Digitális Bölcsészet Tanszék – Eötvös Loránd Tudományegyetem
Szigligeti Ede
Fenn az ernyő, nincsen kas
Keletkezés ideje
1843
Felvonás
3
Jelenet
26
Megszólalás
996
Mondat/Sor
2760
Szó
13840
MÁSODIK FELVONÁS
(Pazar fénnyel bútorozott tágas terem.)
ELSŐ JELENET
Etelka
ETELKA
(most is egyszerűen öltözve)
Ő bírja szívét - ő is szereti -
Ugy nem, mint én; oly mélyen s igazán !
Mert én feledni vágyom - s nem lehet .
Tanácsra hívtam én a józan észt
És a testvéri gyöngéd hajlamot .
S ezek szememre hányják, hogy szemem volt
Őt látni; kárhoztatják fülemet ,
Hogy a testvérhez mondott szavakat
Irígyen leste. Így vitáznak ők
Lázas szivemmel. Bírószék elé
Idézik Ámort; tegzét elveszik ,
S letörve szárnyait, börtönbe zárják .
De mind hiába! Hogyha itt van ő ,
A szív az ő varázskörébe von ,
Szemem megittasúl, szivem kitör
A börtönből és rabja én vagyok .
S én kettes lángban égek: az egyik
Szivemben ég, a másik arcomon ,
A szégyen pírja. - Hála istenemnek ,
Ki ezt adá, ez meg fog őrzeni !
Ha a költő szerint: a szerelem
Virág, s tavasszal nyílni kénytelen ,
Te légy a forró nap, s hervaszd el azt !
Szárítsd fel a vigasznak harmatát ,
Hadd dúlja kelyhét a reménytelenség
Halálos férge! - Majd azt képzelem ,
Két rózsabimbó nyílott egy tövön ;
Ő gyönge kézzel hadd szakassza le
A bájolóbbat, szép testvéremet :
Én hadd maradjak itt szüléimén !
Én őket ékesitni nem fogom ,
De amig élnek, el nem hagyhatom .
Bármint szakadnék tőlük, sebzeném .
Azért, ha féreg dúl is szívemen ,
Fonnyadjak lassan, észrevétlenül
Bút nem okozva, megsiratlanul ...
Ah, jőnek! - A sebzett vad rejtezik . (El.)
MÁSODIK JELENET
Klára, Gizella (a legnagyobb dísszel öltözködve), Donátfi
DONÁTFI
Ki hányta össze a könyvtáramat ?
KLÁRA
Én .
DONÁTFI
S mit kerestél a könyvek között ?
KLÁRA
A Budai polgári lexikonját .
DONÁTFI
S a lexikonban ?
KLÁRA
A te ősapádat .
DONÁTFI
No, azt tudom, hogy ott meg nem találtad .
KLÁRA
De meg; mert őseink oly régiek ,
Sőt régibbek, mint a Várköviek .
Én fölfedeztem: a mi ősnevünk
Nem is Donátfi volt, hanem Donát -
Az ott van !
DONÁTFI
Ah lelkem, az más család ;
Még most is él .
KLÁRA
Csupán egy másik ág .
De egy a törzsük. A te őseid
Ezen vétséget elhanyagolák ;
De te ügyvéd vagy, pert kell kezdened ,
S ki kell perelned a Donát nevet .
DONÁTFI
Ugyan legyen eszed !
KLÁRA
Mit ér a fény ,
Ha rajta folt ez a Donátfi név ?
Donát! Donát! mi máskép hangzanék !
GIZELLA
Engedje meg, hogy Donátok legyünk !
DONÁTFI
Eh, mindegy most, Donátfi vagy Donát !
De ami ennél sokkal fontosabb ,
Utána jártam; szóltam ügynökével .
Az apja rá adósságot hagya ,
De birtokához képest az csekélység .
Jószágait most újra rendezi -
KLÁRA
Kiről beszélsz ?
DONÁTFI
A báróról. Kiről ?
Csak nem hiszed, hogy a te Rejteidről ?
KLÁRA
Arról nem kérdezősködél ?
DONÁTFI
Igen .
KLÁRA
Nos ?
DONÁTFI
Ösmerik, de mégis ösmeretlen .
KLÁRA
Rosszat tudsz róla ?
DONÁTFI
No, azt nem, de jót sem
Gavallér ő, de nem tudják, miből .
Előkelő házakhoz járogat ,
De nem tudják, hogyan jutott oda .
Látszik valaminek; de hogy ki s mi ,
Azt meg nem tudta senki mondani .
KLÁRA
Én nem tudom, miért vagy ellene ?
DONÁTFI
Mindegy! ha tán megkéri lányomat ,
Erős cenzúrát kell kiállnia. -
A báró, nemde már, nyilatkozék ?
KLÁRA
Gizella, a báró nyilatkozott már ?
GIZELLA
(a tükörnél)
Óh, még nem bátorítók annyira .
DONÁTFI
Ej, ej, már egy hete ?!
KLÁRA
(halkan)
Ej, drága férj ,
Te nem félévig jártál-é a házhoz ,
Mig szólni mertél? Azt csak bízd reám ,
A lányokat majd megleckézem én .
Ők a hibásak, nem a széptevők .
Gizella kissé gondtalan, könnyelmű .
Őnála cél s nem eszköz a mulatság .
Az új fény kápráztatja szemeit ,
S az az örök vidorság nem mutat
Érzésre. A jó kedv csak megnyeri
A férfi szívét, de nem tartja meg .
Etelka? - azt meg éppen nem tudom ,
Mi lelte? Nem örűl az semminek ;
Ott vannak a ruhák, az ékszerek ,
Rájuk se néz. Nem táncol. Rejtezik ,
Ha Rejtei jön. Hogyha kérdezem ,
Visszásan, vagy sehogy sem válaszol .
Sőt már könyűket is láttam szemében .
DONÁTFI
Kétségkívül nem tetszik Rejtei .
KLÁRA
Ugy mért nem mondja? Most már, hála isten .
Az udvarlókban válogathatunk .
Ez nem maradhat így: simulniuk kell .
DONÁTFI
Ugy Klárikám, ugy! adj irányt nekik .
KLÁRA
Hagyj csak magunkra, mindjárt végzek én .
DONÁTFI
De arra kérlek, gazdálkodjatok ! (Sóhajtva körülnéz.)
