt ül megint rejtelmek fátylaiban és nem lehet belőle egy értelmes szót kivenni és így fogja tönkretenni az életét m ert. . .
ÁGNES
(türelmetlenül felugrik)
Nem mehettem, n a !!
— Nem mehettem ki a házból.
LILI
Mért?
ÁGNES
Azért mert Józsa ur a kapu előtt strázsál.
LILI
Mi ?
— Nem értem.
ÁGNES
Tegnap kidobtam és most dél óta les rám az uccán, mint egy rabló!
LILI
Hii-ü!
— Ne mondd!
Ez érdekes!
Józsa Miklós egy nő ablaka alatt?
Ezt meg kell nézni!
ÁGNES
Ne húzd fel a redőnyt!
LILI
Dehogy nem !
Ezt meg kell nézni.
Mert holnap már letagadja.-------Jézusom!
Tényleg.
— És ebben az időben.
— Mégis csak különb egy zeneszerző mint egy huszártiszt.
Hogy néz ki a szerencsétlen !
Olyan mint egy hóember!
Borzasztó!
Fel kell hívni.
Szólok, neki
ÁGNES
(dühösen)
Ereszd le a redőnyt!
Gyere onnan!
LILI
(visszajön)
Nem, ez nem járja.
Csak nem hagyod ott lent fázni.
Hiszen beteg lesz?
ÁGNES
Hallgass!
LILI
Nem értelek!
Akármi történt közietek: a szobába csak bejöhet szegény?
Kinek árt az?
ÁGNES
Lili!
— Még egyszer kérlek: hallgass!
LILI
Ez komiszság Ágnes.
Nincs szived.
ÁGNES
Nincs!
LILI
Akkor én is lemegyek hozzá!
Én is ott akarok fázni!
(megint kinéz a redőny hasadékán)
Szegény!
— De hogy a gőgös Józsa Miklós — Hihetetlen — És hogy néz fel ide — oh Istenem!
ÁGNES
Menj onnan ha mondom!!
LILI
(visszajön és Ágnes vállára teszi a kezét. Meghatva)
Ágnes!
ÁGNES
(elhárítja Lili kezét. Brutálisan)
Mi kell?
LILI
Milyen nagyon szeret téged
ÁGNES
Az a bajom !
LILI
Ne légy rossz — Ágnes — Tudod, hogy én nem vagyok szentimentális.
De ha láttad volna hogy néz.
— Egészen megzavart.
Vannak dolgok amiknek engedelmeskedni kell.
ÁGNES
Úgy?!
LILI
Ez már valami magasabb.
Ez szent.
ÁGNES
Brutalitás!
Erőszak !
Lélekrablás 1
LILI
(Ágneshez megy és simogatja a haját meghatva)
Ágneském.
— Hát nem jó az ha az embert szeretik ?
— Hát nem nagy, édes, meleg csudálatosság ?
ÁGNES
Nem értem a szerelmet!
— Nekem nem kell!!
Nem kell!
Nem kell!!
(hirtelen zuhanlva az asztalra ejti a fejét és felzokog)
LILI
ÁgnesI!
— Jézus Mária!
— Mi lel!
— Mért sírsz?
Ágnes ne!
Kérlek, kérlek ne sírj.
— Én ezt nem bírom 1 — Félek!
— Édes, drága Ágneském.
Mi kell ?
Hívjuk fel?
Szólj.
—
(Félixre néz, aki szintén oda lépett)
Mit csináljunk ?
Hívjuk fel ?
FÉLIX
(nemei int)
LILI
De hát mit csináljunk evvel az ostoba nővel?!
Ágnes, öregem no — Hagyd már abba.
No !
— Ha nem kell a szerelem hát nem kell.
Rendben van.
Azért csak a férfiak sírjanak nem te.
Majd ha megint kell csak Rittyents.
Addig mi muzsikálunk.
Mi?
Holnap ötkor megint eljönnek Darvasék és te is eljösz és aláírjuk a szerződést.
Még jó, hogy nem voltál ott.
Legalább tudjuk mit akarnak é s ............
ÁGNES
(hirtelen feláll)
Nem írok alá semmiféle szerződést.
LILI
Hát ez mi ?
ÁGNES
Hívd a Tóth Olgát!
— Hagyjatok engem békében!
LILI
Hál istennek!
Itt van megint a bolondórád ?
Kezdjük elölről.
Da capo ad infinitum, haragszik Miklósra hát haragszik rám is.
Tegnap nem jön mert vele akar maradni, máma nem jön mert nem akar vele maradni!
Kedves Ágnes nem érünk rá kivárni mig az összes variációkat végigjátszod.
Ha holnap nem jössz a Tóth Olgáért küldök.
ÁGNES
Azt tedd!
LILI
De Ágnes az Isten szerelmére!
Mi történt most veled ?
Hiszen több okod van velünk jönni mint valaha!
ÁGNES
Az sokára lesz.
— Unom már ezt az ügyet.
Elég volt.
LILI
De hát mi az ördögöt akarsz csinálni szerencsétlen ?!
ÁGNES
Elmegyek szánkázni!
(csengetnek)
ÁGNES
Félix! . . .
Nézd meg kicsoda.
FÉLIX
(fejét csóválja)
Ágneske, Ágneske
(kimegy)
LILI
Ágnes, bántani fogod?
Ugye nem leszel rossz?Kérlek.
Komiszság volna.
Nem állok veled szóba többet, ha bántod.
ÁGNES
(mozdulatlanul az ajtóra mered. Kopogtatnak)
FÉLIX
(az ajtóban, tüntető udvariassággal)
Kérem báró úr . . . méltóztassék.
LILI
Oh, Lublóy.
Na lám
LUBLÓY
Jó estét kívánok hölgyeim.
