Digitális Bölcsészet Tanszék – Eötvös Loránd Tudományegyetem
Pekár Gyula
Mátyás és Beatrix
Keletkezés ideje
1904
Felvonás
5
Jelenet
40
Megszólalás
836
Mondat/Sor
1752
Szó
12635
ELSŐ FELVONÁS
Góth stilü trónterem a budai várban, melyet azonban az olasz renaissance pompája tesz derüssé. A kupolaszerü menyezet a zodiahis jeleivel együtt a csillagos ég constellációját abban a pillanatban ábrázolja, mikor Mátyás király a világra jött. Hatalmas gobelin függöny választja el az előtért a belső teremtől. Jobbról lépcsőzetes trón, ez előtt ajtó, balról szintén ajtó; köröskörül a falak mentén vánkosokkal letakart lócák. A padló olaszos mozaik; a falakat a magyar szent királyok, a Hunyadiak, továbbá "Daróczy László hőstettei" ékesítik, amint a moldva lándzsáknak neki rohanva föláldozza magát.
ELSŐ JELENET.
Sanzio, majd Bollani és Társa, aztán Beatrix.
SANZIO
(Jön, alattomosan néz körül.)
Ma nagy napunk lesz...
(Meglátja a belépő Bollani és Társát.)
Jó reggelt Bollani mester, nos, hogy aludt Velence?
Hirekért jösz?
BOLLANI
Sanzio, mi ujság?
A király s királyné kibékültek -e már?
SANZIO
Pszt!...
Az a fattyu Corvin még nem trónörökös.
Olasz ügyünk nem áll rosszul...
BOLLANI
(Társához.)
Irjad...
SANZIO
De ördög és pokol!
Most ezt a boroszlói asszonyt játszák ki ellenünk!
BOLLANI
Borbálát, ki itt lakik a vár alatt?
SANZIO
A fattyu anyját...
Pszt, a királyné!
BEATRIX
(Indulatosan jön bal felől, óvatosan körülnéz.)
Ti vagytok, hű olaszaim?
(Int, apródok el.)
Sanzio!
(Halkan.)
Mégse jött levél Milánóból?
(Bollani ágaskodva hallgatózik, társa jegyez.)
SANZIO
Sebaj, - kémünk megbizható!
BEATRIX
Feszületem ma megrepedt ágyam felett, rosszat sejtek...
A cseh király, Ulászló sem felel levelemre.
SANZIO
A cseh király felséged szépségének szófogadó rabja.
Hisz mindenre azt mondja: "Dobzse ! "...
Dozse László, gyönge László...
BEATRIX
(Mosolyogva.)
Hisz gyöngesége lesz a mi erőnk.
Szemet azért vetettem én reá, - puha viasz ujjaim közt, azt gyúrok belőle, amit akarok...
SANZIO
Egy bábot ugy -e?
Bábkirályt...
BEATRIX
Ki mellett én leszek az igazi király...
SANZIO
Magyar király...
De a felséges Mátyás?
BEATRIX
(Összeszorítva öklét.)
Oroszlán ő... legyőzni nem tudom.
Ma még egyszer megkisértem...
(A magyar urak megjelennek a háttérben.)
BOLLANI
A magyar urak itt jönnek.
SANZIO
(Gúnyosan.)
Kedves nép!
BEATRIX
(Dühösen.)
Vad skytha barbárok...
BOLLANI
(Sanzióhoz.)
Vigyázz, Atilla sarkával még egyszer ránk taposnak!
BEATRIX
(Idegesen nevet.)
Venite, non mi abbandonare per l'amore di Dio...
BOLLANI
(Az előre jövő urakra nézve.)
Brutta gente!
SANZIO
Maladetta canaglia!
(El, Beatrix és Sanzio jobbra.)
MÁSODIK JELENET
Udvari sokaság. Az ajtóknál és a félrehúzott függöny mellett ruthén ajtónállók őrködnek. Báthory, Ujlaki, Szentgyörgyi, Dóczi, Filipecz, Bakócz, Magyar Balázs és Kinisi bevonulnak. Bollani társával híreket szimatolva, jegyezgetve jár az urak közt, később: Zápolya, Székely Jakab.
MAGYAR BALÁZS
(Kezet nyújtva az uraknak.)
Adjon Isten, régi bajtársak!...
Bizony, mi már csak a csatatéren látjuk egymást, vagy akkor, mikor udvart állani rendelnek Budára.
(Megrázza Báthory kezét.)
No vajda uram, hát szorul a török Erdélyben, Moldvában?
BÁTHORY
Szorul bizony, - hát a temesi végeken?
KINISI
Ad az Isten ellenséget, mint mindennapi kenyeret.
Egy kocsi török-fejet most is hoztam ajándékba a királynak, cserében azért a kocsi magyar fülért, amit a basák Stambulba küldtek...
Hej, végre-valahára megfogtuk a hitetlent.