Másképp e farsang tönkrejuttatott ! (El.)
KLÁRA
Etelka! - Hol vagy? - Etelka !
HARMADIK JELENET
Etelka (jő), Klára, Gizella
ETELKA
Parancsol édesanyám? -
KLÁRA
Jer ide !
Te is Gizella! - Szóljunk komolyan .
GIZELLA
Jobb lesz, ha a papára bízzuk azt .
KLÁRA
Rád is haragszom, rossz gyermek !
GIZELLA
Vagy úgy !
Haragszom-rádot játszik a mama? -
Oh, én előre is kihúzom a
Kútból, - hány ölnyiről ?
(Többször megcsókolja.) Száz ölnyiről !
KLÁRA
No, ezzel boldoguljon, aki tud !
De rád, Etelka, igazán haragszom .
ETELKA
Rám? - mit vétettem ?
KLÁRA
Még kérdezheted ?
GIZELLA
Ej, hisz Etelka a légynek se vét .
KLÁRA
Az éppen a baj. Mért szomorkodol ?
GIZELLA
Miért, mamácska? mert természete ,
Mint a vidorság s a jó kedv nekem .
KLÁRA
Nálad meg éppen az a főhiba . (Etelkához:)
Ki bánt? miért vagy ilyen hallgatag ?
GIZELLA
Hiszen beszélek én helyette is .
KLÁRA
Az éppen a baj, hogy mindig csevegsz .
GIZELLA
Lám, mily igaztalan hozzánk, mamácska !
Azért hibáztat, amit tőle kíván ;
Az ő erénye így az én hibám ,
S az én hibám az ő erénye volna .
KLÁRA
Mert mind a ketten a tulzásba mentek ;
Tenálad árnya sincs az érzelemnek ;
Még azt hiendik, hogy nincs is szived .
GIZELLA
Dehogy nincs, csakhogy az mindig nevet .
KLÁRA
S ez!? - ím nem is tartott toálettet ;
Még a komornán is szebb a ruha ,
Nincs rajtad semmi elegancia .
GIZELLA
Etelka úgy is szép .
KLÁRA
Hogy szebb legyen ,
Magára tüstént más ruhát vegyen .
GIZELLA
(hogy figyelmét elvonja Etelkáról)
De engem már meg sem néz a mamácska ?
KLÁRA
(elragadtatva)
Pompás!... te kis báróné! -
GIZELLA
Eljövend ma ?
KLÁRA
Igen, s ha látni fogja e pazar fényt -
GIZELLA
És rajtam ez új ékszert és ruhát -
KLÁRA
Aztán ma itt először látogat meg .
Meg fog lepetni, s meggyőződhetik ,
Hogy e viszony nem válik szégyenére .
GIZELLA
Ideje is volt átköltözni végre ;
A régi lakból éppen úgy kiríttunk ,
Mint az uj festett kép az ó keretből .
KLÁRA
De végre vallomást kell tennie. -
ETELKA
Mást nem parancsol? -
KLÁRA
(ismét Etelkához fordul)
Rád nagyon haragszom !
Mert ez fejesség! És nem akarom ,
Hogy hamvpipőke légy. Azt akarom ,
Hogy mindig egyformán öltözzetek ,
Mert úgy szeretlek én is titeket .
GIZELLA
Engedj anyánknak; egyformán legyünk
Bekötve, mint egy könyv két kötete .
Egy a mi tartalmunk, egy a cimünk ;
S im, míg a műnek első füzete
Aranyra és bársonnyal van bekötve ,
Te szürke brossurában állsz mögötte .
KLÁRA
Látjátok, a ti kedves jó papátok
Tömérdeket költ, áldoz értetek ,
S csupán azért, hogy férjhez menjetek .
Látod, Gizella szót fogad nekem .
ETELKA
(megöleli)
S boldog lesz, mert a bárót szereti !
KLÁRA
S nem szintoly gazdag ífju Rejtei ?
GIZELLA
S jó táncos .
És imád: mondá nekem .
ETELKA
De jó anyám, ha én nem szeretem ?
KLÁRA
Talán nem értesz? - én azt kérdezem :
Hozzá mennél, ha megkérné kezed ?
ETELKA
Miért akarsz elűzni? hát teher
Vagyok a háznál? Édes jó anyám !
Hagyj itthon, s én még dolgosabb leszek .
KLÁRA
Ha Rejtei nem kell, válaszd Redőfit ,
Ő szintoly gazdag, szép és fiatal .
ETELKA
Itt akarok maradni szüleimnél ! (Kezet csókol.)
KLÁRA
Jó, jó!... de végre addig válogatsz -
ETELKA
Sem válogatni, sem választani
Nem szándékom; mert férjhez nem megyek .
KLÁRA
Elrémitesz! - E fényüzés - ez - ez -
Lásd - ez - hogy is mondjam csak? - ez mulandó .
Mi ily nagy fényt nem űzhetünk soká ;
Ha e farsangon férjhez nem mehetsz ,
Jövőre ily szerencsét sem tehetsz .
ETELKA
Én nem vagyok egyűgyü s gondtalan ,
Tudom, hogy ezt miérettünk teszik ;
De jó anyám, ne gondoljon velem .
Én itthon a legboldogabb vagyok .
Azért ne költsenek többé reám ,
A bálba én ugy sem kivánkozám .
GIZELLA
Hát itthon üljek én is kedvedért? -
Nem menni bálba ?
ETELKA
Óh nem, menj te bálba ,
Örvendj, mulass, légy boldog !
GIZELLA
Nélküled ?
Én sem menendek .
ETELKA
Édes jó Gizellám ,
Miért ne mennél? ott te jól mulatsz ,
Szeretsz táncolni - én unatkozom .
KLÁRA
Tizenhat éves, s ím, már vén leány! -
GIZELLA
Holott a vén leány is rendszerint
Tizenhat évest kiván játszani .
KLÁRA
Tehát te férjhez menni nem akarsz ?
ETELKA
Ki férjesűl, az, úgy hiszem, szeret. -
KLÁRA
Elég, ha ellenszenve nincs .
ETELKA
De én
Azt érzek minden férfiú iránt .
KLÁRA
Kedves leányom, én mosom kezem ;
Erővel boldogítni nem lehet .