LILI
Mondhatom így még nem örültem magának.
Egész hideg lettem a félelemtől.
LUBLÓY
Mért kedves, Lili ?
LILI
Egy kis kellemetlenség . . .
Mondjon valamit.
De most igazán mondjon valamit . . .
Ágnes . .
Ágnes tegnap összeveszett Miklóssal és most ....
LUBLÓY
Láttam
LILI
Hát mit szól ehhez?
Egész megbolonditja ezt a nőt.
Tudja, hogy most már megint nem akar velünk jönni ?
Szánkázni akar!!
Azt mondja szánkázni akar . ..
Hát mondjon valamit az Istenért!
LUBLÓY
(szünet múlva)
Ágnes . . .
ÁGNES
(maga elé meredve)
Tessék?
LUBLÓY
Ma este utazom.
Most búcsúzunk.
Talán nagyon sokáig nem fogjuk egymást látni.
Szeretném tudni, hogy mik a tervei, mit fog csinálni ?
ÁGNES
Csinálni ?
LUBLÓY
El fog utazni ?
ÁGNES
(felveti a fejét)
De hát mért, mért, mért kell most nekem egyszerre elutazni ? !
Mért ?
LUBLÓY
Nézze Ágnes.
— Egyszerűen azért mert nincs értelme hogy hiába gyötörje magát és rontsa az idegeit.
Talán nem épen elutazni kell.
— De valamit kellene csinálni azt hiszem.
ÁGNES
De hát mért, m ért! ?
— Mert Józsa Miklós ilyenkor jár sétálni?
LUBLÓY
Nem.
Hanem mert magának az nem mindegy.
LILI
Igaza van!
Ágnes olyan igaza van !
ÁGNES
Szóval ez biztos: el kell mennem.
Öt éveélek itt csendben.
Senkit sem bántottam.
Egyszer csak jön egy férfi és rám rohan és nekem fel kell forgatnom az életemet.
— De hátha én nem akarok?
Ha én például nem akarok ?!
LUBLÓY
Nézze kedves Ágnes: Magán múlik.
Akar itt maradni?
Gondolja, hogy tud ebben a városban továbbra is nyugodtan, zavartalanul élni akkor
— (vállat von) —
ÁGNES
Tehát csakugyan!
Nekem csakugyan egy egész más életbe kell kezdenem.
LUBLÓY
Lilinek vagy nekem talán nem kellene.
ÁGNES
Hahaha
(nevet)
LILI
Ágnes!
Mért nevetsz ?
ÁGNES
Hahaha — Nem tehetek ró la -------Ez őrülten komikus.
LILI
Mi lel?
ÁGNES
Hogy nekem most valamit csinálni kell.
Akár akarom akár nem.
Nekem most okvetlenül csinálni kell valamit.
Ha-ha
LILI
(feláll)
Ágnes, az istenért!
ÁGNES
Találkoztam egy úrral és megtetszettünk egymásnak.
Ez végre is egy kedves és poetikus esemény.
Nem?
És most mindennek meg kell változni.
Én nem akarok semmit, nekem nem kell semmi, én békében akarok lenni, nem akarok létezni.
És most életet kell cserélni.
Muszáj
LUBLÓY
Lilinek vagy nekem nem kellene
ÁGNES
Hát mért kell nekem ?
Hát mi vagyok én ?
Beteg vagyok én ?!
LUBLÓY
Csak nem eléggé könnyű Ágnes, és még nem elég öreg
ÁGNES
Hát rajta !
LILI
Ágnes!
ÁGNES
Csináljuk!
— Rajta!
— Most operáció lesz.
Itt vagyok.
Tessék.
Együtt van a baráti konzílium.
Kérem üljenek oda az asztalhoz.
Nincsenek elegen?
Behívom még a Julcsát is.
(kikiált)
Julcsa, Julcsa!!
Jöjjön csak b e !
LILI
Ágnes, az Istenért.
Légy okos.
Mit akarsz a Julcsával ?
ÁGNES
Csak jöjjön ő is.
Ő is részt vesz a sorsomban.
És most sorsdöntés lesz vagy mi?
Nem?
Életoperáció!
Hárman vagy százan az mindegy!
FÉLIX
Ágneske!
LILI
Mi ez ?
ÁGNES
Nos? mért hallgatnak?
Arról van szó, hogy egy úr az ablakom alatt járkál és nekem változtatni kell az életemen mert így nem tudok mozdulni, nem tudok lélegzeni.
Arról van szó, hogy egy úr azt állítja, hogy szeret és ezért nekem meg kell szöknöm ha élni akarok.
— Ez egyszerű.
Na?
Tehát tanácsoljanak.
Báró úr mit tanácsol?
LUBLÓY
Azt, hogy jöjjön velem
ÁGNES
Tehát magával menjek Szicíliába.
Jó !
— Lili rajtad a sor.
Nos?
Mit csináljak?
LILI
Kérlek Ágnes — micsoda komédia!
Mire való — ?
ÁGNES
Mit csináljak ?!
LILI
Velünk gyere!
Hogy mit csinálj?
Tudod te nagyon jól, hogy mit akarok!
ÁGNES
Tehát veled menjek dolgozni, koncertkörútra.
Tovább.
— Félix veled ne menjek?
Hova menjek?
Amerikába?
Vagy igaz, a Semmeringre szánkázni.
LILI
(halkan)
Istenem, Ágneském!
ÁGNES
Talán dobjunk fel egy krajcárt?
(hosszabb szünet múlva, csendesebben és csodálkozva)
Tehát most választani kell.
(az ujjún mutatja)
Vagy megyek Miklóshoz és megétetem magam a szerelemmel, vagy Lilivel megyek és megétetem magam a muzsikával, vagy Lublóyval megyek előkelő naplopónak, vagy elzüllök Félixszel.
