Digitális Bölcsészet Tanszék – Eötvös Loránd Tudományegyetem
Madách Imre
Csák végnapjai
Keletkezés ideje
1843 és 1861 között
Felvonás
6
Jelenet
10
Megszólalás
717
Mondat/Sor
3091
Szó
15798
ELSŐ FELVONÁS
A’ NAGYSIR.
Szin:
(Rozgony terén két pór halmot rak, mellette egy kissebb síron Dávid merengni látszik)
ELSŐ PÓR
Mért dolgozunk András bátyám tudod?
MÁSOD PÓR
Bérért. Vagy cifrán: hogy legyen tanyája
Fejét lehajtni a' fáradt magyarnak.
1ső
Én annyit hallottam Miklós uramtól
Hogy messze földről jőnek el vitézek
‘S az éjjel itt tanyáznak.
2dik
Ejnye no!
Bizony szeretném én is hallani
Mit szóllanak az új király felől.
Inyökre van?
1ső
Mit búsulsz azon
Mi hátad nem töri; Vess egynehány
Kapával inkább.
2dik
Már elég nagy úgyis.
1ső
Mért is cibáljuk kobzuk üstökünket,
Hir és szabadság balga képzelet,
Ha meg vagyon ebédem és borom,
Fitymálom én a' jogszerű királyt,
Vagy zsarnokot; egy ördög mindenik
Ez péter, pál amaz, húst egysem ad
A' káposztára ‘s elsem kobza tán.
2dik
Hadd a' herének ez okoskodást,
Kinek kapálni kell az rá nem ér (Dávidhoz)
Hányjunk-é rá gyöpöt?
DÁVID
Ne báncsd. Ha minden
Században csak még e' nemzet ki nem hal
Egy ember jő elsirni kinjait. -
Rozgony terére: gyöp növend felette
Szentebb mint cupreszok mint siri rózsák
Mert azt csak Isten harmata növeszti,
Ezt fájdalom legyűrűdző vize.
2dik
Nézd nézd mint sápad az ifjú vitéz!
Én alig nézhetek illy bús vonást.
1ső
Meg szokhadd most pedig
2dik
Én úgy hiszem
Ma holnap ennek is dombot rakunk
DÁVID
(fölugrik)
Óh lány miért ülsz olly mélyen szivemben? -
Mért égetsz úgy? hiszen te hozzám jég vagy,
‘S hógyémánt minden pillantás szemedből
Minő a' szirtek ormain ragyog fel; -
El! én nem érted mélázok, imádni
A' testvérek ‘s halottakért jövék . (a’ sirra borúl)
MARGIT
(jő ‘s remegve meg áll)
Egyet sem láthatok .
(a’ két pórhoz) Mi domb ez itt?
1ső
Sir asszonyom, a' Rozgonyi csatáé.
MARGIT
Illyen nagy. És e' kiesebbik ki-é?
1ső
A' Nádor gyermeké-é.
MARGIT
(a’ sirra omlik)
Jaj nekem!
Ki látta azt fiam aludni nappal,
És illy magánosan!
2dik
Ketten feküsznek
Aba ‘s László.
MARGIT
(vadfájdalommal)
Ketten? mért nem hatan
Egy sirban lenne a' nádorcsalád
Ki ásnám a' megholt apát, közéjök
Hurcolnám száraz csontját, ‘s magam
Bedőlnék: ugye jámbor emberek
Illy sir páratlan lenne a' világon.
Vén térd meg álj ne görbedj e' halomra
Melly pártost fed. - De gyermeket.
Óh a' gyermek nem tudja mit mivel.
Fogalma ábránd, érzeménye álom,
Melly a' világot éjnek képzeli;
‘S ő vágyna hajnalt rá deriteni.
Mért nem vesszőztétek meg inkább!
Oh Otromba birák a' helyett hogy által
Szúrjátok? Úgy még birnám én is öt.
