Digitális Bölcsészet Tanszék – Eötvös Loránd Tudományegyetem
Bessenyei György
A' filosofus
Keletkezés ideje
Felvonás
5
Jelenet
36
Megszólalás
660
Mondat/Sor
1112
Szó
14004
MÁSODIK JÁTÉK
ELSŐ jelenés
PÁRMÉNIÓ
magában
Megint magam lehetek, egy kevéskorig; be édes a' magánosság, mikor az ember a' lármábúl ki szabadúlhat.
Edjik jön, másik megyen, e' jobrúl, ama balrúl taszít, e' kérdez, amaz felel.
— Ugyan minek tsavargok én ebben a' zajos világban? eszem nem tudom, hogy mit s' miért, iszom, megint eszem, alszom, fel-kelek, járok, meg le-ülök, elmélkedem, semmit nem tudhatok, örülnék, de minden öröm után búsúlni kell, haszon után indulnék, de mindenütt bajt, akadályt lelek — Az emberek, mint a' részegek, úgy verődnek egymásba, edjik a' másikat kergeti szüntelen, s' örökké hal rakásra.
E' rósz, ama jó, ez okos, ama bolond, ez igazság, amaz hamisság, mindenik magát igazítja.
— Hát ez a' nagy természet, mely itt zúg körültünk, mitsoda rendel1 és kerekkel foly? ki foghatja meg ennek hatalmas alkotóját?
Teremtő Isten! be ki mondhatatlan nagyság vagy te.
Természeti okoskodásom szerint tsak ezt foghatom meg róllad, hogy meg-foghatatlan Isteni valóság vagy, és örökké élsz.
Második jelenés
PONTYI, PÁRMÉNIÓ.
PONTYI
Úgy! örvendem, hogy sógor uramat itt találom; sógor uram okos ember, lehet véle mélly és bölts dolgokról beszélleni; tudom, szereti-is az afféléket.
— Tud-é újjságot kedves sógor uram? mert itt nagy hír támadt.
PÁRMÉNIÓ
Mitsoda hir?
PONTYI
Hiszen a' Törökök nagy seregbül álló néppel egészlen el-foglalják Persiát, a' Rajnától fogva egész a' Nilúsig; nem bolondság tarto-mány ám az sógor uram, ha mind egybe gondolja őket az emer
PÁRMÉNIÓ
De nagy föld, nagy, igaz, edjütt.
PONTYI
Meg-hiszem, hogy nagy; de van is ám a' Töröknek népe, töb' tiz ezernél-is, a' mint a' kotsisomtúl ki tapogathattam.
PÁRMÉNIÓ
nagy tsendességgel.
' S a' hirt a' kotsissa hozta sógor uramnak?
PONTYI
Igen-is, hát hiszem ő hallotta most a' vásárban a' görögöktül, hiszem külömben nem is hinném, tudja kend jól, hogy én könnyen hivő ember nem vagyok, mert ha valaki e' világon meg-nézi, mit hiszen, az én vagyok, de illyen valóságos dolgot ki ne hinne?
PÁRMÉNIÓ
De igen is, ha a' kotsis mondotta, mert néki a' görögök dolgát úgy is tudni kell.
PONTYI
Hogy ne, kedves sógor uram, hiszem minden vásárban ott van; ha ő nem tudja, ki tudna más?
De mit gondol sógor uram, ha meg-veheti a' Török azzal a' temérdek néppel azt a' sok tartományt? mert ha a' Nilus partyára nem vinné a' népét, tsak könnyeb' volna a' Persának; de az, az, a' veri meg, mert onnan osztán könnyen a' Rajna és Duna közzé szoríthatja a' Persákat.
— Bizony nem tudom én, mit tsinálnak a' jó Persák, bár ne avatnák ők-is magokat minden bolondságba.
— Nagy nép az a' törökség, lelkem, mód nélkül sok a ', szapora nép, uram; hiszem, mi ördög, tiz ezer , meg-nem férne talám az két falu határán is; úgy i sógor uram, bizony meg-nem férne?
PÁRMÉNIÓ
De nem, nem férne-meg.
PONTYI
Azért mondom, látja kend.
Hogy ne lenne oda osztán a Persa? de meg-veri bizonyoson, oda lésznek.