Négy kapun mehetek be.
De itt nem maradhatok.
Ugy -e?
Tátongtok rám mint nagy kapuk.
És nekem itt kell hagyni az életemet.
Másikat kell választani.
LILI
(csendesen megdöbbenve)
Ágnes fiam.
Ez idegesség.
Ezekre a kérdésekre bróm a felelet.
Ez nem olyan nagy ügy.
Nincs itt se kapu se választás.
Csak egy élet van, de hálistennek elég nagy és mivel nem jól érzed magad itt, hát elmégy máshová.
Ennyi az egész
ÁGNES
(Egyre csendesebb és révedezőbb lesz.)
Életet kell választani------Csodálatos!
— Hát nincs nekem életem?
Hát eddig nem éltem?
— Hogy lehet az, hogy nem folytathatom magam ahogy eddig nőttem?
— —
LUBLÓY
Úgylátszik, hogy még sem mindenkinek olyan egyszerű valami az az élet.
ÁGNES
Huszonötéves vagyok már.
Gondolkoztam, dolgoztam, megtanultam egy mesterséget, van annyi pénzem, hogy meg tudok élni, semmit a világon nem akarok — — és most ki kell vándorolnom az életemből, újra kell születnem
LILI
Ágneském!
Kis fiam!
Hát elutazni Berlinig az újra születés?
ÁGNES
Gyermekkorom óta lassan nőtt valami életcsigaházam.
A bőrömből nőtt.
Meg voltam benne.
— Most letépték rólam.
Meztelen vagyok.
Be kell bújni egy idegen házba.
— Mert szerelmes lettem!
— Nem értem!
— Mi történt?
LUBLÓY
A fiatalság nem komoly embernek való.
ÁGNES
Hány órakor utazik?
LUBLÓY
Tizenegy óra tizenöt perckor
ÁGNES
(az órájára néz)
Magával megyek.
LILI
(felugrik)
Lublóyval ? !
LUBLÓY
Holnapig el tud készülni?
ÁGNES
Ma este utazunk.
LILI
(komolyan megdöbbenve)
Ágnes!
— És el fog menni!
— El fog menni!
LUBLÓY
Gondolja, hogy estig el tud készülni?
ÁGNES
Nincs mit elkészíteni.
Amit nem tudok becsomagolni majd utánam küldi Félix.
Akiktől elbúcsúzom azok itt vannak.
Nincs több.
LILI
(Ágneshez megy)
Ágnes — Őrült!
Egy percig hallgass ide.
Kérlek!
Komolyan, gondolkodj.
— Mit fogsz te ott csinálni?
Tudsz te csak úgy céltalanul lézengeni mint Lublóy?
Mért hajszoltad magad öt évig?
Mit mondtál te magad Lublóynak még tegnap délután itt ezen a helyen?
ÁGNES
Az régen volt.
LILI
Az igaz.
Huszonnégy órája.
El fog menni!
— Tudom!
— Egyet fordul, hipp-hopp, és itt hagy mindent és elmegy Szicíliába görög papnőnek.
— Ágnes!
Hát ilyen könnyen veszed te a dolgokat?
ÁGNES
Ilyen könnyen.
LILI
(a fejéi fogja)
Nem tudom — szédülök — Hát ezt le h e t?
-------Mondd legalább, hogy egy hét múlva utazol.
Mondd, hogy holnapután — De máma!
— máma!
— Hiszen az most van! ?
(a fejét két keze közé támasztva bámul Ágnesre)
ÁGNES
Most.
LUBLÓY
Én szívesen várok magára holnapig és tovább is.
ÁGNES
Mert most készülődni kellene, ugy -e?
— Hiába — — hiába — Nincs mit.
LUBLÓY
Nem kirándulásra megyünk Ágnes.
Hosszú időre megyünk
ÁGNES
Hiába.
— Azt hiszem szégyelnem kellene magamat ezért.
— Nem?
Különös!
Egy ötlet és egy perc alatt el lehet menni.
— Hát ennyi az egész?
LUBLÓY
(feláll)
Ennyi az egész.
Tehát ma este utazunk.
LILI
Ágnes elutazik Lublóyval!
ÁGNES
Csakugyan.
— Mért megyek épen magával és mért hív maga engem?
LUBLÓY
Azt hiszem Ágnes, hogy annak nagyon közönséges oka van.
A kényelem.
Meg fogjuk egymást óvni a "nagy érzésektől."
LILI
Hiába!
— Nem fáj.
— Mese!
ÁGNES
Öt év .... és kész és semmi.
— Pedig ugye csak annyit mondtam: "ma este utazom"
LUBLÓY
No — Ezt elintéztük volna Ágnes, mind a ketten.
Most sietnem kell, hogy hálókocsit szerezzek még ma.
Egyéb dolgom is van.
A keleti pályaudvaron találkozunk.
Legkésőbb tizenegyre legyen ott.
Nem fogja elfelejteni ?
Különben maga nem feledékeny.
Hát viszontlátásra Ágnes.
— És maga Lili?
Most kell búcsúznom magától?
Ugye nem.
Csak kikiséri Ágnest a pályaudvarra?
LILI
(feláll és Ágnes felé megy)
Pályaudvarra------ hálókocsi — — Ágnes!
— — Ma!
Most éjjel — egy kocsiban fogsz ülni, messze és sürgönydrótokat fogsz látni és a holdat és én itt leszek, otthon, egyedül. . . .
ÁGNES
(Lili vállára teszi a kezét)
így lesz Lili.
Viszontlátásra Lublóy
LUBLÓY
(kezet nyújt Félixnek, aki felállt, hogy kikisérje)
Tehát tizenegykor.
— Isten önnel Dobray ur.
— Ne fáradjon.
Ne zavartassa magát.
FÉLIX
. . .