De ketten egy csatán, illyen rövid nap. -
‘S e' vén aszott szem egyikért is alig
Bir már lesirni annyi köny özönt, -
Melly hűtni birja poklát érzetemnek.
Csak embert tudnék e' földön találni
Ki sirna vélem, ki több könnyüvel bir
Mint fájdalommal. Pór mit nézesz úgy, -
Mért nem faragsz keresztet e' halomra?
1ső
Mert átkozott ‘s a' szentegyház kitiltá.
MARGIT
Ki mondta azt? A' nádor gyermekét
Átkozni nem szabad.
1ső
A Nádorét
Csak úgy mint koldusét.
MARGIT
Ne follyj könnyű
A' szélbe por! mert még sarat csinálnál
Ha a' bolond könnyü rád pergene;
És a' sár még lelkemre mázolódnék, -
Meg átkozott a' gyermek mert szülője
Tanátsát nem fogadta el. Oh jaj
Abám, szivedben a' szurás vagy a' főn?
Mert szivedet kár volt meg-szurni az
Jó volt csak főd volt a' hibás oh gyermek!
DÁVID
(feltekint)
Anyám van itt csak mostan meg ne látna.
MARGIT
Mért sirok? Van nekem még négy fiam
De a' kesely körmében vissza kérem
‘S ha megtagadja? Hol az anya kér
A' honfi ott hijjába ellenez.
Csak egy: a' gyermek. ‘ S ez meg nem tagad.
1ső
Szegény nő. Jőjj siessünk estve lessz . (a’ pórok el)
DOMOS
(Miklóssal jő)
Ne álmadozz öcsém, kezed hideg
Te rosszúl vagy.
DÁVID
Nem én bátyám.
MIKLÓS
Magasra
Rakátok a' sírt. Jó hogy vándorok
Veremnek el ne ösmerjék: jegyet rá
(Dárdáját bele szúrja)
Mulassatok holt bajtársim vele.
DÁVID
Sokan jövendnek öszve márma éjjel?
MIKLÓS
Sok nem jöhet, de a' ki jő elég.
CSÁK
(jő többed magával)
Megérkezétek már mind híveim.
MARGIT
Mellette négy fiam és egy sem mondja
Isten hozott anyám, és egy sem fut
Szülői csókot kérni ajkaimról.
CSÁK
Mi nő ez?
MARGIT
Koldús. Óh ki szánja őt
Az árva a gyermektelen anyát
Halj vad Csák! - bűvöld vissza őket
CSÁK
Menyj!
Kérd a' hazától azt szolgálja mind.
MARGIT
Mért nem vagyok hős megvivnék veled,
‘S te vissza adnád üdvöm. Ah de igy
Egy kard csapásod semmivé teszen,
És nékem élni kell sokáig élni
Míg a' világ meg adja tartozását. -
Hat gyermekem van nálad Csák oh adj
Adj vissza egyet és én áldalak,
Ládd néked még három marad, pedig
Én mind hatot magamnak növelém,
Csak egyet hogy legyen ki agg szemem
Bebírja zárni és végperceimben
Ne csúfoljon ki a' világ, ‘s ne mondja
Bolond szülő hat gyermeket szülél
‘S halotti ágyad árva.
DÁVID
Jó anyám!
MARGIT
Keblemhez gyermekim! ez helyetek
Merően néztek, barna lángoló
Tekintettekben nincsen egy sugár
Melly nékem égne. Menjek hát magam?
MIKLÓS
Anyám Isten veled!
MARGIT
Jó, értelek,
Óh! hogy ha e' nagy földön nem leend
Már számotokra hely, biztos, szelid:
Akkor csak akkor jőjjetek megint
Mind gyermekim anyátoknak ölére,
Megőrzöm néktek addig e' helyet
Mellyet most megvetétek (eltántorog)
CSÁK
(Dávidhoz)
Könnyezel?