ETELKA
Ugyé, ezentúl honn maradhatok ?
KLÁRA
Óh, tessék !
ETELKA
Jó anyám, miért neheztel ?
Csak arra kérem, hogy szeressenek !
Ha nem kell válnom édes szüleimtől ,
S Gizella boldog - én is az leszek !
KLÁRA
(megöleli)
Te is jó gyermek vagy, de nincs eszed .
ETELKA
Most újra vídám és boldog leszek !
Bizzák reám a háznak gondjait ,
Csak arra kérem, édes jó anyám ,
Ne hagyja hozzánk járni Rejteit ,
Ki untalan szerelméről cseveg .
Már többször meg akartam mondani ,
Hogy kár a bókot rám pazarlani ;
De ő kitér, s én szóhoz nem jutok .
Ha fínomabbul, példálózva szólok ,
Nem érti: s érthetőbben szólani
Pirúlok . (Kezet csókol.) Adjon kosarat neki . (El.)
NEGYEDIK JELENET
Klára, Gizella
KLÁRA
Ám lássa, mit tesz; én kezem mosom !
De gyermekem, rád is bosszankodom .
Azt jól tudod, hogy a báró szeret ;
De te a dolgot tréfának veszed .
A vallomásra mért nem bátorítod ?
GIZELLA
Az legkisebb !
KLÁRA
Ha az, mért nem teszed ?
GIZELLA
Ő már rabom, s én játszom csak vele ;
El-elbocsátom, s újra megfogom .
KLÁRA
Nana, még el fogod szalasztani .
GIZELLA
Ő csínos bókokat tud mondani ;
S miért tagadjam? kissé jólesik
Azt a sok ah-t és sok óh-t hallani .
INAS
(jelenti)
Rejtei úr.
ÖTÖDIK JELENET
Rejtei, Klára, Gizella
REJTEI
(jő)
Pompás! Ez aztán a meglepetés !
Mint az ezeregy-éj, ez oly mesés !
Még tegnap ott valék kézcsókolásra (kezet csókol),
Ma minden ajtó és ablak kitárva ;
Azt hittem -
KLÁRA
Hogy kirablák .
REJTEI
Nem; hanem
Hogy elrabolták szép nagysádtokat .
GIZELLA
Ah, ez megint bók !
REJTEI
Higgyenek nekem ,
A régi szállás úgy a szívre hat ,
És úgy lehangol, mint üres kalitka ,
Amelynek elrepült vidám lakója .
KLÁRA
Ön a madarakhoz hasonlitott .
REJTEI
Minthogy az angyalok is szárnyasok .
Először is fölnéztem az egekbe ,
Nem látok-é fehér galambokat ,
Kik az elárvult ház fölött kerengve ,
Oly híven példáznák nagysádtokat .
Aztán lenéztem; s ah, az udvaron
Mit láttam? - equipaget !
KLÁRA
Az a mienk .
REJTEI
Én elbámultam az összhangzaton ,
Mely a batár s lovak között vagyon !
Minő lovak, de ah minő kocsis !
Az a komoly mélázó nyugalom ,
Mellyel szobor gyanánt ült a bakon !
És hogy tartá a gyeplőt! - Nékem is
Ilyen leend, ha megházasodom .
Mig én le-, ő felnézett. Szemeink
Találkozának; megértettük egymást .
Ő ostorával gyöngéden legyint ,
Aztán mutatja e királyi szállást ,
S én itt vagyok; de magamon kivül !
Itt mindenütt fény s pompa vesz körül !
Én meg vagyok lepetve !
KLÁRA
Önre még
Nagyobb meglepetés vár .
REJTEI
Még nagyobb ?
(Némi gúnnyal:)
Napfényre jött tán, hogy nagyságotok
Családja hercegektől származik ?
KLÁRA
Az ön becses személyét illeti .
REJTEI
(félre, megdöbben)
Kártyámba lát, s a tromfot adja ki?! -
Valjon zöld, sárga, vagy veres vagyok ? (Hozzá:)
Szánjon meg! hogyha a hír kellemetlen ,
Kimélve mondja; kérem, meg ne lepjen !
KLÁRA
Ah, ez nagyon szomoru jelenet .
REJTEI
Rám nézve ilyetén csak egy lehet ;
Ha tudniillik jobb és balfelől
Kitárt karral felém két ifju jő ,
S ezt mondja: Bátyám, testvérek vagyunk !
KLÁRA
Hisz az vig volna .
REJTEI
A legszomorubb ;
Mert ez esetben hárman osztozunk ,
S devalválódom kétezer forintra .
KLÁRA
Az még nem tenné tönkre .
REJTEI
Azt akarja
Tudtomra adni, hogy váltott fiú ,
S nem a valódi örökös vagyok ?
KLÁRA
Ön a pénzére szerfölött hiú ;
De a veszélyben nem a pénz forog .
REJTEI
Nem? hát mi ?
GIZELLA
Szíve .
REJTEI
Nagysád meg akar
Hódítni engem is ?
GIZELLA
Ellenkezőleg ,
Ön az, ki senkit sem hódíta meg .
REJTEI
(szelíd nehezteléssel)
Nagysád kissé korán ad kosarat ;
Tudván, hogy kapok, nem is kértem azt .
GIZELLA
(neveteve)
Óh, nálam is megvolt az akarat ;
De most egyszer nem kapja tőlem azt .
REJTEI
Bocsánat, úgy látszik, megtévedék ;
Azt hittem, itt laknak Donátfiék ,
S nem a kosárkötők. - Fölötte kár ,
Hogy cégül nincs kitűzve a kosár ! (Menni akar.)
KLÁRA
Ön félreért; ön mindig szívesen
Látott vendégünk; én önt pártfogoltam -
GIZELLA
S én kosarat nem adtam sohasem ,
Ha táncra hívott, s ott mellette voltam .
REJTEI
Hogyan köszönjem ?
KLÁRA
Ön házunk barátja ;
Ha tőlünk függne, teljesülne vágya .
GIZELLA
Mi önt becsüljük .
REJTEI
Épp azért csak egy
Könnyű kosárkát adnak - mennyi kegy !
KLÁRA
Minthogy becsűljük, meg kell mondanom ,
Hogy minden fáradsága hasztalan .
GIZELLA
Vigasztalódjék, nem kivétel: ő
Mást sem szeret; ő férfigyűlölő .