SZENTGYÖRGYI
(Gúnyosan.)
Fogja kegyelmed a törököt, - de vajjon a török elereszti -e?
KINISI
(Megvetően.)
De el ám!
Ha kutyafejü is, becsületesebb ellenség, mint a gróf úr barátja, az osztrák Fridrik, akitől a császári koronát kapta címerébe.
Különben, hisz békét kér a török, épp ma fogadja basáját a király.
UJLAKI
(Lelkesen.)
Hát urak, nagy a Mátyás dicsősége keleten, - de nyugaton is!
Itt jönnek a bécsországiak, ni.
(Zápolya és Székely belépnek.)
ZÁPOLYA
Eh, az osztrák csak szóval fizet, de mi meg kardlappal.
Úr a magyar Bécsben.
SZÉKELY
De Stiriában is.
Hej, urak, magyarul tanul a német!
KINISI
Ördögadta németje!
Már én csak jobb szeretem a törököt verni, - az a magyar ember szent kötelessége.
ZÁPOLYA
Hát kegyelmed csak bomoljon napkelet felé, de én azt mondom, nyugatra törjön a magyar.
Többet ér az, ha a németet verjük...
BAKÓCZ
Többet bizony, Mátyás királynak már is meg van a voksa Ausztriáért a német választók közt...
FILIPECZ
Egyszóval: a magyar királynak német császárrá kell lennie!
ZÁPOLYA, FILIPECZ, BAKÓCZ, DÓCZI
Császárrá kell lennie!
MAGYAR BALÁZS
Hát aztán mire jó az?
KINISI
(Vállat von és elfordúl.)
Hát csak hadd legyen, ha akar, én már csak királyomnak fogom tisztelni azon túl is.
Ez a sok pennaforgató, meg talján szószátyár egészen kiforgatja Mátyást a magyar mivoltából.
Pennával akarnak kormányozni!
Már mi csak azért, se tanulunk meg írni, úgy -e Balázs apám?
MAGYAR BALÁZS
Írtunk mi karddal eleget öcsém.
SZENTGYÖRGYI
(Báthoryhoz és Ujlakihoz.)
Országos tisztségeken ez a sok jött-ment paraszt nép!
(Kinisiékre mutat.)
Hej, mi már akkor is voltunk valamik, mikor a Hunyadiak még semmik se voltak.
Ki ez a Kinisi?
Egy molnárlegény, hát a mindenható váradi püspök Filipecz?
Egy morva csizmadiának a fia, hát Bakócz? valami koldusdiák...
KINISI
(Magyar Balázszsal, Filipeczczel és Bakóczczal áll együtt, kik mind gyanakodva néznek Szentgyörgyiékre.)
Tán bizony megint az őseikről beszélnek ezek a gőgös régi urak?
Én vagyok az ős, nem ők, ők már csak utódok!...
Szentgyörgyi, Gara és a többi?
A hány van, mind összeesküdt, mind német, veszedelmet hozott az országra.
(Körülnéz.)
Soká várunk urak, ez az a hires olasz regula ?...
BOLLANI
(Társához.)
Irjad: a királyt mindegyre nehezebb megközelíteni!... a magyarok féltékenyek az olasz befolyásra...
MAGYAR BALÁZS
(Kinisivel és Dóczival sétál.)
Boroszló ?...
Hej, megöregedtünk azóta vőm uram!
Csak a felséges Mátyás vagyon még mindig a régi, fiatalos egészségben.
Hja, nem csoda, szép nápolyi asszony oldalán...
DÓCZI
Bizony a felséges Beatrix szebb, mint valaha, angyali bűbájosság van benne!
KINISI
(Megáll.)
Vagy tán ördögi...
Megbabonázta vele a királyt.
MAGYAR BALÁZS
Pedig bizony már tíz éve, hogy házasok.
BOLLANI
(Odaférkőzve.)
De azért még ma is az a szentírás, a mit a szép királyné akar.
Mindent kivisz a felséges Mátyásnál...
Nem hiába olasz asszony!
KINISI
(Félre.)
Ebadta velencése, hogy tudja!
BOLLANI
Csak a velencei követek tudnak mindent...
Hohó, a váradi püspök Corvin Jánosról beszél.
FILIPECZ
(Köréje gyülekeznek mindannyian.)
A mint mondom urak: csak a mindenható Isten
(keresztet vet magára)
láthat tisztán a felségek viszálykodásában.
A király, ki, mint tudjátok, Nagy Sándorként szokott ketté vágni minden gordiusi csomót, az egyszer habozni látszik.
Örököst már alig remélhet a felséges Beatrixtól...
MAGYAR BALÁZS
Már bajosan!
Hej, pedig de vártuk azt az örököst tíz esztendő óta!
A Mátyás fiát!...
MIND
A Mátyás fiát, bizony vártuk.
FILIPECZ
Az országos bizonytalanságban csak egy bizonyos.