De jobb-is, hogy ötét verje-meg a' Török, mint sem ő verné a' Törököt; mert úgy mi is félhetnénk, ha a' Törököt a' Persa meg-verhetné, úgyi sógor Uram? eb az inge Persája, hamis nép a!
PÁRMÉNIÓ
De hamis nép — annak mondják.
PONTYI
Úgy i, kedves sogor uram? már illyen bölts úri emberrel van kedve az embernek okos dolgokrúl beszélleni, mint kedves sógor uram, mert érti az állapatokat.
PÁRMÉNIÓ
De szép állapatok — hanem a' fejem kezd fájni — egy kevéssé el-vonom magamat.
PONTYI
Tessék, tessék, hiszem majd rá érünk még bővebben-is beszélni .
egyedül
. Eb az inge Persája, jól esik neki, ne bolondozzék,------ valyon van é sok népe — no — mindjárt tsak azért is meg-kérdezem Jantsit.
el-megyen
.
Harmadik jelenés
ANGYÉLIKA, SZIDALISZ.
SZIDALISZ
Kedves Angyélikám, be szép teremtés vagy; találtál-é már oly ifjat, ki lántzaidnak hordozására érdemes?
ANYGÉLIKA
Vidám szivnek könnyű a' természetben örömre találni Szidalisz.
SZIDALISZ
Ti szerentsések vagytok, fel-találhatjátok tárgyotokat, és nem kénszeríttettek magánosságotokban sóhajtani, mint én.
ANGYÉLIKA
De mi törölheti-el örömödet, és mitsoda veszedelem1 teheti szivedet a' nyájasságra elégtelenné? miért vagy szerentsétlen anyi ésszel, pénzel és szépséggel? ki boldog, ha te nem?
SZIDALISZ
Te, te, kedves Angyélikám, a' ki nem birsz oly tsúfostermészettel, mint én, s' szerethetted azt, ki elötted térdepel, személjedet bálványozza
ANGYÉLIKA
Hát kit tennék az elibe? azt kellene szeretnem, ki engem nem szeret?
SZIDALISZ
Nem azt, hanem azt ki gyermekség és tsekélység nélkül szerethet, és a' szeretettel férjfiúi nagy születését meg-nem alatsonyítja, sem az által kevély erköltsének méltóságát meg-nem homájositja; egy szóval, azt szeretném, a' ki nem mászkálna a' porban előttem, hanem férjfiúi módón érdemeimért szeretne.
ANGYÉLIKA
Messze mégy te Szidalisz; gondolod, hogy van ólján ifjú, ki a' nagy szeretetben ne másszék, áldozzák, s' esküdjék? vagy hiszed, hogy azok, kik ezt el-követik, mind rosszak, érdemetlenek '?
Ollyakat mond nékem Lilisz, hogy tsak nem meg-ijedek, még is örülök néki, mert látom, szeret.
A' ki nagyon szeret, nehéz annak hazudni, akármit mondjon.
De néked talán filósófusi szeretet kellene? keress edjet közzülök, próbáld aztat.
SZIDALISZ
Millyen hát az a' te filosofusi szereteted? mit tész egy Filósofus?
ANGYÉLIKA
Az oljan, hogy ha szeret, meg-mondja magadnak igazán, és hozzá tészi, hogy ha akarod vissza szeretni, jó, ha nem, nem sokat törődik rajta.
Ha nem szeret a' szive, híjába adnál neki egy fél világot, mert nem mondja hogy szeret, sem utánnad nem indúl; ha pedig egyszer baráttságodra esküszik, meg-hal érted, és soha meg-nem tsal.
Azt mondja, minden dologban éppen annyi fájdalom van, mint gyönyörűség, azért semmire sem esdekik nagyon.
Az embereket mind egyenlőknek vészi, király, koldus, előtte mind ember.
Magát sem külömbözteti feljeb ', a' leg-aláb ' való szolgánál, és azt tartja, hogy az ember maga szerint minden némü sorsban lehet boldog, boldogtalan.
Az embert, az igazságot nagyon szereti, magánosságban örömest marad, azt mondja, semmit nem érthet e' világon, pedig a' filosofus leg-okosab' ember, tsupa természet szerént; békességes tűrő, keveset kiván, hamar meg-elégszik; de még sints soha semmiben teljes kedve, szomorú, szenyved, de nem sír, nem panaszolkodik.