KLÁRA
Nyiltságomért ön megbocsát nekem .
GIZELLA
Ugyé, ezentul is táncol velem ?
REJTEI
(felkacag)
KLÁRA
Ön még nevet ?
GIZELLA
Így Lear király nevet .
A színpadon, midőn kétségb' esett .
REJTEI
Szabad megmondanom, min nevetek ?
Nagysádtokon, s e visszás helyzeten .
Mint művelt ember, néhány köznapi
Bókot találtam itt-ott mondani ;
Im, azt Etelka készpénzül veszi ;
Könnytelt szemekkel így szól: "Ah, mama ,
Rám nézett a tyúk, az a Rejtei ;
S én nem szerethetem soha, soha ! "
S én kosarat kapok, még mielőtt
Szabály szerint megkértem volna őt .
S nagysádtok vígasztalni szívesek ,
Pedig sajátlag bút sem érezek .
Kérlelnek, s én nem is bosszankodom .
Meg is marasztalnak nagylelküen ,
Pedig ha küldenek sem távozom .
S ha én nem oda néztem, ahová
Céloztam? - Én már a báró előtt (Gizellára tekint)
Udvarlottam. Ha ez csak csel vala ?
Ha a hatalmasb ellenség előtt
Csak egy flankenbevégungot csináltam ?
Mert győzni nem reméltem, retiráltam .
KLÁRA
Valóban, ön pompásan retirál !
Még megszalasztva is bókot csinál .
GIZELLA
(tréfásan)
Engem szeret? mért nem vallotta be ,
Mielőtt a báró a házhoz jöve ?
REJTEI
Sőt inkább várok, míg eltávozik .
GIZELLA
Úgy? - tartalék gyanánt maradt ön itt ?
REJTEI
Óh nem! a második hadoszlopul .
Első rohamra a báró nyomul ;
S az rendszerint lehull a vár faláról ,
Mint a férges gyümölcs az almafáról .
Előnyomulni akkor én fogok ,
S a vár fokán az én zászlóm lobog .
KLÁRA
Csakhogy a báró nem siet rohamra .
REJTEI
Még nem nyilatkozott? - Ezer rakéta !
E harcban engem illet a vezénylet ,
És én azonnal rohamot vezénylek .
Ha majd jövend, nagysádtok elvonulván ,
S én mintha nagysádtokra várakoznám, -
Hadd jőjjünk össze itt véletlenül .
Majd megleckézem én őt emberül .
Nincs kedvem oly sokáig várakozni ! (Gizellára:)
Ok nélkül őnagyságát hírbe hozni !
GIZELLA
(ijedve)
Mit? - hírbe hozni !?
REJTEI
Másról nem beszél
Most senki, minthogy a pár összekél ,
S im, ő még száját sem tátotta fel !
KLÁRA
(elégedett mosollyal)
De ugye, a világ nem hitte el ?
GIZELLA
(negédesen)
És hátha semmi sem leend belőle ?
REJTEI
Azért, bárócska, vissza! vagy előre !
Nyilatkozzék ma, kapjon kosarat ,
Vagy jobbra át! ne állja utamat .
KLÁRA
Csak nagy bohó ön !
REJTEI
Félig tréfa, félig
Komoly való ez. Ha ő megfutamlik ,
(Gizellának kezet csókol)
Megkérem e szép hófehér kezet , (Klárához:)
Nagysád már úgyis beleegyezett .
KLÁRA
Szeretnék önnek úgy felelni mostan ,
Mint az orákulum papnői hajdan ;
De hirtelen nem jut eszembe semmi .
REJTEI
S nagysád ?
GIZELLA
Legyen, majd én fogok felelni
" Ha ő nem kap kosarat ,
Azt akkor ön sem kaphat. "
REJTEI
Azaz, ha ő nyer, én sem veszthetek .
GIZELLA
" Ha kosarat kap ő ,
Nem lesz kettő az egy ,
S az egy nem lesz kettő. "
REJTEI
Értem: ha nem lesz a kettő egy pár ,
Az egy kosár nem lesz kettős kosár .
GIZELLA
Óh kérem, ez másképp is érthető :
" Ha kosarat kap ő ,
Nem lesz kettő az egy -"
Azaz: ha ketten nem leszünk egyek ,
" Az egy nem lesz kettő. "
Azaz: tán akkor férjhez sem megyek .
REJTEI
Tehát csak a kosarat várhatom ?
GIZELLA
E részben hallgat az orákulom .
INAS
(jelent)
Báró Várkövi úr őnagysága .
REJTEI
Jön. Hadd fogadjam én. El, el sietve !
KLÁRA
Már csak fogadjunk szót. Jer, jer !
(Inashoz:) Bocsásd be
(A hölgyek oldalt, az inas középen el.)
REJTEI
Ugy vettem észre, az orákulom
Biztat, ha a bárót eltuszkolom .
Az amaroso megbukott: talán
Könnyebben boldogul az intrikánt .
HATODIK JELENET
Várkövi (jő), Rejtei
VÁRKÖVI
(az ajtót nyitó inast megnézi)
Megfoghatatlan! - (Aztán csudálkozva előre jön.)
REJTEI
Ah, isten hozott !
VÁRKÖVI
Pajtás, mi ez? szólj! - Itt átváltozott ,
Ugy látom, minden, még a szolga is .
Hisz ez bübáj, ez metamorfozis !
Butor- s virágkiállitás ez itt ?
Donátfi úr tán nem is itt lakik .
REJTEI
Kissé korán jöttünk. Légy türelemmel !
Gizella még nem kész a toalettel .
VÁRKÖVI
Én azt hivém, nem milliomosok ;
Egy ily családnak ez a pompa sok !
REJTEI
Haj, édes báróm, külszin néha csal !
VÁRKÖVI
Csak az a kérdés: most csal, vagy előbb csalt ?
REJTEI
S ez nem tetszik neked ?
VÁRKÖVI
Még kérdheted ?
REJTEI
S ha ők azt a mi kedvünkért teszik ?
Mert ahová báró kezd járogatni ,
Ott legalább is grófot kell mutatni .
VÁRKÖVI
S a bálban? - úgy hercegnő öltözik !
REJTEI
Ez most korszellem, ez divat, szokás .
VÁRKÖVI
Az ily korszellem kórság, semmi más .