Napról-napra jobban kiemeli a homályból János herceget.
Kitünteti, elhalmozza javadalmakkal...
SZENTGYÖRGYI
(Félre.)
Igen, a Bánffyak, Garák, meg Perényiek elkobzott javait adja neki.
Ma-holnap a leggazdagabb úr lesz ez a Hunyadi-fattyu...
SZÉKELY
Hátha nem hit alatt született is, azért az én bajtársamnak, az öreg Hunyadi Jánosnak az unokája ő.
(Szentgyörgyire nézve.)
Jobb, mint egy idegen, Isten éltesse!
MIND
(Egymásra nézve, vontatottan.)
Hisz az való, Hunyadi vér, - Isten éltesse!
UJLAKI
(Hevesen.)
És, ha Mátyás király akarná, - mért ne lenne János herceg az örökös?
ZÁPOLYA
(Vállat von.)
Eh, az anyja...
UJLAKI
Be kevély lett kegyelmed, Zápolya István!
Kevélyebb nálam, pedig az én apám király volt, bosnyák király.
No hát én azt mondom: a magyar király elég hatalmas, nincs neki szüksége arra, hogy asszony származásában keressen trónjának támaszt.
Egyenranguvá lesz vele minden nő, kit szerelmére méltat.
János herceg az ő fia, - ne az anyját, az apját nézzétek!...
FILIPECZ
Csakhogy a felséges Beatrix nyilván észrevette a király szándékát és nagyon ellene van a János herceg felmagasztalásának.
BAKOCZ
Gyűlöli...
FILIPECZ
Addig szerette, míg a király papnak szánta, de most, hogy a felséges Mátyás megkérte fia számára Sforza Bianka milanói hercegkisasszony kezét...
BAKÓCZ
Most vége-hossza nincs a palotában a panasznak, meg a szemrehányásnak.
KINISI
Hát mi lesz, ki lesz erősebb, a király -e, vagy a királyné?
DÓCZI
Szép asszony, nagy az ő szerelmes hatalma a felséges Mátyás felett!
BOLLANI
(Félre.)
De nagy ám és ha ti tudnátok, a királyné mint dolgozik Milanóban János herceg ellen!...
Ezt is csak mi tudjuk, a velencei követek.
BÁTHORY
(Gőgösen.)
Hát viszálkodnak a felségek?
No, mi majd csak várunk...
SZÉKELY
(Ujlakihoz.)
Örül hát Borbála asszony, hogy feljön a napja?
UJLAKI
Nem tudom, nem afféle nagyravágyó fajta.
Áldott keresztyén lélek!
Sose kért még a királytól semmit, sose fogadott el donációt se maga, se semmiféle rokona számára.
Szerényen meghúzódva ott él házában a vár alatt...
(Halkan tovább beszél.)
BOLLANI
(Oda figyel, aztán társához.)
Irjad...
A király visszatér hozzá.
Újra szereti, még mindig szereti...
(Jelentik: Ő felsége a király. Menet.)
HARMADIK JELENET.
Előbbiek. Jobb felől belép Ráskai, utána kézenfogva vezeti Mátyás Beatrixot. Mögöttük baldakhin alatt bibornoki öltönyben Hippolyt, Antónia, Kanisay Dorottya, Poki, Sanzio, Tibrili, Ugoletti, Bonfinius, Galeotti és feketeseregbeli testőrök.
RÁSKAI
A felségek!
(Az urak összeszedik magukat a Mátyás parancsoló szeme előtt.)
MÁTYÁS
Kedvelt híveink, az a szeretet, amelylyel királynénk ő felsége iránt viseltetünk, arra ösztönzött bennünket, hogy unokaöcscsét, Estei Hippolyt ferrarai herceget esztergomi érsekké kinevezzük.
Mielőtt egyebekbe fognánk, legelső alattvalónkként az ország színe előtt le fogja tenni a hűségesküt kezeinkbe...
(Hippolyt és kísérete átvonúl a színen s fenékben el.)
Éljenzés.
KINISI
(Súgva Magyar Balázshoz.)
Látta -e Balázs apám, akkora mint az öklöm...
MAGYAR BALÁZS
No, ha már Taljánországba küldtek prímásért, akkor nagyobbat is hozhattak volna.
MÁTYÁS
Aztán ünnepre hívtunk volna benneteket urak máma, a magyar fegyverek diadalának ünnepére.
Évtizedes szakadatlan harcok után legyőzve immár a pogány török, békét kérő basája itt áll ajtónk előtt.
Köszönet nektek vitézek!
Báthory!... te, aki Bécstől Moldváig mindenütt győztél.
Magyar Balázs!... te, aki még az olasz Otrantóból is kiűzted a hitetlent...
Ujlaki herceg, te a bosnyák végek bástyája és végül Kinisi, te Mars Istennek legkedvesebb gyermeke...