DÁVID
Ha gyöngébbnek látsz ollykor mint akarnál,
Ha könnyeket látsz szempilláimon
Midőn nem illenek, - feledd el őket. -
Vannak kiket a' természet puhább
Szivvel ruházott fel; meg-érzenek
Kéjt és keservet és megkönnyezik,
De ép ezért ha jő nehéz csapás,
Nem dűlnek el mert szivek edzve van
Mikor te sirsz Csák akkor már halott vagy
Mert Csák ha sir megfojtja könye őt
CSÁK
Le a' föveggel mostan férfiak
Sir áll elöttünk nem halottaké,
Nem emberé, de a' magyar dicsősség
Nagy sirja. És mi itt mögötte lévők
Az árnyék lelkek még a' jobb világból. -
E' kissebb? Két hős ifjú sirja
‘S mint irigyelném őket hogy nem éltek
A' szolgaság koráig. Irigyelném
E' nagyszerű sirt melly vitézi disz.
Csak az búsit hogy vesztek, és fölöttök
Mellyért vivának a' hon nem szabad.
Nem hivtalak halotti szent misére.
Nem könnyet sirni e' két domb felett
Mert azt közűltűnk egy sem értené,
De hívtalak tanácsra mit tegyünk?
MIKLÓS
Mit eddig. Mit nevetsz Zách Bódog?
ZÁCH
Azt
Hogy a' mit tettünk többé nem tehetjük.
MIKLÓS
Azt nem de újat.
ZÁCH
Tedd ha tetszni fog,
Én rögtönözve és vadul vívott
Csatáitokban részt már nem veszek.
MIKLÓS
Tán úgy tegyünk mint tún a' pap sereg
Hol vén urak kikből a' tetterő
Régen kifort, ‘s kopasz barátok kik
Butsúnál mást éltekben nem vezettek,
Készitik a' csatát papiroson,
‘S eszök meg áll ha gyepre téve át
Kezünket zsebbe mint fa bábjaik
Nem tesszük.
ZÁCH
Úgy, ‘s hogy várhat rendszeretlen
Bár mi sikert.
MIKLÓS
Tanulhat rendszeresen
Csatázni a' nyúl, - Küzdni a' veréb;
Természetétől harc-király a' sas.
Útálom én a' tintás újjakat.
Kik életekben azt mit más cselekvék
Mit más ki gondolt írják nyakra főre.
Inkább lennék náloknál éji őr,
‘S kiáltanám szeszéllyel az órákat,
Fájdalmasan majd, tűzzel, ‘s halkan addig,-
Míg a' szürkületet úgy zengeném
Hogy felriadna szómra a' világ.
ZÁCH
Ne kérkedj Miklós te zsarlásid által
Ijesztéd el a' számtalan hadat,
Melly látva hogy nem honvéd, - ám de rabló
Csoport e' tábor, messze széledett.
MIKLÓS
Torkodba verjem -e a' szót kuvik?
Te ki ijesztni jársz élők között. -
Nyiltan dicső a' férfi, nem miként :
A' sir csukottan és penészesen.
ZÁCH
Ha, ha! kölök ‘s te nagy vagy azt hiszed?
Levontál néhány kámzsát, és nehány
Rémült nőt kardon ugratál keresztül.
MIKLÓS
(kardjához kap)
Hah erre ez feleljen!
CSÁK
Csend legyen!
Oh egyenetlenség hazámnak átka,
Hát ellopództál e' szent helyre is!
MIKLÓS
Nem Csák. Ez tréfa volt most csak azért
Civódunk együtt mert nincs ellenünk,
De adj egy alvilágot szemközött,
‘S szilárdan állunk büszke fal gyanánt.
Kezed Zách, béke!
ZÁCH
Eddig társ valék,
Mert jog ‘s törvény pártolta tetteink,
De most már van felkent királyunk és
Ebben megkell nyugodnunk.
MIKLÓS
Ne tovább!