Csak azt tudnám, mi okból hirdetik ,
Hogy jegyben járunk? Többen gratulálnak ;
Ki szán, ki gúnyol, ki élceskedik .
Valóban, oly fonák helyzetbe hoztak ,
Melyben soká maradnom nem lehet ;
Igent nem mondhatok rá, sem nemet .
REJTEI
Miért bosszant, mi oly természetes ?
Nem jársz a házhoz? nem táncolsz vele? -
Ha ellenedre van, ne jőjj ide .
VÁRKÖVI
Még nem nyilatkozám; s ez nem helyes .
REJTEI
Félsz, hogy el nem fogadja kezedet ?
VÁRKÖVI
Az még korán van .
REJTEI
Mert nem szereted .
VÁRKÖVI
Még csak szemünk szerelmes .
REJTEI
Ej, a szem
Vasút a szívhez .
VÁRKÖVI
Meglehet; de nem
Az észhez. S nálam még a szív az aggyal
Szoros viszonyban él távirda által .
REJTEI
Az ész ugy küldje hozzá sürgönyét ,
Mig Ámor a sodronyt nem tépi szét .
VÁRKÖVI
Hogy érted azt ?
REJTEI
Hogy teoretikus
Vagy a szerelemben, s nincs prakszisod .
Te a szerelmi dalt mint kritikus
Birálgatod, de el nem olvasod .
VÁRKÖVI
Mind szép, de prózában jobban megértem .
REJTEI
A téma csiklandós, de megkisértem ,
Tán érthetőbbek változatai .
Te vígjátékot kívánsz játszani ,
S az egyik főszemélyt nem ismered ,
Kivel legtöbb lesz a jeleneted .
Mert oly helyzetbe még nem is tevéd ,
Melyben kifejtve látnád jellemét .
Hogy azt beszélje, amit tudni vágyol ,
Neked kell hoznod a végszavakat .
Csalétek nélkül nem fogunk halat .
Te nem veszel grófnőt gazdálkodásból :
Ki tudja, hátha hercegnőt találsz ?
Adj csak kezére, majd szivébe látsz .
A nagyravágyás szellemét idézni :
A nagyravágyás nyelvén kell beszélni -
Nem értesz ?
VÁRKÖVI
A tanács fölötte jó !
REJTEI
És megfordítva is használható .
Én azt Etelkánál tapasztalom .
Én elegáns vagyok és fényüző ,
Nekem delnő kell, fínom úri nő ,
A hamvpipőkét ki nem állhatom !
Etelka, megvallom, tetszett nekem -
Ne szólj! hiába mondasz ellenem :
Ő éppen oly szép, éppen oly mivelt ,
S mint az a másik, éppen oly nevelt :
De nincs kedvemre az egyszerüség -
A háziasság. Hogyha eljövék ,
Vagy a varró-asztal mellett találtam ,
Vagy a konyhában, vagy cselédszobában .
S mig nénje a puctól majd elrepült .
Ő holmi perkál negligében ült .
VÁRKÖVI
Ez nékem is feltűnt. Oly egyszerű !
S van arcán valami ábrándszerű; -
Szépíti őt e melankólia .
REJTEI
De nékem nem kell ily Ophélia !
VÁRKÖVI
Mert nincs eszed! Igaz, nem oly vakító
Szép, mint amaz; de ami több: szelíd s jó !
REJTEI
De hogyha én ép azt nem állhatom ki !
Csaknem erővel kell a bálba vinni .
VÁRKÖVI
Boldogtalan! te ennek sem örülsz ?
REJTEI
Patvarba! ugy varróleányt veszek ,
Annak még kevesebb igénye lesz. -
Ha valljon nemcsak szenvelgés -e ez ,
Meg kelle tudnom. - Vannak ilyenek !
VÁRKÖVI
Nos mit tevél?
REJTEI
Ugy, példálózva szóltam :
Mily házat tartok, ha megházasodtam .
VÁRKÖVI
S ő mit szólt rá ?
REJTEI
Hogy úgy tönkrejutok .
VÁRKÖVI
Azt bölcsen mondta .
REJTEI
Én rá azt feleltem :
Inkább tiz évig jól s pompásan élni ,
Mint százig fösvényül remélni, félni .
VÁRKÖVI
S ő mit felelt ?
REJTEI
Semmit. Ő hallgatott .
Sokkal szerényebb. De szólt a mama :
" Etelka önnek kosarat adott." -
E házba többé nem jövök soha !...
Ámbár Gizella a háznál maraszt ,
S táncolni fog velem - megmondta azt .
VÁRKÖVI
Holott öccsétől kosarat kapál ?
REJTEI
Ha nem hiszed, kérdezd meg őt magát .
VÁRKÖVI
Sokat fogok ma tőle kérdeni .
REJTEI
Jó, én ide fogom majd küldeni .
VÁRKÖVI
Te ?
REJTEI
Édes báróm, ígérj hallgatást !
Ha szóltam - hogy mit tégy? azt majd te lásd .
VÁRKÖVI
Igérek, csak szólj, szólj !
REJTEI
Ők itt valának .
Midőn te jöttél, akkor távozának .
De engem itt hagytak mint őrszemet ;
Óh, nem azért, hogy rád mint őrtüzet
Adjak, hanem hogy feltüzeljelek ,
Hogy végre valld be már szerelmedet .
VÁRKÖVI
Pajtás, mit higgyek rólad, nem tudom .
Megbíztak, egyszersmind kikosaraztak ?.. .
Az egyik félnek itt nagyon ravasznak
Kell lenni! - Melyik az? nem tudhatom .
REJTEI
Még nem tudod, nem állok -e bosszút ?
S nem játszom-é Edmundot Lear királyból .
Midőn Edgárdot, e derék fiút
Eltuszkolja az apai háztól? -
Higgy, amit tetszik! Most a cselszövő
Téged jelent be, s majd Gizella jő ;
S te megtudod, ha jól fogsz játszani ,
Gizella melyik Lear leányai
Közűl? az egyszerű Cordélia ,
Vagy tán a másik, az a hárpia ? (El.)
VÁRKÖVI
(maga)
Úgy látom, itt velem komédiát
Játszatnak! - Melyik? még nem látom át .
Legyen! de én választok szerepet ,
S a vég választja, melyikünk nevet .