SZIDALISZ
Tsudállatos természet, kívánságra hoz; kérlek az egekre, hozz nékem valahonnan egy ollyan emberi állatot
ANGYÉLIKA
Egy testvér bátyám van, ötét oljannak mondják, tégy próbát, jöjj öszve vele.
Negyedik jelenés
LILISZ, TITZIUS, BERENISZ, az előbbeniek.
SZIDALISZ
Érkeznek a' szerelem heves vitézzel — Ti játékos és nyájjas teremtések, mennyit nem vigattok?
— Angyélika, látom emelkedik a' mellyed.
BERENISZ
Tele van fohászkodással, nőhet.
ANGYÉLIKA
Nőhet; de szép dolog azomban mikor fohászkodásink a' legédeseb' érzésnek gyümöltseivel élhetnek.
LILISZ
Ahoz bizonyság-tétel kívántatik.
ANGYÉLIKA
Én úgy hiszem, ki meg-tsalattatásban nem vagyok, és bizonyíthatok.
LILISZ
Ki tudhattya? egy embernek szíve ki-meríthetetlen mélység; és gyakran változnak indúlati.
TITZIUS
Fájdalmas történet volna az, ha Angyélika tárgyát el-hibázná.
SZIDALISZ
Mitsoda? hát ő szenyvedhetne a' szerelemben hajó törést? ő juthatna é oly szegény23 sorsra, hogy szánakozásunkat, meg-tsalattatása miatt, érdemelhetné?
— mit mond Lilisz?
— tölle függ — halljuk.
LILISZ
gondolkodva
Én nem látom a' győzedelmest, kinek szekeréhez volnék kötözve — szabadon élek.
ANYGÉLIKA
Tehát próbáljuk-meg, ha annak a' jelentett szabadságnak tsöröghetnek é lántzai , 25 vagy mint repeső madár, úgy élhet-é a' széles egek közt, egy levélkét húz-ki a' sebjébül, mellyet Szidalisznak olvasni ád.
Olvasd ezt Szidalisz, bizonyságot tészen Lilisznek szabadságárúl.
LILISZ
eskedve
Kérlek Angyélika Pafosnak, Idáliának és a' szerelem Istenének minden hatalmára, ne tselekedj! hogy botsátassz ily nagy le-verettetésre
ANGYÉLIKA
Nem szabadság hát, a' mely ily hamar és könnyen le-verettethetik.
Szánd-el magadat, vagy töllem el-hagyattatni, vagy hatalmamat meg-ismérni.
LILISZ
De ha valóságos indúlattal viseltetel hozzám, ne eröltesd-meg ennyire hozzád való hivségemet, tudod, mely veszedelmes és nehéz dolog, légyen a' szeretetnek-is meg-aláztatást szenyvedni — kárt tészel.
SZIDALISZ
Hagyd-el Angyélika, már úgy is meg-bizonyitotta gyözedelmedet.
LILISZ
Meg-vallom, és örömest, tsak levelemet ne magyarázzák.
ANGYÉLIKA
Én pedig azt akarom, hogy levél magyarázza a' hivséget.
— Olvasd Szidalisz.
LILISZ
Angyélika, vigyázz, el-ragadtatásba hozol.
TITZIUS
Reszketek a' szerelemnek háborúját látni — hadjátok-el, nem akarom nézni hajó törésieket.
SZIDALISZ
Olvassam é?
BERENISZ
Rejtsd-el; Angyélikának sértetett haszontalansága kárt tenne társaságunknak; kedvezz a' szerelem kötéseinek.
— Angyélika, ismérd-meg barátodnak tsupa tréfáját, és ne büntesd érte őtet-is, magad-is meg aláztatással
ANGYÉLIKA
Ne érezzen inkáb' soha hivséget a' szívem, mint sem tzélomtúl el-áljak.
— Olvasd Szidalisz.
mindnyájan rettegnek, Lilisznek vérben forognak szemei.
SZIDALISZ
olvassa
Ne gondold, hogy a' hivalkodó ifjúi szivnek haszontalansága szóljon hozzád ezen levelemben; a' természetnek törvényét s' szavát ismérjed benne.