ZÁCH
Csák halgat, és ti árnyai talán
Nem fogjátok megtiltni hogy beszéljek.
Éretlen gyermekek a'vén hazát
Nem fogják kormányozni. Én ki lépek
Közületek mert minden józanelvűbb
Meghódolt.
CSÁK
Józanabb egy sem, de a'
Törpébb igen.
ZÁCH
Hidd, úgy nem vitatom
De a' szent korona kit fed, király,
Ne kérd akkor minő? Elégha törvényt
‘S alkotmányt tisztelsz e' szó, - "ő királyod"
Személlyét mit birálod, vagy ha is
Ifju lélekdús, és vitéz. Hogy az
Tapasztalád a' harcon. Hogy erényes
Tapasztalod most mert kegyelmet ád.
CSÁK
Kegyelmet emlitsz és ki osztja azt?
ZÁCH
Kegyes királyunk.
CSÁK
Az nem él.
ZÁCH
A' hon!
CSÁK
Annak nem ő, de mink, mi nép vagyunk
Tolmácsai. ‘ S mi azt mondjuk: veszejtse
Nevét el a' magyar, világ tekénk
Hány nemzet sirja már, - alatta tán
E' kis maroknyi nép is elpihenhet; -
Veszejtse mondom inkább mint legott
Átkorcsosuljon zagyvalék olasszá.
Hová leendne végső sarjadéka Árpádnak.
ZÁCH
Asszony, nem kórmányra termett,
Lemond jogáról.
CSÁK
Istenemre nem mond.
ZÁCH
Mindenható nem vagy hogy érc szavad
Egy hangja döntsön el ügyet.
CSÁK
Halgass
Okoskodásaiddal elveim
Nem döntheted le mert szavad kimért,
‘S a' görbedő rabszolga szózatának
Medrébe Isten súgta elveim
Nem férnek el. -
ZÁCH
Veled nem boldogúlok
Menj büszke férfi, és keress vidéket
Pusztát királytalant, csinálj beléje
Báb embert, mert asszony csak illyeket
Kormányzhat; és Ersébetet emeld
Királlyá köztök mert itt nem birod
‘S ha még is azt mondod birom, hozok
Válladra Isten átkát, hogy lenyomjon
Elhagylak pártos, vesszél el magadban
Jőjjön velem minden igaz magyar
CSÁK
Bajtársaim kik eddig egy nyomon
Futottatok velem, itt megszakad
Pályánk: lehúzták rólunk a' szabadság
Paizsát, e' perctől pártütők leszünk,
Le sirták a' meny átkát lelkeinkre
Mi átkozott földönfutók vagyunk,
Széledj szét eddig hű nép merre látsz,
Hogy egykor azt ne mond ha kérdenek
Földön vagy égben számoló birádnak
Csák megcsalt elcsábitott, Menjetek
Otthon szülék ‘s félárva gyermekek
Várnak reátok, menjetek ölelni.
Egy vén szülő itt, a' kopár haza
Nem csókkal vár, de sirral melly ugyan
Hir repkényt tűz a' hősnek homlokára.
Ott Károly' fény sugárzó táborában
Fény és királyi dij vár tikteket
Vér dij igaz egy meggyilkolt hazáért,
De dij azért szint olly sugárzó. Itt
Nyomor, halál, ‘s miért egy árva népért
Melly nem jutalmaz koldús ‘s mit sem ad;
Egy gyönge némberért kinek apái
Szerzék e' földet drága életekkel.
De mit tesz ez, ő árva elhagyott
Károly hatalmas és jutalmat ád.
Hagyjátok a' virágot a' szelek
Dühétől el hervadni, öszve törni,
Előbb mint sem magvat teremne nékünk,
‘S árpádot birja újra föl-idézni.
Ültess fölébe kül növényt bujábbat
Mint volt de korcsot és futó taratszkot
Melly a' magyart kifogja ölni még.
Van e' közöttetek ki halni nem tud?