KINISI
Felség, ne add meg a békét,
(kardjára csap)
húszezer embert nekem s Ázsiába verem vissza a pogányt!
MÁTYÁS
(Indulatosan.)
Hát nem akartam én a békét most sem!
Bajazed szultán ellen öcscsét Dsem herceget akartam trónra emelni, hisz tudjátok, hogy egy elrabolt nagynéném révén rokonom ő...
Meg akartam menteni az egész keresztyénséget!
De im magamra hagynak a keresztyén fejedelmek, ő szentsége a pápa őrzi Dsem herceget s nem akarja nékem kiadni.
S a császár?
A fondorkodó császár számít legjobban arra, hogy mi magyarok a török ellen elvérezzünk.
Félt, hogy római királynak találnak megválasztani engem, Ausztria hercegét, hát nem hívott meg a frankfurti választó gyűlésre.
Jó, hát békét kötök a törökkel, de csak azért, hogy Ausztriában megvessem a lábamat.
Ha tovább is a pogánynyal vesződünk, nyakunkra nő a német.
Zápolya! te vagy már büszke Bécsem helytartója s te öreg rokon, Székely Jakab, Stiriám kormányzója...
És még valamit akarok tinektek mondani, ami atyai szívemnek oly kedves...
(habozik.)
Majd odabent...
Jertek urak!
(A királynét kézenfogva odavezeti a magyar főurakhoz, aztán még hátraszól Ugolettihez halkan.)
Készítsétek elő fiamat, János herceget, mondjátok meg neki, itt az idő, nagyot akarok véle...
(Mindannyian jobbra el, csak Bollani és társa maradnak az ajtónál.)
BOLLANI
(Bepillantva a trónterembe.)
Írjad... fényes fogadtatás...
(Trombitaszó künn.)
ajándékokkal belép a török követ.
Térdre borúl Mátyás előtt...
A szultán... öt évi békét kér!...
Most Estei Hippolyt teszi le az esküt...
(Trombita.)
A király fölkel, fogadok, Corvinról akar szólani, de Beatrix karját érinti, Mátyás haragosnak látszik...
Mi lesz itt?
(A kijövő Tibrilihez.)
No bolond, mi volt odabent?
TIBRILI
A gyerek érseknek leesett a piros süvege a fejéről, hát én vettem fel...
(Kacag.)
BÁTHORY
(Kijön.)
Igen, bolond teszi gyereknek a fejére a Vitéz János érseki kalapját!
SZÉKELY
(Kijön.)
Ej, mosdatlan gyerekké lesz ez az ország, ennek a szép nápolyi asszonynak a kezében.
TIBRILI
(Visszapillant a trónterembe.)
El innen, urak, de hamar!
Haragosan jön a király; zivatar lesz!
(Mind el, balra.)
NEGYEDIK JELENET.
Mátyás, Beatrix.
MÁTYÁS
(Indulatosan jön, Beatrix évődve nyúl utána.)
Mit mívelsz velem, te asszony ?...
BEATRIX
Csak nem haragszol rám ezért a semmiségért?
MÁTYÁS
Mindenkit legyőztem, csak téged nem foglak tudni legyőzni soha?
BEATRIX
Legyőztél Mátyás, hiszen szeretlek.
MÁTYÁS
Ördög és pokol, hálátlan vagy!
Hát nem teszek meg éretted mindent?
Az egész országgal szembe szállok cselszövő olaszaidért, védem atyádat, a nápolyi királyt a pápa ellen.
Csak az imént neveztem ki serdülő öcsédet, Aragoniai Jánost, esztergomi érsekké, ennek halála után pedig ezt a Hippolytot tettem meg prímássá, egy még gyerekebb gyereket, ki az orrát sem tudja maga megtörölni...
Mindezt csak a te szeszélyes jó kedvedért.
De bezzeg ha én aztán egyetlen fiamnak, Corvin Jánosnak a nevét említem...
BEATRIX
(Siránkozva.)
Ne mondd tovább, megbántasz, asszonyi érzésemben, téged szerető, legszentebb asszonyi érzésemben bántasz meg!
MÁTYÁS
Megbántalak?
Ugyan mivel?
Azzal, hogy birodalmam számára trónörökösről akarok gondoskodni?
Hogy nem akarom csehek, lengyelek, osztrákok, minden idegenek prédájára hagyni?
Ah ösmerem én vitéz, de békétlen fajomat, mely maga felett oly nehezen tűr meg királyt a maga fajtájából.
Nemzeti dinasztiát akarok most adni a magyarnak.
Ah, a férfi csak a jelennek lehet ura, a jövő az asszonyok kezében van.
Nekem van fiam, Corvin János és most itt az idő, hogy...
BEATRIX
(Ajkába harap.)
Hisz szeretem János herceget, a te fiad, de...
MÁTYÁS
(Indulatosan.)
Semmi de, - vége legyen már egyszer ennek az örökös panasznak!