Volt szerencsém.
— De kérem, kérem . . .
(kikiséri Lublóyt)
LILI
Hát elmentek tőlem.
Te is, Lublóy is.
— Egymással —
ÁGNES
Nem tőled megyünk el Lili, csak te is itt maradsz.
— És nem egymásért
LILI
Ágnes!
ÁGNES
No Lili!
— Hát szeretsz?
LILI
(átöleli)
Mit kérded!
ÁGNES
Mert furcsa
LILI
Mért volna az furcsa?
ÁGNES
(járkálva)
Keress majd vevőt ennek a zongorának.
— Négy-ötszáz koronát kapunk érte — Tavaly bőröztettem . . .
Derék öreg állat,
(megsimogatja)
LILI
Megőrültél?
— A zongorádat?
— mért?
ÁGNES
Hiszen elutazom — Mit csináljak vele?
— Hova tegyem?
LILI
A zongorádat —
(Ágneshez fut és átöleli)
Hát elutazol?!
ÁGNES
Nem hitted?
LILI
(Ágnes vállába rejti az arcát)
De!
Most . . .
Most érzem!
Ágnes!
ÁGNES
(Lili haját simogatja)
Ezeket a képeket szobrokat vidd magadnak haza — Ha kellenek.
— Emlékül,
(szünet múlva csendesebben)
Nagyon szerettem őket.
LILI
(felzokog)
Ágnes!
— Ugye szeretsz egy kicsit?
ÁGNES
No — Hagyd abba — Hiszen nem halok meg.
— Talán találkozunk is nemsokára.
Nem tragikus ez, csak költséges.
Nem igy mondtad?
No!
Csacsi.
— így!
LILI
Mikor találkozunk?
ÁGNES
(kissé unottan)
Nem tudom.
Majd megírom.
— Most pedig . . . ugye nem haragszol ha megkérlek, hogy menj el?
LILI
Mi?
Menjek el?
ÁGNES
Kijössz a pályaudvarra.
No!
Hiszen nem örökre válunk?
Mit csinálsz belőle olyan nagy ügyet?
LILI
Menjek el?
— Nem segíthetek csomagolni?
Nem kell valami?
ÁGNES
Nem Lili.
— Kérlek
LILI
(nagyon leverten)
Jó.
— Nem bánom.
Elmegyek.
FÉLIX
Jó estét Lili, viszontlátásra
LILI
Félixnek szabad itt maradni és nekem nem.
— Jó.
— Ahogy tetszik.
ÁGNES
Azért megcsókolhatsz.
LILI
Te, te, te . . . te szamár!
(kiszalad)
ÁGNES
(becsukja Lili mögött az ajtót, aztán a félfának támaszkodik)
Na!
Végre!
(körülnéz a szobában) Hát ez be volna fejezve. Kész. Utazunk. (szünet múlva)
Hat év előtt jöttem ide Kassáról.
Körülbelül ilyenkor.
Ugy -e?
FÉLIX
Körülbelül ilyenkor.
ÁGNES
Hat é v !
Úgy érzem, mintha itt volna a tenyeremben egy darabban.
El lehet csukni a fiókba.
FÉLIX
Mért dobtad ki szegény Lilit?
Úgy el volt keseredve
ÁGNES
Nem tudom.
Nem bírom már az ismerősöket.
FÉLIX
Már?
ÁGNES
Be van fejezve.
Én már utazom,
(beljebb jön. Mozdulatában, hangjában lassankint álmodozó, szinte ittas valami nő)
Nem furcsa?
Egy ötlet.
Csak az, hogy el is lehet menni, ns az emberek olyanoklesznek mint a ködképek.
Fázom tőlük.
Pedig szerettem őket.
FÉLIX
Én is menjek el Ágneske?
ÁGNES
(Félixhez megy és átöleli a nyakát.)
Te öreg?
Te ne menj el.
Te maradj itt.
Te nem vagy az emberek,
(szünet múlva)
Én valahogy csak tőled utazom most el.
Én most hazulról utazom el: Ófaluból.
FÉLIX
Ófaluból?
ÁGNES
Igen.
Nem különös?
Ha gondolom, hogy el kell menni — messzire, egészen, akkor Ófalu fáj.
Elfájok odáig.
Mintha onnan kellene elutaznom. így voltam mikór hat év előtt eljöttem Kassáról.
Szerettem ott lenni.
Sírtam.
De nem Kassát, Ófalut sirattam.
Én valahogy mindig csak Ófaluról utazom el.
FÉLIX
(szomorúan)
És köd lesz abból is ?
ÁGNES
Nem.
Hiszen éppen ez az.
Ha engem visz a szél, akkor azt is elfujja, ami közben volt, mint a felhőt, és csak a régi kertet látom elmaradni mögöttem.
FÉLIX
De látod mégse marad el egészen.
Utánunk jön, ha baj van.
Elő lehet húzni a mellényzsebből azt a régi kertet és ami benne volt.
ÁGNES
(összenéz Félixszel)
Lehet ?...
Gondolod ?...
(halkan)
Bár lehetne . . .
Nincs más.
FÉLIX
(Ágnes felé közeledik zavartan)
Ágneske ...
(hirtelen elfordul, más hangon)
Hát ez így van.
Se ingyenjegy, se szánkázás, se semmi . . .
Még három óráig leszünk együtt.
Aztán én Amerikába és te Afrikába vagy hova a fenébe
ÁGNES
Ugy -e furcsa, hogy ez igazi ?
Amerika, Afrika!
Nem olyan, mintha a térképen játszanánk utazást, mint régen?
Emlékszel a kis ólomhajókra Félix?
FÉLIX
Én rabszolgakereskedést űztem velük Délafrikában.
ÁGNES
Én mindig Ceylonba utaztam.
FÉLIX
Igen.