Ki halni nem tanult az menjen által
Csókdossa Róma úri lábporát.
Ő élhet. Itten halni kell tanulni
Mert rabbá nem lehet ki halni tud,
‘S tudom keresni fogja majd a' kardot
Ki mostan eldobá öngyilkolásra,
Ha látja hogy nem élni édesebb
Mint élni láncban.
ZÁCH
Csák éljél soká
Vagy addig éljél még könyörgni látlak
Az úgy lenézett korcs király előtt.
CSÁK
Az, az öröklét végén fogna lenni.
(Zách sereggel el)
MIKLÓS
(kacagva)
Tisztultunk Csák, de még meg nem fogyánk!
DÁVID
Óh Csák ha Zách valót beszélt.
CSÁK
Nevetlek
Ha illyet mondasz, halni egy nekem
Ma vagy holnap ha mint szabad halok;
De élni mint nyúl, vagy mint saskesely
Nem mindegy.
MIKLÓS
Szólj hová leszünk apánk?
Mint tűri kebled e' gyaláztatást?
CSÁK
Nézd ifjú ott a' szirtet, gyakran áltam
Ormán, ‘s körül villámlatok cikáztak
Ő ált; - Dacolva, rendületlenül.
Kül ellen férfiút meg nem gyaláz;
‘S meg törhet, ám hajolni nem tanul.
MIKLÓS
Nagy vagy Csák és nagyságod elijeszt
Pályázni a' dicsősség mezején. -
Magánosan álunk öten hatan
Ki téve a' zúgó szél szárnyinak.
De ezt felsem veszem, csak az búsit
Hogy a' szentügy többet nem lelkesit.
Oh Máté én ostortól, zsarnokoktól
Nem féltem nemzetem, mivel lerázza
A' nép nyakáról ha igen nehéz lessz;
De hogy ha nyelvét megtagadja, félek
Nem lészen egyetértés nép ‘s király közt
Mert mind kettőnek jól gondolt szavát
Elferditendi a' gaz forditó; -
Félek nem érti majd meg a' magyar
Hős tetteit, szabadság érzetét
Elődinek, a' honi krónikákból.
Máté ha hős tettekre tér hiányzik
Zsivány leszek ‘s elbúvok a' hegyekbe,
Szabad minő a' bérc és bérci lég
Dárdámmal sujtok ollykor mint vihar
Egy korcs magyart, vagy vérszopó zsidót.
Rablónak fog nevezni a' világ
De megmosolygom balga véleményét,
Mert én csak gazt gyomlálok a' mezőn.
Leszesz é társ Trencsényi?
CSÁK
Nem barátom
Sas fészkemből meglátom azt ki űz el?
Majd nyílik alkalom és a' magyar
Megérzi hogy nem jó a' külkirály,
Keresni fog még ‘s ekkor megtalál
Vagy hogy ha még is balga mámorába
Süllyedne, és szabadságát elásná,
Felálok még egyszer ollyan merően
Mint szikla, és elorditom fülökbe
Az elnyomott hon végső átkait.
Le sujtok mindent a' kit elkerültem
‘S karomba zárva Árpádnak leányát
Bedőlök a' halotti nagy gödörbe
Hol a' szabadság ‘s régi nemzet alszik.
És nem hijába mert felzörgetem
A' csontokat, hogy jöjjönek ijesztni
Az elgyávult földnépét, ‘s rém karokkal
Kivivni azt, mit mink ki nem biránk.
Most honfiak tegyük le fegyverünket
‘S vonuljunk várainkba . (mind elmennek)
DÁVID
Menyjetek!
Győzelmi repkény mellyet vér növeszt
Élvet nekem nem ád. Szerelmet esd
Az ifjú mell, szerelmet lángolót
Minő enyém ‘s ha illyet érteni
Nem birna kebled nos, tehát mit akkor ?
(dühössen)
Akkor jéggé teszem. Jól látok -e?