BEATRIX
De gondold meg, egy... egy fattyat akarsz trónodra ültetni?
MÁTYÁS
Fattyu?!
És ezt te mondod?
De hát még ti olaszok beszéltek?
Hát a ferrarai Leonello d'Este hat testvérével együtt nem fattyu?
Hát a te tulajdon édes atyád, a nápolyi király, nem törvénytelen gyermek -e?
BEATRIX
(Összeszorítva öklét.)
Atyámat bántod ?...
(Kacag.)
Voltakép miért is indulatoskodol most?
Hiszen csak meggátoltalak abban, hogy nekem, a királynénak tett igéretedet meg ne szegjed a rendek előtt!
MÁTYÁS
(Komoran.)
Igen... újra megigértetted velem, hogy várok még Jánosom felmagasztalásával.
BEATRIX
(Előre hajol és megragadja Mátyás karját.)
Megigérted... emlékszel -e tegnap, mikor jó éjszakát kivántam neked?
MÁTYÁS
(Ellágyulva.)
Emlékszem...
Hiszen ha karjaid nyakam köré fonod, ha csókjaiddal megbabonázol, akkor megfeledkezem mindenről és megigérek mindent...
BEATRIX
(Suttogva.)
Szeretsz hát mégis ?...
Én dühöngő oroszlánom, kit csak én tudok báránynyá szelidíteni!
MÁTYÁS
(Végigsimítva homlokát.)
Nem tudom már, szeretlek -e, vagy sem?
(Merően néz Beatrixra.)
Ármányt, - olykor bűnt sejtek benned, - olykor megfojtanálak.
A forró vágy s a még forróbb gyűlölet közt esztelen hánykolódom...
BEATRIX
(Szenvedélyesen.)
Csak gyűlölj! - kibéküléskor annál jobban fogsz szeretni azután...
MÁTYÁS
Ördögöm vagy angyalom vagy -e?
Oh, ha tudnék a szemeidben olvasni?
BEATRIX
(Kacérul feléje hajlik.)
Olvassál drága uram, királyom!
(Egymás szemébe néznek.)
Ah, én a szívedben olvasok Mátyás!
Kettős érzés emészt.
Ott a vár alatt a kis házban lakik az a másik asszony...
MÁTYÁS
(Szigorúan.)
Borbála?
BEATRIX
A nevét ki se mondom... gyermeked anyja!
Tőle kellett elhódítanom téged, s most - tudok mindent - járni kezdesz hozzá megint...
MÁTYÁS
A király megy el gyermeke anyjához...
BEATRIX
Oh ne védekezzél!
Én, a hitvesed, szólok -e valaha érte?
Csak járj hozzá... szegény német leány!
Én olasz asszony vagyok, tőlem nem szabadulsz Mátyás!
MÁTYÁS
(Dacosan ragadja meg Beatrix két kezét.)
És ha egy napon eltaszítanálak?
BEATRIX
(Pillanatra megijed, aztán félve átöleli nyakát.)
Akkor szépen a nyakad köré fonnám karjaimat, így ni! és eszedbe juttatnám szerelmünk észvesztő első napjait...
Ah, a közönséges halandók boldogabbak, előbb szeretik meg a lányt, aztán veszik el, - te fejedelem voltál, soh'se láttad előbb a nápolyi királyleányt s csak azután szerethettél meg engem, mikor már mint hitvesedet hoztak karjaidba.
Szived másé volt, tudtam, hogy küzdenem kell érte, de örömmel vettem föl a harcot, hisz olasz szivemnek eleme a szerelmi tusa...
Emlékszel -e, mikor Fehérvár alatt leszálltam lovamról és hódolón térdelék eléd?
Álmélkodva emeltél föl...
MÁTYÁS
(Álmodozva.)
És megcsókoltalak...
BEATRIX
Tíz éve már annak, de hidd meg, az ember csak azokban az években öregszik, amikor nem szeret, és én mindig szerettelek...
Mátyás, nézz rám!
MÁTYÁS
(Ránéz.)
Szép vagy.
BEATRIX
(Suttogva.)
Érzem, szeretsz még mindig!
(Félre.)
Itt a perc!
(Fenn.)
No lásd irántam mily igaztalan voltál megint!
Hogy én Corvin Jánost gyülölném?!
Hisz szerető szívvel akarok gondoskodni róla.
(Habozva.)
Attól félek, hogy Sforza Biankát a... a capuai herceg találja elnyerni János herceg elől...
MÁTYÁS
(Nyugtalanul kel föl.)
Honnan gondolod?
BEATRIX
(Zavartan.)
Hisz csak úgy mondom...
Arra az esetre vétesd el vele bátyámnak, Federigo nápolyi hercegnek a leányát.
MÁTYÁS
Gyanakvóan.)
Miért?
Családotokba akarjátok becsalni a fiamat ?...
(Indulatosan.)
Nápolylyal akarjátok megfojtani János herceget, mint egykor Endre királyfit?