Annak nem volt semmi értelme
ÁGNES
De én mégis mindig Ceylonba akartam utazni.
Nem tudom mért.
Ceylon.
Most is oda akarok utazni Félixke.
Odamegyek: Ceylonba
FÉLIX
Akkor ideje lesz már megrakni a tarisznyát Ágneske, mert lemaradsz.
Nem kezdenél csomagolni ?
ÁGNES
Csomagolni ?
Furcsa.
Csomagolni kell ? . . .
Valahogy jól érzem magam.
Mintha már utaznék.
Ez itt a kocsi.
Most ülünk itt ketten Félixke és utazunk.
Érzem a rugó ringatását.
Most mindjárt be fog vakítani az ablakon valami állomás ívlámpája.
Valamit kiált a kalauz.
Sötét alakok futnak.
Színes kis lámpák ingnak.
FÉLIX
Megkongatják a kerekeket,
(utánozza)
Pamm — pamm — pamm.
Aztán indulunk lassan: — S — SS — ssss.
ÁGNES
Aztán reggel van.
Az ember fázik és kinéz a nedves földekre
FÉLIX
Idegen asszonyok fésülködnek.
Aztán reggelizés.
A kávénak más az íze és a kiflinek más az alakja.
ÁGNES
Akkor az már nagyon messze van.
(pausa)
FÉLIX
Hát így lesz.
Más lesz már a kávé és a kifli.
De mégsem Ceylonba utazol Ágneske és a báróúr azt hiszem nagyon röstelné, ha podgyász nélkül mennél vele
ÁGNES
(feláll)
Hát csomagoljunk,
(hirtelen)
Te Félix, érted te azt, hogy nekem most egyszerre el kell utazni ?
Lublóy val ?
FÉLIX
Ha az ember gondolkozik, akkor semmit se ért.
ÁGNES
Kicsoda Lublóy ?
És kicsoda Lili?
És kicsoda Miklós?
FÉLIX
Egyszer Gömörben vadásztam és egy falusi kocsmában találkoztam egy utassal.
Másnap vele mentem és egy félévig laktam a birtokán.
Az ember sohse tudja.
Hát csengessek a Julcsának Ágneske?
Vacsorázni is kellene.
Elmúlt nyolc óra is.
ÁGNES
Hát csengess — csomagoljunk.
Pedig nem jó lesz megtudni, hogy milyen keveset kell elvinni, hogy ne maradjon itt semmi.
(az íróasztalhoz megy)
Hát Józsa Miklós úr szimfóniáit sem tisztázom többet.
(összerakja)
Pedig szépen tudok irni.
Ugy -e?
Nézd!
Sok baja lesz más kopistával.
Legalább eszébe jutok majd.
Vidd el neki holnap.
JULCSA
(bejön)
Kisasszony parancsol?
ÁGNES
Hozza le a nagy sárga kuffert a padlásról.
Törölje jól meg és csomagoljon be fehérneműt, ruhát, amennyi belefér.
De nagyon gyorsan.
Itt a kulcs.
JULCSA
Mi?
El tetszik utazni?
És azt a nagy sárga kuffert?
Hova?
Mikor?
ÁGNES
Még ma este utazom Julcsa, tizenegykor.
Egészen elutazom.
Nem jövök többet vissza ebbe a lakásba.
JULCSA
Szüzanyám!!
ÁGNES
Majd Félix úr küld utánam még mindenfélét.
Addig itt marad és segíteni fog neki.
Még három hónapi bért adok magának.
Elég lesz?
JULCSA
Kisasszony!!
Kisasszony én nem hozom le a sárga kuffert!
Rohadjon le a két kezem, ha lehozom!!
ÁGNES
No, Julcsa.
Mi leli?
JULCSA
Én nem !
ÁGNES
Akkor a házmesternével csomagoltatok.
Pedig az el fogja lopni a felét.
JULCSA
Nem lesz itt házmesterné és semmi.
Tudom mi az az elutazás!
De én itt maradok.
És ha tűkkel szurkál és összevagdal engem nem fog elkergetni.
És tőlem nem fog elmenni!
Tudom én mi az az utazás.
Tudom én hova utazik az ember!
Nem lesz itt semmi!
ÁGNES
(komolyan nézi Julcsát)
Nézd Félix — Julcsa azt hiszi, hogy meg akarom ölni magam.
Vájjon mért hiszi?
Magyarázd meg neki, hogy csak kéjutazásról van szó.
JULCSA
Nekem ne magyarázzon a Félix úrfi.
Mit tudják azt a férfiak!
Szemüket behunyni tudják.
De én voltam már a Rókusbán, én is!
ÁGNES
(halkan, megindultan)
Julcsa!
Gyere ide,
JULCSA
(Ágneshez lép és a szemébe néz)
Itt vagyok kisasszony.
A Julcsa.
És nem megyek el innen.
ÁGNES
(magához öleli és megcsókolja)
Azt hiszed, hogy meg akarom magam ölni?
Miért?
Most az következik?
Mondd.
Az következnék?
(elereszti)
Semmisem következik Julcsa.
Csakugyan elutazom.
Nem egyedül.
Egy úrral.
A báró úrral.
Ha nem hiszi, megnézheti, hogy szádunk be a vonatba.
JULCSA
(hátrál egy lépési)
Lublóy báró úrral utazik el ?!
ÁGNES
Igen Julcsa.
No Félix, nem igaz ?
FÉLIX
De igaz.
ÁGNES
Ő velem marad és kikisér az állomásra.
Hiszi már?
JULCSA
És a Miklós úrfi?
— Azt elhagyja?
— Otthagyja az uccán?
ÁGNES
Ott.
— Hát lehozza a sárga kuffert?
JULCSA
(nem tud magához térni)
Le.