Etelkától ez kosarat kapott -
Egykor Gizella tán reményt adott -
És most szeretné köztünk a cserét; -
De még a báró sem veszté eszét .
Igaz, a szív egy kis sebet kapott ,
De nem halálost: majd lel balzsamot .
HETEDIK JELENET
Gizella (jő), Várkövi
GIZELLA
Tehát való ?... Most mondja Rejtei ,
Hogy e teremben tőle elmaradt .
VÁRKÖVI
Azt készakarva tettem .
GIZELLA
És miért ?
VÁRKÖVI
Minthogy reméltem -
GIZELLA
Mit ?
VÁRKÖVI
Nagyságodat
Láthatni egyedül. Én e kegyért
Régóta esdem !
GIZELLA
(félre)
Ah, nyilatkozik ! (Hozzá:)
De kérem, hátha majd unatkozik - (Leül.)
Nem mennénk a mamához ?
VÁRKÖVI
(leül)
Óh igen ,
Nagysád parancsol, s én szót fogadok .
GIZELLA
Azaz - ma oly szórakozott vagyok .
VÁRKÖVI
Engedje át nekem e szép kezet . (Kezet csókol.)
GIZELLA
Meg sem dicséri toalettemet ?
VÁRKÖVI
Nagysád szépségét több fény illeti .
GIZELLA
S én attól féltem, hogy kissé tuloztam .
VÁRKÖVI
Legszebb a gyémánt arany foglalatban .
GIZELLA
Ez bók! ma ön felette udvari .
VÁRKÖVI
Óh nem; ez nem bók, ez őszinteség .
Megvallom, eddig én úgy képzelém
Nagysádat, mint midőn a drága ék
Váltatlanúl vesz uzsorás kezén :
Ma sokkal illőbb polcra téve látnom ,
De mégsem ottan, ahol én kivánom .
GIZELLA
A papa ezt is túlzásnak hiszi .
VÁRKÖVI
Óh nem! nagysádat még több illeti ;
Mert a leánynak rangfokozata
Csak az erény, az ész, a báj, a szépség ;
S ez, minthogy mind az ég ajándoka ,
Legősibb és legigazibb nemesség .
Nem sértené -e méltán a szemet ,
Aranycserépben látni a gyomot ?
S ellenkezőleg dudva és szemet
Között a rózsát és liliomot !?
GIZELLA
Ő hízeleg; jól tudja, hogy mi lányok
Szeretjük azt .
VÁRKÖVI
Óh, ez nem az! Ha rangot
E földön az igazság osztana ,
Fején sugárzanék a korona .
GIZELLA
Bocsánat! a szépséget elrutítja ,
Ha a tükörbe nézve tetszeleg ;
Mert az szerénységétől fosztja meg .
VÁRKÖVI
(félre)
Ez mind nem igazolja Rejteit ! (Hozzá:)
Nagysád, örömmel hallom szavait ;
Ezek felbátorítnak -
GIZELLA
És mire ? (Félre:)
Óh ég, szerelmét mostan vallja be !
VÁRKÖVI
Nagysád, én szerfölött félénk vagyok ;
Atyám örökbe annyit nem hagyott ,
Amennyit tőlem egy szép nő kivánhat .
GIZELLA
Azaz, kit elvesz, az gazdag legyen ?
VÁRKÖVI
Oh nem; de egykor legnagyobb bubánat
Rám nézve az lesz, hogyha kénytelen
Leszek gyanítni, hogy nőm megcsalódott .
GIZELLA
Nem nézi a szerződést, aki boldog .
VÁRKÖVI
Legboldogabb frigy házasok között ,
Melyet világos szerződés kötött .
GIZELLA
Legelső pontja a szív .
VÁRKÖVI
Az üres szó; -
Bevezetés - sőt a legutolsó .
Azt a szerződés meg sem emliti .
S valóban azt nagyon bölcsen teszi ;
Az annyit érne: "Add te a napot ,
Tőlem cserébe a holdat kapod !" -
A szív saját magának birtoka ;
Igérjük, mégsem adjuk azt oda .
A pár örök hűséget esküszik, de
Azért szivét megtartja mindenik .
GIZELLA
De némaságra kárhoztatva nincs ;
Szolgája a nyelv; s bár elásott kincs ,
A lángja felvetődik a szemen .
VÁRKÖVI
Csak óramutató a nyelv s a szem ;
A szív órája másképp üt belül ,
S a tábla más számot mutat kivül .
GIZELLA
Ez a sok aggály s kétely azt mutatja ,
Hogy önt a szépnem megcsalá gyakorta .
VÁRKÖVI
Még nem szerettem; de azt sem szeretném ,
Hogy nőm csalódjék. És azért, midőn én
Azt mondom: Add cserébe jobbodat !
Én nem szorítom össze markomat .
Hanem kitárom, és megmutatom ,
Mi jár kezemmel .
GIZELLA
Ah, most már tudom !
Nejétől éppoly nyíltságot kiván ;
S előbb megkérdi: mi a hozomány ?
VÁRKÖVI
Ments isten! én szegény nőt keresek ;
De tudnia kell, akit elveszek ,
Mit várhat tőlem .
GIZELLA
S ön nem képzeli ,
Hogy önt magáért is szerethetik ? (Félre:)
No, hogyha erre sem nyilatkozik !...
VÁRKÖVI
(félre)
Lelkemre, rágalmazta Rejtei !
GIZELLA
(félre)
Nem szól; ah, ez nagyon bátortalan! - (Hozzá:)
Egy részben, báró ur, igaza van :
A nővilágban most a fényüzés
Határt nem ismer. Nincs különbözés ;
A kézmüvesné elvesztvén eszét ,
Majmolja a gazdag bankár nejét ;
S a köznemesség is a fejedelmi
Nők pompájával óhajt versenyezni .
VÁRKÖVI
Ah, ez az, amitől én rettegek !
GIZELLA
De vannak ebben is kivételek .
Van, aki tudja, rangja mit kiván ,
S fényűzve csorbát nem ejt birtokán .
Például -
VÁRKÖVI
Nagysád .
GIZELLA
Nem szólok mirólunk .
Mi eddig a világtól elvonultunk .
Atyám megsokszorozta vagyonát .
Nem is Donátfi ő, hanem - Donát !