Ördöngős cselszövés a hátam mögött.
BEATRIX
(Félre.)
Ez baklövés volt, új nyilat reá!
(Fenn.)
Esküszöm, megkapod a Federigo leányával Dsem herceget!...
(Látva Mátyás haragját.)
No, nem, nem szóltam semmit.
(Mátyás elé megy.)
Minden úgy lesz, ahogy te akarod.
Ha tudnád, híven, szeretettel mennyit tettem már Milanóban a János házassága érdekében...
MÁTYÁS
(Örömmel.)
Beatrix, ha ez igaz volna!
Oh, csak a lelkedbe láthatnék...
BEATRIX
Mivel bizonyitsam?
Szerelmemre fogadjam?
ÖTÖDIK JELENET.
Előbbiek, Poki.
POKI
(A függöny mögül.)
Felség!
MÁTYÁS
Te vagy az Poki?
Mi baj?
POKI
(Belép.)
Egy sürgős levél királyom.
(Beatrix láttára köntösébe rejti a levelet.)
BEATRIX
(Indulatosan.)
Előlem rejtegeted, a királyné elől?
Uram király, fenyítsd meg a vakmerőt!
(Kikapja a levelet Poki kezéből s Mátyás felé nyújtja, közben a pecsétre pillant s megdöbben, félre.)
A visconti sas a pecséten...
(Poki el.)
MÁTYÁS
(Felbontja a levelet.)
Mi ez?
Maga Lodovico herceg ír Milánóból!?
BEATRIX
(Félre.)
Egek!...
MÁTYÁS
(Olvassa.)
" Felséges rokon, ezt az elfogott levelet hűségünk jeléül küldjük el neked.
Lásd meg belőle, mily nápolyi fondorlatok működnek ellened legközvetlenebb közeledből, de viszont követünk által győződj meg arról is, hogy mind e fondorlatok nem tudtak eltántorítani bennünket tőled és János hercegtől "...
Itt az elfogott levél,
(megdöbbenve néz Beatrixra)
a Beatrix írása!
(Olvas.)
" Örömmel hallom, hogy ügynökeink jól működnek Milanóban!
Bianka hercegnő már annyira utálja Corvint, hogy inkább Clarissa-apácának, kolostorba megy...
Csak rajta, fessétek a fattyút még gyülöletesebbnek, még rútabb, még sántább szörnyetegnek; mert amíg élek, bele nem nyugszom ebbe a házasságba, amíg élek, Corvinból nem lesz magyar király !"
A Beatrix írása.
(Ránéz.)
Az ég szakad le rám, higyjek -e szememnek?
BEATRIX
(Ideges kacajjal fut Mátyáshoz, mintegy ölelni akarván.)
Az én szavamnak higyj, ha szeretsz!...
Ostoba tréfa az egész, tépd szét...
(Elakad, Mátyás tekintete elől rettegve hátrál meg.)
MÁTYÁS
Mint a ki fekhelyén kígyót talál, riadok észre!
Hát olasz komédia volt mind e szerelem?
A pokol démonai lakják lelkemet?
Hazugság a veséd, ármány a szíved, gyehenna még a lehelleted is...
(Hozzá rohan.)
Ha királyné nem volnál, - de hiszen önmagamat becsülöm meg benned - -
BEATRIX
Uram, bocsáss meg, - eszemet vevé a féltékenység, épp mert téged szeretlek...
Uram!
MÁTYÁS
(Elfordulva, kiszól az ajtón.)
Itt a milanói követ?
Az urakat hívatom tanácsba.
BEATRIX
És a királynét?
MÁTYÁS
Többet nem Beatrix.
Elszakadt a fonál, közöttünk.
BEATRIX
Uram hallgass meg!
(Féltérdre ereszkedik. Mátyás el.)
HATODIK JELENET
Beatrix, Antónia, Dorottya, Sanzio, Canano.
BEATRIX
(Magára maradva felkel s indulatosan kap a fejéhez.)
A Solfatara kénköves poklára!
Olyan bágyadtnak látszott karjaim közt, azt hittem, mindent merhetek...
Elárultak!
(A baloldali mellékajtóhoz fut.)
Antónia, Sanzio!
Hol vagytok?
ANTÓNIA
(Óvatosan belép, mögötte Sanzio.)
Parancsolj felséges asszonyom!
BEATRIX
(Indulatosan.)
Mit várattok?
ANTÓNIA
Felséged a királylyal társalgott egyedül...
BEATRIX
Hát nem megmondtam nektek, hogy még ha a királylyal vagyok is egyedül, mindig a közelemben maradjatok?
Mi történt?
(Dorottya belép.)
Ki az ott?
(Félre.)
Ah, Kanisai Dorottya, Mátyás ez élő és üldöző lelkiismerete...
(Fenn.)
Mit akarsz?
DOROTTYA
(Mélyen meghajolva.)