— Lehozom a sárga kuffert.
— Mindjárt lehozom,
(hirtelen sarkon fordul és kiszalad)
ÁGNES
Julcsa most nagyon megvet engem.
Nem ez következnék.
FÉLIX
Én azt hiszem, hogy ő nem a padlásra szaladt most fel, hanem le az uccára
ÁGNES
Hogy szól Miklósnak?
— Lehet.
Mindegy.
FÉLIX
És ha Miklós feljön?
ÁGNES
Feljön?
— Lehet.
Mindegy.
— Én már nem vagyok itt.
— Mintha már tíz év előtt mentem volna el.
Lehet is, hogy tíz év előtt mentem el és most egy percre visszalopódzkodtam itt felejtett holmiért.
(az íróasztal előtt ül és kihúzza a fiókokat)
Szinte kiváncsi vagyok mi lesz itt.
Levelek.
Miklós levelei.
Gyere Félix ülj mellém.
Nem szeretsz idegen íróasztalban kotorászni?
Én roppant szeretek.
Gyere nézzük együtt mi minden van itt.
FÉLIX
(odaül)
Én azt szeretném, ha már tizenegy óra volna.
ÁGNES
Miért?
— No öregem.
Elszontyolodtál?
FÉLIX
Nem szeretek főpróbát tartani a temetésből.
ÁGNES
Szamárság.
Mikor még rabszolgakereskedést űztél Délafrikában, nem voltál ilyen szentimentális.
Látod, mennyi levelet írt Miklós?
Szép rendben vannak.
Mindegyikre rá van írva, mikor kaptam, mert ő sohasem írt dátumot.
De én rendes vagyok.
Már mikor kaptam, emléknek tettem el.
Elégessem?
Mondd?
Elégessem ?
FÉLIX
Hagyj békiben.
ÁGNES
Nem.
Elviszem magammal.
De ugy -e el is égethetném?
Furcsa,
(másik fiókot néz)
Látod ez a naplóm.
Hogy tudtam ennyit összeírni?
Két szóban el lehetne mondani mi történt,
(más fiókot húz)
Látod Félixke, itt szögek vannak és srófok és tollak és kések és mindenféle csudálatos dolgok.
Nagyszerű!
Mi?
Kell?
FÉLIX
(kihúzza a balról legszélső fiókot)
Hát ez mi?
ÁGNES
Csitt!
— Az nem gyereknek való.
Azt hagyd békiben
FÉLIX
(kivesz egy kis üveget és egy skatulyát)
Ópium?
Veronái?
— Ejha!
ÁGNES
Hát aztán?
— Életsegédeszközök pajtás.
Még evvel is nehéz megúszni a szerelmet egy szegény nőszemélynek.
FÉLIX
Honnan szedtél ennyi Veronáit?
Egy bikát el lehetne örökre altatni vele.
ÁGNES
Hát nem ez volna a legúribb halál?
Gyüjtöttem szorgalommal, mikor még olyan komoly voltam, mint a Julcsa.
Most már akár itt is hagyhatom.
FÉLIX
A vonaton is szükséged lehet rá, ha nem tudsz elaludni.
ÁGNES
Igaz.
(a blúzába rejti)
Itt van.
Már el is csomagoltam.
FÉLIX
Hát az mi?
ÁGNES
De mi ám — Mi van itt, oh mi van itt
FÉLIX
Én írtam ?
Mutasd.
Ez rég lehetett.
Mutasd.
(el akarja venni)
ÁGNES
Nem.
Nem adom
(felugrik, a zongorához megy vele. Olvas)
" Kedves Ágnes, kár, hogy nem vagy ebben a vakációban Ófalun, mert most rossz nekem itt, mert megbuktam latinból és most mindenki szekiroz, pedig most vadászni is lehetne, jókat kék csókára, mert van két jó winchester."
(Félix odajött és Ágnes mellé áll és belenéz. Ágnes átöleli a nyakát)
Akarsz te is belenézni?
Olvassuk,
(csendesen olvassák. Pausa)
ÁGNES
(megindullan)
Látod, milyen aranyos voltál, látod?
FÉLIX
Te hazajöttél akkor erre a levélre.
ÁGNES
(összenéz Félixszel csendesen)
Hazamentem.
— Mert téged szekiroztak.
— Mert megbuktál latinból.
FÉLIX
(lehorgasztja a fejét)
Rég volt
(pausa. Csendesen fütyülni kezdi a Donauwellen keringöt)
ÁGNES
(leül a zongora elé
Gyere.
Játszuk ahogy a Wencel bácsinál tanultuk.
Tudnád még?
Gyere.
FÉLIX
(nagyon szomorúan)
Én?
— Én semmit se tudok már.
— Semmit.
ÁGNES
(csendesen játszani kezdi)
Einz, zwei, drei.
Mondta a Wencel bácsi.
Einz, zwei, drei.
(tovább játszik. Az arca elkomolyodik. A feje lehorgad. Aztán a kezei lecsúsznak a billentyűkről és a feje előre esik a kottatartóra. Hosszabb szünet)
FÉLIX
(simogatja Ágnes haját, lehajol és megcsókolja, bizonytalan csukló hangon)
No.
Öreg pajtás.
— Hagyd.
— Hiába.
— Kelj fel.
Csomagolni kell.
Utazni kell.
Hallod?
ÁGNES
(feláll és Félix vállára teszi a két kezét és könnyes szemmel nézi)
Félix!
(Félix vállára borul)
FÉLIX
Ágneske.
— Kis Ágneske — kis Ágneske
(csókolja. Elébb a homlokát és haját, aztán az arcát és a nyakát egyre szenvedélyesebben)
ÁGNES
(lassan, gyengén védekezni kezd)
Félixke!
— Elég.
— Hagyd.
— Kis fiam.