Meg-vallom, külső érdemeid is31 érdemelhetik a' leg-heveseb' szerelmet, de még sem ezektül lántzoltatom annyira örökös hivségedre, mint nemes erköltseidnek tisztaságétúl, mellyek magokban mértékletességet, vidám nyájasságot, állandó hivséget, s' búllyaság nélkül való szerelmet viselnek; magamat leltem-felbenned, kiben már önnön létemet úgy is szeretnem kel.
Meg-botsáss — hivségem néked hízelkedvén, magával láttatik előtted ditsekedni.
Szerentsés vagyok, ha erköltseim a' tieidhez hasonlíthatnak; mert úgy el-kel hinnem, hogy tiszteletet hivséget érdemelhetek s' ditsekedhetem is.
Ne ved' Írásomat hizelkedésnek; vagy enged-meg, hogy nintsen emberi szivünknek édeseb ', és el-kerülhetetleneb' gyengesége, mint azoknak hízelkedni, kiket szeretünk.
Ah!
Ha szivem fohászkodását az egek e' részben meg-halják, leg-édeseb' szerentsédet belém fogják alkotni e' földön.
Élly szerentsésen. hiv barátnőd Angyélika.
SZIDALISZ
Mitsoda?
Angyélika? hát nem a' Lilisz levelét olvastam?
BERENISZ
Mitsoda győzedelme ez a' nagy szívnek!
TITZIUS
Mitsoda győzedelme ez a' nagy szívnek!
ANGYÉLIKA
Tanúld Lilisz személjemet jobban ismérni, és ne véld rólam azt a' haszontalan gyenge-séget, hogy hozzád vett hivségemet barátim előtt meg-vallani szégyennek ismerném.
Talán ha jegyesed lészek, akkor se fogja kevélységed meg-engedni, hogy hivséged leveledbül láthassák.
Lásd, én nem szégyenlem barátim előtt hozzád való szeretetemet mind addig meg-vallani, míg benned nemes erköltsöket tapasztalok.
Egy szűznek érdemesifjat tárgyáúl választani, és végre férjének venni mindenkor betsület; illyen betsületemnek tartom én téged szeretni; ne szégyeneid te-is hívségedet irántam meg-vallani.
LILISZ
sebességgel, mint egy el-ragadtatva esik lábaihoz, szívét kiöntve mond
Ah!
Angyélika, botsásd-meg alatsony hibámat, azon nemes érdemeidért, mellyekkel tökélletesen el-hitetted velem, hogy e' világon leg-szerentséseb' férjfiú35 lehetek hivségedben.
Soha nagy származásod ditsőségeseb' elég-tételt magának nem vehetett volna, mint illy le-verettetésemben.
Ne homájositsd-meg ezt a' nemes tettet valamely keménységgel, és hid ' -el, hogy a' nagy erkölts tsak magában győzedelmeskedhetik — szeress, vagy ölly-meg
ANGYÉLIKA
mosolyogva
Hát van-é bizonysága győzedelmemnek?
LILISZ
Minden lehelletem, minden sóhajtásom, minden érzésem, gondolatom, tsep vérem, szivem dobbanása bizonyittsák örökös gyözödelmedet
ANGYÉLIKA
Álly-fel barátom, és tanúld-meg, hogy az asszonyi nemnek-is vágynak valóságos emberi érdemei, szinte úgy, mint tinéktek.
SZIDALISZ
meg-tsókolja Angyélikát.
Te betsületet tsinálsz asszonyi nemednek.
Ötödik jelenés
PONTYI, és az előbbeniek.
PONTYI
Mit beszélnek kentek, hogy a persának annyi népe van? nem úgy van ám a' dolog, mert végire jártam
TITZIUS
Oda vagyunk!
— 's kitül járt végire?
PONTYI
Már azt én tudom; de a' bizonyos, mert az ollyan ember, a' ki tudja miben vágynak az ollyan dolgok.
TITZIUS
Vallyon ki lehet még-is?
BERENISZ
súgva
A' kotsis a' bizonyoson.
PONTYI
De én azt gyermek embereknek nem bidgyesztem az orrára.