Felséged udvarhölgye vagyok...
BEATRIX
Nem az én akaratomból...
(Felkacag.)
Nos, jó, eredj, nézd meg, szép idő van -e odakint.
(Dorottya állva marad.)
Nem hallod?
Ma rossz kedvem van, nem tudok magyarul beszélni csak olaszul.
DOROTTYA
(Félre.)
Nem is tudtál te a magyar szív nyelvén beszélni soha!
(Meghajolva el.)
BEATRIX
Segítsetek, - elárultak!
A milanói herceg elfogta egy levelemet és elküldte a királynak -
ANTÓNIA
Egek, - melyiket?
SANZIO
(Halkan, sebesen.)
Azt, a melyikben felséged a király haláláról és Ulászló szerelméről ír?
BEATRIX
(Megdöbbenve.)
Azt - hál' Istennek nem!... hisz akkor már megölt volna...
SANZIO
A titkos utasítást Corvin ellen?
BEATRIX
Azt, a legutolsót...
SANZIO
(Önkéntelenül tőrt ránt.)
Benne a nevem?
Nincs...
(Tőrét visszarejti.)
Akkor jó, szolgálhatom felségedet tovább.
Hm, kijátszottak!
Itt a milanói követ, Corviné lesz a lány, de azért csak nyugalom...
ANTÓNIA
(Támogatva Beatrixot.)
Nincsen veszve minden.
BEATRIX
Sanzio, írj atyámnak Nápolyba, testvéremnek Ferrarába, írj a Pápának, de mindenekfelett üzenj szívem szerelmének, a lengyel Ulászló királynak!
(Egy medaillont vesz ki kebléből és megcsókolja.)
Ulászló, váltsd be már szavad, jer, szabadíts meg, hogy tied lehessek...
(Körülnéz.)
Sanzio, hamar, - ellenem, ki tudja, mire készül a király!
SANZIO
(Gúnyosan.)
Ha eddig nem tett semmit, ezután csak lohadhat indulata.
Ösmerem; nyári zivatar a magyarok haragja, a menykő után mindjárt barátságosra derül az Ég.
A mi bosszunk, az más: a Vezuv rejtett dühe, mely hosszu évekig vár s mikor legmosolygóbb a nápolyi tavasz, kitörni akkor fog...
Felség, a király nem fog bántani!
BEATRIX
De kitiltott tanácsából!
Antónia, érzem, elvesztettem hatalmam felette...
ANTÓNIA
(Súgva.)
Hahaha, - a Canano doktor szerelem-porai már gyakran megtevék hatásukat...
SANZIO
S általuk a királyt hatalmába kerítheti felséged megint!
BEATRIX
Nem fog sikerülni, - és tudom is miért.
Egy átkos új hatalom dolgozik ellenem: Borbálához jár a király megint!
ANTÓNIA
Tudjuk, fia kerítette meg régi szerelmének a királyt...
BEATRIX
És most Borbála tüzeli őt a Corvin fölmagasztalására!
SANZIO
(Súgva)
Felség, van patikámban Corvin ellen szer.
Ne feledd, a nápolyi király kényeztetett bizalmasa valék!
Legkegyeltebb orgyilkosa!
E barbárok között a dolog oly egyszerü, hogy mint mester, szinte szégyenlem magam.
Felség, már látom, magyarrá lettél te is; félsz a gyilkolástól, habozol...
BEATRIX
(Rémülten.)
Sanzio!
ANTÓNIA
Én jobbat tudok.
Kár volna János hercegért!
Tetszik nekem e csinos gyermek, bizzátok rám.
Nápolyi vagyok én is és csókomban több a méreg, mint a Sanzio patikájában.
Hadd csábítsam el, utánam nem fog kelleni neki többet a sápadt Bianca....
SANZIO
Felség, a mágus doktor Canano épp ma érkezett vissza a ferrarai hercegnőtől.
Itt van.
(Balfelől bevezeti Cananót.)
CANANO
Üdvözletet és új varázsszereket hozok, királyné.
BEATRIX
Canano, te vagy az?
Félek, elkéstél, félek, a bosszura van már időnk csupán.
De jaj, rettenetes lesz az!
Canano, beszélj!
CANANO
Áttanultam a Salamon Claviculáját és most már biztos vagyok benne, hogy felséged meg van babonázva.
Valaki rossz szemet vetett rá...
BEATRIX
Kicsoda?
Csak Fridrik császár lehetett, neki van érdekében, neki van szerződése Mátyással, hogy magtalan halála esetére a Habsburgok örököljék a magyar trónt!
Hah, a császár valamely kuruzslója tett hát meddővé engemet?
ANTÓNIA
Hátha valaki más?!...
BEATRIX
Borbála?
SANZIO
Persze, hogy ő, felség.
BEATRIX
Borbála!...
Igen, csak ő lehetett az, az ő bűbájos mesterkedése.
Hogy előbb nem gondoltam rá!