Elég.
(hirtelen lök egyet Félixen)
Pszt!
Jön ?
FÉLIX
Ki jön?
— Miklós?
— Biztos?
ÁGNES
Biztos.
FÉLIX
Mit mondjak neki ?
ÁGNES
Semmit.
— Jöjjön.
Intézzük még el ezt is.
— Itt van már.
— Hagyj egyedül.
Menj le a nagybátyánkhoz az első emeletre.
Majd hivatlak,
(kopognak)
Menj h át!!
— Szabad.
(Félix elmegy)
MIKLÓS
(felöltőben, kalappal a kezében jön be. Csupa hó és víz. A haja csapzott, borzas, az arca halálsápadt, szemei merevek és lázban égők)
ÁGNES
(ijedten, halkan)
Miklós.
— Hogy nézel k i!
— Hogy nézel ki!
(eltakarja a szemét és az ajkát rágva járkál az íróasztal előtt, lesütött szemmel.Nem mer felnézni Miklósra. Mintha monológizálna)
Hát nem bolondság az utcán ácsorogni ebben az időben?
Tudod, hogy vigyázni kell a torkodra.
Mi értelme volt?
Neked is rossz, meg nekem is.
Ugy -e?
Hát érdemes ?
Most hogy nézel ki!
Ülj le.
Majd megszárittatom a felöltőd a konyhában.
MIKLÓS
(az ajtófélfához támaszkodva mered Ágnesre. Rekedt hangon)
Igaz, hogy ma este elutazol Lublóyval ?
ÁGNES
(háttal Miklósnak, lesütött szemmel)
Igaz.
MIKLÓS
Jobban szereted azokat, mint engem?
ÁGNES
Nem.
MIKLÓS
Azok jobban szeretnek téged, mint én ?
ÁGNES
Nem.
MIKLÓS
Hát mért?
ÁGNES
Épen azért.
MIKLÓS
Mért?
ÁGNES
Mert így kényelmesebb.
Nem jár felelősséggel.
Nem kötelez semmire.
Szabadon hagy
MIKLÓS
(eszelősen, egy forma hangon)
Mért?
ÁGNES
Mértékletes ember ihatik bort.
Be is rúghat.
Alkoholistának nem szabad.
Látni sem szabad.
Én így vagyok veled.
Érted már?
MIKLÓS
Mért?
ÁGNES
(megint járkál)
Nézd Miklós.
— Én tegnap megmondtam mindent, többet nem tudok.
Kezdjük újra?
Ugy -e ennek nincs semmi célja.
Ha nem érted, — hát nem érted.
— Ezen nem lehet segíteni.
— És ez el van intézve.
MIKLÓS
Mért?
ÁGNES
Igazán sajnállak, hogy olyan bolondba kellett megakadnod, mint én.
Sajnállak.
— Talán még jobban is sajnálnálak, ha magam nem állnék sokkal kutyábbul
MIKLÓS
Mért?
ÁGNES
Ki fogod ezt te heverni hamarosan.
Olyan hamar, hogy szinte röstelni fogod.
Nem félek tőle.
Hiába se volt.
Belőlem lett mondod az első szimfóniád.
Pedig az szép.
Végeztem hivatásom.
Mehetek.
A második még szebb lesz.
Ebből meg lesz majd egy asszony.
Hidd el az mindegy.
— De nekem belőled nem lett semmi.
Semmi.
Érted ezt?
Üres maradtam.
És annak nem szabad lennie.
MIKLÓS
Mért?
ÁGNES
Mert még a szerelmedet se kaptam.
Sohasem mertem, sohasem bírtam tudomásul venni, hogy szeretsz.
Csak megzavart, felforgatott.
— Nem tudtam benne megnyugodni.
MIKLÓS
Mért?
ÁGNES
— És nekem végső biztonság kell.
— Én gyenge ember vagyok.
— Egyszerű rend kell.
Nem bírom az életzürzavart, nem bírom a fiatalságot
MIKLÓS
Mért?
ÁGNES
Csak.
— így van.
— Ha nem érted, nem tehetek róla.
— Olyan életstílust oktrojáltál rám, melyet nem bírok.
MIKLÓS
Mért?
ÁGNES
Mert hipnotizálni sem hagynám magam.
MIKLÓS
Mért?
ÁGNES
(kiegyenesedve szembefordul)
Mert emberméltóságomat sérti!
MIKLÓS
(nincs egész eszméleténél)
Mért?!
— Mért?!
ÁGNES
(rémülten)
Miklós!
—- Mi lel ?!
— Roszszul vagy?!
MIKLÓS
Mért?
—
(elszédül. Belekapaszkodik a kottaszekrénybe és lever egy üvegvázái)
ÁGNES
(sikoltva)
Miklós!
—
(hozzárohan és a kerevethez hurcolja)
— Miklós!
— Az istenért!
— Mi lel ?
— Miklós!
— Miklós, beteg vagy ?
Mi fáj ?
— Mondd.
Beszélj!
Jaj, jaj, jaj Istenem!
(a kerevetre fektette)
Lázad van ?
Most ne legyél beteg!!
Nem szabad.
Nem lehet
MIKLÓS
(elhárítja)
Semmi — semmi.
—
ÁGNES
Lázad van!
Lázad van.
Jaj!
— Látod mért álltái az utcán ebben az időben.
Látod.
Hát most beteg lettél miattam.
Hát most beteg vagy.
(felugrik, ordítva)
Julcsa — Julcsa —
(visszatérdepel Miklóshoz
Nagyon rosszul vagy?
Fáj valami?
Hol fáj?
Édes egyetlen fiam!
Hát lent álltái miattam és megfáztál.
Oh te szamár, te szamár!
Hát mért nem jöttél fel?
Mért nem jöttél föl hozzám?
Oh Istenem!