SZIDALISZ
Itt nem szabadúlhatunk már egyébként, jádzani kel — hé, hé, valaki — székeket, asztalt, kártyát — fog jádzani Pontyi bátyánk-is.
PONTYI
Mit jádzanak?
— ne jádzunk — vagy nem bánom, nékem mind egy — vagy nem jádzom — tsak nem jádzom no.
SZIDALISZ
Tehát mi jádzunk? én, az ötsém Titzius, Berenisz egy asztalnál; másiknál Lilisz, Angyélika, harmadik hibázik.
TITZIUS
Hiszem jádzik Pontyi.
— Jádzék édes bátsikám.
PONTYI
Ej, üsse a' kü a' ketek játékát.
ANGYÉLIKA
De ha tudná majd miilyen újságaim vágynak, jádzana.
PONTYI
Mi volna néked? nints néked töb' újságod Lilisznél.
ANGYÉLIKA
Jaj.
LILISZ
De meg-tsalja magát bátyám uram, mert van újságom, most jött haza a' szakátsom.
—
PONTYI
Váljon? no nem bánom jádzom egy kitsint.
— Hát a' Törökökrül nem hallott kend az ólta valamit?
LILISZ
Oh‘ sokat, majd beszéljünk rólla.
PONTYI
No jól van, üllyünk-le — de egy pipát töttenének nekem.
SZIDALISZ, BERENISZ, TITZIUS, ANGYÉLIKA, LILISZ
mind egyszerre
Jaj! ne pipázzék most, kintsem bátsikám
PONTYI
No, ne kiáltsatok, nem dohányozom; de én itt soká nem is ülök.
ANGYÉLIKA
Nem, nem, tsak egy rokámbolt jádzunk.
PONTYI
Mi ördögöt jádzol?
le-ülnek.
SZIDALISZ
sugva
Berenisz, menny-el, 's mond-meg mindeniknek, hogy egyet se szóljanak inagyarúl, a' játékban, hamaráb' el-fog menni Pontyi.
fel-kél, meg-sugja mindenütt.
ANGYÉLIKA
Donné le kárt.
TITZIUS
Ui ma sér.
ANGYÉLIKA
Lilisz, gibt di Karten.
PONTYI
Mit mondassz?
ANGYÉLIKA
Mit mondassz?
LILISZ
Szilé permi messzid.
PONTYI
Mitsoda?
ANGYÉLIKA
Mitsoda?
PONTYI
Mite?
LILISZ
Zse pren szenk.
PONTYI
Mit tsinál kend?
ANGYÉLIKA
An koa szi vu plé?
PONYTI
Hogy hogy?
LILISZ
An kör.
PONTYI
Mi az ebet kunczogtok? mond-meg no, mi a' tronf? mibe jádzol?
LILISZ
Ebbe né,
egy kártyát mutat.
PONTYI
No hát mond ki, hogy tök a' tronf, s' úgy, mit izélsz?
LILISZ
Roa de pik.
PONTYI
Boldog Isten! be nagy állapot.
Mért nem mond-had' már, zöld király, ki ördög nevezte roának
ANGYÉLIKA
Zse ne púi vu donné la külör.
PONTYI
Tsillagom, nem hallani már itt magyarszót, el feliejtették ezek az anya nyelvet.
— Titzius, gyere ide jádzani, oda megyek én, nem érteni itt egy szót is.
változnak
. így né, már itt szólhatni — de ne jádzunk sokat, mert nékem még dolgom van, valaminek kel végire járnom.
BERENISZ
Zsue donk.
PONTYI
Tsak ki-nem verhetem fejembül azokta a' Törököket; de meg veri őket a' Persák híjában, élném kerülik.
— Makkot jádzottak úgy é?
Kivel vagyok én? mi a' tronf? meg-kell ám az embernek mondani.
LILISZ
Gyönyörű mulattságot viszen ott végbe — Izzad most Szidalisz.
PONTYI
Szóljanak hát kentek, vagy mi.
BERENISZ
No makk a' tronf, és Szidalisz jádzik, mi ketten egy kézre járunk.
PONTYI
Úgy la, meg-kell azt mondani, hogy tudja az ember mire tartsék, 's mitt hánnyék-el.