Ezrek porán térdel oh vajha köztök
Lehetnék én is élve hogy nyomát
Érezném márvány térdinek. Ő sir
ERSÉBET
(a’ siron térdepelve)
Jogsírnak ez szűk ‘s honfiak sirjának
Igen nagy, oh szabadság hősei
Egy hála könny a' szittya lány szeméből
Legyen egyetlen, de szent áldozat.
DÁVID
Ember fölött angyal viraszt; leány
Csak sird ki mind, hogy nékem csak mosoly
Maradjon
ERSÉBET
Dávid és te itt?
DÁVID
Az árny
Mikor szakadt el a' testől?
ERSÉBET
Eredj!
DÁVID
Neküldj el oh olly jégfagyos szavakkal,
A' hattyu mell csak egyszer volt hideg
Midőn az első szobrász Phidiás
Vésője márvány szirtből alkotá;
‘S ez egyszer is sokáig nem maradt.
Mert látva az ég milly félszeg a' mű
Szikrát lehelt a' kőlány kebelébe
ERSÉBET
Nebáncs e' szent helyen szentségtörő!
DÁVID
‘ S nem -e azért vált el éj és világ
Hogy a' félénk ember párját keresse,-
‘S fülébe súgja titkos szenvedelmét?
ERSÉBET
Mit szólna Csák ha hallaná?
DÁVID
Ki? Csák?
Én őt kinem szenvedhetem; lehet
Hogy ő nagy sőtt talán erényes is
De vallyon a' menyek nagy Istenének
Mig tűzben ég, még zúgva menydörög
Arcáját rettegés nélkül láthatjae
Az ember? Így e' férfi óriástól
Én gyenge reszketek, és ő gyűlöl.
ERSÉBET
Hogy azt ki kard helyett rózsát visel,
Ki lányról és nem a' honról beszél,
Hogy azt nem kedveli nem is csodálom.
DÁVID
Mit szóllanék a' honról? Elbukott
‘S őrangyal virrogat fel éjszakáin
És sir ha emlegetni halja gyásszát.
Mért szólanék hát én kinozni újra
Hiszen ha néked fáj fáj nékem is
De te nem nézsz szemembe; - megpirulsz
Mint nyugoton a' nap ha áldozik
Óh mond meg e' pir szélvész' hirnöke?
Vagy érzelem? Ha szélvész úgy ne zúgd
Reám, mert vad morajja közt lehúnyok
ERSÉBET
Csak vész maradt az élőknek, szerelmem
A' sirba vitték e' domb' hősei.
DÁVID
Ragd hát reám lány mind fájdalmadat.
Elhordozom; csak azt mond hogy szeretsz
Ha nem miként én, olly végetlenűl
Mond azt, hogy jobban tűrsz mint más vitézt;
És én nyugott leszek. Nyujcsd jobbodat
Hogy nem haragszol illy heves beszédért
ERSÉBET
És jobbomat ha nyujtom elsietsz?
DÁVID
El.
ERSÉBET
‘ S vissza nem jösz mig magam nem hivlak?
DÁVID
Nem. Most halál itéletem jegyeztem
Alá. Egy percnyi üdvért drága ár.
ERSÉBET
(kezét nyujtva)
Ne
DÁVID
(megcsókolja)
‘ S arcodat nem? Jó mert láng e' csók
‘S égő sebet égetne ajkadon
ERSÉBET
Ezért nem kértél.
CSÁK
(belép)
Hah meg álj fiú
Pór csókokat nem tűr Árpád leánya
Ne üss nászt a' hon szentgyászú torán.
Vége.
A’ második felvonás’ személyei: Ersébet. Dávid. Csák. Zsámbokréti. János. Srót. Miklós. Simon. Domos. Csák’ fegyveressei.
- Email: dh.elte.hu@gmail.com
- Cím: 1088 Budapest Múzeum krt. 6-8
Copyrights © 2020 All Rights Reserved, Powered by ELTE