Julcsa!!!
—
JULCSA
(ijedten futva bejön)
Kisasszony!
— Mi v an ?!
ÁGNES
Szaladjon kocsiért rögtön.
Szaladjon le az első emeletre.
Telefonáljon az orvosért.
Rögtön hajtasson Miklós úr lakására.
Mondja Félixnek, hogy rögtön jöjjön fel.
Szaladjon!
Mit ácsorog?!
JULCSA
Oh, a Miklós úr!
Beteg?!
ÁGNES
(magánkívül)
Menjen !!
JULCSA
(indul)
Rögtön kisasszony
ÁGNES
Hozza be a bundámat.
Itt lóg.
— Gyorsan.
— Nincs tea?
— Aspirin sincs.
Semmi sincs.
(a kezeit tördeli)
Istenem, Istenem, mit csináljunk ? !
JULCSA
(behozza Ágnes bundáját az előszobából)
Itt van kisasszony.
Megyek már kocsiért, orvosért.
(futva el)
ÁGNES
(betakarja Miklóst a bundájával és fölébe hajol. Félig sírva, halkan)
Miklós jól be vagy takarva?
— Kezedet is. így szépen.
Fázol még?
Hozzak még valamit?
Mi kell?
Mit hozzak?
MIKLÓS
Semmi — Nem kell — Te — Te maradj itt
ÁGNES
Itt, itt.
— Itt vagyok.
Édes.
Itt vagyok, mindjárt itt lesz a kocsi.
Haza viszünk.
Lefektetünk.
Szép melegen betakarunk.
Ott jó lesz és meggyógyulsz.
Oh Istenem Miklós
MIKLÓS
Ne menj el.
— Maradj.
ÁGNES
Nem megyek.
Nem megyek.
Itt maradok.
Veled megyek.
Oh Miklós, Miklós!
Mért szeretsz!
Mért csináltad ezt!
Mért nem hagytál engem elmenni, megdögleni!
Hát mit érek én neked?
Itt álltái ebben az időben és most itt van!
(sir)
MIKLÓS
Ne vedd el a kezed a homlokomról
ÁGNES
Itt van édes.
— Édes kis fiam.
Jó?
Simogassam?
Még?
Nem fázol?
Jól fekszel?
Ezt a párnát a fejed alá. így.
Jobb most?
Jobban vagy?
Fáj a torkod?
Mondd.
Fáj a torkod, Miklós mondd.
MIKLÓS
Velem maradsz?
ÁGNES
Veled, veled maradok.
Hát mit csinálnék?
Hová mennék?
Hová?
Hová mennék?
Oh, milyenforró az arcod?
Mért csináltad ezt, mért csináltad ezt, mért csináltad ezt!
MIKLÓS
Ágnes!
ÁGNES
Mi kell édes?
— Kell valami?
— Szólj.
Itt vagyok.
Ágnes.
— A te Ágnesed.
Mi kell?
Jaj Istenem, Istenem.
— Mért nem hívtalak fel?
Mért nem mentem le hozzád!
Mit akartam ?
Mi történt ?
— Most beteg vagy miattam?
És nem jön senki,
(felugrik)
Hát mért nem jön már Félix?!
(ordít)
Félix!!
Mit csináljak ?
— Félix!!
MIKLÓS
Ágnes!
ÁGNES
(visszaveti magát a kerevet elé)
Itt vagyok.
— Takard be magad — takarózz be.
— Itt vagyok.
Itt a kezem.
Édes, egyetlen.
Miklós.
— Mindjárt, mindjárt itt lesz a Félix és leviszünk szépen a kocsiba.
Aztán befekszel jó meleg ágyadba, aztán kapsz orvosságot és minden jó lesz.
Miklós!
(feláll)
— Le foglak vinni én.
Nem jön senki.
Én leviszlek.
(lehajol és megpróbálja felemelni)
Leviszlek.
MIKLÓS
(feltámaszkodik)
Ne.
— Hagyj.
— Nincs semmi.
Semmi — lemegyek magam.
Csak gyere velem.
(megint elszédül)
ÁGNES
Miklós!
— Gyere.
— Lefekszel az én ágyamba.
Rögtön gyere — átviszlek.
Csak a szomszéd szobáig.
Hagyj, édes, drága, engedd.
Csak az én ágyamig.
Az én ágyamba fogsz feküdni
FÉLIX
(lihegve a futástól, bejön)
Jó estét.
Itt vagyok.
ÁGNES
Félix.
— Beteg a Miklós!
FÉLIX
(Miklóshoz megy)
Jó estét Miklós!
Rosszulvan?
Katonadolog.
Vár már a kocsi.
Szépen elvisszük haza.
Nem tud járni ?
Nem baj.
(lehajol és átfogja)
Nem fáj, ha így fogom ?
Bravó.
Hiszen olyan könnyű, mint a csibehús.
Gyerünk.
(felkapja és viszi ki)
ÁGNES
Jól fog édes ?
Nem fáj semmi ?
Mindjárt otthon leszünk Miklós.
Félix vigyázz!
Lassan vigyed.
JULCSA
(bejött)
Kisasszony a kalapját, a bundáját !
Csak nem megy így ebben az időben ?!
ÁGNES
Telefonált az orvosnak?
Mit mondott?
JULCSA
Azt mondta, rögtön megy.
Kisasszony behozom a másik felöltőjét.
Várjon egy percig az istenért.
Legalább a kendőjét vigye.
Itt a kendője.
(felkapja egg székről Ágnes plédjét és kiszalad utána)
Kisasszony!
Kisasszony!
FÜGGÖNY.
- Email: dh.elte.hu@gmail.com
- Cím: 1088 Budapest Múzeum krt. 6-8
Copyrights © 2020 All Rights Reserved, Powered by ELTE