Éhen van né, el-is ütöm ökemét, mert nintsszínem.
— Ezt adom ki — ebbe belé feküdjék kend jól, hogy el ne vigye — ne adja kend rá azt a' rósz hecike tronfot, jobbat — azt a' makk disznót kel belé nyomni úgyla-had vigye mán — zöld két szem kell — ara, mert két szemet eszik az
LILISZ
Nem úgy hívják azt bátsi-mak disznó bászta, zöld kent szem spadilia
PONTYI
Ej! ne hiában valóskodjék kend-ördög.
SZIDALISZ
Brávó, remisz an troa.
PONTYI
Mitsoda? el veszett úgy i?
— Ha a' Törökök a' Nílus felé nem veszik uttyokat, ugyan bizony meg eszik a' szurkot; de ravasz, fortéljos nép külömben — Ki osztya? én osztom — mennyit adok?
— hármat, hármat.
— Hogy hívják tsak kentek ezt a' játékot? erővel tanítottak engem erre, de soha nem tudom a' nevét mitsoda; umbra vagy minek hívják.
TITZIUS
Hallod Pontyi bátsit?
LILISZ
Hallom, arany egy ember, de rá széd, mert nem megyen egy tapottat-is
TITZIUS
Pedig most mindjárt újjságot mondok néki.
ANGYÉLIKA
Ne újságoljon.
Üsse ezt a' veres disznót.
LILISZ
Ha, ha, ha, édes lelkem Pontyim, köszönöm a' beszédedet.
— Angyélika, úgy mondd, mindég, mint most, mert ki-mondhatatlan szép neked.
TITZIUS
Ne tök kolop.
ANGYÉLIKA
Pontyi vólna a '.
LILISZ
Ha, ha, ha.
PONTYI
Vígan vattok ti ott hé, mindjárt oda menek.
ANGYÉLIKA
Jaj, jaj — tsit, tsit.
TITZIUS
De mi meg-nem bontyuk többet a' játékot.
— Hanem azt hallottam, hogy a' nagy Mogol most Amérikát megyen el-foglalni temerdek sok néppel.
PONTYI
Mit beszélsz hé? rósz volna a' nékünk — ennye s' eb ugattát.
TITZUS
No azt mondják, és a' mi nagyob, egész Amérikaig mind hidat tsináltatott a' tengeren
PONTYI
Ne beszélj bolondságot; hiszem minek tsináltatná a' hidat? el-mehet ü oda szárazon is kérülővel, pedig tsak inkáb' kerül, mint annyi költséget tegyék; igaz, elég pénzi van külömben.
— Kitül hallottad hé?
TITZIUS
Itt van egy vad-bör kereső görög, a' mondotta.
PONTYI
Valyon itt van é még?
TITZIUS
Talám még itt van; de sijjet, a' mi azt illeti.
PONTYI
No én itt hagyom a' kártyám, tsak osszanak addig, mindjártjövök; hé, nézd-meg addig a' kártyám — hol van szálva az a' görög?
— talám ismerem én azt — nem egy alatsony barna ember?
TITZIUS
Az az, egy kevéssé himlő helyes-is; én az úttzán láttam.
PONTYI
No a' bizonyoson, Lázár, jól ismerem,
el-megyen.
ANGYÉLIKA
Ha, ha, ha, be szerentsés találmány!
SZIDALISZ
Tömlötzbül szabadúlok.
BERENISZ
Az igaz már meg hidegedtem volt félig.
LILISZ
De hová rejtezik Titzius, ha meg-tudja, hogy füttyentett?
TITZIUS
Újságot mondok néki még nagyobbat.
SZIDALISZ
Hogy juthatott ollyan szörnyű hazugság eszedbe, vagy hogy merted elö hozni?
TITZIUS
Óllyan kell néki.
ANGYÉLIKA
De szép újság volt — mindazonáltal innen oszoljunk, mert mindjárt itt lesz kérdezni, hol van a' görög, és ki jádzott a' kártyájával?
SZIDALISZ
Jertek hozzám.
Sok tsintalanságok közt el-mennek.
.
- Email: dh.elte.hu@gmail.com
- Cím: 1088 Budapest Múzeum krt. 6-8
Copyrights © 2020 All Rights Reserved, Powered by ELTE