Vegyük például báró Vértinét :
Ő megtartá mindig mérsékletét .
E részben a báróné mintakép .
VÁRKÖVI
(félre)
Most mindjárt a kerékvágásba lép .
GIZELLA
A téli szezont Pesten tölti el ;
Csak egyszer ad hetenként szoarét ;
Egész jövedelmét nem költi el ;
Egy equipage-t tart s egy páholy felét .
VÁRKÖVI
(félre)
Adjunk kezére! - (Hozzá:) Vértiné fukar .
Pest és divat! Nevetség! Mit akar
Ő Pesten? Párizs s London a divat !
Pesten mulatni! - ah, mily gondolat !
GIZELLA
Igaz, Párizs közel van, a vasút
Köt össze. Most könnyebben odajut
A főnemesség, mint jószágira ,
Midőn felázik az Alföld sara .
És néha hasznos is külföldön élni ,
És gazdaságos. Hallottam beszélni :
Az angol lord ha eladósodik ,
A kontinensre jő és útazik .
VÁRKÖVI
Gazdálkodásból épp azért az én nőm
Párizs- s Londonban töltse a telet. -
S hol töltik a nyarat? miféle fördőn ?
GIZELLA
Anyám Füredre készül .
VÁRKÖVI
Ah Füred !
Fidonc !
GIZELLA
Hisz én is mondtam a mamának ,
Ott majd a krémből senkit sem találnak .
VÁRKÖVI
Legfeljebb Vértiné megy még oda ,
Az is, mivel közel van birtoka .
Ő honn marad, s nyáron falun lakik
Az ősi lakban, és unatkozik .
Mit is tehet mást az ember falun ,
Hol mást, magát éltet, mindent megun ?
Én ekkorig külföldön útazám ;
Jószágimat hogy kissé rendbe hozzam ,
Pár hónapig otthon falun lakám; -
Alig vártam, hogy Pestet újra lássam !
GIZELLA
No ezzel én is éppen úgy vagyok .
Falun csak egyszer tölték pár napot ,
S megvallom -
VÁRKÖVI
Hogy megúnta ott magát .
GIZELLA
Én nem találtam fel Árkádiát .
Lefestve szép lehet, de a való
Egyhangusága szörnyen úntató .
Jobb Pesten !
VÁRKÖVI
Pest!? Pestnek nincs más, mint pora !
Látszik, hogy Pesten túl még nem vala .
Ha egyszer Párizst, Londont fogja látni ,
Unottnak fogja Pestet is találni .
Párizshoz képest - csak falu ez a Pest !
GIZELLA
(lelkesülten)
Ah, úgy van! Én Párizst választanám !
VÁRKÖVI
(félre)
Jó, hogy tudom ! (Hozzá:) Én Pesten nem lakom ,
Mihelyt lehet, azonnal elhagyom. -
S képzelje, Vértiné - Elmondjam-é ?
GIZELLA
Kiváncsivá tett; mit tesz Vértiné ?
VÁRKÖVI
Mit? a szakácsot számoltatja meg ,
Sőt néha a konyhába is lemegy ;
Mert udvarmestert fösvény tartani .
S ez már valódi botrány !
GIZELLA
Úgy a mi
Etelkánkhoz hasonlít ő .
VÁRKÖVI
(érdekelten)
Valóban?
GIZELLA
Minden cselédet számadásra von .
VÁRKÖVI
De csak reménylem, nagysád nem - ?
GIZELLA
Fidonc !
VÁRKÖVI
(félre)
S én azt a gyöngyöt eddig meg se láttam !
(Hozzá:) S képzelje Vértinét falun! Előre
Retteg s fut mindenik cseléd előle ;
S azzal ijesztik egymást nyáron át :
Jön a báróné !
GIZELLA
(nevet)
A mumus jön!
VÁRKÖVI
Úgy van! -
Csináltak is felőle adomát ,
Meg is jelent a kalendáriomban .
Estélyein ha a findzsát veszi
A vendég, azt mindig hozzáteszi :
Ha nagysád kegyesen megengedi! -
(jelentőséggel:)
Így lesznek a delnők gúny tárgyai !
GIZELLA
Pedig nem oly nehéz a gúnyt kerülni .
VÁRKÖVI
Dehogy! csak rá kell a divatra ülni ;
Könnyű e szárnyas paripán repülni !
Csak a sörényét kell két kézre fogni ;
Mert néha az embert le szokta dobni. -
(Nevet:) No lássa, minket is hogy elragadt !
GIZELLA
Jó kedve van .
VÁRKÖVI
A báróné jutott
Eszembe !
GIZELLA
(nevetve)
A mumus jön !
VÁRKÖVI
(tréfálódzva)
Úgy futok !
Hogy rám ijesztett! - Ha kérnem szabad ,
Szeretnék nagyságánál tisztelegni .
GIZELLA
Óh kérem - (Félre:) A mamával fog beszélni !
VÁRKÖVI
Im, a sors megelőzte vágyamat .
NYOLCADIK JELENET
Donátfi, Klára, Etelka, Rejtei (jőnek); Várkövi, Gizella
KLÁRA
Báró úr !
VÁRKÖVI
Nagysád ! (Kezet csókol.) Donátfi úr !
(Kezet szorít, Etelka felé meghajtja magát:)
Kisasszony !
(Félre:) Mi ez? Minő halvány és szomorú!
KLÁRA
(ezalatt kérdőleg nézett Gizellára, az nemmel felelt)
Báró úr, nem neheztel? annyira
Elfoglalának a ház gondjai -
VÁRKÖVI
Óh kérem, én hálával tartozom ;
Ez életemnek legjobb napja volt .
KLÁRA
Ah!
GIZELLA
(félre)
Szólni fog - tán mennem illenék !?
VÁRKÖVI
Csupán ez volt képes fájdalmamat
Enyhitni, melyet most kell érzenem !
KLÁRA
(mosolyogva, mintha nem értené)
Fájdalmat? S ki okozta azt ?
VÁRKÖVI
A sors ;
Nagyságotok nem is képzelhetik ,
Mily boldog voltam ez igénytelen ,
E csöndes házi körben; s mily nehéz
E percben válnom !
KLÁRA
Válni ?!
GIZELLA
Ön?
DONÁTFI
Mi ez ?
VÁRKÖVI
El kell utaznom .