Corvint nem szabad bántanunk, de a pokol démonait indítom Borbála ellen!
SANZIO
Megszabadítsam talán az élettől?
CANANO
Eh minek?
Jobbat tudok.
Én nem szóltam felség, pedig már cselekedtem is.
Titokban irtam Bécsbe, megnyertem az egyetem doktorait.
Náluk vannak az iratok, ők fogják boszorkánynak nyilvánítani a boroszlói asszonyt!
BEATRIX
Sanzio, az eszme!...
ANTÓNIA
Felség, jönnek.
HETEDIK JELENET.
A fenékből jönnek: Ráskai, Poki elől, utánuk Mátyás, mögötte és körülötte Filipecz, Báthory, Zápolya, Ujlaki, Székely Jakab, Magyar Balázs, Kinisi. (A trón függönye mögött hallgatódznak: Antónia, Beatrix, Sanzio.)
MÁTYÁS
(Ráskaihoz, komoran.)
Ráskai szolgám, változandó e földön minden s nagyobb ellenségeket melengetek keblemen itthon, semmint táplálhat a pogány dühe odakint.
Benned bizom.
RÁSKAI
Éltemnél adhatok -e többet, felség?
MÁTYÁS
Kettőzd az őröket fiam körül.
(Az urakhoz.)
Ne feledjétek, hogy nincs más fiam, kiben atyai szívem gyönyörködhetnék, mint János, liptói herceg.
Fejedelmi arát szereztem néki, aki nektek is tessék...
(Beatrix és Sanzio besompolyognak Antónia mellé.)
Halljátok meg, mit fogok felelni a milanói követnek.
(Int, Filipecz bevezeti Maffeo di Naso-t és ajándékokat hozó kiséretét.)
MAFFEO
(Mélyen meghajolva.)
Maffeo di Naso, a fenséges milanói herceg alázatos szolgája, ura hódoló üdvözletét a felséges, győzhetetlen Mátyásnak!
Már Cicero a "Barátság " -ról irván, sejteté, hogy a jó barátoknak nem illik üres kézzel üdvözölni egymást: fogadd felség jó szívvel uram e csekély ajándékait.
Hatvan rőf aranybrokát a legfinomabb florenzei fajtából s Apelles méltó utódának Lionardo da Vincinek igérete, hogy egy Madonnát festend számodra...
MÁTYÁS
Köszönet!...
A dologra.
Még csizmadiában se szeretem, ha kis lábra nagy csizmát varr.
MAFFEO
Szolgálatodra felség!
(Szavalva.)
Vénusz és Pallasz, nemkülönben a gráciák minden bájai ékesítik Lodovico hercegem unokahugát, a fenséges Bianka hercegnőt, csuda -e, ha ösmeretlenül is, vonzódik már az ifju magyar Marshoz, a fenséges Corvin János herceghez?
Uram, Milánó fejedelme, megsejtvén ezt, hogyan szegülhetne ellent az ifjak vonzalmának?
Ha te is úgy akarnád, óh király, immár e földön is megköthetnék azt a házasságot, mely a két legkeresztényebb fejedelem közbenjöttével az égben számukra már úgy is megköttetett...
MÁTYÁS
Úgy akarom...
Fiam, János herceg e perctől fogva Sforza Bianka hercegkisasszony vőlegénye.
A váradi püspök
(Filipeczre mutat)
fog elmenni Milanóba, hogy per verba de presenti megkösse a házasságot.
ANTÓNIA
(Súgva Beatrixhez.)
Hallod -e felség?
BEATRIX
(Öklét összeszorítva.)
Hallom...
MAFFEO
Egy csekélység marad még hátra óh király...
Milyen rang vár a fenséges János hercegre birodalmadban.
MÁTYÁS
Ha Beatrix királynénknak fia találna lenni, cseh és bosnyák királynak tenném meg és Ausztria hercegévé.
MAFFEO
(Gyorsan.)
És ha nem lenne törvényes örökösöd felség?
MÁTYÁS
(Az urakhoz fordulva.)
Akkor Magyarország királyi trónja vár rá.
BEATRIX
(Félre.)
Fattyu!
Sánta vagy, utólér még az én bosszum!
MÁTYÁS
Megértettetek hát!
(Maffeóhoz.)
Üdvözlet uradnak, királyi kegyelmünk veled!
(Mind el.)
BEATRIX
(Előrohanva.)
Sanzio hallottad?
Irj Ulászlónak!
SANZIO
Nem, megyek Bécsbe!
Kuruzsló boszorkánynak akarom látni a Corvin János anyját, kit máglyára vigyen a törvény!
BEATRIX
Egy boszorkány fattyából nem lesz magyar király!...
- Függöny. -
- Email: dh.elte.hu@gmail.com
- Cím: 1088 Budapest Múzeum krt. 6-8
Copyrights © 2020 All Rights Reserved, Powered by ELTE