DONÁTFI
Úgy? jószágira ?
KLÁRA
De ott, reméljük, nem soká marad ?
GIZELLA
S ha szépen kérnők !?
VÁRKÖVI
Messzebb és tovább :
Két évre Amerikába utazom .
REJTEI
(félre)
Győztem ! (Általános csend.)
KLÁRA
(alig jöhet lélegzethez)
Két évre ?!
GIZELLA
(félre)
Szenvedetlen ember !
DONÁTFI
(félre, nagyot fúj)
Ez sok !
VÁRKÖVI
Engedjék, hogy bucsút vegyek !
KLÁRA
(a legnagyobb zavarral)
Óh kérem - tessék! -
(Gizellához titkon:) Örömet mutass !
DONÁTFI
(félre)
Megüt a guta !
VÁRKÖVI
(Etelkát nézve, félre)
Óh ég! mintha sirból
Vennék ki !
KLÁRA
Minthogy oly nagy útra készül ,
Nem illenék önt visszatartanunk .
VÁRKÖVI
(mint előbb)
Könnyek szemében! Óh, még látjuk egymást !
S ha e legszebb gyöngyök valódiak ,
Ugy megtaláltam, amit vesztve hittem ! (Bók; el.)
REJTEI
(félre)
Jobb innen futni, míg a zivatar lesz! (El.)
ETELKA
(félre)
Szegény Gizella! mily boldogtalan lesz ! (El.)
DONÁTFI
Gizella, hagyj magunkra !
KLÁRA
(félve férje haragjától)
Itt maradsz !
DONÁTFI
Ördög pokol, menj !
GIZELLA
(haragtól sírva)
Óh édes papa ,
Ezért kár volna bosszankodnia ,
Én nem szerettem a bárót soha ! (El.)
KILENCEDIK JELENET
Klára, Donátfi
DONÁTFI
(kihívólag)
Nos, Klára asszony !
KLÁRA
Én vagyok oka? -
Csak azt tevém, amit te helybehagytál ;
Hiszen te vagy, nem én, a ház ura .
DONÁTFI
Ugy? Ez vigasztal? Úr vagyok a háznál !
Na jó! a pictus masculus helyett
Eztán valódi háziúr leszek !
Az equipage-t azonnal eladom !
Kocsist, inast, egy szálig elcsapom ;
A régi bútort a zsidópiarcon
Akármi agióval visszaváltom ;
Az újakat elárvereztetem ,
S a sok komornát mind elkergetem !
KLÁRA
Igazságod van, férjem, jól teszed !
DONÁTFI
Nincs és nem is volt igazam nekem !
Nem jól teszem, de mégis megteszem !
Több bálba nem mentek !
KLÁRA
Helyes okod van !
Sőt, én csudálkozom, hogy haragodban
Ezzel beéred! Én, ha neked volnék ,
Az ablakon minden butort kidobnék ,
Inast, kocsist, komornát sorra vernék .
Kivált a háziúrral összevesznék ;
Mert ők okozták! kelle tudniok ,
Hogy ez a csúf báró utazni fog .
Hisz azt előre tudta minden ember ,
Hogy ez a báró házasodni nem mer !
DONÁTFI
Ugy van; csak én valék oly oktalan !
Ugy van; több férfi nincs is a világon ,
A bárócskával mind elútazik ,
Több bál nem is lesz; Pest ezzel kihalt, rom ;
Ezentul senki sem házasodik .
DONÁTFI
Miattam adhat száz bált Pest-Buda ;
Én nem adok pénzt, s nem mentek oda !
KLÁRA
S te az első pert nem vesztetted el ?
DONÁTFI
S aztán ?
KLÁRA
S nem éppen így dühösködél ?
DONÁTFI
Igy !
KLÁRA
S a diplomádat nem tépted el ?
Silenciáriussá nem levél ?
DONÁTFI
Mért lettem volna oly eszeveszett ?
KLÁRA
No, minthogy az első per elveszett !
DONÁTFI
A második pert megnyertem .
KLÁRA
Talán
Mi is megnyernők a másodikát ;
De a mi diplománkat tépjük össze .
DONÁTFI
Nem értem e finom célzást .
KLÁRA
Te persze ,
Hogyha ez első fórumon veszejtesz ,
Nem appellálsz .
DONÁTFI
Szép, szép! De mit jelent ez ?
KLÁRA
Hogy a mi diplománk leányaid
Szépsége; a mi fórumunk a bál ;
Terminusunk a farsang végeig
Tart; s még csak a prima instancián
Vesztettük el a pert, - s te most betiltod
Az appellátát .
DONÁTFI
Késő appellálnod ,
Nincs már kliens .
KLÁRA
Az összes férfi-nem
Ellen visszük mi a pert, kedvesem .
Például, megmaradt még Rejtei .
DONÁTFI
Hisz őt Etelka nem szenvedheti .
KLÁRA
De ő megsúgta, hogyha visszalépend
A báró, ő Gizellát kéri meg .
DONÁTFI
De hát ki ő ?
KLÁRA
Ki? aki minden évben
Ötezret ád ki .
DONÁTFI
S te azt elhiszed ?
Előbb be kell azt bizonyítani .
KLÁRA
Óh, arra föl lehet szólítani ;
De hátha ő kérdezni azt találja :
Mi lesz a mi Gizellánk hozománya ?!
DONÁTFI
Mi? tízezer forint .
KLÁRA
Annak kamatja
Ötszáz forint. De persze homlokunkra
Van az felírva! Azt hiszik ugyan ,
Hogy e szám mellett még két nulla van ,
De dobra kell azt ütni! Csak maradjunk
Mi itthon, majd itthon marad leányunk .
DONÁTFI
(elkeseredve)
Nem bánom - én kezeimet mosom !
Oh mennyi költség! s ha elgondolom ,
Hogy terved tán mégis dugába dűl !
KLÁRA
Etelka bálba nem megy; eszerint
A bál most csak félannyiba kerűl ;
S ez, per négy bál, több mint ezer forint .
Ezt meggazdálkodtuk, s ez is haszon .
DONÁTFI
Tartsd meg, e hasznot én néked adom !
- Email: dh.elte.hu@gmail.com
- Cím: 1088 Budapest Múzeum krt. 6-8
Copyrights © 2020 All Rights Reserved, Powered by ELTE